Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk vagy szakaszlektorálásra, tartalmi javításokra szorul.A felmerült kifogásokata szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek).Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! |
| Suzi Quatro | |
 | |
| Suzi Quatro (2007) | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Susan Kay Quatro |
| Született | 1950. június 3. (74 éves) Detroit,Michigan |
| Házastársa |
|
| Szülei | Helen Sanislay |
| Pályafutás | |
| Műfajok | rock,hard rock |
| Aktív évek | 1964― |
| Együttes | The Pleasure Seekers, Cradle |
| Hangszer | basszusgitár,ének,zongora,dob,gitár |
| Hang | mezzoszoprán |
| Tevékenység | zeneszerző, énekesnő, basszusgitáros |
| Kiadók | RAK Records, Dreamland records, RSO Records, AIP Records EMI |
| Hangminta | |
| Suzi Quatro weboldala | |
 AWikimédia Commons tartalmazSuzi Quatro témájú médiaállományokat. | |
Susan Kay„Suzi” Quatro (Detroit,Michigan,1950.június 3. –) amerikai énekesnő, zeneszerző, basszusgitáros és színész. Ő az első női basszusgitáros, aki komoly sikereket ért el a rockzenében.
Az 1970-es években a kislemezeivel sorozatos sikereket ért el ami megalapozta a még nagyobb sikert Európában és Ausztráliában, de hazájában, Amerikában nem.
Visszatérő szerepének, mint női basszusgitáros aHappy Days című népszerű tv-sorozatban, köszönhetően, 1979-ben aChris Normannel duettben előadottStumblin' In című számmal 4. helyre jutott az amerikai toplistákon.
1973 és 1980 között hatBravo Otto díjat kapott. 2010-ben beválasztották aMichigan Rock and Roll Legends online Hall of Fame-be. Több mint 50 millió nagylemezt adott el és még mindig turnézik a világ minden részén. Legutóbbi albumát (In the Spotlight) 2011-ben adták ki és saját zenei rádióműsort (Suzi Quatro) vezet a BBC-nél.
Quatro apai nagyapja olasz bevándorló volt. A családi neve „Quattrocchi”, de a hatóságok lerövidítették, mert túl nehéznek tartották a kiejtését. A katolikus család Detroitban élt, és Suzi is ott született. A három nővérén és a bátyján kívül a család több fogadott gyermeket nevelt. Az apja, Art fél-profi dzsessz-zongorista, a General Motorsnál dolgozott. Az anyja magyar származású, Szaniszlay Helén.[1] Az ebben a környezetben nevelkedett Suzi, aki így „nyílt, de magányos” személyiség lett, és csak miután átköltözött Angliába került igazán közel anyjához.
Suzi és nővére Patti alapították meg aPleasure Seekers nevű rock zenekart, ami későbbCradle néven futott. Egy időben a másik két nővére, Nancy és Arlene is játszott a zenekarban.
Arlene nővére, a színésznő Sherilyn Fenn anyja. A másik nővére, Patti átigazolt az első országos sikert elért női együttesbe. aFanny-ba. A bátyja, Michael, szintén zenész. Suzi 1976-ban összeházasodott a zenekarának gitárosával, Len Tuckey-val, akivel két gyermekük van, Laura (sz. 1982) és Richard Leonard (sz. 1984), s akitől 1992-ben elvált. Gyermekeivel együtt azEssexben vásárolt birtokukon élt 1993-ig, amikor férjhez ment a német koncertszervező Rainer Haashoz. 2006-ban a lányával és unokájával ismét visszaköltözött az essexi uradalmi házba. A gyerekek 2008-ban elköltöztek, Suzi akkor egy ideig hirdette a házat eladásra, mondván hogy „üres fészek szindrómája” van tőle, de továbbra is Essexben él. A férje legtöbbet Hamburgban tartózkodik, van egy nyaralójuk Spanyolországban. Suzi szerint a jó házasságuk titka az, hogy nincsenek túl sokat együtt.
Miután a TV-ben látta aThe Beatles-t, 1964-ben Patti Quatro és két barátnője megalakította aThe Pleasure Seekers lányokból álló együttest. Suzi is csatlakozott a zenekarhoz és felvette a Suzi Soul (Lélek) művésznevet, míg a nővére Patti Pleasure (Gyönyör) néven szerepelt. A zenekarban fellépett még egy nővére, Arlene is. Főlegkabarékban léptek fel ahol a megjelenésük volt a fontosabb, nem a zenéjük. Néha miniszoknyában és parókával szerepeltek, amit Suzi később szükséges rossznak tekintett a siker eléréséhez.
Az együttes három kislemezt készített és ebből kettőt kiadott: "Never Thought You’d Leave Me" / "What A Way To Die" (1966) és "Light Of Love" / "Good Kind Of Hurt" (1968). A másodikat a Mercury Records adta ki, amelyikkel egy rövid ideig szerződésük volt, mielőtt véleménykülönbség miatt a jövőjük irányát illetően, kiléptek. 1969-ben nevüket Cradle-re változtatták. Nem sokkal azután másik nővére, Nancy csatlakozott a zenekarhoz mikor Arlene gyermeke szülése miatt kilépett.
Az első kislemeze csak Portugáliában lett igazi siker, ahol első helyet ért el a toplistákon. Ez a lemez egy szólómunka volt de olyanok működtek közre mint Duncan Brown, Peter Frampton és Alan White (aYes dobosa). Ezután, Mickie Most beleegyezésével, zenészeket hallgatott meg hogy egy kísérő zenekart állítson össze.
Szintén a lemez után mutatta be neki aNicky Chinn ésMike Chapman zeneszerző-kiadó párost akik hozzá illő számokat írtak neki. Suzi egyetértettMost véleményével ami a saját imázsát illeti, hozzá téve hogy a befolyása nem volt túl erőteljes és „ha belőlem egyLulut akart volna faragni, nem hagytam volna. Egyszerűen otthagytam volna.”
1973-ban kiadták a második kislemezét aCan the Can-t amivel több helyen Európában az első helyet érte el.
Ezután következett még három siker:48 Crash (1973),Daytona Demon (1973), andDevil Gate Drive (1974).
A kísérő zenekara ebben az időben a következőkből állott: Alastair McKenzie, Dave Neal és Len Tuckey. Bill Tuckey, Len fivére volt a turné menedzsere.
Ausztráliát kivéve, nem volt sikere a toplistákon egészen addig míg 1978-ban lágyabb stílusra nem váltott aIf You Can't Give Me Love számmal, aminek nagy sikere volt Angliában is. Ugyanabban az évben a Chris Normannal duettben előadottStumblin' In a 4. helyre kapaszkodott az amerikai listákon.
Miután a szerződése Mickie Mosttal lejárt, átigazolt Chapmanhoz.Az 1980-ban kiadott "Rock Hard" címadó dala és az album is platina lemezt ért el Ausztráliában. A számot felhasználták a "Times Square" filmben is. Ugyancsak ebben az évben látott napvilágot a "Suzi Quatro's Greatest Hits" válogatásalbum, ami az angol toplista 4. helyére jutott s ezzel a Suzi legelőkelőbb helyezését érte ott el.
Amikor a Chapman lemezkiadója, a Dreamland Records bezárt (1981), Quatro kiadó nélkül maradt.
A legutóbbi angliai sikere a "Heart of Stone" volt 1982-ben. Egy újabb kislemezét, "Main Attraction", 1983-ban adták ki. Nem került be a toplistákra de jelentős rádiós siker lett. Több zenekarral és zenésszel működött együtt, mint a "Bronski Beat",The Kinks, Eddie and the Hot Rods és Dr. Feelgood, a Mark Cunningham által készített verziójában, aDavid Bowie "Heroes" dalának.
Részt vett aFerry Aid jótékonysági lemez kiadványán, aLet it Be, amelyik első helyre került Angliában, 13 évvel Quatro legutóbbi 1. helyezése után.
"Naked Under Leather" (Meztelenül a bőrruha alatt) címmel 2005-ben dokumentumfilm készült róla. 2006-ban jelent meg a "Back to the Drive" albuma, amelynek a címadó dalát Chapman írta. 2007-ben lemezre énekelte azEagles együttes "Desperado" című számát, amit az önéletrajzi kiadványa, az "Unzipped" követett. Lemezeinek eladási száma elérte az 50 milliót.
2010-ben beválasztották a "Michigan Rock and Roll Legends online Hall of Fame"-be.
A tizenötödik stúdióalbuma, "In the Spotlight", 2011-ben jelent meg.
Több mint harminc év után, 2013-ban lépett fel Amerikában amikor megkapta a Detroit Music Awards, Distinguished Lifetime Achievement Award-ot (Kiváló életmű díj), amit testvére Patti adott át neki.
Amerikában leginkább úgy ismerik, mint Leather Tuscadero basszusgitárost, a „Happy Days” tv-sorozatból. A film producere Garry Marshall neki adta a szerepet anélkül, hogy meghallgatta volna, miután a lánya szobájának falán látott egy képet róla. Marshall felajánlott egy spin-off sorozatot Suzinak, de ő nem vállalta, mondván nem akarja hogy beskatulyázzák.
Szerepelt aMinder („Dead Men Do Tell Tales”) brit sorozatban, mint Nancy, az énekes Terry (Dennis Waterman) barátnője. A Dempsey and Makepeace angol krimi sorozat „Love you to Death” részében mint Cathy szerepelt 1985-ben. 1994-ben volt egy kámea szerepe azAbsolutely Fabulous (Pusszantlak, drágám!), „Hospital” című részében.
Hangját kölcsönözte Rowdy Rio Rogers-nak a Bob the Builder, Built to Be Wild animációs filmben, és szerepelt a Gene SimmonsRock School sorozatában.
AKisvárosi gyilkosságok (Midsomer Murders) krimisorozat „The Axeman Cometh” (A rocklegenda/Zuhanó üstökös) című részében (2007) Mimi Clifton szerepét játszotta.
Színházban is szerepelt, 1986-ban mint Annie Oakley az „Annie Get Your Gun” londoni előadásán és 1991-ben a címszerepet játszotta a Tallulah Bankhead életéről szóló musicalben. 2008 és 2012 között, Suzi volt a házigazdája aBBC Radio 2, hetenként sugárzott rock and roll programjának.
Egy interjúban megkérdezték tőle, mi az amit ő elért a női rockzenészekért, úgy általánosságban. A következőt válaszolta:
Én voltam az első akit komolyan vettek mint női rock 'n' roll zenészt és énekest. Ez nem fordult elő korábban. Én a fiúk saját játékát játszottam. Mindenkinek aki azután jött egy kicsivel könnyebb dolga volt, ami persze jó. Büszke vagyok rá. Ha hagyok valami örökséget, akkor ez az. Én ezt nem veszem könnyelműen. Előbb utóbb megtörtént volna. Most 2014-ben lesz 50 éve hogy a munkámat csinálom. Valaki meg kellett csinálja s úgy néz ki nekem jutott mivel én sohasem a nemeket nézem. Soha nem csináltam azt. Meg nem fordult a fejemben hogy ne számoljak le egy 6 láb magas sráccal ha felbosszantott. Én már ilyen vagyok. Ha én szólót akartam játszani a basszusgitáron akkor azt játszottam. Amikor Elvist először láttam, 5 éves lehettem, elhatároztam olyan akarok lenni mint ő, s eszembe sem jutott hogy ő férfi. Ezért kellett valaki olyannak jusson mint én.
Quatro több női zenészre volt hatással.
Chrissie Hynde, aPretenders alapító tagja, énekes /gitáros Suzit említette mint aki nagy befolyással volt rá.
Tina Weymouth aTalking Heads alapító tagja és basszusgitárosa elmondja, hogy amikor Chris Frantz nem kapott egy basszusgitárost akit érdekelt volna az ő zenéjük, bátorította őt hogy tanuljon meg basszusgitáron játszani és a Quatro lemezeit hallgattatta vele.
Direkt hatással volt aRunaways együttesre ésJoan Jett-re.
A skót énekes-zeneszerző és gitárosKate Victoria "KT" Tunstall egy interjúban elmondta hogy a Drastic Fantastic (2007) lemezborítójának fényképe Quatro-ról ihletődött.
Quatro zenéje több műfajra kiterjed:
| Év | A-oldal | B-oldal |
|---|---|---|
| 1966 | Never Thought You’d Leave Me (The Pleasure Seekers) | What A Way To Die |
| 1968 | Light of Love (The Pleasure Seekers) | Good Kind of Hurt |
| 1972 | Rolling Stone | Brain Confusion |
| 1973 | Can the Can | Ain't Ya Something Honey / Don't Mess Around (US) |
| 1973 | 48 Crash | Little Bitch Blue |
| 1973 | Daytona Demon | Roman Fingers |
| 1974 | All Shook Up | Glycerine Queen |
| 1974 | Devil Gate Drive | In The Morning |
| 1974 | Too Big | I Wanna Be Free |
| 1974 | The Wild One | Shake My Sugar |
| 1975 | Your Mamma Won't Like Me | Peter, Peter |
| 1975 | I Bit Off More Than I Could Chew | Red Hot Rosie |
| 1975 | Michael | Savage Silk |
| 1975 | I May Be Too Young | Don't Mess Around |
| 1977 | Tear Me Apart | Close Enough to Rock 'n' Roll |
| 1977 | Make Me Smile (Come Up and See Me) | Same As I Do |
| 1977 | Roxy Roller | I'll Grow on You |
| 1978 | If You Can't Give Me Love | Cream Dream / Non-Citizen (US) |
| 1978 | The Race Is On | Non-Citizen |
| 1978 | Stumblin' In (Chris Normannal) | A Stranger with You |
| 1979 | Don't Change My Luck | Wiser Than You |
| 1979 | She's in Love with You | Space Cadets / Starlight Lady (US) |
| 1980 | Mama's Boy | Mind Demons |
| 1980 | I've Never Been in Love | Starlight Lady / Space Cadets (US) |
| 1980 | Rock Hard | State of Mind |
| 1981 | Glad All Over | Ego in the Night |
| 1981 | Lipstick | Woman Cry |
| 1982 | Heart of Stone | Remote Control |
| 1983 | Down at the Superstore | Half Day Closing (Down at the Superstore) |
| 1983 | Main Attraction | Transparent |
| 1984 | Can the Can (újra kiadás) | Devil Gate Drive |
| 1984 | I Go Wild | I'm A Rocker |
| 1985 | Tonight I Could Fall in Love | Good Girl (Looking for a Bad Time) |
| 1986 | Heroes (David Bowie) | A Long Way To Go / The County Line |
| 1986 | I Got Lost in His Arms | You Can't Get a Man with a Gun |
| 1986 | Wild Thing | I Don't Want You |
| 1987 | Can the Can (újra kiadás) | Devil Gate Drive |
| 1987 | Let It Be (Ferry Aid) | Let It Be (Gospel Jam Mix) |
| 1988 | We Found Love | We Found Love (zenekari) |
| 1989 | Baby You're A Star | Baby You're A Star (zenekari) |
| 1991 | Kiss Me Goodbye | Kiss Me Goodbye (zenekari) |
| 1991 | The Great Midnight Rock 'n' Roll House Party | Intimate Strangers |
| 1992 | Love Touch (single verzió) | We Found Love |
| 1992 | Hey Charly | |
| 1992 | I Need Your Love | The Growing Years |
| 1993 | Fear of the Unknown (rádió verzió) | And so to Bed |
| 1994 | If I Get Lucky (rádió verzió) | If I Get Lucky (hosszú verzió) |
| 1994 | Peace on Earth (Rádió verzió) | Frosty the Snowman |
| 1995 | What Goes Round (rádió verzió) | Four Letter Words (remix) |
| 1996 | If You Can't Give Me Love (remix) | Empty Rooms |
| 2006 | I'll Walk Through the Fire with You | |
| 2009 | Singing with Angels | |
| 2011 | Whatever Love Is |
Bravo a legnagyobb tini lányokhoz szóló német nyelvű magazin Európában. Az olvasók szavazzák meg minden évben a Bravo Otto díj nyerteseit.Suzi Quatro az alábbi díjakat kapta:
2009-ben Quatro az egyike lett a tizenkét "Queens of British Pop"-nak (brit pop királynői) akiket a BBC TV választ.
