Szárd Királyság Az Aragón Korona országa (1324–1708; 1717–1720) A Habsburg Birodalom része (1708–1717) Regnum Sardiniae (latin) Reino de Cerdeña (spanyolul) Regno di Sardegna (olaszul)
1297 –1861 Nemzeti himnusz : S'hymnu sardu nationale(A szárd nemzeti himnusz) Általános adatok Fővárosa Cagliari (1324–1720; 1798–1814) Torino (1720–1798; 1814–1861) Beszélt nyelvek szárd ,korzikai ,katalán ,spanyol ,olasz ,francia ,piemonti ,ligur ,okcitán ,frankoprovanszál Államvallás római katolikus Kormányzat Államforma abszolút monarchia (1324–1849) alkotmányos monarchia (1849–1861) Uralkodó szárd király (1324–1720) szárd–piemonti király (1720–1861) Dinasztia Barcelonaiak ,Trastámarák ,Habsburgok ,Savoyaiak
ASzárd Királyság (latinul :Regnum Sardiniae ,spanyolul: Reino de Cerdeña ,olaszul: Regno di Sardegna ), vagy aSavoyai-időszakot követően 1847-tőlSzárd–Piemonti Királyság , egykori történelmiitáliai államDél-Európában , amely aközépkortól akorai újkorig állt fenn. 1847 előtt tulajdonképpen csakSzardínia képezte a királyságot, amelyet egyesítettek a Savoyaiak kontinentális birtokaival (Savoyai Hercegség ,Piemonti Fejedelemség ,Nizza tartomány ,Genova és mások). Aperszonálunió kikiáltását követően az újonnan létrejött szárd–piemonti monarchia hivatalos megnevezéseŐfelsége, Szardínia királyának állama volt.[ 1] [ 2] [ 3] [ 4] Innen indult 1859-ben aRisorgimento II. Viktor Emánuel király vezetésével, így az ország közvetlenül azOlasz Királyság elődállamának számít.
A királyságot kezdetbenSzardínia szigete alkotta, amely 1324-től,II. Jakab aragóniai király által azAragón Korona befolyása alá került. Az aragóniai és a kasztíliai korona egyesülését követően a virágzóSpanyol Birodalom része lett aHabsburgok uralma alatt. Aspanyol örökösödési háború soránAusztria kezébe került, ám 1720-banVI. Károly császár Szardíniát átengedteII. Viktor Amadé savoyai hercegnek . A Savoyaiak idővel egyesítették birtokaikat, ezzel létrehozva aszárd–piemonti királyi címet.
ASavoyai-ház uralma alatt az ország kormányzata, uralkodó osztálya, valamint kulturális központja átkerült apiemonti régióba . Innentől Szardínia szigete másodlagos lett a monarchia szempontjából, igazgatását alkirályok intézték, akiknekde jure székhelyeCagliari volt. Az ország hivatalos fővárosa 1814-től a már korábban is a hatalomde facto központjának számítóTorino lett. Akrími háború idejére az ország jelentős hatalommá nőtte ki magát, ami aszárd–francia–osztrák háborún keresztül végülItália egyesítéséhez ésaz Olasz Királyság kikiáltásához vezetett. Ezzel a Szárd–Piemonti Királyság számít azOlasz Királyság elődállamának, amely pedig a maiOlaszország jogelődje.[ 5]
Itália 1499-ben A Szárd Királyság területe1839 -ben Savoya hercege,II. Viktor Amadé 1713 -ban aspanyol örökösödési háborút lezáróutrechti békeszerződésben megkaptaSzicília királyának címét, erről azonban1718 -ban alondoni szerződés értelmében le kellett mondania a spanyol király javára.
1720 -ban Viktor Amadé (aki Savoya hercegeként aNémet-római Birodalom hűbérese volt) kárpótlásul megkapta aHabsburg Birodalomhoz tartozóSzardínia szigetétVI. Károly német-római császártól , aki elismerte őt Szardínia királyának. Az új állam, a Szárd Királyság ekkor aSavoyai Hercegség ,Piemont ,Nizza ésSzardínia tartományokból állt. Fővárosává a piemontiTorinót tették meg. Szardíniát alkirály igazgatta helytartóként, ezért az államot – megkülönböztetésül a korábbi szardíniai királyságoktól – Szárd–Piemonti Királyságnak is nevezték.
1792 -ben aforradalmi Franciaország csapatai megszállták a királyság egy részét.1796 -ban a győzelmesen bevonulóNapoléon Bonaparte tábornok III. Viktor Amadé királyt Nizza és a Savoyai Hercegség átadására kényszerítette, majd1802 -ben Piemontot isFranciaországhoz csatolta. Abécsi kongresszus 1814 -ben helyreállította az állam területi egységét, és hozzácsatolta aGenovai Köztársaság területét is.
A19. században mint az egyetlen önálló és katonailag szervezett itáliai állam, a Szárd Királyság azItália függetlenségéért és egységéért folytatott katonai, politikai és diplomáciai harc(risorgimento) vezetője volt.Károly Albert király azonban az1849 -es osztrák–olasz háborúban súlyos vereséget szenvedettRadetzky csapataitól. Csak aCamillo Benso di Cavour szárd–piemonti miniszterelnök által létrehozott francia–olasz szövetségnek sikerült az1859 -esszárd–francia–osztrák háború soránAusztriától megszerezniLombardiát , de ennek fejében a Szárd Királyság1860 -ban aNizzai Grófságot és a Savoyai Hercegséget átengedni kényszerült Franciaországnak.
1860 -ban újabb felkelések révén megdöntötték az itáliai osztrák fejedelmek uralmát,Toszkána ,Parma ,Modena ésRomagna új vezetése csatlakozott a Szárd–Piemonti Királysághoz.Giuseppe Garibaldi csapatainak aNápoly-Szicíliai Királyság ellen intézett merész támadásai felszabadítottákSzicíliát és Dél-Olaszországot.
1861 -benII. Viktor Emánuel szárd–piemonti király felvette az olasz királyi(Re d’Italia) címet, és a Szárd–Piemonti Királyságot beolvasztotta az egységesOlasz Királyságba .
↑ Stobbs, Christopher (2000), Belton, Adrian & Frigo, Daniela, eds., Savoyard diplomacy in the eighteenth century (1684-1798) , Cambridge Studies in Italian History and Culture, Cambridge: Cambridge University Press, pp. 210–253,ISBN 978-0-511-52329-8 , <https://www.cambridge.org/core/books/politics-and-diplomacy-in-early-modern-italy/savoyard-diplomacy-in-the-eighteenth-century-16841798/2294875305E40614DA05EC1B2C9548C2 > . Hozzáférés ideje: 2023-05-10 ↑ Sabaudian Studies: Political Culture, Dynasty, and Territory (1400–1700) . Penn State University Press.DOI :10.5325/j.ctv1c9hnc2.7 (2013. november 7.).ISBN 978-1-61248-094-7 ↑ Vester, Matthew.Sabaudian Studies: Political Culture, Dynasty, and Territory (1400–1700) (angol nyelven). Penn State Press, 261. o. (2013. március 25.).ISBN 978-0-271-09100-6 ↑ Kalinowska, Anna.Power and Ceremony in European History: Rituals, Practices and Representative Bodies since the Late Middle Ages (angol nyelven). Bloomsbury Publishing (2021. szeptember 9.).ISBN 978-1-350-15219-9 ↑ (2011) „L'organizzazione dello Stato unitario ” (olasz nyelven).Rivista trimestrale di diritto pubblico , 47–49. o. [2018. november 2-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)