Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk a Baranya megyei településről szól. Hasonló címmel lásd még:Szentlőrinc (egyértelműsítő lap). |
| Szentlőrinc | |||
 | |||
| Esterházy-kastély (városháza) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Vármegye | Baranya | ||
| Járás | Szentlőrinci | ||
| Jogállás | város | ||
| Polgármester | Vörös Sára (Fidesz-KDNP)[1] | ||
| Irányítószám | 7940 | ||
| Körzethívószám | 73 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 5899 fő(2025. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 230,17 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 119 m | ||
| Terület | 27,81 km² | ||
| Időzóna | CET,UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 02′ 32″,k. h. 17° 59′ 08″46.042222222222,17.98555555555646.042222°N 17.985556°EKoordináták:é. sz. 46° 02′ 32″,k. h. 17° 59′ 08″46.042222222222,17.98555555555646.042222°N 17.985556°E | |||
  Szentlőrinc Pozíció Baranya vármegye térképén | |||
| Szentlőrinc weboldala | |||
 AWikimédia Commons tartalmazSzentlőrinc témájú médiaállományokat. | |||
Szentlőrinc (horvátul:Selurinac,németül:St. Laurenz)városBaranya vármegyében, aSzentlőrinci járás székhelye.
Horvátul a város hivatalos neve Selurinac. Több faluban azonban másként nevezték a várost:Selovrenac (szalántai),Selurince (drávakeresztúri),Selurac (szigetvári),Selerenac (drávasztárai).[3]
A településPécstől 20,Szigetvártól 16 kilométerre, aMecseket aZselictől elválasztóBükkösdi-völgy torkolatában, a síkvidéki jellegűOrmánságtól északra fekszik.
Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a6-os főút, ezen érhető elPécs ésSzigetvár felől is. Az 1960-as évek végéig a település központján haladt keresztül a főút, amely akkoriban néhány kilométeren belül háromszor is keresztezte szintben aBudapest–Pécs-vasútvonalat (ebből kétszer aMurakeresztúr–Szentlőrinc-vasútvonallal közös, Szentlőrinc és Pécs közötti szakaszát). 1970-ben adták át a főút valamivel északabbra húzódó, és a szükségtelen vasúti keresztezéseket – egy felüljáró közbeiktatásával – nélkülöző mai nyomvonalát.[4]
Északi irányban Szentlőrincet a6601-es út köti összeOroszlóval. Déli irányban az5805-ös út (Munkácsy, majd Erzsébet utca) vezet egészenCsányoszró külterületéig. A 6-os út régi nyomvonala délkeleti irányból5817-es számozással (Pécsi utca) fut be a belvárosba, aBaksát ésSzabadszentkirályt a mai 6-os úttal összekötő5802-es útból kiágazva és Tarcsapuszta településrészen is keresztülhaladva, míg nyugati irányban (Madách utca) a mai 6-os útba fut bele5811-es számozással.[5]
A hazai vasútvonalak közül három is érinti a települést: aPusztaszabolcs–Pécs-vasútvonal és aGyékényes–Pécs-vasútvonal áthaladSzentlőrinc vasútállomáson, aSzentlőrinc–Sellye-vasútvonalnak pedig ott van az északi végpontja. Az állomás a belvárostól délre található.
Szentlőrincen a pannon éskelta népek temetkezési szokásait 72 sír őrizte meg, amelyek a strandfürdő építését megelőző ásatások során kerültek felszínre.[6] AzÁrpád-kori eredetű helység első okleveles említése1235-ből való (S. Laurency de Wkur). Nevét valószínűleg az Okor folyó mellett alapítotttemplomos (keresztes) lovagok rendházáról kapta. A templomos rend1312. évi feloszlatása után az ispotályosok (johanniták) tulajdonába került, akikhiteleshelyet is működtettek itt.1332-től önálló plébániás helyként működött.[7]
Amohácsi csatát követő hadfelvonulásoknak gyakran látta kárát a település, többször is felgyújtották. Az1550-ből és1579-ből származó írásos emlékek szerint Szent Lőrinc város ekkoriban a Pécs központú török közigazgatásban (Pécsi vilajet) a szentlőrinci nahie (járás) központja volt. Atörök hódoltság után az uralkodó Breuner Siegfried grófnak, az udvari kamara elnökének adományozta Szentlőrincet és környékét, amely centrális fekvésének köszönhetően uradalmi központtá vált. A18. század közepétőlEsterházy Miklós herceg birtokainak egyik székhelye lett a helység.[6][7]
AII. József uralkodása idején, 1784 és 1787 között megtartott elsőmagyarországi népszámlálás során a településen 124 házat és 754 lakost jegyeztek fel. A helyikatolikusplébániának nyolc filiája (a környék ide tartozó gyülekezetei) volt, deizraelita vallásúak is éltek itt. Az 1782 és 1785 között lezajlottelső magyarországi katonai felmérés adatai szerint ekkoriban az Esterházy-kastély fallal volt körülvéve. Megemlítettek a mérnökök továbbá egy hatalmas magtárat, egy malmot, és több értéktelen téglaházat is, valamint hogy Szentlőrincen halad keresztül a Pécs és Szigetvár közötti postaút, s a település többi útja is jó minőségű.[8]
A település1773-tól1950-ig járási székhely volt,1862-től szintén 1950-ig pedigkörjegyzőségi székhely is. Ebben az időszakban épültek ki akisközség közigazgatási, joghatósági, egészségügyi, kereskedelmi és közoktatási intézményei (1873-ban létesült például apostahivatal), köszönhetően az igen jó földrajzi helyzetnek. Ezek a kedvező fejlemények a település lakosságának folyamatos gyarapodását idézték elő.1868-ban pedig aPécs–Barcs-vasútvonal átadásával Szentlőrinc fontos vasúti állomáshellyé vált, ami aBudapest–Szentlőrinc-vasútvonal (1882), majd aSzentlőrinc–Szlatina–Našici HÉV (1895) kiépülésével csomóponti szerepre tett szert. A kereskedelem a vasútvonalak kiépülése óta máig jelentős a településen, a személy- és teherforgalma Szentlőrincet kereskedelmi gócponttá emelte.[7]
A Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium 1930-ban alapította a település mezőgazdasági iskoláját, amely 2001. július 1-jétől – az akkori Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint a Baranya Megyei Önkormányzat által kötött közoktatási megállapodás alapján – Ujhelyi Imre Mezőgazdasági és Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium, Szentlőrinc néven működik, a minisztérium felügyelete alá rendelve.[9]
A20. század elejére a népesség meghaladta a 2000 főt, majd ez a szám a második világháború évtizedének végére 3000 fölé emelkedett. A lakosság számának legintenzívebb növekedése a hetvenes években következett be, köszönhetően a nagyarányú magánépítkezéseknek, majd a nyolcvanas évek munkáslakás-építési hulláma is emelte a betelepülők számát (ekkor épültek a panelházak). Ennek eredményeként az akkor még nagyközség lélekszáma két évtized alatt majdnem megduplázódott, és megközelítette a hétezer főt.[7]
A településre költözés intenzitása az ezredfordulón alábbhagyott, a város lakossága 6,5 ezer fő körül stabilizálódott.[7] Szentlőrinc1996-ban kapott városi rangot,[6] 2004 januárjától kistérségi,[7] 2013 januárjától járási központtá lépett elő.[10] 2012. január 2-án megnyílt a település újjáróbeteg-szakrendelője, az Eszterházy Egészségközpont,[11] 2015 végétől pedig mentőállomás működik a településen.[12]
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 6750 | 6577 | 6233 | 6184 | 6036 | 6045 | 6042 | 5986 | 5899 |
| 2013 | 2014 | 2018 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | 2025 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,4%-a magyarnak, 3,3% cigánynak, 1,1% horvátnak, 3,9% németnek, 0,2% románnak mondta magát (12,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 54,2%, református 6%, evangélikus 0,4%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 14,9% (23,4% nem nyilatkozott).[21]
2022-ben a lakosság 88,9%-a vallotta magát magyarnak, 2,6% németnek, 2,4% cigánynak, 1% horvátnak, 0,1-0,1% szerbnek és románnak, 2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 34,5% volt római katolikus, 4,3% református, 0,3% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 1% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 15,4% felekezeten kívüli (42,8% nem válaszolt).[22]
Az1718-ban épült Esterházy-kastély műemléki védelem alatt áll,[24] de sokáig elhanyagolt állapotban volt.2006-ban felújították, s azóta városházaként működik.[25]
A település első iskolája1795-ben épült, többször bővítették, illetve átépítették. Mai formáját1907-ben nyerte el, és szintén műemléki védettséget élvez.[26] Néhány éve ismét felújították, azóta itt működik a művelődési ház.[27]
A 6-os főközlekedési út északi oldalán sokáig cipőgyárként funkcionáló épület az uradalom magtáraként1762-ben készült el, azóta olyan átalakításokat végeztek rajta, hogy elveszítette műemlék jellegét.[26]
A18. században épült, és az uradalom tiszttartói lakása volt. A Munkácsy Mihály utcában található, a6-os út sarkánál. Műemléki védettség alatt áll. Eleinte lakóházként, majd magánmúzeumként működött. A múzeumi rész az országban egyedülálló, a19–20. század fordulójának polgári lakáskultúráját bemutató gyűjteménnyel rendelkezik.[26]
1718-ban épült, stílusa barokk. Figyelemre méltó látványossága egy török medencéből átalakított szenteltvíztartó. Orgonája a pécsiAngster József alkotása.[26]
1935-ben kezdték építeni, s1937-ben szentelték fel a Szent Imre és a Munkácsy Mihály utca sarkán. Az országban meglehetősen ritka építészeti stílusban (erdélyi vártemplom) készült el.[28][29]
