Neve a magyarKeszi törzsnévből, ez pedig talánkéz főnévből való. Előtagja a betelepült szászokra utal. ElőszörKizd néven, 1308–1310-ben szerepelt, későbbi említései:Kezd ésKyzdy (1345),Zaazkezd (1459). Román neve a magyarból való. A két világháború között románul aBrâncoveni nevet viselte.
1161 után települtszékelyekkel. Őket a13. század elején a maiKézdiszékbe költöztették, amely a településről kapta a nevét. Helyükre még 1231 előttszászokat telepítettek. A székelyek emlékét aSegesvárra vezető utcaSeklergasse (Zekelgasse,románul:Țecălgos) neve őrzi.
Első említésétől fogvadékanátus székhelye. 1337 és 1440 között az ún. Szászkézdszék székhelye is volt,királybíróval. A15. század közepén aszék központjátKőhalomra helyezték át. 1419-ben említették először városként („civitatis nostrae Zaazkyzd”, későbboppidum). 1450-ben már biztosan létezett a városi esküdtek tanácsa, 1479-ben pedig szabadalomlevelet kapott a szászkézdi szűcsökcéhe. 1467-ben itt jártMátyás király és innen bocsátott ki egy oklevelet. 1488-ban 209 gazdát, nyolc pásztort, hét szegényt, két malmot és egy iskolamestert írtak össze benne. 1508-ből ismerjük a vargák, 1535-ből a kovácsok céhét, a17. század elejéről a kádárokét és a fazekasokét is. 1570-benispotálya is volt. 1577-ben háromnapos országos vásár tartására kapott szabadalmat. 1593-ban 304 adófizetőjét írták össze. 1663-banI. Apafi Mihály országgyűlést tartott Szászkézden.
Évszázadokon keresztülSegesvárral is versengett, ugyan a15. század második felétőlSegesvárszékhez tartozott. A hadak vonulásától és természeti csapásoktól sújtott szászkézdiek 1673-ban fellázadtakSegesvár ellen, amiért a város nem tartotta tiszteletben bíráskodási és bíróválasztási jogukat. Delegációjukat, amely bejelentette, hogy ezentúl saját magukat kívánják igazgatni, a segesvári szenátus börtönbe vetette. A konfliktus több évig tartott, végül 1677 decemberében katonaságot vezényeltek Szászkézdre, hogy lecsillapítsa a közhangulatot, az országgyűlés pedig 1678-ban megerősítette a település Segesvárszékhez tartozását.Evangélikus egyháza 1766-ban 482 férfit és 526 asszonyt számlált. 1786-ban 41 polgár, 180 szabadparaszt, 168zsellér és 37 más család lakta. 1770-ben még csupán húsz román és ugyanannyi cigány család, a19. század elején már mintegy nyolcvan román és harminc cigány család is élt Szászkézden – közben románjobbágyok költöztek be, főleg a környező jobbágyfalvakból.Ortodox egyháza 1820-ban vált önállóvá,görögkatolikus gyülekezete pedig 1827-ben alakult, húsz családdal. A két felekezet 1846-ig ugyanazt a templomot használta.
1876-banNagyküküllő vármegyéhez csatolták. 1899 és 1913 között az egyik olyanerdélyi község volt, ahonnan a legnagyobb arányban vándoroltak ki a lakosokAmerikába, szászok és románok egyaránt.
Környéke 1883 óta[3] akomlótermesztés központja, de jelentős volt a szőlőtermesztés és az állattenyésztés is. ACeauşescu-diktatúra idején szász lakosságának nagy részét eladtákNyugat-Németországnak, az itt maradtak nagy része az 1990 utáni években követte a falu szász közösségét Németországba.
1850-ben 1941 lakosából 1218 volt német, 427 román és 294 cigány nemzetiségű; 1204 evangélikus, 546 ortodox, 176 görögkatolikus és 15 római katolikus vallású.
1893-ban Nagyküküllő vármegyében itt élt a legtöbb cigány, 403 fő.
1900-ban 2163 lakosából 1271 volt német, 838 román és 54 magyar anyanyelvű; 1266 evangélikus, 843 ortodox, 36 református és 17 római katolikus vallású.
2002-ben 1532 lakosából 1358 vallotta magát román, 80 német, 45 magyar és 45 cigány nemzetiségűnek; 1404 ortodox, 78 evangélikus, 20 református és 14 római katolikus vallású.
Szászevangélikus temploma 1493 és 1497 között épült, 1663-ban országgyűlés színhelye volt. 1677-ben teljesen átépítették, 1878–1879-ben boltozatát lecserélték. Az1520-as években kezdték erődíteni, de védőfalait a19. században lerombolták. Eredetileg a15. században épült tornyát 1677-ben építették át asegesvári óratorony mintájára. 1832-ben átépítették. 1986-ban egyföldrengés súlyosan megrongálta.
A falu nyugati szélén emelkedő 536 m magas hegyen állnakparasztvárának tekintélyes maradványai. 1347 után építették és a környező falvak lakosságának szolgált mentshelyül. Háromszoros falgyűrű vette körül, falai 9–10 méter magasak voltak, hat négyemeletes torony védte. 1704-ben elfoglalták akurucok, de rövidesen visszafoglalták a császáriak. A20. század elején még épen állt, később a lakosok széthordták. A várhegy alatt aközépkor végén kolostor állt.
A település legrégibb háza alighanem a 176. számú, amelynek mestergerendáján 1702-es dátum látható. A 18. században két nagy tűzvész pusztította Szászkézd házait: 1714-ben a főtér környéke égett le, 1791-ben pedig több teljes utca.