Ez a lap egy ellenőrzött változata
Aszent hagyomány vagyszenthagyomány,apostoli hagyomány avallásokban használt kifejezések; akereszténységben arómai katolikus, azortodox, azasszír és azanglikán egyházakban. A római katolikus egyházban akinyilatkoztatás egyik forrása, a hitelveknek olyan rangú forrása, mint aSzentírás.[1]
A hagyományt három részre osztja ateológia:[1]
A gyakorlatban a hagyomány egyenlő az egyházatyák hit és erkölcs dolgában adott egybehangzó és az egyházi tanító hivatal által ortodoxnak minősített tanításával.[1]
Aprotestáns ésresztoránus felekezetek nem fogadják el a "szent hagyomány" isteni eredetét, mert egyedüli hitforrásnak a Bibliát tartják.[1] (→Sola Scriptura) Nézetük szerint a szükséges hagyományok az ihletettSzentírás részévé váltak, és nem lettek a szájhagyományra bízva, hogy idővel eltorzuljanak vagy tévtanná váljanak.
A görögkeleti teológia hagyomány kritériumának a hívek egybehangzó hitét tartja, amely gyakorlatilag megállapíthatatlan, így ott a hagyomány jelentősége csekély.[1]
Az evangélium továbbadása az Úr rendelkezése szerint kettős módon történt: szóban és írásban. Az előbbit, az élő, aSzentlélek ereje általi továbbadást nevezik hagyománynak, amennyiben különbözik a Szentírástól, jóllehet szorosan kapcsolódik hozzá.[2] A hagyomány az apostolokra épül, és azt hagyományozza tovább, amit ők Jézus tanítása és példája nyomán kaptak, illetve a Szentlélektől nyertek.[2]
A Szenthagyomány és a Szentírás szorosan összefonódik és átjárja egymást. Ugyanabból az isteni forrásból fakad mind a kettő, és egynek mondható, egy cél felé irányul. Mindkettő jelenvalóvá és termékennyé teszi az Egyházban Krisztusmisztériumát.[3]
A katolikus tanítás szerint a Szenthagyomány Isten szavát sértetlenül származtatja át azapostolok utódaira, hogy őrizzék azt, kifejtsék és terjesszék. Mindebből következik, hogy az Egyház, mint a kinyilatkoztatás megbízott továbbadója és értelmezője, nemcsak a Szentírásból meríti az összes kinyilatkoztatott dolgokra vonatkozó bizonyosságát.[4]
AII. vatikáni zsinat a korábban egymástól mereven elválasztott Bibliát és a hagyományt szorosabb egységben szemléli és az egyházi tanító hivataltól elválaszthatatlannak tartja.
A hagyomány, a Biblia és az egyházi tanítóhivatal egymáshoz való viszonyáról szóló tanítás ellentmondásos.[1] A Biblia és a hagyomány alapján beszélnek ui. az egyházi hivatal tekintélyéről, ugyanakkor a hagyomány és a Biblia körét és tekintélyét az egyházi tanítóhivatal állapítja meg.[1]
 | Bővebben:szmriti |
Vallásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap