Asvéd nyelv (svédülsvenska) azindoeurópai nyelvekgermán családjába tartozóészak-germán, avagyskandináv nyelv. Legközelebbi rokona adán, mellyel együtt az észak-germán nyelvek keleti csoportját alkotják, míg a nyugati ághoz anorvég, aferöer és azizlandi nyelvek tartoznak.[1] Ezek között a nyelvek között a rokonság oly közeli, hogy a svédek, norvégok és dánok saját anyanyelvüket használva többé-kevésbé megértik egymást.[2] A földrajzilag távolabb fekvő területeken beszélt skandináv nyelvek, az izlandi és feröer azonban más helyzetben vannak. Utóbbiak saját, elszigetelt fejlődési utat jártak be, és a kontinensen élő skandináv beszélők már nem értik meg ezeket a nyelveket.[2]
A svéd latinbetűs írásbeliség egyik legkorábbi emléke az 1280-as évekből származóÄldre Västgötalagen,Västergötland tartomány korabeli törvényeinek gyűjteménye.Gustav Vasa Bibliájának címoldala 1541-ből."A nácik átvették a hatalmat Ausztriában. A német hadsereg átmasírozott a határon" ("Nazisterna ha tagit makten i Österrike. Tyska trupper marschera in över gränsen.") Az igék többes számú ragozású alakját, ahogyan az az "Östergötlands Dagblad" 1938-as számának oldalán olvasható, egészen az 1950-es évekig használták (vö. még:svéd nyelvtan).
A skandináv területek első lakosai feltehetőleg finnugor nyelvet beszélő halásznépek voltak,[3] akikről kevés tárgyi emlék maradt fent. Ennek oka a jég folyamatos előrenyomulása és visszahúzódása. Az elsőindoeurópai nyelvet beszélők valószínűleg azi. e. 4. évezredben érkeztek meg. Azelső germán hangeltolódás, amely agermán nyelveket elválasztotta a többiindoeurópai (vagy indogermán) nyelvtől, csak azi. e. 11-3. század folyamán ment végbe.
Askandináv nyelvekről az első írásos emlékeket arúnajelekkel ellátott síremlékek,menhírek alkotják. A nyelv állapotát ekkor a 16 karakteres rúnaábécével írták le, azonban ebben sok hangpárt azonos jel jelölt. (Azonos jel volt például a magas és mély magánhangzópárokra[3]). A skandináv nyelvek ekkoriban még csakdialektusok szintjén különültek el, és aSkandináviában élő germánok élettere jórészt a maiDánia, Dél-Svédország és Dél-Norvégia területére korlátozódott. Az északi és keleti skandináv területek lakói azuráli nyelvet beszélőlappok ésfinnek voltak.
A8-9. században indultak meg a viking kalandozások, melyek során a Norvégiában élővikingekIzlandra ésGrönlandra hajóztak, a dán vikingekAngliában telepedtek le (Danelaw,óang.Danelagh, ill.dánDanelagen) és anyugat-európai partvidéket fosztogatták, míg a mai Közép-Svédország területén élősvea népek keleti irányba vándoroltak, ahol megszervezték az első orosz államokat. Ők voltak a varégok, vagyis a svéd vikingek.[4] A viking kalandozások jelentősége nyelvtörténeti szempontból abban rejlik, hogy a hadviselő skandinávok nyelve jelentősen befolyásolta a meghódított, vagy fosztogatott népek nyelveit. Az orosz nyelv későbbi fejlődésére (elsősorban a személynevek tekintetében[3]) például jelentősen hatott az északi jövevények nyelve.
Skandináv eredetű orosz nevek a következők: Olga (eredete: Hälgi), Igor (eredete feltehetőleg: Yngvarr), valamint Oleg.[5]
A svéd (és a többi északi nyelv) fejlődésére nagy hatást gyakorolt akereszténység 1050-es felvétele után a latin nyelv is, mely az északi nyelvet mind szókincsében, mind formailag gyarapította.[1]
Az ezt következő időszak után váltotta fel a rúnaírást a latin betűhasználat.[1]
A svéd csak a13. században kezdett elkülönülni a többi északgermán nyelvtől (lásd:óészaki). A fejlődés eredményeként kialakult az ósvéd és az ódán nyelv, amelyek egymásra jobban hasonlítottak, mint az északgermán nyelvek másik ágára, az ónorvég és az óizlandi nyelvekre.
A önálló fejlődésnek nagy lökést adott aI. Vasa Gusztáv vezetésével elért1523-as leválás akalmari unióból, ez Svédország tulajdonképpeni megalakulásának időpontja.
A nyelv tovább gazdagodott a nyelvi újítási törekvések következtében is, melyeket egyfelől a Bibliafordításaik révénLaurentius Andreæ és aPetri fivérek vezettek, de hasonlóan pozitívan hatottak a XVII. sz.-banStjernhjelm, a 18. századbanOlof von Dalin vezette reform- és nyelvtisztítási törekvések is. A nyelv fejlesztésében és ápolásában egyes királyok is aktívan részt vettek, így példáulI. Vasa Gusztáv,II. Gusztáv Adolf.[1]
AHansa kereskedelemben való részvétel miatt a svédet jelentősen befolyásolta aközépfelnémet nyelv, mely egyfelől a szókincsben, másfelől bizonyos előtagokban éselöljárószókban jelenik meg.
A svéd nyelv fejlődéséhez hozzájárult aGótok Társasága által felvirágoztatott nemzeti irodalom is. A számos pozitív hatás hatalmas lökést adott egy természetes fejlődési folyamat kibontakozásához, melynek eredményeként a svéd nyelv a 18. század kezdetétől magas irodalmi fokot ért el.[1]
A svédre ezenkívül bizonyos hatást gyakorolt – elsősorban jövevényszavak tekintetében – afrancia nyelv, egyrészt afelvilágosodás kora utáni időszakban, másrészt anapóleoni háborúk korszakában a svéd trónra meghívottJean Baptiste Bernadotte tábornok által megalapított, francia eredetűBernadotte-ház kapcsán, amelynek tagjai egyébként a mai napig Svédország trónján ülnek.
Manapság a svédre a legnagyobb hatást azangol nyelv gyakorolja, illetve egy párhuzamosan folyó jelenség adialektusok visszahúzódása, atömegmédia egységesítő hatása révén.[6]
Történelmi jelentőségéből és politikai-hatalmi-kereskedelmi pozíciójából adódóan a svéd nyelv számos más, európai nyelvvel került érintkezésbe. Ezek a nemzetközi kapcsolatok a svéd nyelv fejlődését is befolyásolták,jövevényszavakkal gazdagítva azt. A svédre leginkább ható nyelvek alatin, anémet és afrancia voltak, manapság pedig azangol formálja jelentősen a nyelvet.
Általában igaz az összes germán nyelvre, hogy a latin nyelv hatását két időszakban élték át. Először arómaiakkal kereskedő germánok vettek át latin szavakat, ezek olyan jól betagozódtak a germán nyelvekbe, hogy latin eredetük mára alig felismerhető. Ilyen szavak a közlekedéssel és kereskedelemmel kapcsolatos szavak, mint például a latincarrus akärra ("kocsi") szóban, vagy a latincaupo aköpa ("vásárolni") szóban. Hasonlóan a régi latinból erednek avin ("bor"), ésöre (lat.:aureus, eredetileg: "aranyérme") szavak. A svéd "lúd", azazgås szó is a latinganta szóra vezethető vissza.[7]
Kelta jövevényszavak a svéd nyelvben arik ("gazdag"), és ajärn ("vas", "vasérc") szavak.[7]
A latin nyelv hatásának másik nagy időszaka a kereszténység terjedésének időszaka a középkorban. Számos vallással kapcsolatos szó ered a középkori egyház latin szókincséből, köztük felsorolhatók a magyar szemnek is ismerősadvent, altare, biskop, kloster, martyr ésparadis szavak. Az egyház tevékenysége azonban további szavakkal is gyarapította a nyelvet, így kerültek a svédbe latin eredetű szakmai kifejezések, mint például azympa, mely a latin imputera szóból ered, és "oltást", "szemezést" jelent. (Mindkét szó esetén a kertészethez köthető szavakról van szó.)[8]
A svéd nyelvre máig észrevehető hatást gyakorolt aközépfelnémet nyelv, mellyel a svédek a Hanza-kereskedelem kapcsán kerültek kapcsolatba. Ezek a jövevényszavak elsősorban adminisztrációs intézményekkel, és általában az adminisztrációval, valamint a kereskedelemmel kapcsolatos kifejezések, mint példáulborgmästare ("polgármester"),fogde ("törvényszolga"),stad ("város"),köpman ("kereskedő"),skomakare ("cipész"),snickare ("asztalos"),mynt ("érme"),ränta ("kamat").[9]
Érdekes módon olyan szavakat is "kölcsönzött" a svéd a némettől, melyeknek abban az időben voltak svéd megfelelőik is, sőt, utóbbiak a mai napig továbbélnek stilisztikailag megváltozva. Ilyen szavak afråga ("kérdés") és aspråk ("nyelv"), melyek svéd eredetű megfelelőispöria ésmal(mål).[10]
A 16. században a Hanza kereskedelem hatalmi befolyása jelentősen csökkent, azonban a német területekről egész Európára kiható reformáció tovább erősítette a német hatást. Igaz, a lutheri Biblia- fordítás által inspirált svéd fordítás Gustav Vasa által jelentős lökést adott a svéd nemzeti nyelv kibontakozásának is. A reformációt követő háborús időszak hozta a svéd nyelvbe a hadviseléssel kapcsolatos, német eredetű szavakat, mint például:ammunition ("muníció"),furir ("őrmester"),fältskär ("felcser") ésgevär ("fegyver").
A holland nyelvből a svéd számos pénzügyi és bankkal kapcsolatos kifejezést kölcsönzött.[11]
A 18. század során számos idegen szó került a svéd nyelvbe. Köztük számos katonai kifejezés, mint példáulkasern,marin éspluton. Számos melléknévvel is gazdagodott a svéd, melyek főleg a franciából erednek. Ilyenek:blond, charmant, fatal, modern, vagypopulär, de ebben az időszakban kerültek a svédbe – szintén a franciából – abyrå ("iroda"), asalong, azaktör ("színész"), areplik, achampagne, vagy akastrull ("serpenyő") szavak.[12]
Az ezt a korszakot követő ipari forradalom időszaka az angol nyelv hatásának erősödését hozta magával. Az angolból érkeztek a svédbe abojkott, alokomotiv, apyjamas, atrål, avinsch, vagy awhiskey szavak. A francia konyha is ebben az időszakban, azaz a 19. században hozta Svédországba afilé, färs ésomelett szavakat. A politikai élet új jelenségeinek leírásai is francia közvetítéssel érkeztek:byråkrat ("bürokrata"),socialism. A kor német jövevényszavai között felsorolhatók:mauser,muta in, valamint arutscha ("csúszni").[13]
A modern kor elsősorban a technika vívmányainak angol szavait importálja a svéd nyelvbe, mint példáulmodem,Internet ésspam. Az angol eredetű szavakat gyakran az eredeti ejtést tükrözve, svédes formában írják, példáultejp ("ragasztószalag"),räls ("sín"),kex vagykäx ("keksz"),tajma (időzíteni),mejl ("mail"),sajt ("weboldal").
Az Európán kívüli világ nyelvei is gazdagították a svéd nyelvet: apotatis ("burgonya") éstomat ("paradicsom") indián eredetű szavak. Akänguru ésdingo angol közvetítéssel került a svéd nyelvbe, de a szavak ausztrál eredetűek. Keletről érkeztek a svéd nyelvbe az alábbi szavak:moské ("mecset"), brahman, kung fu, sushi.
Arab eredetűek a svédben azamiral ("admirális"),alkohol,hasard ("kockázat") szavak. Az országban élő nagyszámú arabnak köszönhetően modern kori átvételek is történnek, egyelőre jobbára az ifjúsági nyelv szintjén, példáuljalla ("igyekezz!"),habibi ("kedvesem" illetve "csinos").
Magyar eredetű szavak a svédben agulasch ("pörkölt vagy gulyásleves"),husar (huszár) és ahejduk ("bérenc").
Svéd jövevényszavak a magyar nyelvben:ombudsman,szlöjd.
Svédország dialektikus sokszínűsége a földrajzi távolságokból, valamint az éghajlati sajátosságokból adódó regionális elszigeteltségből ered. A dialektusok a kereskedelem révén már a történelmi időkben is érintkeztek egymással, igazi egységesülő hatás azonban csupán napjainkban felfedezhető a tömegmédia hatása révén.
A svéd nyelvben a nyelvészek 6 fő csoporton belül 20 különböző dialektust különböztetnek meg.[1] A meglévő dialektusok közül, melyeken a 13. századtól már törvények is íródtak, számos ódon jelleggel bír. A Svearike, azaz a Mälar-tó melletti vidék dielaktusain kívül, melyek egyébként a svéd irodalmi nyelv alapját képezik, kiemelendő a dalarnai dialektus, valamint Gotland szigetének sajátos dialektusa, mely elszigeteltségéből adódóan sok tekintetben nagy fokú eltéréseket mutat a kontinentális svéd nyelvhez képest.[1]
Finnországban a nyelv helyi változatát afinlandssvenska-t beszélik, mely intonációjában és fonetikájában eltér az anyaországitól. A nyelvnek ez a változata megőrzött régebbi formákat, másrészt afinn nyelv hatása alá is került.
A standard svéd nyelv a főváros, Stockholm környékén beszélt dialektusból fejlődött ki. Az irodalmi nyelv megnevezéserikssvenska, azaz "birodalmi svéd", vagy "nemzeti svéd", más megnevezésbenhögsvenska, utóbbi megnevezés azonban inkább Finnország területén használatos, míg Svédországban az előbbi megnevezést használják.
Apró érdekesség aSvéd Kereskedelmi Intézet(Handelns Utredningsinstitut) 2005-ös felmérése, melyben a megkérdezettek 54%-a nevezte meg az irodalmi svédet, mint azt a nyelvet, melyet a kereskedelemben előnyben részesítene (például üzletemberekkel való tárgyalások során, vagy telefonos megkeresések alkalmával). A gotlandi és värmlandi dialektusokkal szemben a megkérdezettek bizalmatlanságukat fejezték ki. A norrlänska dialektust a megkérdezett 800 ember 25%-a nevezte olyan dialektusnak, melynek hallgatása bizalmat ébreszt.[16]
A svéd ábécé alapja a latinbetűs írás. Az å, ä, ö betűk az ábécé utolsó pozícióiban találhatók.A svéd ábécé betűrendje, és az egyes betűk kiejtése a következők szerint alakul:[2]
A a
B b
C c
D d
E e
F f
G g
H h
I i
J j
/ɑː/
/beː/
/seː/
/deː/
/eː/
/ɛf/
/geː/
/hoː/
/iː/
/jiː/
K k
L l
M m
N n
O o
P p
Q q
R r
S s
T t
/koː/
/ɛl/
/ɛm/
/ɛn/
/uː/
/peː/
/kʉː/
/ær/
/ɛs/
/teː/
U u
V v
W w
X x
Y y
Z z
Å å
Ä ä
Ö ö
/ʉː/
/veː/
/'dɵbəl veː/
/ɛks/
/yː/
/'sɛːta/
/oː/
/æː/
/øː/
Idegen eredetű szavakban, és családnevekben előforduló írásjel a fentieken kívül azé, mely a rendhagyó hangsúlyt hivatott jelölni, ld.armé ("hadsereg"),idé ("ötlet"), vagyWessén.
A svéd mássalhangzók fonetikai rendszerének leírása, és különlegességei[2]
A következő mássalhangzók kiejtése a többi germán nyelvben megszokott módon történik:b, d, f, g, h, j, k, l, m, n, p, t. Fontos megjegyezni, hogy sok esetben a kiejtés a magyartól eltérő (a magyar nem indoeurópai nyelv). Ab, d, valamintg hangok szó végi pozícióban zöngések (ellentétben a némettel).
Az alábbi kombinációkban az első mássalhangzó néma marad:dj, gj, hj, lj. A teljes csoportot /j/-ként ejtik ki. Példák:
jag /jɑː(g)/ –én
gjuta /jʉːta/ –önteni, öntözni
ljus /jʉːs/ –fény
djur /jʉːr/ –állat
hjul /jʉːl/ –kerék
Magas hangrendű magánhangzók, azaz e, i, y, ä, ö előtt ak írásképet /ɕ/-ként (▶) ejtik ki (hasonló, mint a németich szóban). Ugyanez történik akj, valamint atj írásképekkel. Példák
kedja /'ɕeːdja/ –lánc
kyss /ɕys/ –csók
kök /ɕœːk/ –konyha
tjock /ɕok/ –kövér
Magas hangrendű magánhangzók, azaz e, i, y, ä, ö előtt, illetve r után ag írásképet /j/-ként ejtik ki. Példák:
ge /jeː/ –adni
göra /'jœːra/ –tenni, csinálni
gift /jift/ –házas
gäst _/jɛst/ –vendég
berg /bærj/ –hegy
Ak ésg fent leírtpalatalizációja a csak hangsúlyos szótagokban történik. Hangsúlytalan szótagban a hangok /k/ és /g/ maradnak. Példák:
rike /riːkə/ –ország, birodalom
höger /høːgər/ –jobb
Azng hang kiejtése – a többi germán nyelvhez hasonlóan /ŋ/ (▶). (Ennek kiejtése során ag nem hallható.)
Azr kiejtése a svédben hasonlít a magyarhoz, annál azonban "sötétebb" /ɹ/ (▶), vagy adélnémet területeken hallhatór-hez. A garatban képzettr(uvuláris r) – mely többek között astandard németben hallható, – csak svéd dialektusokban fordul elő.
A következő mássalhangzó-kombinációkban azr összeolvad az azt követő mássalhangzóval:rl, rd, rn, rs, rt. Az eredmény egy ún.retroflex, azaz a nyelv hátrahajlításával képzett hang lesz. Ezek fonetikai képe a fenti sorrendben: /ɭ/ (▶), /ɖ/ (▶), /ɳ/ (▶), /ʂ/ (▶), /ʈ/ (▶). A jelenség szóhatároknál is előfordul, például: var_så god /vɑːʂoːguː(d)/ –tessék.
Azs a svédben mindig zöngétlen. (A magyarsz-nek megfelelő hang, nem ejtjükz-ként, mint anyugati germán nyelvekben). Példák:
läsa /lɛːsa/ –olvasni
stor /stuːr/ –nagy
spik /spːk/ –tű
a következő betűkombinációk a svéd nyelvre specifikus hangot jelölnek, a /ɧ/-t (▶), mely leginkább egy s és egy h egyidejű kiejtésére hasonlít:sj, sch, ch, skj, stj,. A szó végi-sion, -tion végződések során is ezt a hangot ejtjük /-'ɧuːn/, ami lehet veláris is /-'xun/, valamint magas hangrendű magánhangzók, azaz e, i, y, ö, ü és ä előtt azsk kombinációt is. Példák:
sjuk /ɧʉːk/ –beteg
skön /ɧøːn/ –szép
station /sta'ɧuːn/ –állomás
skägg /ɧɛg/ –szakáll
Aw csak idegen eredetű és régies írásmódú tulajdonnevekben fordul elő a svédben, kiejtése /v/.
A svéd egyike az olyan ritka európai nyelveknek, melyek egyes szavakhoz konkrét hanglejtést, ún. tonémát rendelnek hozzá. A svéd tehát tonális nyelv, mely azt jelenti, hogy vannak olyan szópárok, melyek jelentéskülönbségét csak a hanglejtés jelöli. Megkülönböztetünk 1-es és 2-es számú tonémát.
A tonéma 1 emelkedő hanglejtésű, a szó a hangsúlyos szótagnál kezdődik. Így ejtjük az összes egy szótagú szót, az idegen szavak többségét és némely többszótagú, svéd eredetű szót is.
A tonéma 2 összetett hanglejtésű: a hangmagasság először ereszkedik, majd emelkedni kezd, míg végül magasabban zárul, mint a szó elején volt.
Fontos megjegyezni, hogy a nyelvjárásokban ezek a tonémák megváltozhatnak, vagy akár azonosak is lehetnek, de pont ezek adják a svéd nyelv dallamosságát, amit már első hallásra megfigyelünk.
(A fenti tételek egy az egyben vonatkoznak a norvég nyelvre is.)
Ez a szakasz egyelőre üres vagyerősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
A svéd nyelvtan számos hasonlóságot mutat az angol és német nyelvek felépítésével, így megtanulása és megértése az említett nyelveket beszélő magyar nyelvtanulónak nem okoz különösebb nehézséget.
A svédfőnevek alakját számuk(egyes szám, többes szám), nemük(utrum, neutrum), az eset (casus, mely a svédben alanyeset, ill. birtokos eset lehet) határozza meg. Alakjuk lehet határozott, vagy határozatlan. Ezt szemlélteti az alábbi táblázat:
egyes szám
többes szám
határozatlan alak
határozott alak
határozatlan alak
határozott alak
nominativ
hund kutya
hunden a kutya
hundar kutyák
hundarna a kutyák
genitiv
hunds kutyának a…
hundens a kutyának a…
hundars kutyáknak a…
hundarnas a kutyáknak a…
A svéd az ún. "szász genitív"-et használja, mely szerint a birtokos esetű alak végére egyszerűen "s" kerül. Ez a birtokos eset körülírható azav kötőszóval (→ vö. angolof, németvon).[17] A többi északgermán nyelvhez hasonlóan a főnév alakja lehet határozott és határozatlan, és a határozott alak képzése szó végi "rag", suffixum segítségével történik.
A fent leírt eseteken kívül a svéd további esetek képzésére prepozíciókat használ (i, av, över stb.)
Sajátos jelenség a svédben az ún. "kettős határozottság", mely jelzős főnévi, ill. aden här,det här,den där,det där,de här,de där ("ez a(z)…", "az a(z)…", "ezek a(z)…", "azok a(z)…") szerkezetekben fordul elő. A kettős határozottság azt jelenti, hogy a határozott névelő használata mellett a főnév is határozott alakban áll.
A főnévi szerkezet és jelentés szerint a svédmelléknevek alakja lehet határozott és határozatlan. Az alak attól függ, hogy áll-e a szerkezetben határozott névelő, vagy sem. Sok, gyakran használt svéd melléknév rendhagyó módon ragozódik, és fokozódik.
A svéd névmások megőrizték atárgyeseti, ill.részeseseti alakot abirtokos eset mellett, előbbi két eset alakjai azonban az angolhoz hasonlóan megegyeznek.
Azige alakja lehetinfinitív, jelen, és múltidejű. A múltidőben a svéd a következő alakokat különbözteti meg:perfekt,präteritum,pluskvamperfekt. Jövőidő képzésére a svéd segédigét használ(ska, kommer att, tänker). A kötőmód kikopófélben van.
A svéd igék ragozása során egészen az 1950-es évekig megkülönböztették az igék egyes és többes számú alakját. Napjainkra ezek között az alakok között egy nyelvi reform eredményeként eltűntek a különbségek. Ugyanez a nyelvi reform vezette be adu névmás használatát az udvarias megszólításra a korábban gyakoroltni helyett.
↑Aronsson, Cecilia. „Norrländska låter bäst”,Dagens Industri, 2005. május 3.. [2007. október 13-i dátummal azeredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. augusztus 24.) (svéd nyelvű) „Norrländska och rikssvenska är de mest förtroendeingivande dialekterna. Men gotländska och värmländska gör svenskarna misstänksamma, enligt en ny riksomfattande undersökning. Handelns utredningsinstitut (HUI) har frågat 800 svenskar om hur de uppfattar olika dialekter som de hör i telefonservicesamtal, exempelvis från försäljare eller upplysningscentraler. Undersökningen visar att 54 procent föredrar att motparten pratar rikssvenska, vilket troligen hänger ihop med dess tydlighet. Men även norrländskan plockar höga poäng – 25 procent tycker att det är den mest förtroendeingivande dialekten. Tilltron till norrländska är ännu större hos personer under 29 år, medan stödet för rikssvenska är störst bland personer över 55 år.”
A kereszt (†) a beszélő híján kihalt nyelveket jelöli. A csillag (*) mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotát, közös ősét, régebbi fázisát. Külön félkövérrel emeltük ki az olyan nyelveket, melyekből több leánynyelv ágazik el, és a hatásuk kiemelkedően jelentős.
Ez a sablon azeurópaikontinensen (szigorúan véve aBalti-tenger és aFehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és aDonazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyiknyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyankihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként:korni,lív,manx.
