Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Szelecske(Sălișca) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Kackó |
| Rang | falu |
| Községközpont | Kackó |
| Irányítószám | 407182 |
| SIRUTA-kód | 57341 |
| Népesség | |
| Népesség | 545 fő(2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 37 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET,UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
AWikimédia Commons tartalmazSzelecske témájú médiaállományokat. | |
Szelecske (románul:Sălișca)faluRomániában,Erdélyben,Kolozs megyében.
Déstől északnyugatra, aSzamos jobb parti úttól északra, a rajta keresztül folyó Szelecskepataka két partján fekvő település.
A román "seliska és seliscsa" változata, melynek jelentésemagyarul szállás, falu.
Szelecske nevét1405-ben említette először oklevél v. olachalisZelechke néven.Későbbi névváltozatai:1467-ben Zerechke,1553-ban Zelecske,1576-ban Zelechey,1593-ban Zeletska,1615-ben Szeliczke,1642-ben Zelechyke (Kádár VI. 97),1733-ban Szeletske,1750-ben Szeleska,1808-ban Szelecske, Szelicska,1913-ban Szelecske.
Szelecske kezdettől fogvaCsicsóvár tartozéka volt, és azután is, hogy1405-benZsigmond király új adomány cimén a losoncziBánffyaknak adományozta.1467-ben Bánffy István, fia László és Bánffy Dezső fiai László és Zsigmond a király ellen fellázadtak, hűtlenségük miattMátyás király birtokaiktól megfosztotta őket és Szerdahelyi Kiss Jánosnak és testvérének Mihálynak adományozta. 1553-ban Csicsóvár tartozéka, vajdája Petrikán János, de voltkenéze is.1576-ban tanúk vallomása szerint e falu a dési sókamarához tartozott Kristóf deák idejében, a szolgálatot itt rótta le.1607-ben a Sárközyeké,1658-ban a Szalárdy és Sárközy családoké,1744-ben birtokosai szelecskei Vasas József, Csikos Pál, Salánki Gábor, néhai Salánki József özvegye Makrai Zsuzsánna és gyermekeik: Salánki Gábor, József és Sára mind a Sárközy család női ágán lévők.
1848 november havában az itteniUrban által fellázított románok aKatona Miklós táborából Désről kivert és elmaradozott honvédeket több szomszédos községbeliekkel együtt kegyetlenül legyilkolták, ezen kivül raboltakBem bejöveteléig; számos barmot s rablott javakat találtak meg náluk1849-ben. Atrianoni békeszerződés előttSzolnok-Doboka vármegyeDési járásához tartozott.1910-ben 612 lakosából 133magyar, 20német, 453románromán volt. Ebből 403 görögkatolikus, 109református, 63görögkeleti ortodox volt.
