A család három alcsaládján belül 41nemük és mintegy 3500fajuk ismert. A legtöbb idetartozó faj nőstényei más állatok, illetve az embervérét szívják (hematofágia), így évente emberéletek millióit kioltójárványokfertőzési vektorai lehetnek.[1][2]
Magyarországon a 2010-es évek végén ötvenféleőshonos és háromféle új,inváziós faj ismert.[3]
A szúnyogfélék az egész világon előfordulnak. Kedvelik a meleget és a nedves környezetet; a fajok sokrétűsége ezért atrópusokon a leggazdagabb. Asivatagi területek viszont nem kedveznek ennek a rovarcsoportnak.
E rovarok hossza általában 8 milliméter. Anősténycsápja fésűs, míg ahímé tollas, ésszárnyával lassabban ver, és ezzel zümmögő hangot hallat. A hím ezt a zümmögést tollas csápjával hallja meg.[5]
Potrohán és lábán néha csíkok láthatók. A nősténynek hat szúró-szívó sörtéből álló szívókája (stylet) van. Ez nyugalmi állapotban a hosszú, barázdált szájrészben, az alsó ajakban fekszik, mint egy burokban. A vér szívásakor ez a szerv a tápcsatorna. A vért a fejben lévő „szivattyúk” szállítják a középbélbe, ahol tárolódik.
E rovarok magányosak, bár sokszor nagy csapatban jelennek meg. A szúnyogok hímjei teljesen ártalmatlan,növényi nedvekkel táplálkozó rovarok. A nőstényszúnyogok életük jelentős részében szintén növényi nedveket szívogatnak, de a legtöbb fajnál a sikeres peterakáshoz legalább életükben egyszermadarak vagyemlősök vérét is kell szívniuk. E fajoknál ez látja el apetéket fontos tápanyagokkal, vérszívás nélkül a lerakott peték életképtelenek lesznek.
A szúnyogok látása nem túl jó, de a szaglásuk és a hőérzékelésük rendkívül kifinomult. A vérszívó nőstényszúnyogokat a testből kisugárzódó hő, néhány jellemző illatkomponens, valamint a kilélegzettszén-dioxid vezeti el áldozatához.
Azeurópai fajok nőstényei átvészelik a telet és tavasszal rakják le petéiket. A trópusi fajok azesős évszakban szaporodnak.
A nőstényszúnyog rendszerint nedves talajra, levelekre, pocsolyák, viszonylag háborítatlan állóvizek vagy lassan folyó vizek felszínére egyesével vagy csomókban rakja petéit. A peték száma fajtól függően 50–300 között van, melyek „tutajként” úsznak a víz felszínén. A petékből néhány nap alatt kelnek ki a lárvák.
Alárva a farkánál lévő légzőcsövön lélegezve szinte „csüng” a víz színe alatt. Némelyik a vízzel sodortatja magát, és mikroszkopikus méretűplanktonnal táplálkozik, mások mozgékony ragadozók. Többszöri vedlés után bebábozódik. Abáb nem táplálkozik, de mozog; ha megriasztják, alásüllyed.[5] A bábból – a víz hőmérsékletétől és fajtól függően – 4–7 nap múltán bújik ki a kifejlett rovar.
A hímek csak néhány napig élnek, párosodás után elpusztulnak.
foltos maláriaszúnyog(wd)(Anopheles maculipennis). 5–6 mm. Teste karcsú, csápja és lábai hosszúak. Vérszívás közben a súlyos váltóláz, amalária kórokozóját az emberbe átviheti. Magyarországon a kórokozók kipusztításával a maláriaveszély gyakorlatilag megszűnt. Sekély állóvizekben fejlődik.
gyűrűs szúnyog(wd)(Culiseta annulata). 5–6 mm. Foltos szárnyairól és fehér gyűrűs lábfejízeiről ismerhető fel. Házakban, pincékben telel át. A lárvája árkokban, emésztőgödrök vizeiben fejlődik. Főleg a madarak vérét szívja, olykor az embert is csípi.
dalos szúnyog(Culex pipiens). 4–5 mm. Szárnyai üvegtiszták. Szintén pincékben, barlangokban telel át. Lárvái az esővizes hordókban, tócsákban, árkok vizében fejlődnek. Az embert nem bántja, főleg a madarak vérét szívja.
A szúnyogcsípés során a nőstény szúnyogok – mivel a hímek nem szívnak vért – szúró szájszervükkel hatolnak a bőrbe.
Ahhoz, hogy gondtalanul tudjon táplálkozni és emészteni, a szúnyog nyálával antikoaguláns anyagot juttat a szúrás helyére (mintegy beleköpi a sebbe), ami megakadályozza, hogy a vér megalvadjon szívás közben.
Immunrendszerünk felismeri a szervezetünkbe jutott szúnyognyálban lévő idegen fehérjéket, és úgynevezett 1. típusú vagy azonnali túlérzékenységi reakció jön létre. A reakció lényege a „betolakodó”, vagyis az idegen fehérje mielőbbi eliminálása. Ebben főszerepet játszik a szöveti hízósejtekből felszabaduló hisztamin nevű anyag.
A hisztamin elősegíti az erek tágulását és a fehérvérsejtek megjelenését a csípés (szúrás) területén, ami az idegen fehérje gyorsabb eltávolítását szolgálja. Mindemellett a hisztamin erős szövetizgató hatással is bír, az érfal áteresztőbbé válása miatt az érpályából folyadék áramlik ki a szúrás helyén, ez vezet duzzanathoz, a bőrben lévő idegvégződések ingerlése pedig viszketést eredményez. A bőr kipirosodásáért a környező erek tágulata felelős, ami szintén a hisztamin számlájára írható.
A szúnyogcsípés kellemetlen tünetei néhány nap alatt maguktól is elmúlnak. A folyamat antihisztamin hatású krémekkel gyorsítható (pl. Fenistil). A vakarás a fertőzés veszélye miatt nem ajánlott, de természetesen nem könnyű megállni.[7]
A szúnyog és más rovarok elűzésére használt spray.
Kedvelt megoldás a füstölő spirál. Az általa képződött füst folyamatosan távol tartja és elpusztítja a vérszívókat. Nemcsak lakásban, hanem szabadban is alkalmazható.
Léteznek olyan készülékek, melyeket a 230 voltos dugaszolóaljzatba kell csatlakoztatni. Ennek fejlettebb változata az a folyadéktartályos szerkezet, amely általában 45 nap nyugalmat biztosít a szobában. Vigyázni kell azonban, ha kisgyerek vagy asztmás van a családban, mert a szagtalan szerek náluk allergiás reakciókat is okozhatnak.
A szúnyogokat az emberek bőrszaga és a kiáramlószén-dioxid vonzza.[9] A szúnyogcsípés mindig összefügg az ember vérének a minőségével. Sebestyén Szilviamakrobiotikus táplálkozási szakértő szerint csökkenthető a csípések száma, ha hosszú távon több lúgosító ételt fogyasztunk és csökkentjük a savasító ételeket az étrendünkből.[10]
William Dufty, aCukor blues írója szerint aki teljesencukormentesen táplálkozik legalább egy évig, azt utána elkerülik a szúnyogok. Avérben lévő cukor ugyanis vonzza a szúnyogokat, akárcsak a mikrobákat és más élősködőket.[12]
.jpg)
