Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ennek a szócikknek atényszerűsége kétséges. További részleteket a cikkvitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el ezt a sablont! |
| Ez a szócikk vagy szakaszlektorálásra, tartalmi javításokra szorul.A felmerült kifogásokata szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek).Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! |
 | Ehhez a szócikkhez továbbiforrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek azellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segítsa szócikk fejlesztésében továbbimegbízható források hozzáadásával. |
Aszexualitás minden olyan folyamat, amely a nemi tevékenységgel kapcsolatos vagy azt ábrázolja, szűkebb értelemben az élőtermészetben mindenütt meglévő nemiség illetve kétneműség (heteroszexualitás). Aszaporodás során rendszerint nem túl közeli és nem túl távoli rokonok egyesülnek. Az utódok (a leszármazottak) két független sorának egybeolvadása révén az új változatok ésrasszok kiindulópontjait alakítja ki ugyanúgy, mint ahogyan anemi jegyek vonatkozásában kiegyenlítően hat. A szexualitás így az élet fennmaradását szolgálja, ami csak akkor maradhat fenn huzamosabb ideig, ha megváltozottkörnyezeti feltételekhez alkalmazkodik. Ez csak úgy lehetséges, ha az élet hordozóinak sokfélesége révén, állandóan kész arra, hogy a környezet megváltozásakor a megfelelő választék rendelkezésre álljon.[forrás?]
A szexualitás sokféleöröklődő tényező rendkívül bonyolultmechanizmusán alapul (komplementer poligénia). A nemi különbség és ezzel a szexualitás anövényekben ésállatokban meghatározott, determinált. A szexualitás erőssége, vagyis a nemi jellegek megmutatkozási foka relatív. Ezért mindenember egy bizonyos helyet foglal el aférfi-nő biszexuális vonalán. Az ember, a szexualitásnak különféle jelentőséget és fontosságot tulajdonít. A szexualitás szerepetörténelmileg alakul és a történelmi körülményektől függ. Az ember számára nem jelent feltétlen, elkerülhetetlen sorsot.[forrás?]
Az emberi szexualitás a viselkedések, folyamatok és társadalmi jelenségek széles körét öleli fel. Biológiai értelemben idetartoznak aközösülés és más nemi kapcsolatok (bár hogy pontosan mely típusai, arról nincs teljes egyetértés[1]), valamint a szexuális viselkedés pszichológiai és fiziológiai aspektusai, a szociológia szemszögéből a kulturális, politikai és jogi vonzatok, filozófiai szempontból pedig az erkölcsi, etikai, teológiai, spirituális és vallási megközelítés.
A szexualitás többnyire az emberipárkapcsolatok szerves része.[2]
A szexualitás különböző részei szakaszosan érlelődnek meg. Ezeket a folyamatokat elsősorban azöröklődés irányítja. Így már az öröklődés során károsodhatnak anem (genom) kifejlődésével kapcsolatos szervkezdemények, ahormonális együttműködés, valamint azidegrendszer az a része ami ezzel kapcsolatos. A szexualitás elsődlegesen különbözőszövetek kiegyensúlyozott és bonyolult távolhatásainak eredménye. A magasabb rendűállatok és azember szexualitása szoros kapcsolatban van az autonóm kiváltómechanizmusokkal. A szexualitásban megállapítható a felhalmozódás, a kulcsingerek a megfelelőreakciókat kiváltják, amelyekösztönként meghatározottreflexláncolatokként zajlanak le. Ezekhez alkatilag és vegyileg még viszonylag jól megfogható folyamatokhoz alkalmazkodási folyamatok (formálódás) csatlakoznak. Ezek a folyamatok már az állatokban is jól megfigyelhetők, de az emberben összehasonlíthatatlanul nagyobb jelentősége van. Elsősorban amásodik jelzőrendszer befolyásáról, a társadalmikörnyezetről van szó, ami többnyire gátló irányban hat.[forrás?]
A partnerválasztást anemi érés előtt már nagymértékben alakítja a formálás, anevelés (pl. amintaképek).[3] Az öröklött alkat adta nyersanyagot ily módon azélmények (a kisgyermekkoriak is) finomítják, csiszolják. E tekintetben a döntő, meghatározó tényezővé valamennyi magatartásmódban, így a szexualitásban is, aközponti idegrendszer válik: A tapasztalat azösztönök fölé rakódik, sőt az emberben az ösztönök csökkennek. Ebben a társadalmi formák játsszák a főszerepet. Az ember már gyermekként átveszi arítusok és akonvenciók alapvető részét és ezzel a szexualitás kulturális felépítményét is.[forrás?]
A szexualitás részjelensége aszervezetnek még ha az alkalmazkodás és aszaporodás (önfenntartás) között ez jelenti az összekötő kapcsot. EzértFreud elgondolásai elvetendők, mert a szexualitásban túlbecsüli az ember szerepét, ráadásul úgy véli, hogy a szexualitás már pregenitálisan (orálisan és análisan) kezdődik, és csak végül kerül a nemi szervek irányítása alá.[forrás?] A szexualitás sem nem jó, sem nem rossz. Károssá és egyházi értelembenbűnné akkor válik, ha nem ágyazódik be harmonikusan a személyiségbe, azaz nem felel meg a specifikus emberi létformának, vagyis nem kapcsolódik össze azerotikával. Az ember szexualitása tekintetében avéletlen és akockázat tényezőiről nem szabad megfeledkezni. Nagymértékben avéletlentől függ, hogy hol és mikor tűnik fel az ’igazi partner’, milyen az illető személy és a partner hangulata (amennyiben jelen van partner) Minden szexuális vállalkozás kockázat jellegű, amely aktivitást követel, és a vereség veszélyét rejti magában.[forrás?] Ehhez járul még a felelősség, amit mindenkinek vállalnia kell.
Ma már tudományos tény, hogy az ember a felsőbb idegtevékenység bekapcsolódása miatt a megkülönböztető képesség kialakulása révén elkülönült a szaporodástól. Állandóan aktuális, azaz napirenden van, továbbá a nemi érés után nagy hajtóerőt jelent. Kell hozzá a másik nem lényegéről szerzetttudás, atanulás és agyakorlat. A gyakori partnerváltás (apromiszkuitás) sosem ad teljes kielégülést.[forrás?] A szexualitást áthatják az érzelmek, a kellemes és olykor a kellemetlen élmények. Az ember irányítani, szabályozni tudja az elsődleges, reflexes cselekményt. A szexualitás az egész személyiséget befolyásolja (gondolkodás,világnézet). Egyben alkalmazkodási folyamat →megszokás, az ismétlési kényszer (a már átéltet ismét meg kell valósítani). Végül a szexualitásbiológia, társadalmi és érési folyamat is. Ezért valamennyi életszakaszra vonatkozik. A társadalmi szabályozás következtében szabványosodik házasságon belül és kívül is. A szexuális magatartás variációs lehetőségei a biológia határai között mozognak. Az abnormalitás fogalma állandóan változik.
Az állandó aktualitás nagy ösztönző erőt jelent a szexualitás a társadalmi rend, a törvény, és a meglévő dolgok megzavarásának lehetőségét rejti magában. Ez a mindennapi életben sokféletabu kialakulását okozta. Például akoituszt mások szeme elől rejtőzve végzik, elítélik a szex tárgyú beszélgetéseket, amenstruáció és aszülés sok helyen tisztátalanság, így kialakult a szégyenlősség, amit avallás alátámaszt.[forrás?] A szexualitás ezzel kívül reked acsalád mindennapi életén és anyilvánosságon. Mivel a szexualitás elementáris erővel tör fel, gyakran összeütközésekhez és igen jelentős társadalmi elfojtódáshoz vezet.
Összefoglalva a szexualitásnak három vonatkozása van: a természettudományos, azaz a biológiai tényezőknek mint alapnak a feltárása(formák és működések), a társadalmi érdek hangsúlyozása(szaporodás, családalapítás, népesedési arányszám, házasélet (nemi élet), egészség, nemi betegségek) és a kultúra átformálódása, amely az ősidők óta tart (egyéni világnézet, szerelem, érzéki öröm, kéj.
Azárvatermők nagy része (70%-a) kétivarú, azaz hímnős. Mivel aporzó és atermő ugyanabban a virágban van, elméletileg képesek lennének sajátvirágporuktól az önmegtermékenyítésre (autogámia), de megporzáskor a legtöbb virágos növény mégis előnyben részesíti a másik egyedet. Ez a kölcsönös megporzás vagy allogámia. Néhány fajra mindkét mód jellemző lehet. Megtörténik, hogy az önmegporzás avirág kinyílása előtt, a még zárt virágban, következik be (búza,ibolya). Ilyenkor zárt megporzásról (kleisztogámia) beszélünk.
A zárvatermők virágporát általában aszél, és azállatok, ritkábban avíz szállítja. Éréskor a virágporszemeket a szél kiszórja a portokokból. Abibék nagy befogadó területtel rendelkeznek. Apollenszem viszont kicsi, de nagy tömegben terjed. A beporzást végző állatok lehetnekmadarak, többnyire azonbanrovarok. Elsősorbanméhek,legyek éslepkék. A megtermékenyítéskor segédkező állatokkal kialakuló kapcsolat létfontosságú a növények számára, hiszen nélkülük nem jöhet létre amegporzás. A virág mindenben úgy alkalmazkodik az állathoz, hogy avirágpor szállítását minimális energiaveszteséggel és optimális körülmények között végezhesse. A virág alakjával,színével ésillatával is jelez a rovarnak. Olyan eszközökkel rendelkezik (buktatószerkezet, tapadós elemek, színes nagy nedvtartalmú virágpor), ami megkönnyíti a virágpor odatapadását a rovarhoz.[4]
A bibén megtapadt virágporszem hidratálódik, és megindul a pollentömlő(sipho) növekedése. Ha pollen kompatibilis, akkor behatol a sejtek közé vagy átfúrja magát asejtfalon az alatta lévő sejtekbe. Azután elkezd növekedni a gödrös vagy a sima bibeszálon.[5]
A téma részletesebb kifejtését lásd →A növények szaporodása alatt.
Szexualitáson azon tevékenységeket értjük, amelyeket az állatvilágban azutódok létrehozása, a faj fenntartása érdekében fejtenek ki az egyesállatok. A szexualitás ösztön. Ez azt jelenti, hogy a külső és belső feltételek fennállása esetén az egyed automatikusan agénjeiben kódolt szexuális viselkedést fogja tanúsítani. Ez a szabály a főemlősöknél már megtörik, azaz a párzási időszak az év bizonyos szakaszára korlátozódik, az embernél, pedig teljesen meg is szűnik. Az ember bizonyos belsőbiológiai,hormonális feltételek fennállása estén mindenkor képes párosodni. Sokan ezt úgy vélik, hogy az emberi szexualitás nem ösztönjellegű, hanem tanult viselkedés.[forrás?]
Lélektani értelemben az örömöt a belső feszültség valamely az egyéni, jellemző szintre való beállása, az erős feszültség csökkenését vagy a túl gyenge feszültség növekedésétörömként éljük át. A szexuális késztetés növekedése egy bizonyos ponton túl azéhséghez hasonlószenvedést jelenti. Ennek a feszültségnek az oldódása, csökkenése akielégülés, a kéj.
Szexualitáson azon tevékenységeket értjük, amelyek az állatvilágban azutódok létrehozása, a faj fenntartása érdekében fejtenek ki az egyesállatok. A szexualitás ösztön. Ez azt jelenti, hogy a külső és belső feltételek fennállása esetén az egyed automatikusan agénjeiben kódolt szexuális viselkedést fogja tanúsítani. Ez a szabály a főemlősöknél már megtörik, azaz a párzási időszak az év bizonyos szakaszára korlátozódik, az embernél, pedig teljesen meg is szűnik. Az ember bizonyos belsőbiológiai,hormonális feltételek fennállása estén mindenkor képes párosodni. Sokan ezt úgy vélik, hogy az emberi szexualitás nem ösztönjellegű, hanem tanult viselkedés.
Lélektani értelemben az örömöt a belső feszültség valamely az egyéni, jellemző szintre való beállása, az erős feszültség csökkenését vagy a túl gyenge feszültség növekedésétörömként éljük át. A szexuális késztetés növekedése egy bizonyos ponton túl azéhséghez hasonlószenvedést jelenti. Ennek a feszültségnek az oldódása, csökkenése akielégülés, a kéj.
Azemberi szexualitás a viselkedések, folyamatok és társadalmi jelenségek széles körét öleli fel. Biológiai értelemben idetartoznak aközösülés és más nemi kapcsolatok, valamint a szexuális viselkedés pszichológiai és fiziológiai aspektusai, a szociológia szemszögéből a kulturális, politikai és jogi vonzatok, filozófiai szempontból pedig az erkölcsi, etikai, teológiai, spirituális és vallási megközelítés.
A szexualitás az emberipárkapcsolatok szerves része.
A civilizált ember érzelem- és képzeletsivárságán alapul a szexualizálódás, a környezetből eredő szexuálispropaganda erős hatására. Akapitalista országokban amédia (arádió, atelevízió, afilm, asajtó) tömegeket szuggeráló eszközei miatt a szexualitás olyan jelenséggé válik, amelynek hatásastatisztikailag kimutathatóvá válik, okai azonban egyszerű módszerekkel nem ismerhetők fel. A születések számának növekedéséből illetve csökkenéséből sem lehet a szexuális tevékenységek növekedésére vagy csökkenésére következtetni. Afogamzásgátló módszerek elterjedését és azabortuszok számát nem lehet pontosan megállapítani. A szexualizálódás mai mértékéről aterhességmegszakítások áttekintése sem ad megbízható képet.
A szexualizmus az a nézet, amely szerint a nemi ösztönnek döntő befolyása van az emberiség tetteire, érzéseire és gondolkodására. ElsősorbanFreud képviselte azt a nézetet, amelyből számos hamis következtetést vont le. A szexualitásnak sokféle befolyása van az ember életére. A szexualitás csak az élet egyik területe. Mellette nem szabad elhanyagolni a többi olyan területet, amellyel aszociológia, abiológia, afiziológia és apszichológia foglalkozik. Az a nézet is téves, amely a szexualitásnak a társadalmi életben tulajdonít döntő szerepet, mert az valójában az anyagi élet egésze és az ember anyagi feltételei határoznak meg.
A szexuáliskapacitás a 16. és 20. életév között van a csúcson. Ez sok nehezen megoldható társadalmi problémát okoz. Sokbiológus ésorvos téves véleménye, hogy a férfi szexualitás kapacitása a koraipubertás korban alakul ki és a maximumát a 30-as és a 40-es években éri el.[forrás?]
Ajogrendszer a szexuális élet tényeit csak bizonyos körben vonja az érdeklődési körébe. Acsaládjog a nemek közötti viszony alapvető formáját aházasságot állítja a szabályozás középpontjába. Ezzel hangsúlyozza a felnőtt házasok jogát akoituszra, hallgat a nemházasok[6] jogairól.[forrás?] Bizonyos körben tudomásul veszi, és jogkövetkezményeket fűz hozzá. Például a házasságon kívül megszületett gyermek apjának nyilvánítja a gyermek nemzőjét (apasági per). A házassági kötelék nélkül folytatott együttélést, életközösséget is tudomásul veszi, és szerény jogi védelmet is nyújt az arra rászoruló félnek (pl. az élettárs joga a közös szerzemény ráeső részéhez, a lakásbérlet folytatásához élettársa halála esetén).
A szexuális élet jelenségei – jóllehet azok jelentősége a köz- és a magánélet minden területén hatnak – a legutóbbi időkig csak a nemi erkölcs elleni bűntettekkel kapcsolatban léptek be a jogrendszer területére. Az elmúlt évtizedekben már bizonyosközigazgatási szabályok, különösképpen a nemi felvilágosítással, a szexuálpedagógiával kapcsolatos és más intézkedéseket tartalmazó szabályok (fogamzásgátló perorális gyógyszerekkel való ellátás bevezetése,terhességmegszakítás) nemcsak a házassági életközösségben élőkre vonatkoznak.
