Ez a lap egy ellenőrzött változata
| A településen világörökségi helyszín található |
| Székelyderzs(Dârjiu, Darsch) | |||
| A székelyderzsi erődtemplom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Hargita | ||
| Község | Székelyderzs | ||
| Rang | községközpont | ||
| Irányítószám | 537075 | ||
| Körzethívószám | 0x66[1] | ||
| SIRUTA-kód | 84399 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 505 fő(2021. dec. 1.) | ||
| Magyar lakosság | 505 (2021) | ||
| Népsűrűség | 12,03 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 568 m | ||
| Terület | 41,97 km² | ||
| Időzóna | EET,UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Székelyderzs weboldala | |||
![]() | |||
AWikimédia Commons tartalmazSzékelyderzs témájú médiaállományokat. | |||
Székelyderzs (románulDârjiu, korábbanDârj, helyi népies nyelvenDözs) faluRomániában,Hargita megyében.Vártemploma egyike azoknak a romániai magyar műemlékeknek, amelyek az UNESCO-világörökség részét képezik.
Székelyudvarhelytől 21 km-re délnyugatra a Nagy- (vagy Lok-) patak völgyében magas dombsorok közt fekszik.
Neve aszlávDrž személynévből származik.
1334-benDers néven említik először. A hagyomány szerint a régi falu a Pénzes-dűlőben volt, amely atatárjáráskor pusztulhatott el. Ennek kápolnája is volt. Szájhagyomány szerint a mai lakosság Darócról került ide lakosságcserével, eszerint a templomot eredetilegszászok építették, akik Darócra költöztek át.
A falu a Petky család ősi fészke, udvarházuk a mai kultúrház helyén volt.1910-ben 1390 magyar lakosa volt,1992-ben 844 lakosából 836magyar és 8román volt. Atrianoni békeszerződésigUdvarhely vármegyeUdvarhelyi járásához tartozott.Amásodik bécsi döntés az új határ szomszédságába került községet magyar többsége ellenére román közigazgatásban hagyta, feltehetőleg azért, mivel a döntőbírák teljes hosszában Románia birtokában kívánták hagyni a Segesvár–Brassó vasútvonalat.[2]
Afalu unitárius templomerődje egy13. század eleji kápolna bővítésével a14. század elején épült, a15. században átépítették, erődfalai17. századiak, az1605. éviBasta-féle pusztítás után épültek meg.1661-benAli pasa csapatai dúlták fel. Belsejében számos1419-ben készült freskótöredék került napvilágra.1938-ban egyik befalazott ablakábólrovásírásos tégla került elő.
A templom falán felül érdekes szuroköntő nyílások láthatók, már-már díszes formájukat a praktika szülte. A körítőfalon körben lőrések mutatják még a védelmi szerep fontosságát. A kaputorony aljában kettős kapu áll: így ha a támadók a külsőn már át is jutottak, a belső kapu előtt megtorpanni kényszerültek, miközben a torony emeletéről a védők nyílásokon keresztülszurkot önthettek a nyakukba.

Az erődtemplom érdekessége, hogy a falu népe itt tárolta a legfontosabb értéket: az élelmet – így a kiéheztetés ellen is fel volt készítve. Külső támadás esetén elég volt bemenekülni az erődbe – az élelem már ott volt. A bástyák között a várfal mentén félnyereg tető alatt hatalmas ládákban tárolták agabonát, a saroktornyok emeletén pedig a szalonnák lógtak kampókra akasztva. (Ezt a hagyományt a falu lakói mind a mai napig őrzik.) Minden családnak saját ládái és kampói vannak. A tornyokat és a gabonás ládákat hetente egyszer, szerdán reggel 7-kor lehet meglátogatni.
A templom békeidőben is zárva volt, kulcsát megbízott személy őrizte (nehogy egy sonka átugorjon egy másik kampóra...), és szalonnát csak hetente egyszer, a hét bizonyos napján lehetett vételezni. Az a háziasszony, aki – rosszul beosztva az élelmet – ettől eltérni kényszerült, bizony számíthatott a falu megvetésére.