Oscar Wilde a szellemesség legalacsonyabb rendű formájának nevezte.1983-banLeonard Rossiter megjelentetett egy könyvet ezzel a címmel (The Lowest Form of Wit,ISBN 0-7221-7513-2), ami tartalmazza a szarkazmus történetét, szabályait, és sok szarkasztikus vagy annak vélt idézetet híres emberektől.
A szarkazmust gyakran összekeverik aziróniával. Az irónia azt jelenti, hogy a szöveg szó szerinti értelme és a tényleges, a beszélő szándéka szerinti értelme ellentétes; a szarkazmus pedig azt, hogy a beszélő szándéka valakinek vagy valaminek a gúnyolása, vicctől, humortól mentesen. Irónia szarkazmus nélkül éppúgy lehetséges, mint szarkazmus irónia nélkül.
A szarkazmust acinizmussal is gyakran összekeverik; az utóbbi (a hétköznapi szóhasználatban) egyfajta alapvetőennihilistaattitűd az élet és más emberek felé, a szarkazmus viszont használhatópozitív ideák vagy érzések kifejezésére is.
A szarkazmust, mivel jellemzően a hanghordozásra támaszkodik, gyakran nehéz észrevenni az írott szövegben, és így rendszeresen félreértik. Ezt elkerülendő, azinterneten gyakran írásban jelzik a szarkasztikus megjegyzéseket. Például:
az /s szövegvégi jelöléssel, melynek az eredeti formája aHTML kódot utánzó <szarkazmus> … </szarkazmus> szerkezet volt, ami idővel lerövidült <s> ... </s> formára, majd szimplán szövegvégi </s> alakra, végül pedig a legegyszerűbb /s vált a legelterjedtebbé
az ún.hashtag használata különböző platformokon, pl #sarcasm, #szarkazmus
angol nyelvhasználatban a j/k karakterekkel (a "just kidding" rövidítése, "csak viccelek")
a mondatvégi (!) jelzés Nagy-Britanniában elterjedtmegoldás, amit a tévéműsorokban ahalláskárosodottak számára készült feliratoknál (CC /Closed Captioning) is használnak, olyan helyzetekben, ahol a hanghordozás hívná fel a figyelmet a szarkazmusra vagy iróniára.