AStuart–ház (eredetilegStewart-ház) a Skót Királyság, később az Angol Királyság, végül Nagy-Britannia Egyesült Királyságánakuralkodóháza volt. A Stewart név egy régi skót udvari címből – High Stewards of Scotland, azazSkócia főudvarmestere – származik, amelyet 1150 körül nyertek el a Stewardok, majd apáról fiúra szállt egészen addig, amíg a cím hetedik viselőjétII. Róbert néven skót királlyá nem választották. Egyik leszármazottja,Stuart Mária királynő használta először a név francia alakját, a Stuart-ot.[m 1]
A Stuart-ház kisebb megszakításokkal 336 évig uralkodott a Skót Királyságban, 1371 és 1707 között.I. Erzsébetnek, Anglia királynőjének legközelebbi örököseVI. Jakab skót király (Angliában I. Jakab néven) volt, aki Erzsébet nagyapjának,VII. Henriknek – aTudor-ház alapítójának – ükunokája volt, mivelVII. Henrik lánya,Tudor MargitIV. Jakab skót királyhoz ment feleségül, s ő szülteV. Jakab skót királyt, akinek a lánya,Stuart Mária volt VI. Jakab édesanyja. Stuart Jakab megörökölte az Angol Királyság és az Ír Királyság trónját, így mindhárom szigeti nép feje lett, ráadásul 1603 és 1625 között a francia trónért is küzdhetett. Ez utóbbi időszak alatt a Stuartok Nagy-Britannia uralkodóinak hívatták magukat, bár parlamentáris unió a Stuart-ház utolsó királynőjének, Annának uralkodásáig nem létezett. A Stuartokat aHannover-ház követte, az ő dinasztiájuk protestáns szemszögből volt fontos, elsősorbanÍrországlondoni kormányzat alá vonásának ügyében. Az eredeti Stewart/Stuartklán még mindig létezik, a családnak több száz élő leszármazottja van.
A Stuart-ház első ismert tagja I. Flaald (Seneschal Flaald/Flaald udvarmester), Dol-de-Bretagne és Combourg urának11. századi breton követője. Flaald és közvetlen leszármazottai birtokolták Dol urának háznépében a Dapifer (étekhordó) örökölhető és tiszteletbeli tisztségét. Unokája, II. FlaaldI. Henrik angol királyt támogatta, és sorsdöntő lépést tett azzal, hogyBretagne-ból Britanniába ment, amely a Stewartok későbbi szerencséjének bölcsője (beleértve azt a lassan kialakuló, hosszantartó hagyományt, miszerint anormandiai (de) Ferrer nemesi családból házasodnak). Walter a Steward (–1177), II. Flaald unokája, a Shropshire–beli Oswestry-ben született. Testvérével, Vilmossal együtt, aki a Fitzalan család leszármazottja volt (Arundel grófja),Matilda császárnét támogatta az anarchiának nevezett időszakban. Matildát nagybátyja,I. Dávid skót király segítette, Walter pedig követte Dávidot északra 1141-ben, miután Matildát István angol király fogságba ejtette. Walter földbirtokot kapottRenfrewshire-ben és aLord High Steward (főudvarmester) címet is neki adták.IV. Malcolm skót király örökölhetővé nyilvánította ezt a tisztséget, mely így Walter fiára szállt, aki felvette aStewart nevet. A hatodikHigh Steward of Scotland (Skócia főudvarmestere), Walter Stewart (1293-1326), feleségül vette Marjorie Bruce-t,I. (Bruce) Róbert lányát, és fontos szerepet játszott a Bannockburnnél vívott csatában, így kapcsolatai révén szerzett hírnevet. Fiuk,II. Róbert skót király a Bruce-ház örököse volt, végül a skót trónra került, amikor nagybátyja,II. Dávid utód nélkül hunyt el 1371-ben.
1503-ban,IV. Jakab skót király megpróbálta megerősíteni a békét Angliával, ezért elvetteVII. Henrik leányát,Tudor Margitot. Fiuk, a későbbiV. Jakab születése tette a Stewart-házat aTudor-ház közvetlen örökösévé, és az angol trón várományosává. Tudor Margit később Archibald Douglasnak, Angus6. grófjának felesége lett, lányuk, Margaret Douglas,Stuart Henriknek, Darnley urának anyja. 1565-ben Henrik elvette elsőfokú unokatestvérét,I. Mária skót királynőt, akiV. Jakab lánya volt. Henrik apja,Matthew Stuart, Lennox 4. grófja, a Stuart/Stewart-ház lennoxi ágának tagja volt. Matthew gróf apai ági felmenője Alexander Stewart, Skócia4. főudvarmestere, anyai ági őseII. Jakab skót király volt, így előkelő helyen szerepelt a trónöröklési sorban. De megelőzte őket aHamilton család.
Feudális és dinasztikus szempontból a skótok többször francia segítségre támaszkodtak,II. Károly angol király uralkodása alatt, akinek törvénytelen fia születettLouise de Kérouaille, Portsmouth hercegnőjétől. Ez az ág kapta meg a fő Stuart-Lennox örökséget: a skótLennox-ot és a francia uralkodótólAubigny-t. Az ékkő azonban a Tudor-apanázsRichmond hercegség volt.
ALennox urai a mormaer címet viselték, amely átalakult Lennox grófjává. A Stewart család beházasodott a mormaer címet viselő klán uralkodó családjába. Bármelyik kék névre kattintva aLennox grófja oldalra jut, ahol részletesebben olvashat az adott személyről.
James Francis Edward Stuart, ellenfelei „idősebb trónkövetelő”-nek (Old Pretender), támogatói „a vízen túli királynak (the King Across the Water) nevezték, VIII. Jakab skót és III. Jakab angol királyként nyújtotta be a trón iránti igényét (1701–1766)
Charles Edward Stuart, akit az angolok csak „fiatal trónkövetelő”-nek (Young Pretender) hívtak), III. Károlyként szeretett volna trónra kerülni. A skótoknak ő a „csinos Károly herceg” (Bonnie Prince Charlie) (1766–1788)
James FitzJames]], Berwick1. hercege, (1670–1734),II. Jakab angol király törvényes fia, Liria és Xerica hercege, spanyol grandee, Fitz-James hercege és pair
Charles Michel Fitz-James (1794–1835), Alba14. hercege grandeeSpanyolország, Liria és Xerica hercege, Berwick hercege
↑Az angol „Stewart” névből a „Stuart” átírás a XVI. század végén történt meg, leginkább Mária skót királynő (Mary, Queen of Scots) révén, aki Franciaországba költözött, és ott a „Stuart” formát használta. Ennek oka, hogy a francia nyelvben nem létezik a „w” betű, és Mária a francia udvarban élt, ahol nevének átírását a francia helyesírási szokásokhoz igazították. Ez az átírás azután vált általánossá, amikor Mária fia,I. Jakab (VI. Jakab néven Skóciában), aki Anglia trónjára is került, az „Stuart” nevet használta a brit uralkodóként. A névváltozás tehát elsősorban a francia nyelvi hatások és a nemzetközi diplomáciai kapcsolatok miatt történt meg, és a Stuart-ház uralkodói Angliában is ezt az írásmódot terjesztették el.
↑abA "mormaer" kifejezés a középkori Skóciában a tartományi uralkodó vagy hercegi rangot jelölte, aki egy mormaerdom (tartomány) élén állt. A mormaerok nagy hatalommal bírtak, birtokaik és befolyásuk gyakran vetekedett a királyéval, és szerepük jelentős volt a regionális igazgatásban és katonai vezetésben. Ezek a tisztségek általában örökletesek voltak, és a mormaer cím viselői fontos szerepet játszottak a skót történelemben. A címet grófi rangként szokás beazonosítani.mormaer (Celtic title) (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑Alan fitz Flaadbretonlovag volt, akit feltehetőenI. Henrik angol király toborzott zsoldosként a testvéreivel vívott konfliktusai során. Miután Henrik Anglia királya lett, Alan hű udvaroncként szolgált, és nagy birtokokat szerzettNorfolkban,Sussexben,Shropshire-ben – ahol seriffként szolgált –, valamint a Midlands más részein, beleértve az oswestryi hűbéri báróságot és várat. Feladatai közé tartozott a walesi határ felügyelete is. 2024-ben a történészek őt tartják a FitzAlan család, azArundel grófok (1267–1580) és a Stuart-ház ősének, bár családi kapcsolatait sokáig találgatások és viták övezték. Forrás:Alan fitz Flaald (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑Walter fitz Alan XII. századi anglo-normann báró volt, aki skót főnemessé vált. 1122 előtt megalapította a Sporle-priorit (vallási központot)Norfolkban, amely a franciaországiBretagne régióban találhatóSt. Saumur kolostorhoz tartozott, mint annak filiája vagy alárendelt kolostora. Körülbelül 1136-ban lépettI. Dávid skót király szolgálatába. Kb. 1150-ben a király főudvarmester (High Steward of Scotland) lett, és három egymást követő skót király, Dávid,IV. Malcolm ésI. Vilmos alatt szolgált ebben a tisztségben. A főpohárnoki tisztség örökletes lett, Walter leszármazottai örökölték. A tisztség generációkon át történő betöltése okozta, hogy a családi nevük Stewart lett. Forrás:Walter fitz Alan (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑Alan, Walter fitz Alan fia és örököse volt. 1178-ban követte apját a Skócia főkamarása tisztségben, és 1204-es haláláig szolgáltI. Vilmos skót király. Alan életében a család megszerezte aBute-szigetet, és valószínűleg ő építtette aRothesay kastélyt a szigeten. Valószínűleg részt vettOroszlánszívű Richárdharmadik keresztes hadjáratában, 1191 júliusában tért vissza Skóciába. 1179 és 1183 között Melrose apátságban aláírt okirat tanúi között szerepelt. Alan a templomos lovagok patrónusa lett, bár nincs bizonyíték arra, hogy csatlakozott volna a rendhez. Őt és apját a Paisley-apátságban temették el. Forrás:Alan fitz Walter, 2nd High Steward of Scotland (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑Walter volt a Stewart/Stuart-ház első tagja, aki a „Stewart” vezetéknevet használta, és „Dundonald-i”-ként (of Dundonald) nevezték meg. Tanúként szerepelt egyII. Sándor skót király király által kibocsátott okiraton „Walterus filius Alani, Senescallus, Justiciar Scotiae” (Walter, Alan fia, Senescallus, Skócia bírója) megjelöléssel, azaz ő volt Skócia bírója. Vélhetően hozzá tartozott az a főudvarmesteri pecsét, melynek körirata „Sigill. Walteri filii Allani” (Pecsételve." Walter, Allan fia.) volt. Forrás:Walter Stewart, 3rd High Steward of Scotland (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑Alexander Steward részt vett ahetedik keresztes hadjáratbanIX. Lajos francia király oldalán, amely során fiatalabb testvére, John, 1249-ben elesett az egyiptomiDamiettánál. Úgy tűnik, zarándoklatot is tettSantiago de Compostelába, és ennek tiszteletére nevezte el legidősebb túlélő fiát Jamesnek (Jakab), amely név akkoriban ritka volt Skóciában. 1255-ben Skócia egyik régenseként szolgáltIII. Sándor skót király kiskorúsága idején. 1263 októberében a skót serege jobb szárnyának a parancsnoka volt Largsnál, sikeresen megvédték SkóciátV. Haakon norvég király inváziós serege ellen. Valószínű, hogy az ő idejében szerzett a Stewart-család uradalmat a Cowal-félszigeten, ahol Dunoon várukat is építették. Az ő idején a "Skócia főpohárnoka" (senescallus Scotie) címet használta – ez magasabb, mint a főudvarmesteri –, ami azt jelzi, hogy tisztsége nem csupán udvari pozíció volt, hanem nemzeti jelentőségű hivatali rangot képviselt. Forrás:Alexander Stewart, 4th High Steward of Scotland (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑1286-ban a Skócia hat régense közé választották, akik az országot vezettékIII. Sándor skót király halála után 1286–1292 között. Később, 1297. július 9-én behódoltI. Eduárd angol királynak. Egyike volt aRobert Bruce, Annandale 5. ura trónigényének támogatására kijelölt auditoroknak. A skót függetlenségi háborúk elején hű maradt az angol királyhoz, csatlakozottWilliam Wallace-hoz, mellette harcolt az 1297-es Stirling Bridge-i csatában. Wallace 1298-as falkirki veresége után átállt Robert Bruce oldalára, aki későbbI. Róbert néven Skócia királya lett. 1302-ben Franciaországba küldték, hogy támogatást kérjenek afrancia királytól Anglia ellen. Azonban miután Anglia győzelmet aratott, Jamesnek 1306. október 23-án újra esküt kellett tennieI. Edwardra, szent ereklyékre és szent iratokra tett esküvel, hogy biztosítsák hűségét. Ennek ellenére Robert Bruce ügyét szolgálta, ezzel ismét hazája iránti hűségét választva Edward király helyett. Forrás:James Stewart, 5th High Steward of Scotland (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑Walter Stewart 21 évesen részt vett az 1314-esBannockburni csatában az angolok ellen. A csata után Waltert kinevezték a Nyugati Határvidékek őrzőjévé, és megkapta a Largs földjeit, amelyeket korábbanJános skót király elkobzott. 1316-ban ezeket a földeket a Paisley-apátságnak adományozta. 1314 októberében ő adta a kíséretetI. Róbert skót király feleségének, az angol fogságból Skóciába hazatérő Elizabeth de Burgh-onak, és lányának, Marjorie Bruce-nek. 1315-ben feleségül vette Marjorie Bruce-t, és elnyerte Bathgate báróságátLinlithgowshire-ben. 1318-ban elfoglaltaBerwick-upon-Tweedet az angoloktól, és sikeresen megvédte 1319 júliusábanII. Eduárd angol király ostroma alatt. 1322-ben két másik nemessel megpróbálta meglepni az angol királyt aYorkshie-i Byland apátságnál, de II. Eduard elmenekült. 1320–1326 között Walter, Skócia főpohárnoka, birtokot adományozott John St. Clair-nek Maxtonban, tanúja Robert de Lauder, Lothian igazságszolgáltatója volt. Forrás:Walter Stewart, 6th High Steward of Scotland (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
Addington, Arthur C.The Royal House of Stuart: The Descendants of King James VI of Scotland (James I of England). 3v. Charles Skilton, 1969-76.
Cassavetti, Eileen.The Lion & the Lilies: The Stuarts and France. Macdonald & Jane’s, 1977.
Marek, Miroslav: The Stuarts (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2017. július 12.)
Johnston, G. Harvey.The Heraldry of the Stewarts: With Notes on All the Males of the Family, Descriptions of the Arms, Plates and Pedigrees (angol nyelven). Edinburgh and London: W. & A. K. Johnston, Limited (1906)
2021: Ez a szócikk részben vagy egészben aThe House of Stuart című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
2024 címerpajzsok: Ez a szócikk részben vagy egészben azArmorial of the House of Stuart című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.