Aszamogit nyelv (szamogitül:žemaitiu kalba, litvánul:žemaičių kalba) avagyszamogit nyelvjárás (szamogitül:žemaitiu tarmie, litvánul:žemaičių tarmė) alitván nyelv egy, az ország északnyugati területein használtnyelvjárása, amelyet körülbelül 500 000-en beszélnek. A szamogit és asztenderd litván beszélői csak nehezen értik meg egymást.
2008-ban létrejött aŽemaitiu šalėnė, magyarulSzamogit Párt, amelynek a célja Szamogitia autonómiájának elősegítése és a szamogit nyelv őrzése.
A szamogit nyelvjárásnak nincs a magyarban meggyökeresedett elnevezése, tekintettel arra, hogy a balti nyelvek nincsenek a magyarországi nyelvészet figyelmének középpontjába, és nem készül róla leírás. A balti nyelvek – archaikus vonásaiknak köszönhetően – sokkal inkább az indoeurópai nyelvészet érdeklődésére tartanak számot, ezért a hagyományosan a finnugrisztikai kutatásban jeleskedő magyar nyelvészet keveset foglalkozott a balti nyelvekkel és nyelvjárásokkal.
A szamogitnak az egyes nyelvekben igen változatos az elnevezése, de alapvetően két típust különböztethetünk meg.
Az egyik forma a litván avagy szamogit eredetiből származik, amely annak a területnek a nevéből ered, ahol a szamogitot beszélik.Žemaitija egyrészt jelenti azt a történelmi területi egységet, amely a történelem bizonyos szakaszaiban a többi litvánok lakta területtől külön fejlődött; másrészt a mai Litvánia egyik kultúrtáját; a kettő azonban nem esik egybe. AŽemaitija névben ažemas 'alacsony' szó található, a képzett szó tulajdonképpen 'alföld' jelentésű; és szemben helyezhető Litvánia másik nagy kultúrtájának nevével: azAukštaitija elnevezésben azaukštas 'magas' szó található, és 'felföld' jelentésű. Ez a névváltozat található alitvánžemaičių kalba, a szamogitžemaitiu kalba, alettžemaišu valoda, alatgalžemaišu volūda, azésztžemaidi keel, azoroszжемайтское язык [ʐʲemajt͡skoje jazɨk], módosult formában pedig avõrosemaidi kiil és anémetSchemaitisch (Sprache) elnevezésekben (mindegyik kifejezés 'szamogit nyelv' jelentésű).
A terület másik neve alatinból származik, ennek formájaSamogitia, ezt az elnevezést kölcsönzi a Britannica Hungarica nagyenciklopédia ésmagyar helyesírás szerint írja. Ag hang megjelenése talán aLettországban található, és Žemaitijával határosZemgale (latinul: Semigalli) terület nevével lehet összefüggésben. A lettZemgale szóban ugyanúgy az 'alacsony' jelentésűzems szó található, mit litván társáéban. Agals 'vég'-et, ebben az esetben 'határterület'-et jelent, és más földrajzi nevekben is megtalálható (pl.Latgale). Ez a névváltozat található afinnsamogiitti(n kieli) és azangolsamogitian language. A magyar történelemtudományban a területetSzamogitia ésSzamogétföld elnevezése a leggyakoribb, a lakosokat pedigszamogitok-nak vagyszamogétok-nak, gyakranszamogit litvánok-nak hívják, bár a területre létezikg nélküli változatSamaitia formában.
Bojtár Endre baltisztikai monográfiájában[1] ezt a nyelvjárástžemaitis nyelvjárás-nak nevezi, amely névben ažemaitis 'Žemaitija területen lakó vagy onnan származó férfi' jelentésű litván szót használja alanyesetű formában.
Mindezek alapján a szamogit nyelvnek avagy nyelvjárásnak számos potenciális alternatív elnevezése lehet, például:szamogét nyelv,szamogét nyelvjárás,szamogitiai nyelv,szamogitiai nyelvjárás,žemaitis nyelv,žemaitis nyelvjárás,žemaitijai nyelv,žemaitijai nyelvjárás,alföldi nyelvjárás, valamint egyéb megoldások.[2] Mindezekhez hozzátartozik, hogy a szamogitok következetesennyelv-ként, míg a litván adminisztráció következetesennyelvjárás-ként határozza meg a szamogitot.
pietų aukštaičiai - déli felföldi: (Alytus, Lazdijai, Šalčininkai)
A litván nyelv nyelvjárásai
A litván nyelv két nagy nyelvjárási csoportra oszlik. Az egyik az északnyugaton beszéltžemaičių tarmė avagy alföldi nyelvjárás, a másik az ország többi részén használtaukštaičių tarmė avagy felföldi nyelvjárás. A litván irodalmi nyelv ez utóbbin alapul.
Az alföldi, vagyis a szamogit nyelvjárás további alnyelvjárásokra osztható. Az nyugati szamogitot a térkép barnával jelöli. Az északi szamogitnak van kretingai és telšiai változata, előbbi lazac színű, utóbbi rózsaszín. A déli szamogitnak van raseiniai változata, amely narancssárga, és varniai, amely citromsárga.
A felföldi nyelvjárási terület az ország területének nagyobb részét foglalja el, beszélői körülbelül háromszor annyian vannak.[3] A térképen a zöld színek jelölik a nyugati, a kékek pedig a keleti felföldi nyelvjárásokat; a lila a déli nyelvjárást mutatja.
Szamogitia sok tekintetben másképpen fejlődött, mint a többi litvánok által lakott terület. Ez földrajzi elhelyezkedésével magyarázható: atengerparti terület mindig is stratégiai jelentőséggel bírt, szárazföldi hidat képzett Livónia felé. Mivel Szamogitia a hódítások célpontjában volt, ezért a terület sokáig megőrizte közigazgatási különállását, bizonyos privilégiumokkal bírt, lazábbak voltak a feudális viszonyok, ugyanakkor erős volt a lokális identitás és kultúra.
A balti törzsek szétválása aDrang nach Osten névvel is illetett német terjeszkedés idején gyorsult fel. ABaltikum meghódítására tett kísérlet fontos állomása volt, amikorAlbert rigai püspök megalapítja aKardtestvérek rendjét 1202-ben, amely hamarosan terjeszkedésbe kezdett és 1218-ban elfoglaljaÉsztország északi részét. A további területszerzések nyomán 1228-ban létrehozták a történelmiLivóniát, amelyhez folyamatosan csatolták a megszerzett balti területeket, és amely 1560-ig állt fenn.
A litván területek elleni hadjárat 1229-ben kezdődik. A balti törzsek keményen ellenállnak a hódítóknak. 1236-ban asaulei csatában a litvániai Šiauliai-nál a szamogitok és a szemigallok[4] egyesült serege döntő vereséget mér a Kardtestvériségre, a halottak között van a nagymester is. A veszteség arra kényszeríti a Kardtestvériséget, hogy összeolvadjanak aNémet Lovagrenddel. A Lovagrenddel vívott harc nyomása alatt a litván törzsek folyamatosan közelednek egymáshoz, végül 1253-ban Mindaugas (szamogitül:Mindaugs) a sok kis királyság helyén létrehozza aLitván Nagyfejedelemséget, maga pedig Litvánia első fejedelme lesz.
1260-ban adurbeni csatában a maiLettország területén találhatóDurbe mellett alettek, kúrok és litvánok egyesített serege legyőzi a Német Lovagrendet. A győzelem nyomán a rend által elfoglalt területeken lázadások törnek ki, amelyeket a rend csak nehezen tud leverni: 1274-ig tartporosz felkelés, 1290-ig pedig a livóniai felkelés leverése. Ugyanebben az évben elfoglalják a szemigallok által lakottZemgale tartomány utolsó erődítményét is, és a tartomány beolvad Livóniába.
1385-ben akrevai unió keretébenJagelló (litvánul:Jogaila, szamogitul:Juogaila) litván fejedelem megállapodik a lengyel nemességgel: országátkatolikus hitre téríti, a lengyelektől elfoglalt területeket pedig visszaszolgáltatja, cserébe elnyeriHedvig lengyel királynő kezét. Jagelló II. Ulászló néven lengyel király lesz, és létrejön aLengyelország és Litvánia köztiperszonálunió. E közben 1404-ben a Német Lovagrend elfoglalja Szamogitiát.
A nyugatbalti nyelvű kúrokkal való együttélés nyomán a szamogit számos nyugatbalti jellegzetességet vett fel: (Elöl a litván, utána a szamogit nyelvű példa.)
A közbaltii-bőlė lett (pl.daryti : dėrbtė 'csinálni',anglisškai : onglėškā 'angol', gimtadienis: gėmėma dėina 'születésnap').
A közbaltiu-bólo lett (pl.bulvė : bolbė 'burgonya',cukrus : sokros 'cukor',sūnus : sūnos 'fia').
Nyugatbaltiei (ėi) diftongus a keletbaltiie helyén (pl.vienas – vėins ’egy’,diena – dėina ’nap’,sniegas – snėigs ’hó’).
Ati ésdi hangkapcsolat megmaradása szemben a litvánti>či ésdi>dži változással (pl.skaičius – skaitlios ’szám’;medžiaga – medaga ’anyag’,pradžia – prodė ’kezdet’).
Nem csak a nyugatbalti nyelvek hatottak erősen a szamogitre, de a velük törzsi szövetségben élő szemigallok/zemgalok (tkp. lettek) nyelve is:
Az-as végződés-s alakúvá változott hasonlóan más balti nyelvekhez: lit.tėvas 'apa' – sgt.tievs – letttēvs 'apa' – ltg.tāvs 'apa'.
Az eltérő hangtani fejlődés rendszerszintű eltávolodásokhoz vezetett.Lásd még:Főnévragozás.
Szamogitia mint önálló terület a Lengyel-litván Unión belül
1410-ben agrünwaldi csatában a lengyel és litván egyesített sereg legyőzi a Német Lovagrendet a mai Lengyelország területén találhatóGrunwald mellett, a csatában szamogit lázadók is részt vesznek. A győzelem után a Lovagrend terjeszkedése megáll.
1413-banNagy Vitold (litvánul:Vytautas Didysis, szamogitul:Vītauts Dėdlīsės), litván nagyfejedelem véglegesen aLengyel–Litván Unióhoz csatolja Szamogitiát. Európában utolsóként, 28 évvel a többi litván terület után, a szamogitokat is megkeresztelik. A terület megtartja bizonyos fokú önállóságát, külön püspökséget kap, és míg más litván területekvajdasággá alakulnak, Szamogitia fejedelemség marad, és megtartjakiváltságait. A területen lazábbak a feudális kötöttségek és erős a helyi önazonosságtudat. Ennek része még, hogy a keresztény vallást továbbra sem fogadják el egységesen a szamigotok. Sokan titokban továbbra is áldoznak hagyományos isteneknek és őriznek ősi szokásokat, amelyek areformáció litvániai megjelenéséig fennmaradnak.
1569-ben alublini unió keretében szorosabbra fűzik Lengyelország és Litvánia unióját lengyel erőfölénnyel. Az unió központjaVarsó lesz, és Lengyelországhoz csatolják azukrán területeket, megkezdődik a birodalomban a lengyelesítés.
1759-ben,Lengyelország harmadik felosztása után a litván területek Szamogitiával együttorosz kézre kerülnek. Szamogitia az oroszok elleni ellenállás központja és az anyanyelv őrzője lesz, itt csempészik a litván nyelvű könyveknek, amelyet az orosz hatalom betiltott. 1919-ben, azelső világháború után Litvánia függetlenedik, és 1939-ig önálló állammá lesz, Szamogitia pedig ennek része. 1940-ben LitvániaSzovjet megszállás alá kerül, amely alól csak 1991-ben szabadul fel, amelytől kezdve ismét önálló állam. Žemaitija a mai Litvánia öt nagy kultúrtájának egyik Aukštaitija, Dzūkija, Mažoji Lietuva és Suvalkija mellett.
A Baltikum 1260-ban,
1410-ben
és 1466-ban.
A szamogit származású Simonas Daukantas a százaslitván litas-on.
Az erőszakos lengyelítés és oroszosítás hatására a litván nyelv visszaszorult családi használatba. A19. század nemzeti mozgalmai a Baltikumot is elérték. A litván nyelv megmentését és a litván önrendelkezés kivívást célul kitűzőLitván nemzeti ébredés (litvánul:Lietuvių tautinis atgimimas) mozgalmának két szakasza volt. A 19. századi szakasztszamogit újjászületés-nek, a20. századi szakaszt pedigéneklő forradalomnak nevezik.A viszonylagos önállósággal bíró, és a litván nyelvet jobban megőrző szamogit területek lettek a kiindolópontja a nemzeti mozgalomnak, a mozgalomban vezető szerepet töltöttek be aVilniusi Egyetem diákjai:Silvestras Valiūnas, Simonas Stanevičius (szamogitül:Sėmuons Stanevičios),Simonas Daukantas (szamogitül:Sėmuons Daukonts) ésMotiejus Valančius (szamogitül:Muotiejos Valončios avagyMuotiejos Valontė), akik mind szamogitiaiak voltak, és akiknek vitathatatlan szerepük volt a litván irodalmi nyelv létrehozásában.
A szamogit nyelvben tizennégy magánhangzó található: hét rövid és hét hosszú.
IPA
[ɑ]
[ɑː]
[e]
[eː]
[ɤ]
[ɤː]
[ɤː]
[æ]
[æ:]
[i]
[iː]
[iː]
[o]
[oː]
[u]
[uː]
[uː]
Szamogit
a
ā
e
ē
ė
ė̄
(õ)
–
–
i
ī
–
o
ō
u
–
ū
Litván
a
ą
–
ė
–
–
–
e
ę
i
į
y
o
–
u
ų
ū
Magyar
(ȧ)
á
(ë)
é
–
–
–
(ä)
(ǟ)
i
í
–
o
ó
u
–
ú
A magánahngzók szimmetrikus rendet alkotnak, minden rövid magánhangzónak van hosszú párja. Ez utóbbiakat az írásképben a betű fölött elhelyezettmakron különbözteti meg. A hosszúság ilyetén jelölése a lett írásrendszer elvét tükrözi. A litvánban a hosszúságot az esetek többségében a betűhöz kapcsoltogonek avagy bal farok fejezi ki(ą, ę, į, ų). Ennek oka, hogy az ogonek eredetileg nem hosszúságot, hanem nazalitást jelölt, a magánhangzó nazalitása azonban később nyúlássá változott. A rövid-hosszú szembenállás jelölése már korábban is szükségszerű volt, ezért a nem nazálisokból létrejött hosszú magánhangzóknak más megkülönböztetése is kialakult, a hosszúí hangoty, a hosszúú-t pedigū jelölte. Ennek megfelelően ennek a két hangnak aszinkróniában több jelölési módja is van:í = y / į, ú = ų / ū. A szamogit hangjelölésben (amely csak néhány éve alakult ki) egy betű csak egy hangot jelöl.
A szamogita betű amagyar nyelvjárásokban is ismert rövidá hangot jelenti, amelyet anyelvjárástanȧ-val jelöl. Aze betű a rövidé hangnak felel meg, ezt a magyar nyelvjárástanë-ként írja.
A szamogitban létezik egy hang, amely mind a litvánból, mind a magyarból hiányzik. A hátul képzett középzárt [ɤ] hang, amely leginkább a magyarö-höz hasonlít, megtalálható számosbalti finn nyelvben, így azésztben, avõroban és alívben is. Ezkben a nyelvekbentildével ellátottõ betűvel írják. A szamogitban ezt a hangot a pontosė jelöli, míg a litvánban azė azé jelölője. Hosszú változatának, az [ɤː]-nek kétféle írása lehetséges, de mindkettő problémás. Egyrészt jelölikõ-vel, ez azért nem szerencsés, mert más nyelvekben evvel a betűvel rövid hangot jelölnek. A másik megoldás logikusabb, e szerint azė makronnal ellátott változatát, azė̄-t használják. Evvel a karakterrel viszont az a baj, hogy a szabványos betűkészletekben nem található meg, ezért azė-ből és egy különálló diakritkus jelből ( ̄ ) kell összeilleszteni.
A szamogit nyelv 22 kemény mássalhangzót és azok lágyított változatát tartalmazza. A következő táblázat a kemény mássalhangzókat foglalja össze.
IPA
[b]
[t͡s]
[t͡ʃ]
[d]
[d͡z]
[d͡ʒ]
[f]
[ɡ]
[x]
[j]
[k]
[l]
[m]
[n]
[p]
[r]
[s]
[ʃ]
[t]
[v]
[z]
[ʒ]
Szamogit
b
c
č
d
dz
dž
f
g
h
j
k
l
m
n
p
r
s
š
t
v
z
ž
Litván
b
c
č
d
dz
dž
f
g
h
j
k
l
m
n
p
r
s
š
t
v
z
ž
Magyar
b
c
cs
d
dz
dzs
f
g
h
j
k
l
m
n
p
r
sz
s
t
v
z
zs
Adz ésdzs hangokat jelölődz ésdž betűkapcsolatok nem részei a szamogit és a litván ábécének, a balti nyelvekre alapvetően nem jellemző a betűkapcsolatos hangjelölés, ezért ezeket a hangokat/hangkapcsolatokat, és azokat jelölő betűkapcsolatokat nem tekintik egyetlen egységnek.
Acs, s észs hangokathacsekkel ellátottc, s ész betűk jelölik:č, š ésž.
Aj hang kivételével minden mássalhangzónak van lágyított megfelelője, amelyet az írásrendszer nem jelöl. A mássalhangzókat azi hang lágyítja meg, mind aszinkróniában (pl.bruolis [bruolʲis] 'fiútestvér), mind adikróniában (pl.kels [kelʲs] 'út' <kelias 'út'). (Ellentétben a litvánnal, ahol az [æ] és [e] hangok is lágyítanak.)
A szamogit és a litván mássalhangzórendszer nem különbözik egymástól érdemben.
A hangtani eltérések egy része már a korai időkben kialakult a más balti népekkel való együttélés nyomán. Erről részletesebben:Nyugatbalti hatás a szamogitban.
A litván és a szamogit közötti szabályos hangmegfelelések főként a magánhangzókat érintik, a hivatkozott megfeleléseken túl a következők a legfontosabbak: (Az első helyen a litván hangforma és példa, a második helyen pedig a szamogit áll, a példák mindig ugyanazt jelentik a két nyelvben.)
ė – ie
tėvas – tievs ’apa’ mėšlas (sg.) –miešlā (pl.) ’bogyó’ bėgimas – biegėms ’futás’
o – uo
brolis – bruolis ’fiútestvér’ žodis – žuodis ’szó’ istorija – istuorėjė ’történelem’
Azan,en,in ésun hangkapcsolatok a balti nyelvekben egymástól különböző, az adott nyelvre vagy nyelvváltozatra jellemző hangváltozásokon mentek keresztül, amely hangváltozások a szamogit és a litván szabályos megfelelésekben is tetten érhetők. (A zárójelbe tett lett és latgal példa másodlagos átvétel.)
A főneveknek kétneme van: hímnem és nőnem. A korábban létezett semleges nem minden balti nyelvből eltűnt.
A szamogitban háromnyelvtani szám található: egyes szám, kettes avagykettős szám és többes szám. A kettes szám a főnévragozásban csak a szamogitban őrződött meg a balti nyelvek közül. A litvánban még fellelhető a nyoma a személyes névmások ragozásában, de használata nem általános, és az alakok nagy fokú változatosságot mutatnak. A lettből és a latgalból a kettes szám teljesen kiveszett.
A szamogitban öt ragozási osztályt avagy deklinációt különböztetnek meg. A litvánban szintén öt, a lettben és a latgalban hat-hat deklináció található. A szamogitban és a litvánban alapvetően aszóhangsúly elmozdulása és minősége (ereszkedő és emelkedő), a lettben és a latgalban a ragok alapján sorolják a ragozási osztályokba a szavakat. A szamogitban az első és a második deklináció tekinthető aktívnak, azaz az újonnan átvett szavak ezekbe a ragozási osztályokba kerülnek be, míg a többi ragozási osztály jellemzően nem bővül és csak kevés szó található benne.
Az első deklinációba-s, -is és-īs végződésű hímnemű főnevek tartoznak.
Az I. deklináció
’férfi’
’ördög’
’fa’
’ló’
Szamogit
Litván
Szamogit
Litván
Szamogit
Litván
Szamogit
Litván
-s
-as
-s
-ias
-is
-is
-īs
-ys
vīrs
vyras
velns
velnias
medis
medis
arklīs
arklys
Egyes szám
N
vīrs
vyras
velns
velnias
medis
medis
arklīs
arklys
A
vīra
vyrą
velnė
velnią
medė
medį
arklė
arklį
D
vīrou
vyrui
velniou
velniui
mediou
medžiui
arkliou
arkliui
G
vīra
vyro
velni
velnio
medi
medžio
arkli
arklio
L
vīrė
vyre
velnie
velnyje
medie
medyje
arklie
arklyje
I
vīro
vyru
velnio
velniu
medio
medžiu
arklio
arkliu
Kettes szám
N
vīro
—
velnio
—
medio
—
arklio
—
A
vīro
—
velniū
—
mediu
—
arkliū
—
D
vīram
—
velnem
—
medem
—
arklem
—
G
vīru
—
velnio
—
medio
—
arklio
—
L
vīrūs
—
velniūs
—
mediūs
—
arkliūs
—
I
vīrās
—
velnēs
—
medēs
—
arklēs
—
Többes szám
N
vīrā
vyrai
velnē
velniai
medē
medžiai
arklē
arkliai
A
vīrus
vyrus
velniū
velnius
mediu
medžius
arkliū
arklius
D
vīrams
vyrams
velnems
velniams
medems
medžiams
arklems
arkliams
G
vīru
vyrų
velnius
velnių
medius
medžių
arklius
arklių
L
vīrūs
vyruose
velniūs
velniuose
mediūs
medžiuose
arkliūs
arkliuose
I
vīrās
vyrais
velnēs
velniais
medēs
medžiais
arklēs
arkliais
Az alanyesetű alakok esetvégződéseinek sokfélesége a legjobban a litvánban őrződött meg, ez nyújt tájékoztatást az első deklinációs szavak ragozásának különbözőségére. A többi említett nyelvben az utolsó szótagban magánhangzóredukció következett be.
Az-as végű szavak utolsó szótagi magánhangzója csak a litvánban maradt meg: lit.tėvas 'apa' – sgt.tievs – letttēvs 'apa' – ltg.tāvs 'apa'.
Az-ias végű szavkban szintén eltűntek a magánhangzók, de azi eltűnése előtt palatalizálta az előtte álló mássalhangzót: lit.kelias 'út' – sgt.kels [kelʲs] – lettceļš 'út' – ltg.ceļš 'út'.
Az-is végű szavak a szamogitban alapvetően megőrződtek: lit.medis 'fa' – sgt.medis.
Az-īs végű litván és szamogit szavaknak csak a helyesírásuk eltérő: lit.arklys [arklʲiːs] 'ló' – sgt.arklīs.
A litvánban-is végű szavaknak megfelelő latgal szavak közül csak azokban maradtak meg az utolsó szótagi magánhangzók, ahol az hátul képzett [ɨ]-vé változott: lit.putytis 'fióka, csibe', lettputns 'madár – ltg.putnys [putnɨs] 'madár'.
A lettben és a latgalban az-is végű szavak egy külön (második) deklinációba tartoznak. Ezek a litván-is és-ys végű szavakkal rokoníthatók.
A második deklinációba-a, -ė és-ie végű nőnemű szavak tartzonak.
A II. deklináció
’nap’
’hattyú’
’templom’
’csillag’
Szamogit
Litván
Szamogit
Litván
Szamogit
Litván
Szamogit
Litván
-a
-a
-ė
-ė
-ė
-ia
-ie
-ė
dėina
diena
golbė
gulbė
bažnīčė
bažnyčia
žvaigždie
žvaigždė
Egyes szám
N
dėina
diena
golbė
gulbė
bažnīčė
bažnyčia
žvaigždie
žvaigždė
A
dėina
dieną
golbės
gulbę
bažnīčės
bažnyčią
žvaigždies
žvaigždę
D
dėinā
dienai
golbē
gulbei
bažnīčē
bažnyčiai
žvaigždē
žvaigždei
G
dėinuos
dienos
golbė
gulbės
bažnīčė
bažnyčios
žvaigždė
žvaigždės
L
dėinuo
dienoje
golbie
gulbėje
bažnīčiuo
bažnyčioje
žvaigždie
žvaigždėje
I
dėino
diena
golbi
gulbe
bažnīči
bažnyčia
žvaigždi
žvaigžde
Kettes szám
N
dėinė
—
golbė
—
bažnīčė
—
žvaigždė
—
A
dėinė
—
golbiu
—
bažnīčiu
—
žvaigždiū
—
D
dėinuom
—
golbiem
—
bažnīčiuom
—
žvaigždiem
—
G
dėinū
—
golbė
—
bažnīčė
—
žvaigždė
—
L
dėinuos
—
golbies
—
bažnīčiuos
—
žvaigždies
—
I
dėinuom
—
golbiem
—
bažnīčiuom
—
žvaigždiem
—
Többes szám
N
dėinas
dienos
golbės
gulbės
bažnīčės
bažnyčios
žvaigždės
žvaigždės
A
dėinas
dienas
golbiu
gulbes
bažnīčiu
bažnyčias
žvaigždiū
žvaigždes
D
dėinuoms
dienoms
golbiems
gulbėms
bažnīčiuoms
bažnyčioms
žvaigždiems
žvaigždėms
G
dėinū
dienų
golbės
gulbių
bažnīčės
bažnyčių
žvaigždės
žvaigždžių
L
dėinuos
dienose
golbies
gulbėse
bažnīčiuos
bažnyčiose
žvaigždies
žvaigždėse
I
dėinuoms
dienomis
golbiems
gulbėmis
bažnīčiuoms
bažnyčiomis
žvaigždiems
žvaigždėmis
Az azonos nominatívuszi végződésű eltérő ragozására ismét a rokon nyelvi megfelelők nyújtanak magyarázatot.
Az-a végződés minden említett nyelvben azonos alakban megmaradt: lit.diena 'nap' – sgt.dėina – lettdiena – ltg.dīna. (A litvánban ezek harmadik, a lettben és a latgalban negyedik deklináció szavak.)
Az-ė végű szavak bizonyos fokú hasonlóságot mutatnak, a litván szóvégi hosszú magánhangzó a lettben és a latgalban lerövidült, a szamogitban [ɤ] hanggá vált: lit.žemė [ʒɛmeː] 'föld' – sgt.žemė [ʒemɤ] – lettzeme [zɛmɛ] – lgt.zeme [zɛmɛ]. (Az-e végű lett és latgal szavak egy külön (ötödik) deklinációt alkotnak.)
A litvánban az-ia végű szavak ragozása tulajdonképpen megegyezik az-a végűekével, amely elé egyi hangot toldunk. A szamogitban a szóvégi-ia helyén minden esetben -ė-t találunk, ezeknek a szavaknak eltérő a ragozásuk az -ė-ből létrejövőkétől: datívuszban, lokatívuszban és insztumentáliszban az-a végű szavak deklinációjából származó alakokkal találkozhatunk. A lettben és a latgalban az-ia végű szavaknak-a végűek felelnek meg: lit.bažnyčia 'templom' – sgt.bažnīčė – lettbaznīca – ltg.bazneica.
A szabályos litván-ė > szamogit-ie hangváltozás néhány szó esetében szóvégen is végbement, a lettben és a latgalban csak a rövidülés történt meg: lit.žvaigždė 'csillag' – sgt.žvaigždie – lettzvaigzne – ltg.zvaigzne.
A harmadik deklinációba-ės végű nőnemű szavak, a negyedik deklinációba pedig-os végű hímnemű szavak tartzonak.
A III. és a IV. deklináció, rendhagyó szavak
III. deklináció
IV. deklináció
Rendhagyó
'vár'
’fog’
’fia’
’kutya’
Szamogit
Litván
Szamogit
Litván
Szamogit
Litván
Szamogit
Litván
-ės
-is
-ės
-is
-os
-us
pėlės
pilis
dontės
dantis
sūnos
sūnus
šuo
šuo
Egyes szám
N
pėlės
pilis
dontės
dantis
sūnos
sūnus
šou
šuo
A
pėlėis
pilį
dontėis
dantį
sūnaus
sūnų
šonėis
šunį
D
pėlē
piliai
dontiou
dančiui
sūnou
sūnui
šoniou
šuniui
G
pėli
pilies
donti
danties
sūno
sūnaus
šoni
šuns
L
pėlie
pilyje
dontie
dantyje
sūnuo
sūnuje
šonie
šunyje
I
pėlėm
pilimi
dontėm
dantimi
sūno
sūnumi
šonėm
šuniu
Kettes szám
N
pėlė
—
dontio
—
sūno
—
?
—
A
pėliū
—
dontū
—
sūnū
—
?
—
D
pėlėm
—
dontėm
—
sūnam
—
?
—
G
pėlė
—
dontio
—
sūno
—
?
—
L
pėlīs
—
dontīs
—
sūnūs
—
?
—
I
pėlėms
—
dontėms
—
sūnās
—
?
—
Többes szám
N
pėlis
pilys
dontis
dantys
sūnā
sūnūs
šonis
šunys
A
pėliū
pilis
dontū
dantis
sūnū
sūnus
šonū
šunis
D
pėlėms
pilims
dontėms
dantims
sūnams
sūnums
šonėms
šunims
G
pėlis
pilių
dontis
dantų
sūnus
sūnų
šonis
šunų
L
pėlīs
pilyse
dontīs
dantyse
sūnūs
sūnuose
šonīs
šunyse
I
pėlėms
pilimis
dontėms
dantimis
sūnās
sūnumis
šonėms
šunimis
Az-ės végű szavak megfeleltethetők a litván-is végűeknek, ezek mind a szamogitban, mind a litvánban kétféle ragozásúak. A lettben és a latgalban eltűnt az utolsó szótagi magánhangzó, a latgalban az előtte álló hang palatalizálódott: lit.pilis 'vár, kastély' – sgt.pėlės – lettpils – ltg.piļs. (A litván-is végű szavak a negyedik deklinációba tartoznak, a lett és latgal megfelelők hatodik deklinációsok.)
Az-os végű szavak a litvánban és a lettben-us végűek, a latgalban eltűnt az utolsó szótagi magánhangzó, bár létezik-us végű deklináció, de ide csak tulajdonnevek tartoznak: lit.alus 'sör' – lettalus – ltg.ols. (Az-us végű szavak a litvánban a második deklinációba, a lettben a harmadik deklinációba tartoznak.)
Az első és második személyű névmások minden balti nyelvben azonos eredetűek, a harmadik személyű személyes névmások viszont nagy változatosságot mutatnak, vélhetően az egyes nyelvek külön életében alakultak ki. A litvánban és a latgalban ajis/ji, a lettbenviņš/viņa, a szamogitban pedigons/ana alakú névmás szilárdult meg. Lásd még:Lett, latgal és litván szókészleti különbségek.
A személyes névmások esetében nem csak a szamogitben, de a litvánban is megőrződtek a kettes számú alakok, ezeket azonban nem használják, csak a szépirodalomban lelhetők fel. Az alakok nagyfokú változatosságot mutatnak mind a két nyelv esetében.
Tievė mūsa, katros esi dongou, tebūn švėnts Tava vards, Teatein Tava karalīstė, Tebūn Tava valė kap dongou, tēp ė ont žemės. Kasdėinėnės dounas douk mums šėndėin Ėr atleisk mums mūsa kaltės kap ė mes atleidam sava kaltininkams Ė neleisk mūsa gundītė, bet gelbiek mumis nu pėkta. Amėn.
Mūsų Tėve
Mūsų Tėve, kuris esi danguje, tebūnie šventu laikomas tavo vardas. Teateinie tavo karalystė. Teįvyksta tavo valia, kaip danguje, taip ir žemėje. Kasdieninės mūsų duonos duok mums šiandien. Ir atleisk mums mūsų kaltes, kaip ir mes esame atleidę savo kaltininkams. Ir neįvesk mūsų į pagundymą, bet gelbėk mus nuo pikto. Amen.
Miatyánk
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod. Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
↑A nyelvek elnevezésében rendre el szokták hagyni a képzőket és az alanyesetű esetvégződést is, pl. németlettisch >magyarlett; újabban megnevezett nyelveknél azonban gyakori a terület alapú-i képzős változat, pl. angolwelsh : magyarwalesi. Általában a gyakori birtokos esetű végződést is elhagyják, pl.vepszevepsän kel' : magyarvepsze nyelv; de előfordulnak olyan nevek is, amelyekben az adott név birtokos esetben áll, pl. võrovõro kiil > magyarvõro nyelv.
Bojtár Endre 1997.Bevezetés a baltisztikába. Osiris Kiadó, Budapest.[1]
Lagzi Gábor 2008.Kisebbségi kérdés, nemzeti kisebbségek Észtországban, Lettországban és Litvániában a rendszerváltást követő időszakban. EÖKK. Budapest.[2]
Ez a sablon azeurópaikontinensen (szigorúan véve aBalti-tenger és aFehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és aDonazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyiknyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyankihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként:korni,lív,manx.
A kereszt (†) a beszélő híján kihalt nyelveket jelöli. A csillag (*) mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotát, közös ősét, régebbi fázisát. Külön félkövérrel emeltük ki az olyan nyelveket, melyekből több leánynyelv ágazik el, és a hatásuk kiemelkedően jelentős.
.jpg)
