Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Szkíta nyelv | |
 | |
| A szkíta népek és nyelvük hozzávetőleges elterjedési területe i. e. 100 körül | |
| Terület | Kelet-Európa és Közép-Ázsia pusztái, valamint szűkebb környezetük |
| Beszélők száma | 0 fő |
| Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád Indoiráni nyelvek Iráni nyelvek Kelet-iráni nyelvek |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-3 | xsc |
Aszkíta nyelvet, pontosabban aszkíta népek nyelvét –közmegegyezés szerint – azindoeurópai nyelvcsaládindoiráni ágán belül aziráni nyelvek keleti csoportjába osztják be. E csoportban csupán azoszét és ajagnobi él, a többi ide sorolt nyelv (avesztai,baktriai, szkíta,szarmata,alán,szogd éshvárezmi) kihalt.
Csak néhány tucat hitelesnek tekinthető szkíta kifejezést, illetve egy-két rövid, különböző jelekkel és ábécékkel rögzített – megfejtetlen vagy vitatott tartalmú – szkíta feliratot ismerünk.[1]
Az ó- és a középkor tudósítói által rögzített valamennyi szkíta kifejezésnévszó, többségük személynév. (Utóbbiak nem feltétlenül mind szkíta eredetűek, hiszen a névválasztást befolyásolhatja a környezet, a divat, a vallás stb.)
A szkíták nyelvét a szakemberek az indoeurópai nyelvcsaládba, az indoiráni nyelvek csoportjába, a kelet-iráni nyelvek közé sorolják. Utóbbiakat további két csoportba – észak- és délkeleti – rendezik.[2]
A kelet-iráni nyelvek északkeleti csoportjába tartozna az avesztai, baktriai,szkíta,szarmata,alán,oszét, szogd, jagnobi és khoraszmiai nyelv. A dőlt betűváltozattal kiemeltek, illetve a szogd és a jagnobi a szakemberek szerint közelebbi rokonok. Az oszét és a jagnobi ma is él, a többi a nyelvészek szerint kihalt. A kelet-iráni nyelvek délkeleti csoportjába tartozik, többek között, a hotani és tumusukoi szaka nyelv. E kettőt ma már bizonyosan nem beszélik.
Az iráni nyelveket időbeli fejlődésük alapján is csoportosítják. A fiatalabb nyelvek egyikét-másikát a korábbi nyelvállapotokból vezetik le. Az óoszét például ezen osztályozás szerint külön nyelv, csakúgy, mint ajász. Az újoszét és a jagnobi stb. az itt fel nem sorolt újiráni nyelvek közé tartozik.
A fejlődéstörténeti rendszer az óiráni nyelvek csoportjába sorolja az avesztai, óperzsa, méd, parthiai és szkíta nyelvet. A középiráni nyelvek nyugati csoportjába tartozik aparthusok nyelve és a középperzsa. A keleti csoportot a szogd, khoraszmiai, a hotani és tumusukoi, a baktriai, valamint a szarmata, alán, jász és óoszét nyelv képviseli.[2]
Aszkíta kifejezés – ez valójában a szkíta népek szövetségének neve – e helyen a kelet-európai és közép-ázsiai pusztán egykor – a nyelvészek kijelentése szerint az i. e. 4. század előtt – honos szkíta népeket, illetve nyelvüket jelöli.[2]
Alán azászi nép szövetségének neve, és őket illeti ajász megszólítás is.[2]
Aszarmaták nyelvéről is alig maradt fenn adat.
Hotani, illetőleg tumusukoiszakáknak aTarim-medence oázisaiban, illetve városállamaiban – pl.Hotan,Kasgar,Sacsö (Yarkant),Tumusuko – letelepedett szakaurakat nevezik. Aszakaurak az Ili folyó és azIszik-köl környékének őstelepesei voltak. Ajüecsik vándorlása (i. e. 2. század) kimozdította őket lakóhelyükről, s onnan a Tarim-medencébe, az Iráni-fennsíkra (a Hilmend-tó vidékére), illetve az Indiai-félszigetre költöztek. A Tarim-medencében letelepedett népesség – kisebbségben – mintegy négyszáz év múltán elvesztette szkíta anyanyelvét, s a medence városállamaiban élő irániakhoz hasonult. A későbbiekben (4–11. század), írásos emlékeik révén, hotani stb. szakák néven váltak ismertté.[3]
A 16–17. században az európai történettudományra és nyelvészetre döntő befolyást gyakorolt anemzeti büszkeség. A tudósok igyekeztek felnagyítani saját nemzetük és nyelvük szerepét: mindkettő eredetét jeles ókori népekig, jobbára a szkítákig vezették vissza. A szkítákat pedig beillesztették a népek és nyelvek bibliai,özönvíz utáni leszármazási rendjébe. Tudósaink saját nemzetük nyelvét ily módon az emberiség ősnyelvének, vagy ahhoz legközelebb álló túlélőnek minősíthették.[4]
Johannes Goropius Becanusnémetalföldi tudós elsőként állította, miszerint számos európai nyelv, például a görög és a latin, az általa szkítának nevezett ősnyelvből származik. Nézete szerint tehát a szkíta lenne az indoeurópai nyelvek őse.[5]
A 17. és 18. században többen felismerték a hasonlóságokat a görög, a latin, a szanszkrit és más indoeurópai nyelvek között, és a nyelvi kapcsolatokat Becanus felfogása szerint magyarázták.[6]
Elichmann (1601/1602–1639),Leidenben letelepedettsziléziai orvos a szkíták nyelvét minden nyelvek szülőanyjának tartotta. Elképzelését elsősorban a perzsa és a germán nyelv hasonlóságára alapozta. Eredményeinek közzétételében korán bekövetkezett halála akadályozta meg.[7]
Becanus és Elichmann elgondolását a leideniClaudius SalmasiusMarcus Zuerius Boxhornius fejlesztette tovább. Feltételezésük szerint a szkíták nyelve volt szülőanyja egyebek között a latinnak, görögnek, perzsának és germánnak. Salmasius a franciák eredetét a szkítákig vezette vissza. Boxhornius elképzelése szerint az európai és indoiráni nyelvek egyetlen közös ősből, nevezetesen a szkíta nyelvből erednek.
Az említett tudós férfiak feltevései nem a szkíták nyelvének ismeretén – e kérdésről nevezettek mit sem tudtak –, hanem ókori közhelyen alapultak. A szkítákat több ókori szerző, márHérodotosz is,[8] a világ legrégebbi népének mondja.Marcus Iunianus Iustinus például, Pompeius Trogus munkáját kivonatolva, ekképpen nyilatkozik e kérdésről:„A szkíták nemzetét mindig is legősibbnek tartották, bár hosszú időn át folyt a vita szkíták és egyiptomiak között saját fajuk régisége felől.” (Trogi Pompei Historiarum Philippicarum epitoma, 2: 1.)[9]
 | Bővebben:Szkíták a Bibliában |
Az ősnyelvekről elmélkedő tudósok nem hagyhatták figyelmen kívül koruk vallásos meggyőződését sem, miszerint a Biblia Noét jelöli meg az emberiség vízözön utáni ősapjának, s ahébert az emberiség ősnyelvének.
A korai időkben keletkezett őstörténeti és nyelvészeti művek az egyes nemzetek eredetét rendszerint Noé fiaihoz, illetve az általuk képviselt népcsoportokig vezetik vissza. A Biblia szerint Jáfet leszármazottai (Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek, Tírász) népesítették be a Föld északi és keleti tájait (Mózes első könyve, 10: 2).[10]
Mózes első könyve (10: 3) – hasonlóképpenA krónikák első könyve (1: 6) – Gómer fiának nevezi a szkíták bibliai ősét:„A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah.” Askenáz tehát Gómer legidősebb fia, ez pedigJáfeté, akiNoé legkisebb fia. Askenáz leszármazottai pedig a szkíták.[11]
Iosephus Flavius ezzel szemben a szkíták ősapjának Mágogot, Jáfet második fiát, Gómer fivérét jelöli ki:„… Mágog pedig a róla elnevezett mágogokat alapította, kik magukat szkítáknak nevezik” (Ιογδαικης αρχαιολογιας: A zsidók története, 1: 6).[12]
A bibliai történet elemei felbukkannak a magyarok eredetét taglaló művekben is.Anonymus például ekként ír népünk származásáról:„Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet.”[13]
Kézai Simon szintúgy Jáfet leszármazottainak tekinti a magyarokat, ám nem mondja meg, Jáfet melyik fia volt a szkíták őse.„S midőn azon nemzetségek, mint Josephus mondja, zsidó nyelven beszéltek, az özönviz után a kétszázegyedik esztendőben a Jáfet magvából eredt Menróth óriás, Thana fia.”[14] Szerzőnk leírásában a bibliai alakokon kívül szerepel Thana, Menróth és Eneth, valamint Hunor és Magor is. E nevek mondai vagy valóságos személyekre, illetve az általuk megtestesített népekre utalnak. (Lásd még:Az Árpád-ház eredetmondái,Magyar őstörténet.)
A Biblia állásfoglalásával kapcsolatban számos, egymásnak, és a mózesi hagyománynak is ellentmondó nyelvészeti feltételezés és őstörténet született. A tudomány képviselői erőt és fáradságot nem kímélve olyan rendszerek kidolgozására törekedtek, melyekben megfért volna az indoeurópai műveltség elsőbbségének és fölényének tantétele a bibliai hagyománnyal.[4]
A vitákból végül az indoeurópai szkíta ősnyelv, illetve az indoeurópai műveltség elsőbbségének eszméje került ki győztesen. Ezen feltevést fejlesztették tovább – az említett úttörők nyomdokán haladva – német nyelvű kutatók, pl.Johann Kaspar Zeuß (1806–1856),[15]Karl Müllenhoff (1818–1884),[16]Wilhelm Tomaschek (1841–1901).[17][18] Nevezett szerzők összegyűjtötték a szkítáknak tulajdonított kifejezéseket, és azokat indoeurópai nyelvek szavaival vetették egybe. A nyelvészek döntő többsége mai napig is ugyanezen elveket követve tanulmányozza a szkíta népek nyelvét.[1][19][20][21] Módszereik bírálatát – általánosságban – Wencel ilyenképpen foglalja össze:„A történeti nyelvészet gyakran korlátozott bizonyítékokon alapuló általánosításokhoz folyamodik, olyan kijelentéseket tesz, melyek távolról sem nyilvánvalóak, s gyakran viták és különböző értelmezések tárgyát képezik.”[22]
Az első összefoglaló tanulmányt a szkítáknak tulajdonított szavak értelmezésének tárgyábanMax Vasmer (1886–1962) írta.[23]Vaszilij Ivanovics Abajev (1900–2001) tanulmányában mintegy kétszáz szkíta, illetve szkítának mondott kifejezés szerepel.[20][24]
Az eltérő álláspontot képviselők közé sorolhatjuk először isHérodotoszt, aki ekként nyilatkozik akirályi szkíták nyelvéről.
A szakemberek amédek nyelvét is az iráni nyelvcsaládba sorozzák,[2] beszélői azonban – a fentiek szerint – nem értettek szót az iráninak mondott szkítákkal.
Korunk jelesei közül többen megkísérelték a szkítákat, illetve nyelvüketbalti-szláv, illetveuráli,altaji stb. nyelvekkel rokonítani, eredményeiket azonban – számon kérve többek között a meggyőző erőt, és mindenekelőtt a módszeres összehasonlító nyelvi elemzést – elutasították. A felsorakoztatott kifogásokat mindazonáltal az iráni szómagyarázók többségének hibájaként éppúgy fel lehetne róni.
Karl Johann Heinrich Neumann (1823–1880) a szkítákat és nyelvüket –Sprache der Skythen című fejezet (174–200. oldal) – amongolokkal, illetve nyelvükkel kapcsolta össze.[25] Egyes szófejtéseiről részletesebben értekezik Télfy dolgozata (54–57. oldal).[8]
Neumann többek között görög nyelvű feliratokon szereplő szauromata (méd),trák stb. eredetű neveket (pl. Arguanagosz: Αργυαναγος, Tumbagosz: Τυμβαγος), mi több, görög kifejezéseket, pl. arotéresz (αροτηρες: szántóvetők) is mongolból próbál magyarázni.
Példák a szkíták eredetmondájában előszámlált nevek köréből. (A szkíta kifejezéseket mindenütt azon formában adjuk meg, ahogyan görög, latin stb. írók lejegyezték. A szófejtések eredményét is betű szerint idézzük.)
Johann Gustav Cuno (1820–1891) a szkítákat –Ueber die sprache der pontischen Skythen című fejezet (324–336. oldal) – a lett–szláv (balti–szláv) népek közé tartozónak tekintette.[26]
Cuno szójegyzéke hézagos, és több, nyilvánvalóan nem szkíta eredetű kifejezést is magában foglal. Szerzőnk bizonyos szkíta kifejezésekről, bár említi őket, nem értekezik. Vélhetően nem lelte meg balti vagy szláv nyelvek körében párhuzamukat. Példáinkat a szkíták eredetmondájában előszámlált nevek köréből vettük.
Magyarok is beálltak a szófejtők sorába, megállapításaiknak azonban, ahogyan külföldön, úgy idehaza sem volt különösebb visszhangjuk.[27]
Télfy Iván (1816–1898) a szkítákat a magyarok őseinek tartja, maga azonban nem foglalkozik szkíta szavak visszafejtésével. Mindamellett a Hérodotosz által is idézett, többes számúantakaioi (αντακαιοι: nagy termetű tokféle hal szkíta neve) kifejezést a magyartokok szóval fordítja.[8]
Csengery Antal (1822–1880) szerint a szkítáksumer–akkád nemzetiségűek voltak.[28]
Vámbéry Ármin (1832–1913) ésKuun Géza (1838–1905) törökös népességnek tartja a szkítákat.[29][30]
Fischer Károly Antal (1838–1926) terjedelmes értekezést tett közzé a szkíta szavak összehasonlításának tárgyában. Meggyőződése szerint a szkíták nyelve lényegét tekintve a magyarral azonos.[31][32]
Nagy Géza (1855–1915) valamennyi említett magyar szerző közül a legalaposabban járta körül a kérdést, s a szkítákat, illetve nyelvüket ural–altajiként sorolta be.[33][34][35]
Mészáros Gyula (1914–1998) ahatti nyelv szavaival vetett össze, s magyarázott meg több szkíta kifejezést. A szkíta nevek közé sorolt több görög szót is, pl. Hülaié (Υλαιη: Erdőség).[36]
A szkíták – jóllehet az írást,rovást ismerték és használták – nem hagytak ránk terjedelmesebb szövegeket. Közlendőjüket valószínűleg inkább bőrre festették vagy fára rótták stb., ezen anyagok pedig nem állnak ellen az idő pusztításának. Fennmaradt azonban néhány csontból, fémből, szaruból stb. készült tárgy, jelek, feliratok vannak, azonban sem ezek nyelve, sem ezek írásrendszere nem ismeretes. Többen kísérleteztek ezek megfejtésével, hihető, illetve általánosan elfogadott megoldás azonban még nemigen született.
Az egykorú forrásokban fennmaradt szkíta szavak száma – ide sorolva a pénzérméken, görög, latin, perzsa és más nyelvű feliratokon rögzített, bizonyossággal szkítáknak tulajdonítható neveket is – alig több száznál. Valamennyi kifejezésnévszó, jó részüktulajdonnév.
Legkorábban (i. e. 8–7. század)urartui ésasszír ékiratos táblák, illetve bibliai iratok adnak hírt a szkítákról, nevezetesen akirályiakról. Azék- éshieroglif jelekkel, illetve ahéber írásjelekkel rögzített nevek az eredeti szkíta szavaknak alkalmasint korcs alakját tükrözik. A szkíta szövetség –Isqigulu, illetveAskuza,Iskuza – nevét urartui és asszír ékiratos táblákon örökítették meg. A Bibliában a szövetség neveAskuz (אשכנו: ’askūz), illetve rontott alakbanAskenáz (אשכנז: ’askənaz).[37][38]
Akkád nyelvű feliratokon (i. e. 7. század) szerepel szkíta fejedelmek –Ispakai ésBartatua vagyPartatua – megszólítása is. Utóbbi nevét –Partita alakban –hettita ésluvi jelekkel is rögzítették.[39][40]
Görög források (i. e. 6–5. század) szintúgy ismerik a szkíta szövetség, valamintIspakai ésPartatua nevét. A görögök hallásához igazított névalakok:Szküthai (Σκυθαι),Aszpakosz (Ασπακος) ésProtothüész (Προτοθυης).
Hérodotosz ésSztrabón, valamintCaius Plinius Secundus stb. munkájában körülbelül száz szkíta, illetve szkítáknak tulajdonított kifejezés szerepel. Személy-, nép- és törzsi nevek, istenségek megszólítása, földrajzi nevek stb. Néhánynak ezek közül hírmondóink jelentését is megadták, magyarázataik azonban nem egy esetben mondvacsináltnak bizonyultak.[41]
A Fekete-tenger északi partvidékére települt görög gyarmatvárosok (pl. Nikonion, Olbia Pontiké,Pantikapaion) feliratos síremlékei, tárgyai megörökítettek nem csupán görög, hanem szkíta, trák, kaukázusi stb. eredetű szavakat is. Ezek szinte kizárólag – természetszerűen – személynevek. Egyiket-másikat a felirat görög szövege mondja szkítának, másokat pedig egyéb módon tudunk azonosítani. Többségük eredetének megállapításához azonban nincsen semmiféle fogódzónk. A szakemberek általában szkítának vagy „szarmatának” minősítik mindazon kifejezéseket, melyeket a görög nyelv szókészlete alapján értelmezni nem tudnak. A szóban forgó kifejezések száma, ha nem vesszük figyelembe az ismétlődéseket, háromszáz körül lehet.
A szkíta vagy „szarmata” eredetűnek minősített neveket többen is vizsgálták, és úgy találták, hogy a régebbi feliratokon szereplők óiráni párhuzamokat mutatnak; ezek képviselnék a nyelvészek által szkítának mondott nyelvet. Az újabb feliratokon szereplők pedig inkább az oszét nyelv szavaival rokoníthatók; ezek lennének a szarmatának nevezett nyelv képviselői.[42][1]
Festett vázákon is seregnyi – több mint kétezer –, görögként nemigen értelmezhető név maradt ránk. Részletesebb elemzésükkel a szakemberek még adósaink.[43]
Az ókor tudósítói, lehettek bármily kiműveltek is saját anyanyelvükben, nem szükségképpen voltak tájékozottak idegenekét illetően. Agörögben, alatinban stb. hiányzó hangokat nyilván a leginkább hasonlóval, szabályozás hiányában hallásuk szerint próbálták meg helyettesíteni, és eszerint betűzték le a többnyire másodkézből, pl. katonáktól, kereskedőktől, tolmácsoktól hallott idegen szavakat. Mindezekhez adjuk még hozzá a kéziratokat másolók tévedéseit is.
A görögök úgy bántak idegen kifejezésekkel, miként áldozataivalProkrusztész. Lássuk példaképpen perzsa főurak felsorolásátHérodotosz munkájában (3: 70):Intaphrenész (Ινταφρενης),Otanész (Οτανης),Gobrüész (Γοβρυης),Hüdarnész (Υδαρνης),Megabüzosz (Μεγαβυζος),Aszpathinész (Ασπαθινης). Ugyanezen névsor abehisztuni felirat óperzsa szövegében (4: 83–86):Vindafarnā,Utāna,Gaub(a)ruva,Vidarna,Bagabuxsa,Ardumanis.[44]
Idegenek szavait a görögök – kisebb vagy nagyobb mértékben – a maguk nyelvéhez hajlították, s lehetőség szerint görög értelemmel is felruházták. Az eredeti szó tartalmát azonban nem vizsgálták, s ez okból a görögösített változat értelme nem felel meg az eredeti szó jelentésének. AzAmu-darja óperzsa nevéből (Waxš: szilaj, vad) görögjeink ekként alkottak Oxoszt (οξος: ecetes bor), a kelet-balkánitrák-szkíták egyik nagyurának nevéből Dromikhaitészt (Δρομιχαιτης: Út-sörény) stb.
A görög névszó, illetve többes jelölése (pl.-osz;-oi) – szaporítja gondjainkat, hogy esetenként e jelölést segédhangzó betoldásával illesztik a szótőhöz – magában foglalhatja, többnyire elferdítve, az átírt idegen szavak utolsó hangzóit, pontosabban közülük egyet vagy többet.
A perzsaBagabuxsa név első két szótagjából (baga) a görögöknagyot,hatalmasat (megasz: μεγας) faragtak, a negyedik (xsa) utolsó hangját pedig belegyúrták a névszó jelölésébe:Mega-büz-osz (Μεγαβυζος). Az óperzsaKurus névnek két végső hangzója esett áldozatul a görögösítésnek: Kür-osz (Κυρος), latinosan Cyrus.
A népneveket a görög és a latin kötelezően többes számban adja meg, pl.Dakoi (Δακοι);Daci. Az egyes számú alanyesetből (Dakosz: Δακος; Dacus) következtetve az eredeti szkíta szó*dak,*dako és*dakos stb. egyaránt lehetett. Azászi nép – a mai köznyelvbenjászok – címzését vélhetően szkíta egyesből, illetve többesből is átültették görögre:aszi-oi (ασιοι), illetveiazüg-esz (ιαζυγες).
Különböző szerzőknél, sőt ugyanazon szerző különböző kézirataiban sokszor másként betűzik le ugyanazon szkíta nevet.
A királyi szkíták tengeristenségének megszólítása Hérodotosz szerintThagimaszadasz (Θαγιμασαδας) vagyThamimaszada (Θαμιμασαδα).Plinius könyvében viszontTemarunda vagyTemerinda.Órigenész munkájában ugyanezThageszmana (Θαγεσμανα).[45]
Az Érdem, az érdemekben bővelkedő életút, régiesen érdempálya[46] szkíta megszemélyesítőjének görögösített neve ókori feljegyzésekbenArgimpasza (Αργιμπασα),Arippasza (Αριππασα),Artimpasza (Αρτιμπασα),Artimpaszan (Αρτιμπασαν), illetveExampaiosz (Εξαμπαιος),Amaxampaiosz (Αμαξαμπαιος) alakban is szerepel.[45] Ugyanezen istenség neve görög feliratonIgdampaiész (Ιγδαμπαιης).[47][48] Hasonló nevet viselt akangarok vezérlő törzse –VII. Kónsztantinosz munkájábanÉrtém (Ηρτημ) –,[49] továbbá egy uráli nemzet, azargippaiok népe. ElnevezésüketArgippaioi (Αργιππαιοι),Argimpaioi (Αργιμπαιοι),Orgempaioi (Οργεμπαιοι),Orgiempaioi (Οργιεμπαιοι) – latin forrásokbanaremphaei,arimphaei – alakban jegyezték fel az ókor hírmondói.[45]
Az egyik szkíta nagyúr neve Hérodotosz munkájának különböző kézirataibanSzauliosz (Σαυλιος),Szauaiosz (Σαυαιος),Szaulaio (Σαυλαιο). Ugyanez görög feliratonSzauaioszosz (Σαυαιοσος),Diogenész Laertiosz művében pedigKadouidasz (Καδουιδας).[50][51][52] Utóbbi alighanem a görög szigma (Σ) és a kappa (Κ), illetve a szigma (σ) és a delta (δ) betűképének hasonlósága, jobban mondva a szkíta nyelvet nem ismerő szerző vagy a kéziratmásolók tanácstalansága stb. okán öltött egyéni alakot.
A szkíták eredetmondájában előszámlált királyi sarjak közül egyiknek neve négyféle alakban –Leipoxaisz (Λειποξαις),Lipoxaisz (Λιποξαις),Nipoxaisz (Νιποξαις),Nitoxaisz (Νιτοξαις) – szerepel Hérodotosz kézirataiban.[52] ADiodórosz Szikeliotész könyvében felbukkanóNapész (Ναπης) alakból következtetve a szóban forgó név helyesebb alakja*Napoxaisz (*Ναποξαις) lehetett. E helyen alambda (Λ) és anű (Ν), api (π) és atau (τ), illetve az egymás után írtepszilon ésióta (ει), valamint azalfa (α) betűképének hasonlatossága teremthetett kétséget, zavart.
Különböző írásrendszerek, eltérő nyelvi szabályok a szkíta kifejezéseket más és más alakkal ruházták fel. A szkíta szövetség nevét például az asszír írnokok azas-ku-za, illetőlegis-ku-za szótagoknak megfelelő ékjelekkel jegyezték le.[40] Mivel azonban az ékjelek készletével a szóban forgó kifejezést nem szükségképpen tudták kifogástalanul akkádra átültetni, ennélfogva (további fogyatékosságoktól eltekintve) az utolsó szótag mássalhangzója rontott, magánhangzója járulékos is lehet.
A görögök a szkíta szövetség nevét a maguk nyelvénSzküthai (Σκυθαι) alakban írták le. (Ennek végéről a névszói toldalékot lenyesve egy szótagúszküth szótőhöz jutunk.) Az akkád felirat feltünteti a szókezdő magánhangzót, a görögök vélhetően nyelvük szabályait követve hagyták el. Tegyük még hozzá, hogy a görög nyelv, az akkáddal ellentétben, nem ismeri azs hangot, ábécéje az azt jelölő betűt.
Ha megpróbáljuk az akkádból és a görögből átírtas-ku-za,is-ku-za, illetveszküth betűsort egyeztetni, akkor két szótagú, feltételezett*as-kuC,*as-küC stb. szóalakot kapunk. AC a szkíták nyelvében egy vagy több mássalhangzónak felelhetett meg. (Lásd még:A szkíta szövetség nevéről,A szövetség neve Ferenczi szerint.)
A nyelvek portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap