Ez a lap egy ellenőrzött változata
Aszeres (Göcsejen szeges)településszerkezetKözép-Európa dombvidékein elterjedt településforma. Ez a településforma átmenet a csoportos és a szórványtelepülés között.
A szeres települések nem tartoznak a zárt szerkezetű települések közé. A házsorok és a művelés alatt álló kertek a dombok, magaslatok tetején húzódnak. Egy-egy ilyen lakott magaslatot neveznek szernek.[1] Bár közigazgatásilag a szerek egy települést képeznek, a külső szemlélő számára mégis egymástól elkülönült településeket alkotnak.[2] A szerek közötti távolság néhol csak egy-két teleknyi, másutt több kilométer is lehet.
Ez a településformaMagyarországon aGöcsej és azŐrség vidékén elterjedt. Az ismertebb magyarországi szeres falvakIspánk,Szalafő ésNagyrákos, illetveŐriszentpéter is szeres város. KülföldönSzlovénia keleti régióiban,Stájerországban ésBurgenland déli részén találkozhatunk szerekkel.
A szeres települések egy része már a 13. századra kialakult.[3] AzŐrségben eredetileg a határgyepűt őrző családok foglalták el a domboldalakat, ahol otthonuk védett volt a tavaszi vizektől. A szerek nemzetségi szálláshelyek voltak, amelyek az idők folyamán kisnemesi településekké váltak.[4] A török korban a domblábakról a szerek felhúzódtak a dombok tetejére, ahonnan jobb kilátás nyílt a környező tájra. A települések a 19. századig két övezetre oszlottak: a házak környékén a megművelt terület húzódott, azoktól távolabb pedig erdőirtó gazdálkodás zajlott. A20. században a szeres szerkezet már kedvezőtlen adottság volt és az aprófalvakhoz hasonló problémák jelentkeztek: elvándorlás, szolgáltatások és munkahelyek hiánya.