Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Szerpent | |
 | |
| Más nyelveken | |
| angol,francia,német:Serpent | |
| Besorolás | |
| aerofon →fúvós →tölcséres fúvókájú hangképző nyílásokkal | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 423.213 |
| Csőhossz | 180 – 240 cm |
| Rokon hangszerek | cink,eufónium |
 AWikimédia Commons tartalmazSzerpent témájú médiaállományokat. | |
Aszerpent (franciaserpent = 'kígyó')tölcséres fúvókájú hangszer, fából készült, hanglyukakkal, néha billentyűkkel ellátott mély hangolású kürtféleség. Acink rokonhangszere, de nem tartozik szorosan a cinkek családjába. A17. –19. század folyamán volt használatban. Hangolása leggyakrabban B, néha C vagy D.
A szerpent nevéhez méltóan kígyószerűen többszörösen síkban meghajlított formájú, bő menzúrájú, kúpszerűen szélesedő furatú hangszer. Afúvóka összekötő rézcsövön csatlakozik a testhez. A tölcséres fúvókájú, tehát rézfúvós hangszerekhez hasonlóan a hangszert a játékosnak a fúvókában rezgő ajkai között átpréselt levegő szólaltatja meg, de a mai rézfúvósoktól eltérően afafúvós hangszerekre jellemző hanglyukakkal rendelkezik. Hat darab van ezekből, két hármas csoportot képeznek a játékos két keze számára. Később billentyűkkel is ellátták, ezek további, kézzel elérhetetlen távolságra lévő hanglyukak megnyitását tették lehetővé. Fúvókája lehet fémből, elefántcsontból vagy szaruból. Késői változatai már szakítottak hagyományos kígyóformájával, csak méretezésük, fogástechnikájuk maradt hasonló.
A hangszer leggyakrabban diófából vagy más keményfából készül. Belső üregét bonyolult girbegurba formája miatt nem lehet fúrással elkészíteni, ehelyett két eltérő módszer alakult ki.
Afranciák egy akkora méretű fatömbből indultak ki, amelybe az egész hangszer belefért, és azt a majdani üreg középvonalának síkjában félbevágták. A két darabba nagy pontossággal, szimmetrikusan a belső üregnek megfelelő félkör keresztmetszetű vályúkat mélyítettek, majd a két fél darabot összeragasztották. Ezután kifűrészelték a hangszer külső körvonalát, kifaragták végső, lekerekített formáját. Ez nagy pontosságot kívánt, hiszen a cső falvastagságának mindenütt kb. 7 milliméteresnek kellett lennie. Végül benedvesített, pergamenszerű bőrrel vonták be, amely száradás után szorosan a hangszerre simult, megakadályozva a repedéseket. A hanglyukakat ezután fúrták a csőre, a bőrt és a fát is átütve.
A másik módszer szerint, amely főlegAngliában volt elterjedt, a hangszert kisebb, egyenes, illetve enyhén görbülő csőszakaszokból állították össze. Az egyenes részek esztergapadon készülhettek, a görbéket kézzel kellett kifaragni, kiüregesíteni. A darabokból összeszerelt hangszert azután vagy bőrrel, vagy vászoncsíkokkal tekerték be, majd lakkozták vagy festették. Néha, főleg a katonai hangszereket fémgyűrűkkel, idomokkal is megerősítették. A jellegzetesen fekete színű szerpentet az angolok néhablack puddingnak, véreshurkának nevezték.
A két megoldás közül a francia állta ki jobban az idő próbáját.
A16. század közepén bukkan fel először ábrázolásokon,Guillaume de Auxerrefranciaszerzetes iktatta be a hangszert a templomi zenébe a gregorián kórusok hangjának megerősítésére1590 körül. Magasabb hangú rokonai, a cinkek hamarosan áldozatául estek abarokk zene megváltozott ízlésvilágának, de a szerpent a17. században is fontos, megbecsült hangszer maradt. A18. században a templomi és katonai zenébe szorult vissza, de előkerült mégHändel Tűzijáték-zenéjének eredeti kéziratában (1747), későbbRossiniKorinthus ostroma (1826),WagnerRienzi (1842),VerdiSzicíliai vecsernye (1855) című operáiban. A 18. század végétől kísérletek történtek a hangszer „modernizálására”, így jött létre afagotthoz hasonló formában meghajlított csövűbasszuskürt és azorosz fagott (amely persze se nem orosz, se nem fagott), később azophikleid. Mai megfelelője, helyettesítő hangszere azeufónium vagy atuba.
A zenei romantika után szinte kizárólag historikus zenét játszó consortok, együttesek hangszerévé vált és teljesen kiszorult a zenekar soraiból. MagyarországonSzentpáli Roland a hangszer élharcosa, aki régi zenén kívül aGeneamus Ensemble zeneszerzőinek műveit szólaltja meg.
Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap