Ez a lap egy ellenőrzött változata
Srí Lanka történelme része az indiai szubkontinens tágabb történetének és évezredekre nyúlik vissza.
Az ember a becslések szerint kb. 60 ezer évvel ezelőtt érkezett Afrikából Dél-Ázsiába. Körülbelül Kr. e. 5000-ig még szárazföldi, természetes híd volt azindiai-félsziget és Srí Lanka mai szigete között, így az emberek szabadon ide-oda vándorolhattak.
A Srí Lanka-i emberi letelepedés legrégebbi bizonyítéka körülbelül 28 000 évvel ezelőttre nyúlik vissza, de vannak régebbre visszanyúló kőszerszám felfedezések is, amelyeket kb. 42 ezer évesre datáltak.[1]
Leggyakrabban a mondák és legendák szolgálnak információforrásként a sziget eredeti, bennszülött lakosságáról. ARamayana hindu eposz egyes részei Srí Lankán játszódnak. Azonban aMahábhárata és a Mahavamsza[2] a fő források. Ezen írások szerint anagák és ajakkák alkotják Srí Lanka bennszülött lakosságát. Adravidák ésindoárják valószínűleg csak a Kr.e. első évezredben érkeztek Srí Lankára.
Az úgynevezett jakkák, aveddák leszármazottai ma is Srí Lankán élnek. Eredeti élőhelyüket elpusztították a dzsungel kiirtásával és mezőgazdasági területté alakításával. Olyan falvakba helyezték át őket, ahol a szingalézekkel és tamilokkal keveredtek. Ma már csak kevesen élnek teljesen a hagyományaik szerint és a kihalás veszélye fenyegeti őket. Az asszimiláció miatt belátható időn belül elveszítik önálló kultúrájukat és nyelvüket.
Kr.e. 500 körül indiai telepesek (azindoárjákhoz tartozók), a későbbiszingalézek érkeztek Srí Lankára. Az indoárja bevándorlók Sziṃha Vaṃszának nevezték magukat (szanszkrit vagy páli nyelven: Sziṃha = „oroszlán”, Vaṃsza = „törzs, származás”). Ezért lett az oroszlán a szingalézek nemzeti jelképe.
Vijaya (Kr. e. 543–504) a szingalézek mitikus törzsapja és Srí Lanka első királya volt. Állítólag a Kr. e. 6. században élt. Kíséretével az északkelet-indiai Vanga Királyságból Srí Lankára száműzték. A nyelvtörténeti tények azonban arra utalnak, hogy az első indoárja telepesek Északnyugat-Indiából érkeztek.
Tudjuk, hogy a szingalézek Észak-Indiából, az első szingaléz királlyal, Vijaya herceggel érkeztek.
A srí lankaitamilokra a különböző elméletek a következők:
A Kr.e. 3. századbanMahinda és nővére,Szangamittá, akiket apjuk,Asóka mauriai császár Srí Lankára küldött, athéraváda hagyomány formájában bevezettéka buddhizmust. A Mihintale, az egyik első buddhista kolostor a Missaka-hegyen épült, körülbelül hét kilométerreAnuradhapurától. A buddhizmus az Anuradhapurai Királyságállamvallása lett.
Az ókori görögöktől átvéve Európában a középkorig a szigetTaprobana néven volt ismert. Már korán megindult a kereskedelmi és kulturális kapcsolat aRómai Birodalommal ésKínával.[3][4]
ASelyemút a Srí Lanka-i királyságok fontos kereskedelmi útvonalává vált.Fa-hszien kínai zarándok szerzetes is ezen keresztül jutott el i.sz. 414 körül. a szigetre.[5]
KezdetbenAnuradhapura a szingaléz királyság fővárosa volt, majd a főváros többször változott, többek közöttPolonnaruwa ésSigiriya is az volt.
A középkorban a tamil királyság fővárosaJaffna volt.
Ezek a királyságok folyamatosan nyomás alatt voltak a szomszédos Dél-India részéről. Az indiaiCsola-dinasztia uralta az egész szigetet a 11. században. Az ezt követő időszakban több regionális (szingaléz és tamil) királyság alakult ki. A legfontosabbKotte királysága (ma Sri Jayewardenepura) volt.
1284-ben aJüan Birodalomidején Kublaj kán vezetésével expedíció érkezett Srí Lankára, hogy megszerezzeBuddha fogereklyéjét, de sikertelenül tért vissza Kínába.
Később, 1410/1411-ben konfliktus alakult ki aMing-dinasztia és a Kotte-i Királyság között a kalózkodás miatt, majd ismét a fogereklye miatt.Cseng He kínai admirális szakított 2000-el Mann belépett Kotte fővárosába, elfogtaVira Alakesvara akkori uralkodó királyt, és Kínába hozta. A királyt később szabadon engedték, de a tekintélyvesztés miatt elvesztette hatalmát. 1414 körül egy kínai delegáció ismét Kotte-ba érkezett, hogy segítsen hatalomra jutni a kínaiak által kedvelt új királynak, aki a Ming-dinasztia érdekeit képviselné a stratégiailag fontos kereskedelmi központban. Időközben azonbanIV. Parakramabahu leendő király egyesítette szinte az egész szigetet, és 1415-ben maga is elfoglalhatta Kotte trónját, és kiűzte a kínaiakat.[6]
Az újkorban az ország részben elvesztette függetlenségét, megérkeztek az európai gyarmati hatalmak, amelyek azonban csak a tengerparti síkságokat uralták; Kandy Királysága kezdetben még tovább élt.
Portugália először 1518-ban hódította meg a sziget part menti régióit. Miután Colombo már két évvel korábban holland lett, 1658-ban a sziget fennmaradó portugál része is aHolland Kelet-Indiai Társaság kezébe került.
1796-ban megkezdődötta brit uralom Ceylon felett, és 1803-ban koronagyarmat státuszt kapott.
Kandy királyságának 1815-ös meghódítása után az utolsó Srí Lanka-i királyt, Vikrama Rajasinhát letartóztatták és Indiába hurcolták, és ezután számos lázadást levertek, végül az egész sziget brit fennhatóság alá került.
Azinfrastruktúrát bővítették, és elősegítették akávé ültetvényeken történő termesztését. 1840-től kezdődően indiai tamilokat toboroztak a hegyvidéki ültetvényekre. 1860-tól kezdődőenteaültetvények váltották fel a kávétermesztést.
Az első nemzeti mozgalmak azelső világháború idején alakultak ki. Az 1917-ben alapítottCeyloni Reformliga két évvel később egyesült aCeyloni Nemzeti Kongresszussal. Ez a nemzeti mozgalom azonbana szingalézek éstamilok közötti viták miatt felbomlott.
1947 júniusában Ceylon britdomíniumot kapott. Végül 1948 februárjában aBrit Nemzetközösségen belül függetlenné vál. Aceyloni parlament kétkamarás rendszere a Ceyloni Szenátusból, mint felsőházból és a Képviselőházból, mint alsóházból állt. Amikor 1948-ban kivívták a függetlenséget, megerősítették a nők választójogát .
1972. május 22-én Ceylon „Sri Lanka” névenköztársasággá vált.
 | Bővebben:Srí Lanka-i polgárháború |
1983-ban, egy hosszan dúló etnikai konfliktus után,Srí Lankán kitört a polgárháború, amelyben az északkeleti régióktamil szeparatistái harcoltak a függetlenségükért. A legfontosabb csoport aTamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) volt, amelynek céljaTamil Eelam független állama volt. A polgárháború csak több mint 25 év után ért véget, 2009-ben, a Srí Lanka-i kormányerők teljes katonai győzelmével.
2019.április 21-én, húsvétvasárnap,iszlamista szélsőségesek kilenc helyszínen követtek el robbantásos merényleteket, a halottak és a sérültek száma több száz volt.
2005 és 2015 között Mahinda Rajapaksa volt az ország elnöke, akiautoriter rendszerben irányította az országot.[7][8] 2019-ben a testvérét, Gotabaya Rajapaksát választották meg elnöknek, míg Mahinda a miniszterelnök lett. A testvérek alatt Srí Lanka gazdasága 2022-ben összeomlott.[9] A népi tüntetések és tiltakozások az elnöki ház 2022. július 9-i megrohanásával és ostromával tetőztek, aminek eredményeként Gotabaya Rajapaksa elnök Szingapúrba menekült, majd később hivatalosan is bejelentette a lemondását.[10] A tüntetők ostrom alá vették és megrohamozták a miniszterelnök házát is és felgyújtották.[11]
2022 nyarán Ranil Wickremesinghe lett Srí Lanka új elnöke.[12] Különféle gazdasági reformokat hajtott végre Srí Lanka gazdaságának stabilizálása érdekében, amely enyhe javulást mutatott.[13][14]
