Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Szaplonca(Săpânța) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Szaplonca |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 437305 |
| SIRUTA-kód | 108954 |
| Népesség | |
| Népesség | 3031 fő(2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 4 (2011) |
| Népsűrűség | 21 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 284 m |
| Terület | 139,17 km² |
| Időzóna | EET,UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
| Szaplonca weboldala | |
![]() | |
AWikimédia Commons tartalmazSzaplonca témájú médiaállományokat. | |

Szaplonca (románul:Săpânța,jiddisül ספנצה)falu, egybenközségRomániában,Máramaros megyében.
Máramarosszigettől 21 km-re északnyugatra, aTisza bal partján fekszik.
ASzaplonca patakról, melynek tiszai torkolatánál keletkezett. Ennek alapjául aszlávsolpъ (=vízesés, zuhatag) szó szolgálhatott. Először 1373-banZapancha, majd 1390-benZaploncha alakban írták.
Megnemesített románkenézek leszármazottai birtokolták, akiket szoros rokoni szálak fűztek össze aszarvaszói nemesekkel. A középkorban övék voltAlsó- ésFelsőróna is. Később valamennyi nemesi családja aSzaplonczai nevet vette föl. Így 1720-ban, amikor 38 nemesi és 15jobbágyi portából állt, mind a 38 nemesi családot Szaplonczainak hívták. A jobbágyok között a leggyakoribb családnév azOros (Orosz) volt, amelyruszin eredetükre utal. 1767-ben 556jobbágy, hatvan kisnemes és hatvanarmalista lakta. Helyben beszélt nyelvekként a román mellett a ruszint és a magyart is megemlítették.[1]
1735-ben négy, 1767-ben tizenkettő zsidó családot, 1840-ben már 291 zsidó lakost jegyeztek föl Szaploncán. Első zsinagógájukat 1800 körül építették. 1870 körül telepedett le benne amunkácsi születésű Weisz Joszef Méircsodarabbi, azImrei Joszef című könyv szerzője és a „szfinkaihaszidizmus” alapítója (Szfinka vagySzpinka Szaploncajiddis neve). Családjának amáramarosszigetiTeitelbaum dinasztiával való vetélkedése miatt rabbinikus ítélőszék mondta ki, hogy el kell hagyniuk Szaploncát.Munkácsra, majdNagyszőlősre költöztek, de utódaik (aWeisz, Horowitz, Kahane ésFriedman ágak sarjai) mindmáig szfinkai csodarabbiknak nevezik magukat. LegtöbbjükBrooklynban ésIzraelben él.[2]
Román lakói 1790-ben tértek át agörögkatolikus vallásra. 1880 körül a szaploncai románoknak vármegye szerte rossz hírük volt. Gyakran folyt vér a faluban, és állítólag megtörtént, hogy valakinek a legelőről fényes nappal hajtották el 32 marháját.[3] 1944. május 5–6. éjjelén a falutól délre, a takoli fürdőnél ért földetDékán Istvánszovjet ejtőernyős partizáncsoportja. 10-e körül megütköztek acsendőrökkel, aminek során három partizán meghalt, négyet pedig elfogtak. Hármójuknak sikerült visszatérnie a frontvonalon túlra.
Az 1990-es és a 2000-es években a község többször is azortodoxok és agörögkatolikusok háborúskodása miatt került a média figyelmébe. Szaploncán csak kevés család tért vissza a görögkatolikus valláshoz, és a közösség nem kapta vissza a Vidám temetőben álló, 1886-ban épült templomát sem. A görögkatolikusok állítása szerint a helyi vezetés folyamatosan megakadályozza, hogy a saját telkükön új templomot építhessenek, sőt 1997-ben maga az akkori polgármester lopott el egy görögkatolikus halottat, hogy ortodox rítus szerint temethessék el. Aneogótikus templom tornyát az ortodox egyházközség 2009-ben lebontotta, és öt új,bizánci stílusú torony építését tervezi – a görögkatolikus szervezetek szerint azért, hogy eltüntesse a templom görögkatolikus múltjára utaló jeleket.[4]
1838-ban 792 görögkatolikus és 320 zsidó lakosa volt.[5]
1880-ban 1982 lakosából 1340 volt román, 533 német (jiddis) és 35 magyar anyanyelvű; 1365 görögkatolikus, 573 zsidó és 28 római katolikus vallású.
2002-ben 3267 lakosából 3240 volt román nemzetiségű; 2936 ortodox, 257 adventista és 65 görögkatolikus vallású.