Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye, 1950 és 1990 közöttSzabolcs-Szatmár megye, 1990 és 2022 közöttSzabolcs-Szatmár-Bereg megye,közigazgatási egységMagyarországon, azÉszak-Alföldi régióban. 5935,83 km2-es területével hazánk hatodik legnagyobb vármegyéje, amely Magyarország teljes területének mintegy 6,3%-át adja. Ugyanakkor közel 530 ezer fős lakosságával a 3. legnépesebb vármegyénk, ezzel hazánk népességének 5,51%-ával rendelkezik, népsűrűsége nem sokkal marad el az országos átlagtól.
ÉszakkeletrőlUkrajna, délkeletrőlRománia, délnyugatrólHajdú-Bihar vármegye, északnyugatrólBorsod-Abaúj-Zemplén vármegye, északról pedigSzlovákia határolja. Székhelye a"Nyírség fővárosa", az ország hetedik és a régió második legnépesebb települése,Nyíregyháza. De nevezetesebb települései közé tartozik a történelmi jelentőségűNyírbátor, a könnyező Szűzanya képe miatt búcsújáró kegyhellyé váltMáriapócs, illetve a tejüzeméről ismertMátészalka. Gyakran nevezik a területet régiesenNyírország néven, melynek homokos talajú síkságát a szél formálta, jellegzetes buckás-dombos felszínné. Gazdaságilag főként mezőgazdasági terület, híres a gyümölcstermesztéséről, különösen az almáról.[2]
A vármegye történelme a mai nevét adó három vármegye mellett részben azUng ésUgocsa vármegyék történetét is magába foglalja. A terület már azújkőkorban is lakott volt, majd ahonfoglalás idején a régió kulcsszerepet játszott. Az államalapítás utánI. István három királyi vármegyét alapított ezen a területen:Szabolcs,Borsova ésSzatmár néven. Atörök hódítás elkerülte a vidéket, de a gyakori rablótámadások és a gazdaságot sújtó hatások miatt a térség gazdasági élete megrendült. Az is nehézséget okozott, hogy a térség a Habsburgok uraltaKirályi Magyarország ésErdély ütköző zónájában helyezkedett el, így rendszeresen átvonultak rajta a háborúzó hadak, gyakran sarcolták.
A16. században a térség a magyarországireformáció központja lett, és a Habsburg-ellenes függetlenségi harcok egyik bázisává vált. A függetlenségi küzdelmek után, a 18. századra béke következett, és fokozatos gazdasági fejlődés indult, bár a fejlődés üteme szerény volt. A 19. század közepén, a jobbágyfelszabadítással és a Tisza szabályozásával együtt társadalmi változások következtek be. Az ipari fejlődés az1960-as években indult meg, de addig a munkaerő-felesleget az ország más vidékein dolgozták fel, ingázás vagy elvándorlás révén. A 80-as évek elejére már egy jelentős munkásréteg és első generációs értelmiség alakult ki.
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye domborzati térképe
Szabolcs vármegye (németül:KomitatSaboltsch,latinul:Comitatus Szabolcsensis) neve személynévből keletkezett magyar névadással. Ahonfoglalás idejéből származik, ésSzabolcs vezérről kapta, aki a magyarok egyik törzsfője volt. A történeti források, mint példáulAnonymus krónikája, valamint a terület honfoglalás kori eseményeinek leírásai szerint Szabolcs vezér aTisza és aBodrog folyók találkozásánál építtette aszabolcsi földvárat.[3][4]
A13. század végén nemesi vármegyévé vált, és atörökök, akirályi területek ésErdély határvidékeként szerepelt. Szabolcs vármegye pecsétjét 1714-ben nyerte el, melyet 1729-benIII. Károly megújított. Az első pecsétleírás szerint a közbezárt mezeje négyelt, és a gabonakalász, hal, íj, valamint egy kéz ábrázolása szerepelt rajta.
Szatmár vármegye (németül:Komitat Sathmar,latinul:Comitatus Szathmariensis,románul:Comitatul Sătmar) neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az eredeti személynév már 1128-ban előfordultSothmar formában, majd a 13. századbanZathmar illetve Sacmar formában. Lehetséges, hogy ebben a személynévben a török „sat-” (elad, kereskedik) szó rejlik, és kapcsolatos aszatócs ésSzatymaz szavakkal.[5]
Anonymus feljegyzései szerint viszont a név aSalzmarkt (németül „sópiac”) szóból eredhetett. Ez összhangban áll azzal a történeti ténnyel, hogy a sót aSzamos folyón tutajokon szállítottákDés irányából. A magyarázat szerint aSzent István korában betelepült német telepesek, akik valószínűlegHollandia területéről, a sót „sat”-nak nevezték, míg más, Niederlandish-nyelvjárásokat beszélők „zout”-nak hívták. Így a „Satmarkt” vagy „Zoutmarkt” alakult át idővel magyarosan „Zothmár”-ra, majd „Szakmár”-ra, ami végül a mai Szatmár formát nyerte el.[6]
A honfoglalóktól kezdve az ország keleti határát védte. CímerétIII. Károly 1721-ben adta, melynek leírása háromszor három mezőre osztott pajzsként jelenik meg. AKárolyi család címere a középső mezőben helyezkedik el, körülötte szimbólumok, mint a rák, Szatmár vára, kecsege, a folyók, a gabonakéve és a vadászatot szimbolizáló elemek.
Bereg vármegye (németül:Komitat Bereg,latinul:Comitatus Bereghiensis,ruszinul:Жупа Берег) nevének eredete szorosan kapcsolódik a vidék földrajzi és történeti jellemzőihez. A megnevezés a középkori magyar"berek" szóhoz köthető, amelynek jelentése „liget”.[7]
A szó eredetére vonatkozó további feltételezések szerint a"bereg" a szláv nyelvekből is eredeztethető, mivel a szláv nyelvekben partot vagy vízparti területet is jelenthet, és lehetséges, hogy ez a jelentés hatással volt a név kialakulására a helyi vízrajzi adottságok miatt.[8]
Területén már ahonfoglalás idején is éltek emberek. A11. század közepénBorsova vármegyét hozták létre, melyet a tatárjárás után Bereggel egyesítettek. A területet a 16-17. században aKirályi Magyarország ésErdély közötti háborúk színtereként ismerték. A megyét 1686-1688 közöttZrínyi Ilona védte, később aSchönborn-család birtokolta. A trianoni békeszerződés után a megye magyar része jelentősen csökkent. Címere a gazdagon termő borvidékeket, a tölgyeseket és a folyókat idézi.
A vármegye címere összetett: a központi, állószatmári címer mellett, jobbraSzabolcs, balra pedigBereg vármegye címerpajzsa dől.
Szabolcs vármegye címere egy barokk, halfarkú, ezüst és kék színekkel négyelt pajzs. Az első mezőben három arany búzakalász nő egy zöld dombon. A második mezőben egy arany hal úszik felfelé. A harmadik mezőben két zöld domb között egy csonkolt arany fatörzs látszik. A negyedik mezőben egy balra mutató arany nyílvessző helyezkedik el, amelyet egy íj irányoz.
Szatmár vármegye címere egy kilenc mezőre osztott, álló pajzs. Az első mezőben egy vörös rák úszik felfelé. A második mezőben egy ezüst kapubástya lebeg, melyet fekete ágyúcsövek kísérnek. A harmadik mezőben egy ezüstkecsege úszik lefelé. A negyedik mezőben négy ezüstpólya tagolja a területet. Az ötödik mezőben egy szárnyas aranysárkány körül zöld hármashalom és egy szívét emelő ezüsthattyú található. A hatodik mezőn aranyló búzakéve áll. A hetedik mezőben szőlővessző lebeg, míg a nyolcadik mezőben egy szarvasbika lép jobbra. A kilencedik mezőben egy háromlevelű tölgyágról aranymakk csüng.
Bereg vármegye címere egy halfarkú barokk pajzs, melyet ezüstkereszt négyel. Az első mezőben szőlővessző lebeg, a második mezőn két zöld levél és három aranyló makk található. A harmadik mezőn arany medve áll, a negyedik mezőben pedig két ezüstpisztráng úszik.
A címerekhez tartozó mázak heraldikai szabályait nem teljesen hagyományosan alkalmazták, így a három pajzsot vörös és arany, valamint kék és ezüst foszlányok ölelik körül. A közepén egy arany leveleskoronát tartanak, amelyet rubinok és zafírok díszítenek. A címerek hivatalos használata1949-ben megszűnt, de1992-ben a megyei közgyűlés helyreállította őket.[9]
Amiocén kor közepéig a felszín domborzati képe a maitól teljesen eltérő volt; a környéken tektonikus árkokkal és kismedencékkel tagolt röghegységek helyezkedtek el.[10] Ezeknek a prekainozoos rögöknek a kristályos és metarmorf kőzeteit 1978-ban a 3446 méter mélységet elérőkomorói mélyfúrás érte el.
Az óidei és középidei képződményeket a felső miocénszarmata korszakának hevesvulkáni működése általában 1000-2000 méter, deNagyecsednél 3000 métert elérő vastagságúláva- éstufatakaróval borította be. A miocén közepétől megindult aKárpátokhomokkőövezetének felgyűrődése, és ezzel egyidejűleg megindult az Alföld medencéjének kialakulása. A vármegye mai területén is a mélybe süllyedtek az alaphegységi rögök. A miocén végén és apliocén időszakában a lesüllyedt területre 1000-2000 méter vastagságúpannon-tavi és beltavi üledék,agyag, agyagmárga,homok rakódott.[11]
A felszín szárazzá vált, majd apleisztocén és aholocén idején a folyóvizek és a szél eróziója alakította a tájat a tektonikus mozgások mellett.[12] AWürm glaciális idején azÉszakkeleti-Kárpátokból ésErdélyből érkező folyók (a maiTapoly,Ondava,Laborc,Ung,Latorca, valamint aTisza ésSzamos ős-folyói 120-200 méter vastaghordalékkúpot raktak le. A pleisztocén és a holocén határán, amikor az Alföld peremén süllyedékek alakultak ki, mint aSzatmár-Beregi-síkság, aRétköz, aBodrogköz és aTaktaköz, megállt a hordalékkúp növekedése. ATisza megváltoztatta folyását, és míg korábban (a pleisztocén végétől) azÉr völgyében folyt a Körös-vidék felé, ettől kezdve a tektonikailag kiemelkedő Nyírséget megkerülve, új vízrajzi hálózatot alakított ki.[11]
A pleisztocén végén helyenként megindult afutóhomok kialakulása, majd alöszös homok, homokos lösz, (Balsa ésRakamaz térségében pedig a valódi lösz képződése.Borsy Zoltán professzor kutatásai szerint awürm idején két nagy homokmozgásra került sor, az első i. e. 26.000-20.000 között, a második i. e. 11.000-10.000 között zajlott le.[13]
A holocénben az éghajlati változások nyomán a terület beerdősült. Azőskőkorszaktól a honfoglalásig sokféle nép települt meg a Nyírség ártérre néző peremén és afolyóhátakon. A Nyírség erdőssztyepp jellegű vidékén állattenyésztő és földművelő népek éltek. Ez a korai termelő tevékenység azonban még nem változtatta meg érdemben a táj képét.[13]
A honfoglaló magyarságot nagy erdőségek fogadták aSzatmár-Beregi-síkság, aRétköz vidékén, az alsó-szabolcsi ártéren, valamint erdős sztyeppékre találtak aNyírség területén. A tájváltozás, akultúrtáj kialakulása a honfoglalás és különösen az államalapítás korában indult meg. A 9. és10. században a szabolcsi földvár építéséhez 500-600 hektár erdő kiirtása volt szükséges. A szántóföldek és legelők kialakítása is sok erdő kitermelését követelte meg. A18. századra a Szatmár-Beregi-síkságnak már csak mintegy a felét, a Nyírség egyharmadát borították erdők. A vármegye területének nagy részét állandó és időszakos vízfelületek, mocsarak és lapok foglalták el, mint azEcsedi-láp, aRétköz, aTiszalök környéki mocsarak.[13]
Földrajzilag a vármegye változatos,dombság éssíkság is található itt. Két tájegységre tagolható, aNyírségre és aFelső-Tisza-vidékre, de ezek további kistájakra tagolhatók. ATiszavasvári környéki löszös-homokos kistájat az ottani lakosság például nyíri Mezőségnek nevezi. Az Alföld legkeletibb részét alkotó Nyírség kb. 78%-a tartozik a vármegyéhez, a Felső-Tisza-vidék kistájai közül aRétköz teljes mértékben, aSzatmári-síkságnak, aBeregi-síkságnak és azEcsedi-lápnak pedig egy-egy része tartozik a vármegyéhez. A vármegye legmagasabb pontja aKaszonyi-hegy (240 m), de jelentős még aHoportyó (183 m) is.
A Nyírség 20-30, helyenként 50 m magasan emelkedik ki a környező ártéri síkságokból. Ez Magyarország második legnagyobbhordalékkúp-síksága, amit a Kárpátokból érkező ősfolyók építettek fel a pleisztocén idején egymást követő eljegesedések,glaciálisok idején. A hordalékkúp anyagát nagyrészt a futóhomok alkotja, ennek vastagsága néhány dm-től 32 m-ig terjed. A futóhomokban az aprószemű (0,1-0,2 mm átmérőjű) homok az uralkodó. A futóhomok helyben, a hordalékkúp folyami homokjából képződött az északi, északkeleti szelek hatására. A homok sokfelé lösszel keveredik. Nyírség északi részén gyakori a löszös homok, az északnyugati területeken a homokos lösz. Az úgynevezett típusos lösz csak a Balsa és Rakamaz közötti területeken fordul elő (5 méteres maximális vastagságban.
A szél által kivájt,deflációs mélyedésekben gyakori a barna föld, az ősi folyóvölgyekben és a laposok területén azöntéstalajok jellemzők.
A Nyírség domborzatilag a legváltozatosabb alföldi táj, a szélbarázdák, a maradékgerincek, a nagyobb homokfelhalmozódások, garmadák, deflációs mélyedések és a folyóvölgymaradványok váltakozása révén.[12] Ilyen homokmezőn épült fel a Nyírség legmagasabb pontja, a 182 m-esHoportyó. Az ősi folyóvölgyekben a homok által elgátolt területeken tavak képződtek, mint a nyíregyháziSóstó. A legtöbb nyírségi homokbuckában 1–5 cm vastag, 15–20 cm-es távolságban ismétlődő kemény, barna rétegek, úgynevezett kovárványsávok találhatók.[12] Ezeket a dús növényzetű földtörténeti periódusokban az erdei talajból mélybe szivárgó vasas oldatok hozták létre. Az agyagos-vasas kovárványok csökkentik a párolgást, tartalékoljak a nedvességet.
Ez a tájegység is a jégkorszaki hordalékkúp része. A pleisztocén rétegek a Szatmár-Beregi-síkságon 150–200 m, a Rétközben 100–150 m vastagok. Az itteni folyók sokat változtatták medrüket, ez a táj mai képében is nyomokat hagyott. Például a Szamos egykori lefutási irányát jelzi aNagy-Éger és aSár-Éger.
A folyók töltötték fel hordalékukkal az itteni síkságokat. A durvább hordalékanyag 1-3,5 m magas, 2–3 km széles folyóhátak formájában halmozódott fel, mint a Szamoshát, beregi Tiszahát, Krasznahát, Túrhát lettek az ősi települési szintek, ezek nyújtottak lehetőséget az ember letelepedésére. A Szamoshát és a Nyírség között alakult ki azEcsedi-láp, amit az emberi tevékenység is megnövelt a középkorban, védelmi célú elárasztással.
Önálló kistáj aRétköz. Ezt is fiatal, túlnyomórészt jelenkori lápos-kotus képződmények,öntéstalajok borítják. Az ebből kiemelkedő 2-3 méter magas pleisztocén homoktérszínek voltak a vízrendezések előtt a letelepülés helyei.
A vármegye talajföldrajzi képe igen változatos. A talajok alakulására az emberi tevékenység is erősen hatott, például az erdőtalajok a szántóföldi művelés hatására mezőségi jelleget vettek fel.[14]
A Felső-Tisza-vidék talajai a folyók fiatal öntésképződményein (homok-, agyag- és iszapfelszínein) alakultak ki.[12] Az Ecsedi-láp a 19. század derekán még nádas tőzeglápvidék volt, ma – kisebb lápfoltmaradványoktól eltekintve – mezőgazdasági művelés alatt áll. Az öntéstalajok peremterületein réti talajok alakultak ki. AzErdőhát földjét az egykori mocsári erdők gyenge talajai jellemzik. Az ősszikesek a Szamos mentén mindössze 2000-3000 éves folyóhordalékon képződtekCsenger,Porcsalma,Szamossályi határában.
A Nyírségben a löszös-homok és homokos-lösz felszíneken mezőségi talajok alakultak ki. A táj északi részét kovárványos barna erdőtalaj, déli területeit laza futóhomok, jellegtelen váztalaj fedi.[12] A már művelés alá vett futóhomokon a humuszosodás jelei mutatkoznak. A Nyírség ősi folyóvizeinek medreiben tápanyagokban viszonylag gazdag réti talajok alakultak ki. A humuszos réteg alatt mészkiválások, mészkőpadok fordulnak elő, továbbágyepvasérces réti talajok is találhatók itt, amint az Bátorliget mellett is megfigyelhető.[15]
Éghajlatában a Magyarországot jellemző három fő klimatikus hatás, akontinentális, azóceáni és amediterrán közül leginkább a kontinentális érvényesül. Északi fekvése miatt itt általában hűvösebb van, mint a dél-alföldi, belső-alföldi tájakon, A nyarak mérsékelten melegek (20-23 °C júliusi átlaghőmérséklettel), mérsékelten szárazak, a telek hidegek, -3 és -3,9 °C közötti januári középhőmérséklettel. A zord telek kialakulásában az északkeleti szeleknek nagy szerepe van. A havas napok száma (30-35) az Alföldön itt a legmagasabb, a hótakaró segít a kemény téli fagyok kártételének megakadályozásában. Évi középhőmérséklete 9-10,5 °C között ingadozik.[16]
A napsütéses órák száma a Tisza és a Szamos völgyében éves átlagban 1950, aNyírségben 2000-2050, a vármegyei átlag 2000 óra körül mozog (országosan 1700-2100 között van). Az évi besugárzás összege 105-107 kcal/cm². A sok napfény kedvező a hő- és fényigényes mezőgazdasági kultúrák (gyümölcs, szőlő, dohány, napraforgó, paradicsom) számára. A tavaszi fagyok azonban gyakran ismétlődnek és jelentős károkat okozhatnak.[17]
Az évi közepes hőmérséklet-ingadozás 23-24 °C, az abszolút hőmérséklet-ingadozás 67-68 °C.[16]
A éves csapadék mennyisége a Nyírségben 550–600 mm/év, az Északkeleti-Kárpátok előterében mutatkozó feláramlás következtében a Szatmár-Beregi-síkságon, aRétköz és a Nyírség északi területein 650–700 mm/ év. A Nyírségben az éves vízhiány 75–125 mm, és a csapadék időbeli megoszlása ráadásul gyakran nem kedvez a mezőgazdaságnak. Gyakori a belvíz és az időszakos aszály okozta kár egyaránt, ezért fontos a csatornázás és az öntözés.[18]
A változó irányú, de leginkább északkeleti és délnyugatiszelek a homokverés, szélerózió azazdefláció révén nagy területen veszélyeztetik a termőtalajt.[19]
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye hidrogeográfiai szempontból is két részre oszlik. AFelső-Tisza-vidék gazdag folyóvizekben, aNyírség vízhálózatát viszont többnyire az emberi erővel létrehozott, helyi nevükön „nyírvíz-csatornák” alkotják. A felszíni vizek 98%-a a határon túlról, Ukrajnából és Romániából érkezik. A felszín alatti talaj- és rétegvizek készlete is jelentős. A Nyírségpleisztocén rétegsora kb. 100 milliárd m³ vizet tárol. A mélyebb (pannon-tengeri) üledékek termálvizétbalneológiai, ipari és mezőgazdasági célokra hasznosítják (Nyíregyháza,Kisvárda,Mátészalka,Tiszavasvári). Már 800–1000 m mélységű kutakból is 55-65 °C-os hévizek hozhatók felszínre.[19]
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye legjelentősebb folyója természetesen a Tisza.Tiszabecsnél érkezik Magyarország és a vármegye területére, ésTiszadobnál hagyja el azt. A folyó itteni szakasza 235 km hosszú, ebből 208 km a Felső-Tiszához tartozik, ami Tokaj-Rakamaz térségéig, a Bodrog torkolatáig terjed. A 27 km-es alsó-szabolcsi folyószakasz már a Közép-Tisza része.[20]
A Felső-Tisza rendkívül kanyargós, középszakasz-jellegű folyó, eredetilegmeanderekkel. Mindkét oldalon feltöltődő holtágak, morotvák kísérik. A folyó esése magyar földön itt a legnagyobb (Tiszabecs ésVásárosnamény között kilométerenként 20–40 cm). A kis- és nagyvíz közötti különbség több mint 80-szoros lehet. (Vásárosnaménynál a legkisebb vízmennyiség 44 m³/s, a legnagyobb 3900 m³/s). A folyónak három árvize van: a kora tavaszi, a kora nyári ("zöldár") és a késő őszi. Tokaj-Rakamaz térségében a kora tavaszi és a zöldár összetalálkozik, így itt egyetlen tavaszi árhullám figyelhető meg. Az árvizek alkalmával felerősödik az egyébként is jelentős medererózió és hordalékszállítás. A folyó nagyjábólTivadar községig durva és finom kavicsot görget, innen tovább már csak homokot szállít, és azt több helyen (Tivadar, Vásárosnamény) lerakja. Vásárosnaménynál a Szamos lebegtetett iszaphordalékának beáramlása miatt a Tisza „szőkévé” válik, vize átlátszatlan lesz.[21]
A Felső-Tisza és mellékfolyói mentén a szabályozás előtt gyakoriak voltak a mederpartokat megszakító nyílások, az úgynevezettfokok. Az ezeken át kiáramló víz a mélyebb árterületekre ömlött, majd apadáskor ugyanitt nagyrészt visszaáramlott a folyóba. A fokok a középkori ártéri vízgazdálkodás (halászat, vízi szállítás, vízimalmok) fontos összetevői voltak.[21]
A nagy folyószabályozási munkák a vármegyében a18. században kezdődtek néhány Tisza- és Szamos-kanyarulat átvágásával. Ekkor történtek az első kísérletek azEcsedi-láp lecsapolására is. Az egész Tisza-völgy átfogó szabályozásaVásárhelyi Pál tervei 1846-ban Tiszadob határában indult. A nagy munka nyomán a Felső-Tisza hossza 335 km-ről 208 km-re csökkent, megnőtt a folyó esése és meggyorsult a nagyvizek levonulása. Az árvízvédelmi gátak rendszere Felső-Tisza és mellékfolyóinak árvízvédelmi gátrendszere a 21. század elejére meghaladja a 600 km-t.[21]
Az alsó-szabolcsi Tisza-szakaszokon,Tiszalök mellett vízlépcső, erőmű és öntözőrendszer létesült. A Felső-Tisza magyarországi mellékfolyói aBatár, aPalágyság kisebb folyóvizeit (Paládi-víz, Sár-Éger, Nagy-Éger) összegyűjtő Túr-főcsatorna, továbbá a Csamota, Szenke vizével bővülő Öreg-Túr, aSzamos, aKraszna majd a Rétközben a "nyíri főfolyásokat" levezetőLónyai-főcsatorna. A Beregi-síkság vizeit a Csaronda és a Szipa egyesíti. A Szipa-csatornaTiszaszalkánál folyik a Tiszába.[21]
A Szamos 53 km-es magyarországi szakasza folyószabályozások során egyenesebb lett és töltések közé került, átlagosan 600 méter széles ártérrel. A Szamos vízhozam-ingadozásai a Tiszáénál is nagyobbak (kisvíz 10 m³/s, nagyvíz 1500 m³/s). A Kraszna régen az Ecsedi-lápon áthaladvaOlcsvánál folyt a Szamosba. Az Ecsedi-láp lecsapolásával egyidejűleg a Krasznát is csatornázták, és Vásárosnamény alatt közvetlenül a Tiszába vezették.
A Nyírség a nagy folyószabályozások előtt jórészt lefolyástalan terület volt. Az terület deflációs mélyedéseiben, valamint az ősi folyóvölgyekben tavak, mocsarak és lápok alakultak ki. Ezek vízfeleslegét a terület szélein a helyileg „nyírvíz-patakoknak” nevezett vízfolyások vezették le a Rétköz és az Ecsedi-láp felé. A Nyírség sekély vizű tavainak (többek között a Nagy-Vadas-tó, Szelkó-tó,Fehér-szik-tó, Sóstó, Nyírteleki-tó,kállósemjéni Mohos-tó) kiterjedése az időjárás függvényében széles határok között változott. Ezt a vadvízi világot szüntette meg az 1806-ban az első nagy vízlevezető árok, az úgynevezett „vármegyei árok” kimélyítésével indult vízszabályozó és talajjavító munka.[22][23]
A vármegye nagy vízrendezési munkálatai közül az utolsó az 1970-es, súlyos veszteségekkel járó árvíz után a Szatmári-síkságon a Szamostól a Tiszáig megépült nagy lokalizációs gát volt. Ez a román határtól néhány kilométerre épült védelmi mű véget vetett annak a veszélynek, hogy egy romániai gátszakadás Magyarországon is károkat okozzon.[24]
A nagy folyószabályozások, lecsapolások újabb gondokat is okoztak. A térség kiszáradása, az erdők kiirtásával párhuzamosan előidézte a futóhomok megjelenését, a helyenkénti sivatagosodást. Ez ellen afehér akác megtelepítésével védekeztek, ami azonban egysíkúvá tette a vármegye faállományát.
A vármegye megmaradt nagyobb állóvizei a Nagy-Vadas-tóÚjfehértó mellett (124 hektár), a Királyteleki-tóNyírtelek mellett (23 hektár), valamint Nyíregyházán a Bujtos-tó és a Sóstó. Öntözési célokra a Nyírség ősfolyóvölgyeiben 12 kisebb-nagyobb víztároló létesült, mintegy 20 millió m³ térfogattal, többek között Császárszállás (Nyíregyháza), Harangod (Nagykálló),Érpatak,Laskod,Levelek,Rohod,Vaja térségében.[22]
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye mai képére a kultúrnövényzet, a szántóföldek, gyümölcsösök és kertgazdaságok a jellemzőek. AFelső-Tisza-vidék és aNyírség agrártájait a félkultúr kaszálók és legelők teszik változatossá. Kisebb-nagyobb foltokban megtalálhatók még az ősi flóra maradványai is, alápok, mocsarak, ligeterdők és az erdőssztyepp növényzete is.[25] Modern növényföldrajzi felosztás szerint nagyjából aNyírségense flórajárás és aSamicum flórajárás területével esik egybe.
A Felső-Tisza-vidék a honfoglaláskor és az azt követő századokban ligeterdős táj volt. A folyók és holtágak térségében gazdaghínár-, mocsári és lápi vegetáció élt. A mező- és erdőgazdasági tevékenység, majd a 18-19. századi folyószabályozás és ármentesítés nyomán az ősi tájkép nagy mértékben átalakult. Az eredeti erdők megfogyatkoztak, a szántóföldek, kaszálórétek és ártéri legelők egyre nagyobb területeket foglaltak el. Az egykor erdős-mocsaras vidék döntően mezőgazdasági területté vált, főleg takarmánytermelő és állattenyésztő jelleggel.
A Felső-Tisza-vidéken a legtöbbet aSzatmári- és aBeregi-síkság őrzött meg a természetes növény- és állatvilágból. A tájat átszelő vízfolyások (Tisza,Szamos,Kraszna) mentén a növénytakaró már néhány méteres szintkülönbségek szerint is karakteresen rendeződik. Az élővizekben és egykori folyómedrek maradványaiban a hínártársulások, anádasok, majd a magassás- és mocsárrétek, a láprétek és az égeres láperdők jellemzőek. ACsaroda határában található – már 1952-ben természetvédelmi területté nyilvánított –tőzegmohalápok (Nyírestó, Babtava és a Navat-patak melléke) különleges botanikai értéket képviselnek. Az égeres láperdőkben amézgás éger és amagyar kőris a jellegadó, de ritkábban akocsányos tölgy is előfordul (pl. a Beckereki-erdő Csaroda mellett). A magas árterekenkőris-szil ligetek alakultak ki, s ezekben a kocsányos tölgy, amezei szil, a magyar kőris és helyenként aszürke nyár az uralkodó fa. Beregdaróc határában az ugyancsak védelem alatt álló Dédai erdőben – talajvíz közeli (1,5 m) helyzetben – agyertyános-tölgyes foltok mellett abükk is megjelenik. A kőris-szil ligeterdő legszebb állományai Csaroda,Tarpa, továbbáFehérgyarmat,Jánkmajtis ésTúrricse közelében vannak. A Szatmár-Beregi-síkság kőris-szilligeterdeiben él aKárpátokban endemikus ritka alhavasi növény, akárpáti sáfrány is.
Az egykori erdők irtványföldjein legelők és kaszálók jöttek létre. A táj kis szigethegyein (a barabási Tipet és a tarpai Nagy-hegy) cseres-tölgyes erdőrészek és a sztyeppei rét foszlányai élnek, a déli kitettségű lejtőkön pedig szőlőket és gyümölcsösöket telepítettek. A Szatmár-Beregi-síkság jelentős (225 km²-es) részét már 1982-től tájvédelmi körzetté nyilvánították. A Rétközben a kultúrtájfejlődés nyomán ennél is kevesebb maradt meg a múlt természetes növénytakarójából és állatvilágából.
A Nyírség eredetileg erdős sztyeppe volt, kiterjedt lápokkal és mocsarakkal. A 18. századi kéziratos térképek azt bizonyítják, hogy 200 éve még a terület egyharmadát erdők borították. A nyírségi tölgy és pusztai erdők földrajzi megoszlása – a gyakori erdőirtások miatt – már akkor is egyenetlen volt. A táj nyugati fele (pl. a nyíri Mezőség) homokpuszta és kultúrtáj volt.[25]
A Nyírség homokfelszínét tagoló ősfolyóvölgyek és a deflációs mélyedések ("nyírvíz-laposok") a lecsapolás előtt lápos, mocsaras, pangóvizes térségek voltak gazdag élővilággal. A sekély tavakban hínártársulások alakultak ki, amelynek maradványait akállósemjéni Mohos-tó őrzi.[26]
A növényvilág következő lépcsőit a nádasok, a magassás-társulások, a zsombékosok, a fűz- és nyírlápok, majd a tölgy-szil ligetek alkották. A lápnövényzet a leggazdagabbanBátorligeten maradt fenn, melyet a kállósemjéni Mohos-tó úszólapjával együtt természetvédelem alá helyeztek. Szórványosan a kőris-szil ligeterdők is megtalálhatók (Bátorliget, Fényi-erdő). Ezek a 19. században végrehajtott lecsapolási munkálatok következtében (vagyis a talajvíz leszállása miatt) sokfelé átalakultak gyöngyvirágos tölgyessé (Sóstói-erdő, Baktalórántháza,Fényi-erdő). A gyöngyvirágos tölgyesekben a főszereplő kocsányos tölgy mellett gyakori a mezei szil, amezei juhar és arezgő nyár (Bátorliget), de ritkábban előfordul anyír is (Tornyospálca). A nyírfaállomány rohamos csökkenése is a csatornázásra, a talaj szárazabbá válására vezethető vissza. A Nyírség magasabb homokfelszíneit pusztai tölgyesek és homokpuszta-társulások (pl.csenkesz,ezüstperje) borították.[26]
Az ősi homokpusztarétek és a pusztai tölgyesek degradációja a homoki legelők kialakulásához vezetett (Dél-Nyírség). A szikes tavak (Sóstó, Fehér-szik-tó, Szelkó-tó stb.) környékénkotus és meszes-szódás talajon sótűrő és sókedvelő növénytársulások élnek.[26]
A letelepedett lakosság földszükséglete a honfoglalás óta folyamatosan, de természetesen az utóbbi századokban egyre jelentősebb mértékben természet-átalakító tevékenységgel járt, és ez különösen éreztette hatását a növényvilágra. Az emberi hatásra létrejött változások gyakran újabb, más irányú beavatkozást tettek szükségessé. Az erdők irtása azzal járt, hogy helyenként újra megjelent a felszínen afutóhomok, ami a jégkorszak után, a nagy erdőségek kialakulása előtt jellemezte a tájat. A folyóvizek lecsapolása szikesedéssel járt. Az emberi tevékenység a középkorban először azEcsedi-láp nagymértékű kiterjedéséhez vezetett várvédelmi okok miatt, majd sor került annak szinte teljes lecsapolására. A futóhomok megkötésére betelepítették azakácot, ami ma már a vármegye – az országos átlagnál egyébként alacsonyabb arányú – faállományának több mint 50%-át adja,[24] és egyre inkábbinváziós fajként viselkedik.[27] Az akác térhódítását már a rendszerváltás előtt szükségesnek tartották visszafogni, de helyette a nemes nyár telepítésébe kezdtek, hogy a papíriparnak hazai nyersanyag álljon a rendelkezésére. Ezek a szigorúan négyzetesen telepített nyárfaültetvények azonban hasonlóképpen távol állnak a természetes erdő látványától és természeti szerepétől, mint az akácosok. A természetes élővilág megmaradt szigeteit is a főleg amerikai származású özönnövények erősödő inváziója szorongatja.[12]
Az aktív emberi környezetalakítás előtti állatvilágra a legrégebbi adatok csak a 18-19. századból maradtak fenn (Bél Mátyás,Szirmay Antal munkái). Eszerint a leggyakoribb adámvad, továbbá azőz és anyúl volt, de előfordult aszarvas,vaddisznó ésmedve is.[28] Feljegyezték afarkasfalkák kártevéseit, a vízimadarak sokaságát és a folyóvizek, tavak halbőségét is.
Az élővilág maBátorliget térségében a leggazdagabb, ahol a múlt század 80-as éveiben a kutatók 4672 állatfajt figyeltek meg. A vármegyében a 20. század folyamán intenzívvadgazdálkodás indult meg. A Felső-Tisza-vidék és a Nyírség erdőségeinek jelentős vadászati értéke a gímszarvas és az őz, amelyek törzsállománya 100-as illetve 1000-es nagyságrendű. A vaddisznó sokfelé túlszaporodott. A nyúl és afácán is igen gyakori.
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye története a nevében említett három régivármegye által képviselt magyarországi régió történetét foglalja magába, beleértve a történelmiUng ésUgocsa vármegye históriáját is. Földrajzilag a terület aNagyalföld északkeleti részén a maiKárpátaljához csatlakozik.
Már azújkőkor embere birtokba vette a terület gazdag természeti erőforrásait. Ahonfoglalás ezen a tájon kezdődött, a kor leleteinek nagy része itt került elő. Az államalapítás utánI. István három királyi vármegyét hozott létre ebben a régióban,Szabolcs,Borsova ésSzatmár néven. A török nemhódoltatta meg a területet, de gyakori rablótámadásaival szétzilálta a gazdasági életet. Hasonló hatása volt annak, hogy a vidék egyben aHabsburgok uraltakirályi Magyarország ésErdély ütköző zónájában is feküdt, és rendszeresen sarcolták az átvonuló hadak.
A 16. században az itteni megyék amagyarországi reformáció egyik központját adták, majd ettől nem függetlenül, aHabsburg-ellenes függetlenségi harcok bázisai közé tartoztak. A függetlenségi küzdelmek bukása utáni béke idején, a 18. században szerény gazdasági fejlődés indult a térségben.
A 19. század derekán, ajobbágyfelszabadítás és aTisza szabályozásával együtt járó nagy természetátalakító munkák során alapvetően megváltozott a térség társadalma is. A birtokszerkezet átalakult, a külterjes gazdálkodást folytató új nagybirtokok nem tudták felszívni a fölös munkaerőt. Az elégedetlenség gyakran öltött erőszakos formákat.
A két világháború között sem sikerült javítani az életkörülményeken. Az új háború előtt és annak első szakaszában abécsi döntések révén jelentősen változott az ország és ezzel a megye területe is, de ez nem volt tartós.
Amásodik világháború után a megyében is megtörtént akommunista hatalomátvétel. Itt is sor került a mezőgazdaság erőltetettszövetkezetesítésére. Az ipari fejlődés csak az1960-as években indult meg, addig a megye munkaerő-feleslege az ország más vidékein vett részt a nagy ipari építkezéseken, elvándorlás vagy ingázás révén. A nyolcvanas évek elejére már jelentős létszámú munkásság és első generációs értelmiségi réteg alakult ki a megyében is.
Az1950-es járásrendezés során, június 1-jén a Tiszai járást felosztották a Kisvárdai és a Vásárosnaményi járások között. Ugyanekkor a Dadai felső járás is megszűnt, de területéből néhány Nyíregyháza környéki községgel kiegészítve létrehozták az újNyíregyházi járást. Szintén ekkor igazították az összes járás elnevezését a székhelyéhez. Mindennek következtében atanácsrendszer bevezetésekor Szabolcs-Szatmár megye tizenegy járásra oszlott (Baktalórántházi, Csengeri, Fehérgyarmati,Kemecsei, Kisvárdai, Mátészalkai, Nagykállói, Nyírbátori, Nyíregyházi,Tiszalöki és Vásárosnaményi).
Ezt követően 1983-ig a tizenegyből öt járás szűnt meg: a Kemecsei (1956-ban), a Csengeri (1969-ben), a Baktalórántházi és a Tiszalöki (1970-ben) végül a Nagykállói (1978-ban). A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez hat járás tartozott (Fehérgyarmati, Kisvárdai, Mátészalkai, Nyírbátori, Nyíregyházi és Vásárosnaményi).
Mátészalka, Hét vezér díszkút (Bíró Lajos alkotása)
Az 1950-es megyerendezéskor Szabolcs megyéhez egymegyei város tartozott,Nyíregyháza, Szatmár-Bereg megyéhez pedig egy sem. 1983-ig öt másik település szerzett városi rangot a megyében:Mátészalka (1969-ben),Kisvárda (1970-ben),Nyírbátor (1973-ban), végülFehérgyarmat ésVásárosnamény (1978-ban), így 1983-ra a városok száma hatra nőtt.
Szabolcs-Szatmár megye városai közül 1983-ig négy körül alakultvároskörnyék: a Kisvárdai, Mátészalkai és Nyírbátori 1977-ben, a Vásárosnaményi pedig 1978-ban. Ezek mindegyike csak a városhoz legszorosabban kapcsolódó községeket foglalta magába, a megye valamennyi városa járási székhely maradt 1983 végéig.
Városok és városi jogú nagyközségek 1984–1990 között
1984. január 1-jén valamennyi járás megszűnt az országban és a megye valamennyi városa városkörnyékközponttá vált. Ugyanekkor alakultvárosi jogú nagyközséggé és lettnagyközségkörnyék-központTiszavasvári, mely aztán 1986-ban várossá alakult. 1989-ben kapott városi rangotCsenger,Nagykálló ésZáhony, de ezek már nem lettek városkörnyékközpontok.
1989-ben Nyíregyháza azon három megyeszékhely között volt, amelyeket azElnöki Tanácsmegyei várossá nyilvánított, így 1990-ben, a tanácsrendszer megszűnésekor Szabolcs-Szatmár megyében már tíz város volt, közülük egy megyei város.
A vármegye önkormányzatának legfőbb döntéshozó testülete. Tagjai a választópolgárok által ötévente, azönkormányzati választásokon megválasztott képviselők. A közgyűlés feladatai közé tartozik a megyei fejlesztési tervek, közlekedési, területrendezési és gazdaságfejlesztési programok kidolgozása és elfogadása, valamint azeurópai uniós források felhasználásának koordinálása. Mivel a vármegyei önkormányzatok nem tartoznak közvetlenül az oktatási, egészségügyi vagy szociális intézmények fenntartásához, inkább stratégiai, területfejlesztési szerepük van. A közgyűlést az elnök vezeti, aki a testület tagjai közül kerül megválasztásra.
A vármegyei önkormányzat területi önkormányzat, jogi személy, melynek feladatait és hatáskörét a közgyűlés látja el. A vármegyei önkormányzat képviselő-testülete a közgyűlés. A vármegyei testületek és tisztségviselők munkáját vármegyei önkormányzati hivatal segíti, melynek feladata a döntések szakmai előkészítése, valamint a döntések végrehajtásának szervezése és ellenőrzése.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés tagjai 2024. október 1-től
Magyarországon az országgyűlési választások során az ország területét egyéni választókerületekre osztják, és mindegyik kerületnek egy képviselője van a parlamentben, akit közvetlenül választanak. Az egyéni választókerületek országgyűlési képviselői tehát azok a politikusok, akik egy-egy adott földrajzi terület választópolgárait képviselik azOrszággyűlésben.
Az egyéni választókerületek képviselői általában valamelyik párt jelöltjei, de független képviselők is indulhatnak a választáson. A választókerületek képviselői meghatározó szereplők, mivel közvetlen kapcsolatban állnak választóikkal, és elsősorban az adott terület helyi érdekeit képviselik az országos politikai döntéshozatalban.
A vármegye hagyományosan az ország "népességellátójának" tekinthető, ugyanis a vitális, jó népmozgalmi arányszámokkal rendelkező (korábbi) mezőgazdasági népesség (református éskatolikus egyaránt) főleg az1950-es évektől (a mezőgazdaság modernizációját követően) tömegesen vándorolt az ország iparosodó megyéibe (főleg a szomszédosBorsodba), és – az országban a legkevésbé vitális népességének köszönhetően az1960-as évektől egyre inkább demográfiai vákuumba került –Budapestre, biztosítva ezáltal a megfelelő számú munkaerőt ezen térségek számára.
Az adott térség etnikai összetétele sokszínű, bár a lakosság jelentős részemagyar nemzetiségű. A 2011-es népszámlálás adatai alapján a megye 559,272 fős lakosságából 476,256 fő (90,55%) vallotta magát magyarnak. Ez egyértelművé teszi, hogy a magyar közösség alkotja a domináns csoportot.
A legnagyobb kisebbséget acigány közösség képviseli, melyhez 44 133 fő (8,40%) tartozik. Ők a térség társadalmi és kulturális életében is fontos szerepet töltenek be, különösen a déli határ menti részeken és néhány városi körzetben.
Anémet nemzetiségűek száma megközelítőleg 2 000 fő, akik a lakosság 0,36%-át teszik ki. Itteni jelenlétük történelmi gyökerekre vezethető vissza, mivel a 18. században számos német telepes érkezett a régióba.
A megyeukrán közössége kisebb, körülbelül 1 000 főt számlál. Történelmileg az ukránok a keleti határ közelsége miatt telepedtek meg itt, és ma is őrzik kulturális identitásukat. Ugyanakkor ez azorosz-ukrán háború következtében gyökeresen megváltozott, sok ezer ukrán nemzetiségű állampolgár menekült el a szomszédos országból. Sokan a vármegyeszékhely, illetve a nagyobb városok környékén telepedtek le.
A fennmaradó 5 569 fő (1,06%) egyéb kisebbségekhez tartozik vagy nem határozta meg etnikai hovatartozását. Ide sorolhatók például szlovák, szerb, román vagy más nemzetiségek tagjai. Emellett a népszámlálás során mintegy 66 000 fő nem nyilatkozott etnikai hovatartozásáról, ami a lakosság közel 12%-át jelenti.
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye vallási összetétele színes képet mutat, amelyben a keresztény vallások dominálnak, de más vallási hovatartozású és nem vallásos lakosok is jelen vannak.
A legnagyobb vallási közösséget areformátusok alkotják, akik a lakosság 44,6%-át teszik ki. Ez a vallási arány a térség történelmi gyökereit és református hagyományait tükrözi, amelyek hosszú időre nyúlnak vissza, különösen a vidéki területeken. Areformáció hatásai aHajdúság mellett itt érvényesült a leginkább.
Arómai katolikusok a második legnagyobb csoportot alkotják, a lakosság 21,1%-ával. A katolikus közösség évszázadokon át jelentős szerepet játszott a térség vallási és kulturális életében, különösen a nagyobb városokban és környékükön.
Agörögkatolikus közösség a lakosság 17,1%-át képviseli. Tagjai jelentős részben rutén és észak-erdélyi román származású, de mára elmagyarosodott családok leszármazottai. Ez a felekezet különösen fontos a megye északkeleti részén jelentős, ahol erős kulturális és vallási gyökerekkel rendelkezik.
Azevangélikus valláshoz tartozók aránya 2,4%. Ez a csoport elsősorban a 18. században Nyíregyházára és környékére betelepülttirpákok leszármazottaiból áll, akik máig őrzik evangélikus hagyományaikat.
Azsidó közösség, amely egykor jelentős volt a térségben, mára csak töredékében maradt fenn. Egyéb vallásokhoz tartozók és kisebb felekezetek, példáulortodoxok,baptisták vagymuszlimok, szintén jelen vannak, de nagyon alacsony létszámmal.
A lakosság körülbelül 20%-a nem adott választ vallási hovatartozására, ami jelentős arányt képvisel. Ez a csoportateistákból,agnosztikusokból és azokból állhat, akik nem kívánták feltüntetni vallási meggyőződésüket. Ez az adat a vallási élet összetettségére és változatosságára is rámutat a térségben.
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye hazánk egyik legmeghatározóbb mezőgazdasági területe, különösen aNyírség homokos talajú vidékei, ahol a gyümölcstermesztés kiemelkedő jelentőséggel bír. A megye Magyarország „gyümölcskertje” néven is ismert, azalma termesztésének központja, de aszilva,meggy éskajszibarack termesztése is meghatározó. Az almatermelésben az országos termés közel fele innen származik, amely nemcsak friss fogyasztásra, hanem ipari feldolgozásra is kerül, például légyártás céljából.[31][32]
A megye síkvidéki és kedvező éghajlati adottságai lehetővé teszik a nagyüzemi szántóföldi növénytermesztést. Jelentős akukorica,napraforgó ésbúza termesztése, míg adohány- ésburgonyatermelés hagyományosan fontos ágazat maradt a térségben. ATisza és mellékfolyói által öntözött területeken a zöldségtermesztés, különösen akáposzta,sárgarépa és egyéb gyökérzöldségek termesztése is jelentős.[31]
Az állattenyésztés terén asertéstartás és aszarvasmarha-tenyésztés kiemelkedő, amely a hagyományos gazdálkodási módokkal összhangban maradt. Az ágazat az élelmiszeripar számára is fontos alapanyagokat biztosít, különösen tej- és húsfeldolgozás céljából.
A megye ipari fejlődése lassan indult meg, amelyet az agrárgazdaság dominanciája és a térség elmaradottsága befolyásolt. A20. század közepétől kezdődően jelentősebb átalakulás zajlott le. Az1960-as évektől indult iparosítás főként az élelmiszer- és könnyűipar területén hozott fejlesztéseket, a feldolgozóipar központi szerepet játszott. Az ipari fejlesztések egyik kiemelkedő ágazata az élelmiszer-feldolgozás lett, amely a megye mezőgazdasági alapanyagaira támaszkodott.[31]
Az1980-as évekre már jelentősebb munkásság és első generációs értelmiségi réteg alakult ki, ami a térség iparának bővülését jelezte. A2000-es évekre a feldolgozóipar, különösen az élelmiszeripar és a könnyűipar jelentős beruházások révén fejlődött,2018-ban például a megye beruházásainak egyharmada a feldolgozóiparhoz kötődött, amely negyedével növelte termelési kapacitásait az előző évekhez képest. Ugyanakkor az ipari tevékenység térbeli koncentrációja jellemző;Nyíregyháza és környéke a megye gazdasági motorja, míg a vidék kevésbé iparosodott.
Az ipari szektor fejlődését az utóbbi évtizedekben az állami támogatások, valamint az európai uniós források is elősegítették. Mindemellett a megye ipara ma is küzd az alacsony hozzáadott értéket képviselő tevékenységek dominanciájával, valamint a szakképzett munkaerő hiányával. Ezek kihívást jelentenek a versenyképesség növelése szempontjából.[33]
A megye változatos turisztikai kínálatával a természeti szépségek és a kulturális örökségek kedvelőit egyaránt vonzza. A megye egyik legismertebb turisztikai látványossága aNyíregyházi Állatpark, amely Magyarország legnépszerűbb vidéki állatkertje, és többször elnyerte az „Európa legjobb állatkertje” díjat.Sóstógyógyfürdő, amely az állatkert mellett található, nemcsak a wellness-szolgáltatásairól híres, hanem gyógyvizeiről is, így egész évben népszerű célpont.[34]
A megyében számos történelmi és építészeti emlék található, például atákosi „mezítlábas Notre Dame”-ként emlegetettreformátus templom, amely a népi építészet gyöngyszeme. Atúristvándivízimalom, egy működő ipartörténeti emlék, aTúr-folyó partján, szintén kiemelt látnivaló, ahol a látogatók a múlt technológiáját működés közben is megcsodálhatják.
A megye természeti értékei között aFelső-Tisza-vidék védett területei, mint aSzatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet és a Tisza-parti holtágak is népszerűek. Ezek a helyek ideálisak túrázásra és aktív kikapcsolódásra. A "Középkori Templomok Útja" nevű program keretében számos templom és kastély került felújításra, így a kulturális turizmus szerelmesei is bőséges kínálattal találkozhatnak[35]
ATisza–Körös-vidéki vagy hortobágyi nyelvjárás a magyar nyelv egy regionális változata, amelyet egyre kisebb létszámú közösségek beszélnek, elsősorban a Hortobágy és a Nyírség elzárt tanyáin és kevésbé fejlett falvaiban. Ez a nyelvjárásMóricz Zsigmond műveiben is feltűnik, például a „Komor ló” című novellában, ahol dokumentálta a ridegpásztorok szűkszavú, tömör kifejezésmódját, amely gazdaságosságra törekedett a szavak használatában.
A nyelvjárás mára csak ritkán hallható nagyobb városokban, mint például Debrecenben, Balmazújvárosban vagy Nádudvaron, de erősebb jelenléttel bír a kisebb falvakban. Egyik legmarkánsabb vonása azí-ző kiejtés, ahol a köznyelvi „é” hang helyett „í” szerepel hangsúlyos és hangsúlytalan helyzetben egyaránt (pl. szíjjel, megnízheted, rígen). Bizonyos szavaknál az „é” helyett „i” jelenik meg, például „verik a bilyeget”. Az í-zés hatással van az egyes szám harmadik személy birtokos személyragos formáira is (létire, fektiből, testivel).
Másik sajátosság aj-zés, amely gyakran a szó eleji „l”-t „j”-re váltja (pl. jány), míg az ly-t minden esetben „l”-ként ejtik (válu, luk). Az olyan tőszavakban, ahol az „ol” szótag dentális mássalhangzó előtt áll, az „l” kiesik, és az „o” hosszabbá válik (pl. vót, vóna). Az ő hangot gyakran ű-vel helyettesítik (űneki).
A lexikai eltérések is jelentősek. Olyan szavak fordulnak elő, mint például:
„gyarlandó” (esendő),
„vasaló” (pásztorkunyhó),
„kunéroz” (ingerel),
„lesuvad” (lezuhan),
„cserény” (vesszőkunyhó).
A nyelvjárás szókincse kapcsolatban áll Erdély mezőségi nyelvjárásával, ami az átvett szavakban is megmutatkozik. A Tisza–Körös-vidéki nyelvjárásban az „ö” hangot sok esetben „e”-ként ejtik (pl. ser helyett sör), de nem minden esetben (pl. öt, zöld kiejtése változatlan). További sajátosság a hanglejtés, amelyet a nyelvészeti vizsgálatok különösen jellemzőnek találtak.
Móricz műveiben a nyelvjárás leírása néha pontatlan vagy szándékosan eltérő lehetett, részben a nyelvjárások akkori megítélése miatt, amely gyakran elutasító volt. Ez befolyásolta Móricz nyelvi ábrázolásait is.
Töltött káposzta: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében atöltött káposzta édeskáposztalevelekbe töltött rizses-húsos keverékből készül, amit gyakran füstölt hússal főznek össze, és paradicsom szósszal öntenek le. Jellegzetessége, hogy Szabolcs megyében készítik a leggyakrabban.
Szabolcsi töltött paprika: Ezt az ételt édes paprikába töltött darált hússal és rizzsel készítik, paradicsomszószban főzik meg. A szabolcsi változat ízesebb és lágyabb, mint az ország más részein megszokott formája.
Birsalmás húsos ételek: A birsalma gyakori alapanyag Szabolcs-Szatmár-Beregben, amit gyakran használnak sültek vagy pörköltek kiegészítésére, így különleges, édes-savanykás ízt kölcsönöznek az ételeknek.[36]
Szilvalekváros derelye: A szatmári szilva világhírű, és a belőle készült sűrű lekvár gyakran töltelékül szolgál a házi tésztából készítettderelyéhez. Ez az édesség a régió jellegzetes csemegéje
Üveges szilvalekvár: Szatmárban hagyományosan üstben, lassan főzik a szilvalekvárt, amely cukor nélkül készül, és rendkívül sűrű, természetes édessége miatt különleges. Magában is fogyasztható vagy sütemények alapanyagaként
Szabolcsi almás pite: A helyi almákból készített töltelék gazdag ízvilágot ad ennek a hagyományos süteménynek. A térségben az alma az egyik legfontosabb gyümölcs, és számos változatban felhasználják a konyhában.[37]
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye oktatása és köznevelése hosszú múltra tekint vissza, amely az elmúlt évszázadok társadalmi-gazdasági változásaival szorosan összefügg. A történeti adatok szerint az oktatási szint a20. század elején meglehetősen alacsony volt. Azanalfabétizmus mértéke1900-ban 38% körül mozgott, és1930-ban is a népesség 9%-a nem járt iskolába. Az1948-asállamosítás és az azt követő évtizedek erőteljes oktatási reformjai révén azonban jelentős előrelépések történtek: az1980-as évekre az általános iskola nyolc osztályát végzettek aránya ötszörösére nőtt az 1949-es szinthez képest. Az oktatás színvonala azonban a rendszerváltás után ismét kihívásokkal szembesült, részben az iskolabezárások és a demográfiai változások miatt.[38]
Az oktatás fejlődése ezen a területen a három egykori vármegye közös örökségére épül, amelyeket a 20. században egyesítettek. Az oktatási intézmények fennmaradása és fejlődése az 1948-as államosításig jellemzően egyházi irányítás alatt állt, amely meghatározta a vidéki iskolák minőségét és elérhetőségét. Az államosítást követően a köznevelési intézmények fokozatosan állami kézbe kerültek, ami új lehetőségeket és egyben nehézségeket is hozott.[39]
A megye legfontosabb felsőoktatási intézménye aDebreceni EgyetemEgészségügyi KaraNyíregyházán, amely az ápolás, szociális munka és egészségügyi menedzsment területén nyújt képzéseket. Emellett Nyíregyházán található aNyíregyházi Egyetem, amely pedagógusképzéséről, valamint műszaki és gazdasági programjairól ismert.[40]
A megye futballélete kiemelkedő, több helyi csapat is szerepel a különböző bajnokságokban. ANyíregyháza Spartacus FC a megye legismertebb csapata, amely azOTP Bank Ligában szerepel, míg az utánpótlás-nevelés is hangsúlyos. AMagyar Labdarúgó Szövetség területi igazgatóságának köszönhetően több amatőr és utánpótlás-bajnokságot is szerveznek, például a Fair Play Cup-ot. Újabb sportlétesítmények, például új műfüves pályák épülnek a TAO támogatások révén, ami elősegíti a sport fejlődését.
A kosárlabda is fontos szerepet játszik, különösenNyíregyházán, ahol a Hübner Nyíregyháza BS az NB I/B Piros csoportban versenyez. A csapat az utánpótlás-nevelésre is koncentrál, több fiatal játékosnak biztosítva lehetőséget a fejlődésre. A kosárlabda népszerűsége a helyi közösségekben is folyamatosan növekszik.
Magyarország leghosszabb útvonalán, a 4-es főúton közelíthető meg, de2007 szeptemberétől, azM3-as autópályán is, ami előbb a 234-es lehajtóig tartott, onnan tovább a2013-ban megépített szakasz tartVásárosnaményig, és majd innan fogja a jövőben elérniBeregdarócot, az ukrán határnál.
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye a népi építészet, tárgyinépművészet, anépzene ésnéptánc gazdag hagyományával rendelkezik.
A vármegye bővelkedik műemlékekben. Különleges látnivalót jelentenek a fából épültharanglábak, a13. századicsarodai templom és a kazettás mennyezetűtákosi református templom.
Danku Csaba (Vállaj,1983.november 19. –), jogász, a Nemzeti Választási Iroda volt elnökhelyettese, az Emberi Erőforrások Minisztériuma helyettes államtitkára
↑A TOP 100 vállalkozás adatai. InKelet-Magyarország TOP 100 2023: A 100 legjelentősebb Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei székhelyű vállalkozás. Nyíregyháza: Mediaworks Hungary. 2023. 50. o.
.jpg)
_v1.svg)
.svg)
.jpg)
.jpg)
_in_een_prachtig_landschap._Locatie%2c_natuurgebied_Delleboersterheide_%25E2%2580%2593_Catspoele_03.jpg)
.jpg)
.jpg)
_at_the_territorial_shout.jpg)
.jpg)
_cropped.jpg)
_4.jpg)
.jpg)
_%25E2%2580%2593_crop.jpg)
