Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Szathmáry Mihály | |
 | |
| Szathmáry Mihály ezredes Klösz György felvétele | |
| Született | 1806.június 30. Derekegyház |
| Meghalt | 1880.november 20. (74 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Rendfokozata | honvédezredes |
| Csatái | 1848–49-es forradalom és szabadságharc |
| Civilben | Ménesmester |
 AWikimédia Commons tartalmazSzathmáry Mihály témájú médiaállományokat. | |
Szatmáry Mihály (Derekegyház,1806.június 30. –Budapest,1880.november 20.)1848–49-es honvédezredes, a nemzeti lovarda igazgatója.1824-től közvitéz, majd hadnagy,1848-tól alszázados.1848-ban átlépett ahonvédségbe, a hadügyminisztérium Pótlovazási osztályán szolgált,1849 februárjától alezredes, a Bocskai huszárezred parancsnoka volt.Aradon golyó általi halálra, majd 18 évi várfogságra ítélték.Olmützben raboskodott,1856-ban kegyelmet kapott.1857-től Budapesten élt, a Nemzeti Lovarda igazgatója, a Pest városi Honvédegylet tagja volt.1872-ben vonult nyugdíjba,1880-ban halt meg Budapesten.
Apja, id. Szathmáry Mihály (?-1824)Erdőszádáról, nemesi családból származott, onnan kerültHódmezővásárhelyre, majd aKárolyi grófokDerekegyházi uradalmába ménesmesternek1792 környékén, itt házasodott Levendovics Ágnessel. Elsőszülött gyermekük Szathmáry MihályNyitrán végezte el aPiarista Gimnáziumot és1824-ben önként vonult be katonának.1836-ban alhadnaggyá,1838-ban főhadnaggyá nevezték ki. Ettől az évtől aCsászári-Királyi hadseregsalzburgi főlovas iskolájának segédtanára, majd tanára.
1848. október 3-án átlépett a magyar honvédségbe, ahol október 20-án őrnagynak nevezték ki. Budapesten a hadügyminisztérium Pótlovazási osztályán szolgált. 1849 februárjában ezredesként a Bocskai huszárezred parancsnoka lett és részt vett a kozákok betörését késleltető június 22-i lemesi csatában. Augusztus 17-én esett fogságba.
Aradon golyó általi halálra ítélték, majd az ítéletet 18 évi várfogságra változtatták. az olmützi raboskodásból 1856-ban amnesztiával szabadult.
Szabadulása után hazatért családjáhozHódmezővásárhelyre, majd ménesmesterként dolgozottTisza Kálmángeszti birtokán, 1857-től a pesti nemzeti lovarda igazgatója lett. 1858-ban elvette feleségül Agamal Ferenc cs. és k. hivatalnok özvegyét, Klein Jozefát. 1872-ben megvakult és nyugdíjba vonult. A Múzeum u. 7. szám alatti házban élt és itt is halt meg 1880-ban. Gyermeke nem született, feleségének első házasságából származó két unokájáról nevelőapaként gondoskodott.
