Aszamatha (páli), (szanszkrit: शमथ,śamatha[* 1]) a tudat (csitta) és a tudat mentális formációinak (szankhára) lecsendesítése a buddhista gyakorlatokban(bhávana). Ez „egyhegyű”, azaz irányított figyelmű meditációt jelent, amelyek közül a legáltalánosabb alégzésre összpontosító meditáció. Aszamatha gyakorlata egyaránt jellemző mindegyik buddhista irányzatra.
A szamathatibeti megfelelője asjiné (wylie: zhi-gnas). A tibetisi és asama kifejezések „megbékítést”, „lenyugtatást” vagy „lehűtést” jelentenek.[1] Ané jelentése "megmaradni" vagy "lakozni valahol", amely megegyezik a szanszkrit kifejezés utolsó szótagjával(thá).[2]
Apáli kánonban anemes nyolcrétű ösvény három részre a moralitás(síla), az elmélyedés(szamádhi) és a bölcsességre (pradnyá). A légzés tudatossága vezeti el a gyakorlót a mély koncentrációba(szamádhi), amely a tapasztalás azon foka, amelyben az érzékszervi érzékelés le van csupaszítva és a tudat egy zavartalan koncentrációban tartózkodik a tárgya segítségével (ami a légzés). Ezen keresztül érhető el a meditatív felszívódás szintje(dhjána), majd a belátásé(vipasszana), végül pedig a megszabadító bölcsességé(pradnyá). A buddhizmusban a moralitás(síla) jelenti a szilárd alapot, amelyre támaszkodva elérhető aszamatha. Atörténelmi Buddha által tanítottnégy nemes igazság negyedik igazságát jelentőnemes nyolcrétű ösvény szerves részét képezi mind a szamatha, mind vipasszaná. Ez a negyedik igazság a „szenvedések megszüntetéséhez vezető ösvény”, amely tartalmazza a sílát, a szamádhit és a pradzsnyát.
Aszamatha (nyugalom) a koncentráció előfeltétele. A meditációs gyakorlatokban aszamatha olyan technikákra vonatkozik, amelyek segítenek a tudat lecsendesítésében. Az egyik legfőbb módszer, amelyet Gautama Buddha is tanított, a légzés tudatossága (páli:ánápánaszati). Ezzel a gyakorlattal a tudat koncentrációja is elérhető. Emiatt gyakran szinonimaként tekintenek a szamatha meditációra és a koncentrációs meditációra. A cél atudatosság elérése, amit abelátás (páli:vipasszaná; szanszkrit:vipasjaná) gyakorlatokkal együtt használnak, amely a tárgy valósi természetét keresi, hogy elérje abölcsességet (páli:pannyá, szanszkrit:pradzsnyá).[3]
Az elme meditációs eszközökkel való nyugalomban tartásával a gyakorló képes leküzdeni a zavaróöt akadályt. Az ezt követő belátás meditációval érhető el a megszabadítóbölcsesség.[4][5]
A théraváda hagyománybannegyven meditációs tárgyat különböztetnek meg, amelyek közül a légzés (ánápána:ánápánaszati; szanszkrit.ánápánasmṛti[* 2]) tudatossága(szati) a legelterjedtebbszamatha gyakorlat. Aszamatha meditációban előfordulhatnakszamádhi gyakorlatok is.
Bizonyos meditációs gyakorlatok, mint például az elmélkedéskaszina (alapvető vizuális tárgy) tárgyakon, a szamatha fejlesztését szolgálják, más gyakorlatok, mint például azaggregátumokon (létcsoportok) történő meditáció, a vipasszaná fejlesztését szolgálják. Léteznek olyan gyakorlatok is, mint például a légzés tudatossága, amelyek mindkét tudatminőséget fejlesztik.[6][7]
Buddha két fő mentális minőséget nevezett meg, amelyek az üdvös meditációs gyakorlatokból keletkeznek:
Szamatha – nyugalomban időzés, amely megerősíti, formálja, egyesíti és fókuszálja a tudatot;
Vipasszaná – belátás, amely által a gyakorló meglátja, felfedezi és megfigyeli a „létesüléseket” (az ötaggregátumtól függő jelenségek).[* 3]
Buddha magasztalta a higgadtságot és a belátást, amelyek csatornaként vezetnek anibbána (szanszkrit: nirvána) független állapotához. Például aSzamjutta-nikája 35.245szútrában Buddha egy metaforán keresztül magyarázza el, hogy a higgadtság és a belátás „gyors futárként” szállítják anibbána üzenetét anemes nyolcrétű ösvényen keresztül.[10][11]
AzAnguttara-nikája 4.170-benÁnanda szerint az emberek azarahatságot a nyugalomban maradás és a belátás használatával érik el, valamelyikkel a következő három módszer közül:
Először nyugalomban maradást, majd belátást fejlesztenek ki (páli:szamatha-pubbangamam vipasszanam)
Először belátást fejlesztenek ki majd a nyugalomban maradást (páli:vipasszana-pubbangamam szamatham)
Egy időben fejlesztik mindkettőt (páli:szamatha-vipasszanam juganaddham)[12][13]
A páli kánonban Buddha soha nem említ egymástól függetlenszamatha ésvipasszaná meditációs gyakorlatokat. A kettőt tudatminőségeknek nevezi, amelyeket meditáción keresztül lehet elérni.[14]
A théraváda irányzaton belül többféleképpen értelmezik a szamatha meditációt.[* 4]
Srí Lankán aszamatha meditációba minden olyan meditáció beletartozik, amelyek tárgya statikus.[16] Burmában aszamatha mindenkoncentrációs gyakorlatra vonatkozik, amelynek célja a tudat lecsillapítása.[17] Athai erdei hagyományban kihangsúlyozzák, hogy aszamatha és avipasszaná nem elválasztható egymástól, ezért mindkettőt fontos gyakorolni.
Számosmahájána szútra foglalkozik aszamathával, legtöbbször avipasszanával együtt.
Az egyik legfontosabb ezek közül azÉkszerfelhő szútra (Árja Ratnamegha-szútra, tibeti: 'phags-pa dkon-mchog sprin-gyi mdo), amely az összes meditációt beosztályozza szamatha vagy vipasszaná meditációként. A szamatha eszerint az „egyhegyű tudatosság”, a vipasszaná pedig a „dolgok valós természetének belátása”.[18]
ARejtélyek megoldása szútrát(Szamdhinirmocsana-szútra), ajógácsára iskola szútráját, gyakran használják a szamatha tanításokhoz forrásként. ASzamádhirádzsa-szútra akagyü iskola egyik fontos forrása a szamatha meditációval kapcsolatban, főlegGampópa szövegmagyarázatán keresztül,[19] jóllehet Andrew Skilton szerint a szútrában sok szó esik meditációs gyakorlatokról vagy tudatállapotokról[20]
AAszanga (4. század) által kidolgozott[21]szamatha gyakorlat „kilenc mentális tartózkodási helyen” (szanszkrit:navākārā cittasthiti, tibeti:sems gnas dgu) keresztül vezet el az igazi szamathához (a théraváda rendszerben található „elérési koncentráció” megfelelője), amelyből elérhető az ún. elsődhjána (páli:dzshána; tibeti:bsam gtan) szint. Erről a tudatállapotról azt mondják, hogy a nyugodt boldogság állapota.[22][23] Az indiaiNálanda hagyományhoz tartozóKamalasíla a következő kilenc mentális tartózkodási helyet határozta meg:[24]
A tudat elhelyezése (szanszkrit:cittasthāpana, tibeti: འཇོག་པ –sems ’jog-pa) – a tudat elhelyezése a meditáció tárgyán. Ilyenkor a gyakorló még nem képes figyelmét sokáig fenntartani, mert az elterelődik, nehézkes és további dolgok akadályozzák.
Folyamatos figyelem (szanszkrit:samsthāpana, tibeti: རྒྱུན་དུ་འཇོག་པ –rgyun-du ‘jog-pa) – időnként kialakul a folyamatos meditáció (B Alan Wallace szerint kb. 1 perc) a tárgyra fókuszálva.[25]
Ismételt figyelem (szanszkrit:avasthāpana, tibeti: བླན་ཏེ་འཇོག་པ –slan-te ’jog-pa) – a gyakorló a gyakorlat nagy részében képes a tárgyra való összpontosításra, vagy azonnal észreveszi, ha gondolatai elkalandoznak és gyorsan helyre tudja állítani a figyelmét. Szakjong Mipham rinpocse szerint 108 lélegzetvételen át tartó ilyen figyelem azt jelzi, hogy elértük ezt a szintet.[26]
Közeli figyelem(szanszkrit:upasthāpana, tibeti: ཉེ་བར་འཇོག་པ –nye-bar ’jog-pa) – a gyakorló az egész meditáció alatt képes figyelmét összpontosítani (egy óráig, vagy tovább) anélkül, hogy a tárgy fókuszát elveszítené. Ezen a szinten a gyakorló eléri a tudatosság erejét. Jóllehet még ezen a szinten is lehetnek apróbb túlzott izgalmak, nehézkességek, vagy lazítások.[27]
Megszelídített figyelem (szanszkrit:damana, tibeti: དུལ་བར་བྱེད་པ – "dul-bar byed-pa) – ezen a szinten a meditáló már mély nyugalmi tudatszintet ér el, de oda kell még figyelnie a lazítás és nehézkesség finomabb formáira. A szamatha elérésének későbbi előnyeire való fókuszálással a gyakorló képes lehet tudatát tisztábban és jobban fókuszálni.[28]
Megbékített figyelem (szanszkrit:śamana, tibeti: ཞི་བར་བྱེད་པ་ –zhi-bar byed-pa) – ezen a szinten a mentális nehézkesség és a lazítás már nem jelent nagy problémát, viszont a gyakorlón erőt vehetnek apróbb izgalmi állapotok a meditációs figyelem perifériáján. B. Alan Wallace szerint csak több ezer óra szorgalmas gyakorlás után érhető el.[29]
Teljesen megbékített figyelem (szanszkrit:vyupaśamana, tibeti: རྣམ་པར་ཞི་བར་བྱེད་པ་ –nye-bar zhi-bar byed-pa) – a gyakorló még mindig tapasztal néha tudati izgalmat vagy nehézkességet, már sokkal ritkábbak és könnyebben felismeri és megnyugtatja azokat.
egyhegyű figyelem (szanszkrit:ekotīkarana, tibeti: རྩེ་གཅིག་ཏུ་བྱེད་པ་ –rtse-gcig-tu byed-pa) – ezen a szinten a gyakorló magas szintű koncentrációra képes kis erőkifejtéssel és anélkül, hogy ezt bármilyen ernyedtség vagy izgalom megzavarhatná az egész meditáció alatt.
Figyelmi egyensúly (szanszkrit:samādhāna, tibeti:མཉམ་པར་འཇོག་པ་བྱེད་པ་ –mnyam-par ’jog-pa) – a meditáló ezen a szinten könnyedén eléri az egyhegyű figyelmet és akár négy órán át is tudja tartani azt a legkisebb megingás nélkül.[30]
A tibeti buddhizmus írásos hagyományaiban szerepelaz öt hiba és a nyolc ellenszer a szamatha meditáción belül. Az öt hiba akadályokat jelent a meditációs gyakorlatban, a nyolc ellenszer pedig ezek leküzdésében segít. A módszert MaitréjanáthaMadhjánta-vibhága-karika című művéből eredeztetik, amelyet például a következő szövegben dolgoztak tovább:A meditáció szintjei(Bhávanákrama), írtaKamalasíla.[31] Ezt a művet a14. dalai láma is ellátta jegyzetekkel, amely magyar fordításban is megjelentA meditáció szakaszai címmel.[32]
A szamatha gyakorlásához a gyakorló választ egy tárgyat a meditációhoz(ālambana, dmigs-pa). Ezután le kell küzdenie az öt hibát(ādīnava, nyes-dmigs):[33]
2. az utasítások elfelejtése(avavādasammosa, gdams-ngag brjed-pa)
3. ernyedtség(laya, bying-ba) és izgalom(auddhatja, rgod-pa). Az ernyedtség lehet durva(audārika, rags-pa) vagy finom(sūksma, phra-mo). jelentkezhet letargia(stjána, rmugs-pa) is, de nem általános.
↑Vagy lehet mégsamatha, tibeti: ཞི་གནས་, sjiné;wylie: zhi gnas; angolul: "calm" vagy "tranquility"
↑ezt a fogalmat avipasszaná meditációra is használják
↑Aszamatha és avipasszaná meghatározásainak forrása:AN 4.94.[8][9]
↑Richard Shankman 2008-asThe Experience of Samadhi: An In-depth Exploration of Buddhist Meditation című könyvében összehasonlítja a szuttákban, a szövegmagyarázatokban és a kortárs théraváda tudósok meghatározásaiban szereplőszamatha-értelmezéseket.[15]
↑Bodhi (2000):Bodhi, Bhikkhu.The Connected Discourses of the Buddha: A New Translation of the Samyutta Nikaya ; Translated from the Pali. Wisdom Publications.ISBN 978-0861711888
↑Nyanaponika:Nyanaponika,.Heart of Buddhist Meditation. Red Wheel/Weiser (1996).ISBN 978-1578635580
↑Zahler:Leah Zahler.Study and Practice of Meditation: Tibetan Interpretations of the Concentrations and Formless Absorptions. Snow Lion Publications (2009)
