Ez a lap egy ellenőrzött változata
![]() | Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavakátdolgozott latin betűs és magyaros átírása közöttide kattintva szabadon lehet választani. |
Átírási segédlet | |
Szamhan | |
Koreai átírás | |
Hangul | 삼한 |
Handzsa | 三韓 |
McCune–Reischauer | Samhan |
Átdolgozott | Samhan |
ASzamhan (Samhan)-korszak akoreai történelemben az i.e. 1. és i.sz. 4. század közé tehető, ekkor aKoreai-félsziget déli részét három államszövetség, Mahan,Csinhan (Jinhan) ésPjonhan (Byeonhan) foglalta el, melyek a laza törzsi államokból állóCsin (Jin)ből váltak ki.[1][2][3]
Mahan a félsziget délnyugati részén helyezkedett el,Csinhan (Jinhan) aNaktong (Nakdong) folyótól keletre,Pjonhan (Byeonhan) pedig a folyótól nyugatra. Mahan volt a legnagyobb, 54 városálammal,Csinhan (Jinhan) ésPjonhan (Byeonhan) 12-12 állammal rendelkeztek. Mahan legerősebb városállamaPekcse (Baekje) volt, a maiSzöul közelében; belőle fejlődött ki később aPekcse (Baekje) királyság.Csinhan (Jinhan), melyetÜman Csoszon (Wiman Joseon)ból érkező bevándorlók alapítottak, a maiKjongdzsu (Gyeongju) területén feküdt, legerősebb városállamaSzaro (사로, Saro) volt, melyből későbbSilla lett.Pjonhan (Byeonhan) kiváló vasmegmunkálásáról ismert,Japánnal is kereskedett. Hat államából alakult meg aKaja (Gaya) államszövetség.[1][2][3]
Kevés fellelhető információ van a három államszövetség politikai, társadalmi és gazdasági állapotáról. Történészek úgy vélik, erős volt a klánstruktúra, egy klánon belül nem lehetett házasodni, és az államszövetségeket törzsi vezetőkből álló tanács irányította;Csinhan (Jinhan) törzsi tanácsának a nevehvabek (hwabaek) volt. Vallásukra asámánizmus volt a jellemző, a sámán elnevezésecshongun (천군, 天君, „mennyei úr”, cheongun) volt. A vallás és az állam elvált egymástól, emiatt fejlettebb társadalomnak tartják aSzamhan (Samhan)-korabelit, mint akodzsoszon (gojeoson)it vagy apujóit (buyeóit). Az államszövetségekben élők rituális ünnepeket tartottak, például a 10. holdhónapban aratóünnepet ültek, az 5. holdhónapban pedig tavaszünnepet tartottak. A földet kommunális felosztásban művelték, azaz mindenki segített a másiknak megművelni a birtokát, egyfajta forgórendszerben. Temetkezési szokásaikra ahalomsírok építése volt jellemző.[1][2][3]