Ez a lap egy ellenőrzött változata
Sverre Fehn | |
![]() | |
Született | 1924.augusztus 14. Kongsberg Buskerud megye,Norvégia |
Elhunyt | 2009.február 23. (84 évesen) Oslo |
Nemzetisége | norvég |
Iskolái | Oslo School of Architecture and Design |
Működése | Oslo |
Munkái | |
Jelentős épületei | Norvég Gleccsermúzeum, Aukrust Központ, Ivar Aasen Központ, Norvég Fényképészeti Múzeum |
Díjai | Pritzker-díj |
![]() AWikimédia Commons tartalmazSverre Fehn témájú médiaállományokat. |
Sverre Fehn (Kongsberg,1924.augusztus 14. –Oslo,2009.február 23.) norvégépítész.
Építészeti tanulmányait amásodik világháború utáni években végezte. Tanára, Arne Korsmo, és egymarokkói utazás 1952-53-ban nagy hatással volt Fehn korai építészetére. 1954-benPárizsban dolgozottJean Prouvé irodájában, ésLe Corbusier munkáit tanulmányozta. Első jelentős munkája az 1955-ben befejezettoslói Økern Idősek Otthona volt, melynek társtervezője Geir Grung volt. 1958-ban Grung, Korsmo és további hét fiatal építés részvételével megalapította a PAGON-csoportot. A csoport neve egymozaikszó melynek jelentése: Progresszív Norvég Építészek Csoportja Oslóban.[1]
Az 1958-asBrüsszeliVilágkiállítás norvég pavilonjának terve nemzetközi elismerést hozott. Két legjelentősebbnek tartott munkája, avelencei biennálé Északi Országok Pavilonja és a norvégiaiHamar város múzeuma az 1960-as években készült el. 1971 és 1995 között az Oslói Építészeti Főiskola professzora volt. Az 1990-es években további múzeumokat kezdett tervezni, közöttük afjærlandi Norvég Gleccsermúzeumot (1991) és az alvdali Aukrust Központot (1996), azørstai Ivar Aasen Központot, ahorteni Norvég Fényképészeti Múzeumot (2001) és a Norvég Építészeti Múzeumot (2007).[1]
1993-ban elnyerte a Francia Építészeti Akadémia aranyérmét, 1997-ben pedig aPritzker-díjjal és a Heinrich Tessenow Aranyrémmel lett kitüntetve. 2001-ben elsőként vehette át a Grosch-érmet, melyet Christian H. Grosch emlékére alapítottak.[1]