Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Surd | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Vármegye | Zala | ||
| Járás | Nagykanizsai | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Kanász János (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8856 | ||
| Körzethívószám | 93 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 529 fő(2025. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 26,57 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 21,94 km² | ||
| Időzóna | CET,UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 19′ 16″,k. h. 16° 58′ 12″46.321119444444,16.96991111111146.321119°N 16.969911°EKoordináták:é. sz. 46° 19′ 16″,k. h. 16° 58′ 12″46.321119444444,16.96991111111146.321119°N 16.969911°E | |||
  Surd Pozíció Zala vármegye térképén | |||
| Surd weboldala | |||
 AWikimédia Commons tartalmazSurd témájú médiaállományokat. | |||
 | Ez a szócikk a településről szól. Hasonló címmel lásd még:Surd (keresztnév). |
Surd (szlovénül:Šurd)községZala vármegyében, aNagykanizsai járásban, aZalaapáti-hát területén. A településen polgárőrség működik.[3]
Csurgótól északnyugatra,Zákány ésNemespátró közt fekvő település. Központján a6804-es út halad keresztül, de közigazgatási területének déli részét érinti aPorrogszentkirálytól idáig húzódó6813-as út is. A 6804-esből innen ágazik ki aNemespátróra vezető 68 153-as, illetve aBeleznára vezető 68 154-es út.
SurdÁrpád-kori település. Nevét már 1268-ban említették az oklevelek, mint aHahót nemzetség birtokát. 1468-ban Szenterzsébeti Forster György szerezte meg a Berzenczei Lorántfi családtól, de ugyanakkor a Debrentei Himfi család is jogot formált rá. 1471-ben aKanizsai családé volt, aki itteni birtokait visszaadta a Himfieknek és rokonaiknak. 1481-ben Forster György Tolnai Bornemisza Jánost osztályos testvérévé fogadva, a birtok felerészét átengedte neki, 1550-ben már Zalai Kelemen volt a földesura.
Az 1565–1566. évi török kincstári fejadójegyzékben csak 2 házzal vették fel. 1626-ban Szalay János birtoka volt, az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a falut több nemescsalád lakta. 1659-ben már evangélikus lelkésze is volt a településnek. 1701–1703-ban a Szabó család, majd 1715-ben Madarász László birtoka volt és ekkor 16 háztartást írtak benne össze. 1726-ban a Szalay család, 1757-benNiczky György tanácsos, 1773-ban grófNiczky Kristóf, 1835-ben grófFestetics László volt a földesura, majd azInkey család lett a birtokosa.
1856-ban grófZichy Domonkos püspök, majd grófZichy Edmund volt a helység legnagyobb birtokosa és hasonnevű fiának van itt nagyobb birtoka és az övé az Inkey család régi kúriája is. 1848-ban az itt átvonuló horvát hadak három alkalommal is felégették a helységet. A faluban a18. század során telepedtek le aMura vidékéről (az akkor mégTótság-nak nevezettVendvidékről) evangélikus szlovénok, akik mára asszimilálódtak. Az1950-es megyerendezésigSomogy vármegyeCsurgói járásához tartozott. 1910-ben 1022 magyar lakosa volt. Ebből 406 római katolikus, 2 református, 614 evangélikus volt.
Surdtól éjszakkeletre, aliszói határ felé feküdt egykor Pata falu is, és a községhez tartozott: Feketesár-puszta, mely 1856-ban aFestetics családdéghi ágának birtoka volt, továbbá János-major és Petrács-puszta is.
A községben 2007-ben 614 fő élt és összesen 238 lakás volt.[4]
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 615 | 614 | 600 | 528 | 558 | 552 | 535 | 529 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | 2025 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 98,2%, cigány 0,88%. A lakosok 50,7%-a római katolikusnak, 0,8% reformátusnak, 33,7% evangélikusnak, 0,65% felekezeten kívülinek vallotta magát (13,6% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 89,4%-a vallotta magát magyarnak, 1,1% németnek, 0,7% cigánynak, 0,4% horvátnak, 1,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 36% volt római katolikus, 23,7% evangélikus, 1,1% református, 0,2% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 5,4% felekezeten kívüli (32,6% nem válaszolt).[14]
A községben volt lelkész 1755-től 1779-igKüzmics István (1723–1779) szlovén születésű lelkész, vallási író. Őt követte a szintén szlovénBakos Mihály, aki ugyanúgy írt anyanyelvén.
Surd Magyarország egyik legnagyobbfenyőfatermelője, a falu lakosságának nagy része akarácsonyfák értékesítéséből él és az ország karácsonyfáinak mintegy 60 százalékát biztosítja.[15][16] Ennek megalapozásában múlhatatlan érdemei voltak Pagony (Petrzilka) Károlynak (1887–1949), aki a somogyi és zalai fenyőtermesztés atyjaként került bele a helyi köztudatba. Ő alapított a Zichyek surdi birtokán faiskolát, amely már az 1930-as években országos hírű volt.[17]
.svg)
