Aszélsőjobboldal a politikai gondolkodás olyan spektruma, amely általábanradikálisan konzervatív,ultranacionalista éstekintélyelvű, gyakrannativista irányzatokat foglal magába.[1] A kifejezés apolitikai spektrum azon szereplőire használatos, akik többek közt a hagyományos értelemben vettjobboldali középpártokkal sok kérdésben egyetértve, de azoktól egyben el is határolódva jóval szélsőségesebb, gyakranagressziót tanúsító nézeteket vallanak.Ideológiájuk gyakran részben vagy teljesen ellentétes ajogállamiság és ademokrácia elveivel, normáival és értékeivel.[2]
Világszerte az országok hatóságai eltérően határozzák meg és kezelik a jobboldali szélsőségességet.A szervezett jobboldali szélsőséges, erőszakos cselekményeketjobboldali terrorizmusnak(wd) nevezik.
A jobboldali áramlatok egy lehetséges csoportosítása
Apolitikai spektrum „ jobbra ” és „ balra ” való felosztása egészen az1789-es francia nemzetgyűlés ülésrendjéig nyúlik vissza. A demokraták és az általános választójog hívei a megválasztott francia nemzetgyűlés bal oldalán helyezkedtek el, míg a monarchisták a legtávolabb, a jobb oldalon.[5]
Németországban a szélsőjobboldalinemzetiszocialisták (nácik)1933-ban demokratikus eszközökkel ragadták magukhoz a hatalmat, ám ennek következménye a történelem egyik legszélsőségesebbdiktatúrája és az általuk kirobbantottmásodik világháború lett.
Marco Tarchi olasz politológus, professzor a 21. század eleji kutatásai alapján a szélsőjobboldal rengeteg jellemzőjéből öt az, ami a csoport legalább felénél mindig megjelenik. Ezek:[13]
A szélsőjobboldali politikaiideológiák képviselői gyakran tagadják azuniverzalizmust, az emberek általános egyenlőségét. Gyakran kirekesztők,rasszisták,antiszemiták,muszlimellenesek, bevándorlásellenesek. Kitüntetett,természettől fogva felsőbbrendű közösségnek valamelyrasszt (Európában és Észak-Amerikában a fehéreket,Afrikában a feketéket,Japánban ajapánokat) vagy valamelynemzetet tekintenek.Sovinizmusukat előszeretettel állítják be egészségespatriotizmusként. A közösség politikai szervezőelve többnyire nem ademokrácia, hanem felsőbbrendűségen vagy kiválasztottságon alapuló vezérkultusz,tekintélyelvűség és az ezekből felépülő hierarchikus rendszer. A felsőbbrendűséget vagy a „természet rendjére” (lásd:szociáldarwinizmus), vagy valamilyen misztikus hatalomra való hivatkozás,fajelmélet igazolja.
A szélsőjobboldali gazdasági nézetek általában a „nemzetikapitalizmus” megvalósítását tűzik ki célként. Ez a profitszerzésre irányulókereskedelem és akereskedelmi bankok, pénzügyi közvetítők korlátozását, csak a nemzet tagjai részére biztosított teljes kereskedelmi szabadságot, esetenként az erősállami beavatkozást (etatizmust), akorporatizmust (a termelők hivatásrendbe szervezését), és a teljes önellátást, azautarchiát takarja.
A szélsőjobboldal nemkonzervatív, hanemprogresszív: saját elképzeléseinek bevezetésétől, megvalósításától várja egy eljövendő jobb, harmonikustársadalom létrejöttét.
Az amerikai és általánosabbangolszász környezetben a leggyakoribb kifejezés a "radikális jobboldal", amelynek tágabb jelentése van, mint az európai radikális jobboldalnak.[15]
Vitatott, hogy a radikális jobboldal a szélsőjobb mérsékeltebb verziója-e.[14]
Európában szinte mindegyikországban van szélsőjobboldali politikai szerveződés, a legtöbb helyen azonban még a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt sem érik el.
Európában a szélsőjobboldali pártokat a bevándorlásellenes politikával,a globalizációellenességgel és az európai integráció ellenzésével hozzák kapcsolatba. A szélsőjobb képviselői gyakran teszneknacionalista ésidegengyűlölő felhívásokat, az etnikailag tiszta nemzetet szem előtt tartva. Kopečekpolitológus alapján „a közép-európai szélsőjobboldalt erős antikommunizmus is jellemzi, sokkal markánsabban, mint Nyugat-Európában.[16]
A bevándorlásellenesség a szélsőjobboldali populista pártok egyik fő kampányeszköze,[17] ahol a menekülteket és migránsokat a nemzeti kultúra és a civilizáció ellenségeként állítják be.
1960-ban a nyugatnémet parlament egyhangúlag megszavazta, hogy "tilos a gyűlöletkeltés, az erőszak provokálása, vagy a "népesség egy részének" sértegetése vagy nevetségessé tétele, illetve rágalmazása."
A 21. században a német szélsőjobb különböző kis pártokból és két nagyobb csoportból áll, amelyekbőlaz Alternatíva Németországért (AfD)[10] és a Pegida csoport emelhető ki.[18][19][20]
A 2010-es években Európa legnagyobb szélsőjobboldali pártja a francia bevándorlásellenesNemzeti Tömörülés.[21][22]Jean-Marie Le Pen vezetése alatt a párt széles körű felháborodást váltott ki a gyűlöletkeltő megnyilvánulásai miatt, beleértve aholokauszt tagadását és aziszlamofóbiát.[23][24] 2012-ben Jean-Marie Le Pen lányát,Marine Le Pent választották meg a párt élére.
A fasisztaBenito Mussolini bukása óta a szélsőjobb folyamatosan jelen volt az olasz politikában. Közülük pl. kiemelhető azOlasz Szociális Mozgalom (1946–1995) nevű neofasiszta párt.1994-tőlSilvio Berlusconi és aForza Italia párt uralta az olasz politikát. Egyes kutatók alapján ők új tekintélyt szereztek a neofasizmusnak.[25]
Romániában aMoldova annektálását önmaga elé nyíltan kitűzőNagy-Románia Párt 2004-ben 11,5%-os választási eredményt ért el, utána viszont kiestek a román Parlamentből.
Azelső világháború után Magyarország elvesztette területének 71 százalékát és lakosságának 64 százalékát. A mai mintegy 14 millió európai magyar harmada az ország határain kívül él, sokan a szomszédos országokban, Romániában, Szlovákiában, Szerbiában, továbbá Ukrajnában, Szlovéniában, Horvátországban és Ausztriában. Az 1920-astrianoni béke utáni országmegosztás ma is „nemzeti szégyen” sok magyar számára. Főleg arendszerváltás óta különböző csoportok és pártok, valamint a nagy pártok politikusai revizionista és nacionalista retorikával léptek fel a szomszédos országok ellen.
Az évtizedek folyamán egyre inkább jobbra tolódott. A 2010-es évek közepétől ill. második felétől radikális és szélsőjobb nézeteket képvisel,[34][36][43] a 2020-as években már gyakran kategorikusan a szélsőjobb csoportba sorolják.[44][45]
Carlisle, Rodney P. (2005). The Encyclopedia of Politics: The Left and the Right, 2. kötet: A jobboldal . Sage Publications.ISBN 978-1-4522-6531-5.
Phipps, Alison (2019). "The Fight Against Sexual Violence". Soundings. 71 (71): 62–74. doi:10.3898/SOUN.71.05.2019
↑Például fenyegetés, személyes megfélemlítés, félkatonai szervezetek létrehozása és erőszakos cselekmények elkövetése.
↑abcCamus, Jean-Yves; Lebourg, Nicolas (2017). Far-Right Politics in Europe. Harvard University Press.ISBN 978-0-674-97153-0.
↑Beiner, Ronald Verfasser (2018). Dangerous Minds : Nietzsche, Heidegger, and the Return of the Far Right. University of Pennsylvania Press.ISBN 978-0-8122-9541-2. OCLC 1148094406
↑François, Stéphane (24 August 2009). "Qu'est ce que la Révolution Conservatrice ?". Fragments sur les Temps Présents
Michael E. Brown, Owen R. Cote Jr.,Nationalism and Ethnic Conflict, "Anti-immigrant and anti-refugee feeling is being exploited by extreme right-wing parties throughout Europe...", p. 442, MIT Press, 2001,ISBN 978-0-262-52315-8.
↑abcdFar-right Extremism. Ran Factbook - Migration and Home Affairs - European Union. (Hozzáférés: 2024)
↑Kopeček, Lubomír (2007). "The Far Right in Europe". Středoevropské politické studie. IX (4). International Institute of Political Science, Masaryk University in Brno: 280–293. Archived from the original on 7 February 2021. Retrieved 21 December 2020 – via Central and Eastern European Online Library.
↑Kopeček (2007). „The Far Right in Europe”.Středoevropské politické studieIX (4), 280–293. o, Kiadó: International Institute of Political Science, Masaryk University in Brno. [2021. február 7-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 21.)
↑Friedrich-Ebert Stiftung: Rethinking the Far Right in Hungary, 2017. (Hozzáférés: 2024) „Viktor Orbán and Fidesz have become more radical than the far-right Jobbik party on numerous issues.”
Lévai Jenő:Horogkereszt, kaszáskereszt, nyilaskereszt; Müller, Budapest, 1945
Őrségváltás. A magyar film és a szélsőjobboldal a harmincas-negyvenes években : tanulmányok, dokumentumok; összeáll. Sándor Tibor, szerk. Pintér Judit; Magyar Filmintézet, Budapest, 1992 (Filmkultúra-könyvek)
Bebesi György:A feketeszázak. Az orosz szélsőjobb kialakulása és története a századelőn; Magyar Ruszisztikai Intézet, Budapest, 1999 (Ruszisztikai könyvek)
Rendőrségi célkeresztben a szélsőjobb. Dr. Sombor-Schweinitzer József rendőrfőkapitány-helyettes feljegyzése a szélsőjobboldali mozgalmakról, 1932–1943; bev., jegyz. Kovács Tamás; Gondolat, Bp., 2009 (Pártok és politika)
Békatánc. A radikális jobboldal jellege és hatása Nyugat-Európában és Magyarországon; szerk. Balogh Róbert, Paár Ádám, György Alexandra; Generáció 2020, Budapest, 2009
Nemzet és radikalizmus. Egy új pártcsalád felemelkedése; szerk. Lánczi András; Századvég, Budapest, 2011
Grajczjár István–Tóth András:Válság és változás. Utak a jobboldali radikalizmushoz; L'Harmattan–ZSKF, Budapest, 2012 (Társadalomtudomány,
Paksa Rudolf:A magyar szélsőjobboldal története; Jaffa, Budapest, 2012
Paksa Rudolf:Magyar nemzetiszocialisták. Az 1930-as évek új szélsőjobboldali mozgalma, pártjai, politikusai, sajtója; Osiris–MTA BTK TTI, Bp., 2013
Nemzet a mindennapokban. Az újnacionalizmus populáris kultúrája; MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont; L'Harmattan–MTA TTK, Budapest, 2014
"Eurázsiai vagyok". A magyar szélsőjobboldal kapcsolata a Kremllel; tan. Juhász Attila et al.; Political Capital Kft.–Social Development Institute Kft., Budapest, 2015
Kántás Balázs:Mellékkormány, árnyékhadsereg, másik államhatalom? Radikális jobboldali, titkos félkatonai szervezetek a Horthy-korszak Magyarországán és kapcsolatuk a magyar állammal; L'Harmattan–Kossuth Klub, Budapest. 2023
Kóródi Máté: A fehérterror áldozatai és elkövetői. Adattár a Magyar Nemzeti Hadsereg és más fegyveres alakulatok által elkövetett gyilkosságokról, 1919–1921; 2. jav. kiad.; Erőszakkutató Intézet, Budapest, 2024
