Aszódavíz (máskéntszikvíz, a köznyelvbenszóda is) nyomás alatt lévőszénsavas ital. „Szikvíznek” csak olyan terméket szabad nevezni Magyarországon, amitszifonfejes palackba, vagy speciális fejjel ellátott (szifonfejes felvezető szárral) szikvizes ballonba (általában 25 literes ballonokba) töltenek.[1][2] Szomjoltó ital, illetvefröccsadalék.
Magyarországon való gyártásátJedlik Ányos dolgozta ki, aki eljárását 1829-ben írta le „Mesterséges savanyúvizek” című tudományos értekezésében.[3][4] 2013-ban aszikvíz bekerült aMagyar Értéktárba (Hungarikum,Hagyományos különleges termék.[1] ACodex Alimentarius Hungaricus az 1/2003/HKT számú termékleírásában részletezi a szikvíz, közkeletű nevén szódavíz fogalmát.[5] (Maga aszikvíz szó onnan ered, hogy szódavíz készítéséhez felhasznált szénsavat tévesen a sziksóval azonosították.) Neve pontatlan, mert a szóda anátrium-karbonát közismert neve.
A palackokat ezen a nagy nyomáson töltik, amikben a gáz oldódása még folytatódik, így azokban a nyomás valamelyest (kb. 10%) lecsökken. A palackban a szabad gáz és a víz aránya 15% / 85%, ami biztosítja a víz kinyerését a palackból. Az oldott CO2 tartalom: kb. 7-8 g/liter,pH értéke 3 és 4 közötti.[1][2]
MesterségesenJoseph Priestley elegyített széndioxidot vízzel elsőként 1767-ben. Egy sörfőzde mellett lakott, így megfigyelhette, hogy az erjedő alkohol felett gáz lebeg, ami kioltja a közelébe tartott égő faforgácsot, s eközben a gázelegy alászáll a földre. Mivel a gáz (szén-dioxid) nehezebb a levegőnél, „nehéz levegő”-nek nevezte (angolul:fixed air). Kísérletezni kezdett a gázzal, és otthoni laboratóriumában is előállította, majd vízben oldotta és megtapasztalta, hogy ezáltal kellemes, fanyar ízű folyadék keletkezik.
ARoyal Society 1772-ben PriestleytCopley-éremmel tüntette ki a természettudományok terén elért eredményeiért, a többi között a „szódavíz” feltalálásáért. Priestley eljárása a gáz elnyeletésére rendkívül lassú volt.[6] Kereskedelmi mennyiségben 1777-ben került először forgalomba, egy Mr. Parker (v. Barker) nevű feltaláló jóvoltábólLondonban. A ma is ismert, két gömbből álló szifon formában árultaGazogene néven. Az alsó részben víz volt, a felső részbenszódabikarbóna ésborkősav, amiből aszén-dioxidot nyerték. Ezt azonban még nem nevezték szódavíznek.[7]
Szódavíz készítésére előszörDublinban adtak szabadalmat 1809-ben W. F. Hamiltonnak, de az eljárást már 1799-ben alkalmazta egy szintén dublini Augustine Thwaites nevű patikus is. Végül a szabadalmat felvásárolva megalakította az „A. & R. Thwaites & Co.” nevű cégét, amelyet úgy hirdetett, hogy „A szódavíz feltalálói, AD., 1799”.[7] Bár találmányát nem szabadalmaztatta, de Priestley felfedezését felhasználva asvájciJ.J Schweppe már jóval korábban kidolgozott egy hatékony eljárást szódavíz készítésére (amit őGeneva Systemnek nevezett), és 1783-ban megalakította a „Schweppes & Co.” cégét.
Eleinte csak orvosi célokra szánta termékét, és a kezdeti sikerek után 1792-ben átköltözött Londonba is, de pár év után csődbe ment, és végül 1799-ben eladta cégét, amely azonban azóta is világhírű.[9] A szódavíz fogyasztása a 19. század elejére vált szélesebb körben is elterjedtté Angliában, miután Charles Plinth feltalálta a szódásszifont 1813-ban, amellyel adagolni lehetett a szódavizet, anélkül, hogy a palackból elszökött volna a nyomás.[10][11]
Magyarországon 1826-banJedlik Ányos ért el új eredményeket, amikor a Győrbe szállított balatonfüredi ásványvizet szerette volna egy friss, mesterséges szénsavas vízzel helyettesíteni. Először csak rendtársait lepte meg egy általa „apparatus acidularis”-nak nevezett berendezéssel, majd 1828–29-ben kezdett behatóan foglalkozni a mesterséges savanyúvíznek iparilag is használható készítési módjával. Ismert volt számára, hogyGenfben már régebb óta állítanak elő savanyúvizet, de ezeket az eljárásokat titokban tartották. Hamarosan azonban ő is hatékony eljárást dolgozott ki, amit 1830-ban közzé is tettekBécsben, Jedlik latin nyelvű cikkét németre fordítva.[1][12] Az ő nevéhez fűződik a szikvíz olcsó nagyüzemi gyártása Magyarországon,[11] és az a megoldás, hogy a szifon aljáról egy cső segítségével érdemes a szódavizet kinyerni, hogy több szén-dioxid maradjon az italban.[1]
Jedlik Ányos nyomán hazánkban gyorsan közkedvelt lett a mesterséges ásványvíznek is nevezett szikvíz. Ezzel egyidőben a fővárosi rézművesek, lakatosok hamarosan ráálltak a gépek gyártására, és ennek köszönhető, hogy már a 19. században virágzásnak indult a szikvízgyártás, mint kisipari mesterség.[12] Kezdetben a szódavizet szikvízgyártó kisiparosok állították elő és üveg szódásszifonokban árulták, amelyek visszaválthatók voltak üresen.
Budapesten1927-ben Hechst Károly (1902–1959), mérnök, a józsefvárosi ipartestületi elnök, szikvízgyárat alapított aVIII. kerületi Szerdahelyi utca 8-as szám alatt. Akkoriban a budapesti szikvízgyártók igen nagy tiszteletben tartották valamint vezérüknek tekintették őt. Hechst Károly vezetéknevét „Horányi”-ra1934. október 20-án magyarosította; fivére, a híres dr.Horányi Béla (1904–1986), ideg- és elmegyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora volt. Hechst Károly anyja, idősebb Hechst Károlyné Schubert Terézia, akinek a családja már évtizedekkel korábban szikvizet gyártottPesten. A plombával ellátott kengyelzáras szifonú újHechst–Schubert rendszerű szikvizes palackokban több gyártónál is található volt 1920-as évektől.[13]
A20. század második felében megjelentek a fémből készült palackok (szifonok), amelyekben a szén-dioxidot és a nyomást a rászerelhető patron tartalma adja. A rászerelés során a patronból a nyomás alatt álló szén-dioxid átáramlik és összekeveredik a vízzel. A20. század végén a szikvízgyártó kisiparosok átálltak aműanyag palackban tárolható szódavíz árusítására. Nem ritka, hogy a szódavizet házhoz szállították a vásárlóknak. A2000-es évek elején jelentősége nagy mértékben csökkent az olcsóásványvizek elterjedése miatt. Főleg Angliában azonban még ma is népszerű egy világszerte kapható otthoni készülék, a „SodaStream”, amelyhez ízesítés is adható.[14]
↑Darcy O'Neil: History of the Soda Fountain (angol nyelven). Art of Drink, 2014. augusztus 23. [2015. augusztus 23-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 24.)
Máthé Mózes:A városok és községek által szedhető bor-, hús-, szikvíz- és ásványvízfogy. adók valamint sör- és szeszfogyasztási adópótlékok beszedésére vonatkozó törvényes rendelkezések tankönyve; szerzői kiadás, Budapest, 1934
Szikvíziparosok tanácsadója; szerk. Erdélyi Imre, Kozma Mihály Károly; Urbányi Nyomda, Budapest, 1939 (Szikvíziparos szakkönyvtár)
Szikvízipari rendeletek tára; Fémes Nyomda, Budapest, 1940 (Szikvízipari lexikon)
Szikvízipari rendeletek; összeáll. Czirják Antal; May Nyomda, Budapest, 1942
Kozma Mihály Károly:A szikvízipar technológiája. A szikvízgyártás gyakorlati munkálataival összefüggő gép- és üzemtechnikai tudnivalók; 2. bőv. kiad.; Merkantil Nyomda, Budapest, 1948
Kiss Imre:Szódavíz, egy magyar kultuszital. Szikvíz ipartörténeti album; MOSZI Országos Szikvízkészítő Ipartestület, Budapest, 2008
Szikvízgyártók könyve. Szikvízgyártó rész-szakképesítés képzési programja; szerk. Szabó István; MOSZI Országos Szikvízkészítő Ipartestület, Budapest, 2009
Nagy Krisztina:A szikvizes; Plusz Könyvek, Budapest, 2014 (Mesterségtár)
Fülöp Zoltán Ottó:A borvíztől a hungarikumig; Balassi, Budapest, 2021
