Ismert mégRómai Szent Ágnes ésSzent Inez néven. Ünnepnapjajanuár 21., a mártíromsága évfordulója. (Korábbi, január 28-i emléknapjátXXIII. János pápa1960-ban eltörölte.) Templomok százai viselik Szent Ágnes nevét, többek között a két legismertebb római temploma (Sant'Agnese fuori le mura,Sant'Agnese in Agone) és egyanglikánkatedrális,Kiotóban. A művészetbenbáránnyal ábrázolják, minthogy neve hasonlít alatinagnus szóhoz, amelynek jelentése „bárány". AzÁgnes név valójában a görög nőneműhagnē (ἁγνή) melléknévből ered, amelyszűzieset, tisztát, szentet jelent.
Származása és élete felől semmi biztos adatot sem ismerünk. A hagyomány szerint, Szent Ágneskereszténnyé lettrómai nemesi család gyermekeként született 291 körül. 12 vagy 13 éves korában halt mártírhaláltDiocletianus római császár uralkodása idején,305.január 21-én.
Semproniusprefektus szerette volna fiának feleségül Ágnest, de a lány elutasítása nyomán halálra ítélte. Mivel arómai jog nem engedélyezteszüzekkivégzését, Sempronius a meztelen Ágnest keresztül vonszolta az utcákon egy bordélyházig. Ezalatt csodák történtek. A lány imájára a haja megnőtt és befedte a testét, hogy elfedje szégyenét. Azok a férfiak pedig, akik megpróbálták megerőszakolni, rögtön megvakultak.Máglyán akarták megégetni, de a fahasábok nem égtek. Erre a főtiszt kihúzta akardját éslefejezte Ágnest. Más szövegemlékek szerint torkon döfte. Úgy tartják, hogy Ágnes kiömlött vérét más keresztények felitatták ruhadarabokkal a kivégzőhely földjéről.
Néhány nappal Ágnes halála után egyEmerenciána nevű lány imája meghallgatásra talált a sírjánál. Azt állította, hogy ő Ágnesszoptatós dajkájának a lánya, és halálra kövezték, miután megtagadta, hogy elhagyja a helyet és megfeddte a pogányokat a fogadott nővére meggyilkolásáért. Emerenciánát később szinténszentté avatták.
Kevés forrás számol be róla. A 4. század közepén összeállított vértanújegyzék említi nevét. Az Ágnesről szóló legkorábbi híradások közé tartozikDamasus pápa verses sírfelirata (366 és 384 közt).Szent Ambrus milánói püspök néhány évvel később beszél róla;Prudentius, a hispániai költő pedig hosszú verssorokat szentel neki.A haláláról szóló korai beszámolók kihangsúlyozzák állhatatosságát és szüzességét.Ágnesről a 10. században dráma is született,Hroswitha német apáca tollából.
Ünnepét kezdettől fogva január 21-én ülték, mert aDepositio Martyrum szerint ezen a napon temették el.
A keresztény nép többféle változatban ismerte Szent Ágnes hősi halálának elbeszélését. Íme az egyik:
„A mély börtön ajtajából néhány nőt lökdöstek elő, akiknek szemében leplezetlen félelem tükröződött, amikor a kínzás színhelyét megpillantották. A centurio szeme megakadt egy leány arcán. Alig lehetett több mint 12 éves, és ő volt az egyetlen, akinek arcán a félelemnek nyomát sem lehetett fölfedezni. A százados csodálkozott a fogoly fiatalságán, és a nevét kérdezte. – Ágnesnek hívnak. – Biztosan tévedés lesz, hogy idehoztak. Nyilván kényszerítettek, hogy részt vegyél a keresztények imáján. – Nem, kapitány, senki sem kényszerített. A férfi segíteni szeretett volna Ágnesnek. Egyszerűen semmi kedve sem volt már a véres ügyekhez. Most azonban irtózatos indulatba jött ekkora bátorság láttán. Odakiáltott a katonáknak: – Kötözzétek a cölöphöz! Ő lesz az első. Gúnyolta az isteneket és a császárt! Amikor Ágnes a cölöpnél állt, így szólt a kapitányhoz: – Kapitány, nem akartalak megsérteni. Segíteni akartál rajtam. De majd segít nekem az én Istenem, aki hatalmasabb, mint te és a császárod! A kapitány dühöngve a korbácsért nyúlt. Az első suhintás süvítve fütyült végig a levegőben. – Állj meg, kapitány! – hangzott a kiáltás az udvar másik oldaláról. Egy megtermett katona lépett elő, aki rettenthetetlenségéről volt ismert, és emiatt a császár már többször megjutalmazta. – Add nekem feleségül! Van neki bátorsága! Éppen hozzám illik. – mondta. Az volt ugyanis a szokás, hogy egy nő megszabadult minden büntetéstől és kereszténysége megtagadásának számított, ha egy katona feleségül kívánta. A kapitány odafordult a lányhoz: – Egyik legjobb katonám kíván feleségül. Ha elhagyod a keresztények őrült hitét, elengedlek. A katonák szeme a lányra szegeződött. Ágnes hallgatott. Még két másik katona lépett elő: – Ha ő nem tetszik neki, mi szeretnénk elnyerni. – Igazán mind megbolondultatok, vagy keresztények lettetek! – kiáltotta a kapitány. Villámló szemmel fordult a lányhoz: – No, válassz, melyiké akarsz lenni?! Pompás választási lehetőség áll előtted. Ilyen még egy asszonnyal sem történt e falak között! – Azé akarok lenni, aki engem először választott: Istené! Erre vége szakadt a kapitány türelmének. Így kiáltott: – Le kell fejezni, mégpedig azonnal! Rajta! De senki sem mozdult. A kapitány ekkor a haragtól vörösen adott parancsot azoknak, akik a leányt feleségül kérték: – Te lefejezed, te segítesz, a többiek meg elintézik a többi tennivalót! A katonák törvénye pedig az engedelmesség.
Ezen a napon perzselően sütött a nap Róma tetői fölött. A vízhordóknak verejtéktől csillogott a hátuk, de a katonák szemében könny csillogott. Ilyen mindaddig nem történt Rómában.”
Egy érdekes szokás jellemző az ünnepnapjára. Két bárányt hoznak aTre Fontanetrappista apátságból Rómába apápához megáldani.Nagycsütörtökön nyírják meg őket, és a gyapjukból szövik apalliumot, az érseki vállszalagot, amelyet a pápa ad az újonnan felszenteltérseknek, méltósága és a pápával való egysége jeleként.
Szent Ágnes a fiatal leányok védőszentje; a népszokás azt kívánja meg tőlük, hogy olyan rituálékat végezzenek Szent Ágnes ünnepének előestéjén (január 20-ról 21-re virradó éjjel), amelynek révén meglátják jövendőbeli férjüket. Ezt ababonát örökítette megJohn Keats egyverse, aSzent Ágnes éje.
A művészetben fiatal szőke hajú lányként, palástban ábrázolják,pálmaággal a kezében, és egy báránnyal a lábainál vagy a karjaiban.
Időnként tévesen Szent Ágnest aWenceslas, a jó király című karácsonyi énekben említett parasztlánnyal azonosítják. Az említett szent valójábanBohémiai Ágnessel azonos.
