Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Solymár | |||
 | |||
| Solymár főtere aSzűz Mária neve templommal az adventi időszakban | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Magyarország | ||
| Vármegye | Pest | ||
| Járás | Pilisvörösvári | ||
| Jogállás | nagyközség | ||
| Polgármester | Dr. Zlinszky Péter (TESO)[1] | ||
| Jegyző | Dr. Beregszászi Márk | ||
| Irányítószám | 2083 | ||
| Körzethívószám | 26 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 10 927 fő(2025. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 564,11 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 17,86 km² | ||
| Időzóna | CET,UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 35′ 28″,k. h. 18° 55′ 44″47.591,18.92947.591000°N 18.929000°EKoordináták:é. sz. 47° 35′ 28″,k. h. 18° 55′ 44″47.591,18.92947.591000°N 18.929000°E | |||
  Solymár Pozíció Pest vármegye térképén | |||
| Solymár weboldala | |||
 AWikimédia Commons tartalmazSolymár témájú médiaállományokat. | |||
 | Nem tévesztendő össze a következővel:Solymár (keresztnév). |
Solymár (németül:Schaumar)nagyközségPest vármegyében, aPilisvörösvári járásban, abudapesti agglomerációban.Magyarország legnépesebb nagyközsége; 2019-ben 11 277 fős lélekszámú település volt.[3][4] Területe már abronzkorban, majd arómai korban is lakott volt; nevének első ismert okirati említése1266-ból való. [Az egyes forrásokban felbukkanó, 1255-ös legkorábbi okirati említéssel kapcsolatos említések tévedésen alapulnak.] Atörök hódoltság idején teljesen elnéptelenedett, ezért a18. század első évtizedeibennémetországi telepesekkel népesítették be. Amásodik világháborúig a lakosság döntő többségekatolikus vallású, magyar érzelműsváb volt, csak elenyésző kisebbségben fordultak elő a lakosok között magyar, vagy – a nevükből ítélve – más magyarországi nemzetiséghez köthető, illetve a katolikustól eltérő (református,evangélikus,görögkatolikus,izraelita vagynazarénus) vallású lakosok.
1946-ban a német lakosság nagy részét Németországbatelepítették, helyükre pedigHeves ésBorsod megyéből származó családokat, valamintfelvidéki éserdélyi menekülteket költöztettek; az újabb beköltözők révén néhány évtizeden belül életerős református közösség is kialakult a településen. Solymár az1980-as évek óta népszerű célpontja a budai agglomerációba kiköltözni vágyó budapestieknek, a telekárak színvonala miatt elsősorban a fővárosi elit és értelmiségi családok választották, illetve választják lakóhelyüknek. A település ma tömegközlekedési járatokkal közvetlenül megközelíthető BudapestII.,III. ésXIII. kerületéből is, aVolánbusz 9 buszjáratával (köztük 1 éjszakai), illetve vonattal aNyugati pályaudvar felől.
A 2011-es népszámláláskor a települést 9886-an lakták,[5] közülük 8708-an vallották magukat magyarnak és 1288-an német nemzetiségűnek[6], de aNemzeti Választási Bizottság nyilvántartása alapján a nagyközség már 2010-ben is a tízezernél nagyobb lélekszámú települések közé tartozott, tehát azóta ennek megfelelően zajlanak az önkormányzati választások. A települési önkormányzat mellett a hazai nemzetiségi önkormányzatiság kezdeteitől fogva (1994 óta) német kisebbségi (újabb elnevezése szerint német nemzetiségi) önkormányzat is működik, továbbá a település rendkívül gazdag kulturális életét alakító kultúrcsoportok, kulturális közösségek között is sok olyan van, amelynek céljai között a német nemzetiségi hagyományőrzés, értékőrzés valamely szegmense is ott szerepel.
A település azAranyhegyi-patak, aJegenye-völgy, aBudai-hegység és aPilis által közrefogott területen helyezkedik el, körülbelül az északi szélesség 47° 46'-én és a keleti hosszúság 18° 51'-én, a BudapesttőlPilisszentivánon átPilisvörösvár északnyugati külterületeiig vezető1107-es út (Mátyás király utca és Terstyánszky utca) mentén. Északkeleti külterületein és ottani lakott helyei között áthalad a10-es főút is, amellyel a központibb részeit a 11 106-os számú mellékút köti össze [utóbbi egy időben viselte a 11 302-es számozást is].
A szomszédos települések dél felől indulvaRemeteszőlős, délnyugatrólNagykovácsi, nyugatról-északnyugatrólPilisszentiván, északrólPilisvörösvár, északkeleti iránybólPilisborosjenő ésÜröm, keletrőlBudapest III. kerülete, délkeletről pedig aII. kerület. Korábban volt közös határa észak felőlCsobánkával is, de a 20. század határmódosításainak folytán a két község területe jelenleg nem érinti egymást.
A községhatár legdélebbi pontja abudaligeti Duna utca vége közelében,Budapest,Remeteszőlős és Solymár hármashatárától nem messze található. Innen a község déli határvonala végigfut aKálvária-domb, aKerek-hegy és aZsíros-hegy gerincén, majd nem sokkal az egykorizsíros-hegyi turistaház romjaitól nyugatra, a Kis-Antónia-árok mentén lefut a hegylábig, ahonnan továbbra is a vízmosás esését követve éri el –két egykori bányavasút jelenleg még kivehető nyomvonalát is keresztezve – a Pilisszentivánra vezetőországutat. Elhalad a már felszámolt egykoribányavasúti rakodó pályaudvar területe mellett, ezután átszeli aesztergomi vasútvonalat, illetve azAranyhegyi-patakot, majd a patak északi oldalán található, szőlőtermesztésre és szántóföldi művelésre használt területen felkapaszkodva jut el a10-es főútig. Onnan egy dűlőúton vezet le aHázi-réti-patak völgyébe (alig 150 méterre aHáziréti-víztározó gátjától), majd keletre fordulva, közúti nyomvonalakat követve vezet majdnem egészen a 10-es főútürömi elágazásáig. Onnan visszakanyarodik a vasútvonal mentén aRozália téglagyárig, majd azt megkerülve felkapaszkodik aCsúcs-hegy–Szarvas-hegy–Kálvária-hegy–Felső-patak-hegy–Les-hegy irányában húzódó gerincre. Ettől fogva a határ nagyjából a gerincet követve halad nyugat felé aJegenye-völgy eléréséig, majd a völgy felsőbb szakasza mentén éri el a Kerek-hegy térségét.[7]
Solymár legkönnyebben autóval (a10-es útról), aVolánbusz (Hűvösvölgy felől a64-es, a64A, a64B, a164-es, a164B és a264-es, valamint az éjszakai964-es), Árpád híd felől a830-as és832-es) autóbuszjárataival, illetve vonattal (aBudapest–Esztergom-vasútvonalon) közelíthető meg. Solymár közigazgatási területén található a 10-es úton közlekedő, de a település belső részeit nem érintő218-as buszjárat végállomása és utolsó néhány megállóhelye is; a nagyközség egyik különálló településrésze, a Kerekhegy pedig a157-es buszvonalon érhető el tömegközlekedéssel.
A hazai vasútvonalak közül aBudapest–Esztergom-vasútvonal érinti, melynek ma két megállóhelye van a határai közt: a vonal megnyitásától 120 éven át állomási státuszt viselőSolymár megállóhely, illetve a 2015-ben forgalomba helyezettSzélhegy megállóhely. Amíg a térségben intenzív szénbányászat folyt, addig rakodó állomása is üzemelt az északnyugati peremén. (Solymártelep vasútállomás).
A Solymár környéki hegyek és kisebb magaslatok alapkőzete kevés kivételleltriászidőszakimészkő vagydolomit, ami mellett előforduleocénkori mészkő, valamintoligocén korihárshegyi homokkő és budai márga; a medence mélyebben fekvő részeinkiscelliagyag, illetve azt azt helyenként befedőlösz. Az ásványi vagyon hasznosítására már a19. századtól több kő-, kőpor-, murva- ésszénbánya létesült, a kiscelli agyag kiaknázására pedig ugyancsak több agyagbánya és téglagyár települt meg ezen a vidéken. Tektonikai szempontból rendkívül változatos a terület, számos törés és vetődés tagolja a területet. Az egyik legfeltűnőbb tektonikai törésről aSolymári-medencének szinte a közepén emelkedő, 242 méter magas, kőporosodó dolomit alapkőzetűSzél-hegy tanúskodik, melynek csúcsától alig pár száz méterre is már csak a felszín alatt 70-100 méter mélyen található dolomit.
AZsíros-hegy keleti lejtőjén megtelepültdachsteini mészkőben többbarlang is kialakult: egy már megsemmisült barlang, amitKoch AntalJánoslyuka néven írt le, illetve ettől nem messze aBudai-hegység legismertebb barlangjai közé sorolhatóÖrdöglyuk-barlang, melyet szintén Koch Antal írt le először, és aminek több kijárata is ismert és aSolymári-kőfülke, aSolymári-kisfülke, aSolymári-sziklaüreg. Solymári területen található ezen felül aBudai-hegység egyetlen olyan barlangja, amelybenbazalt előfordulását is észlelték, aBudaligeti-bazaltos-barlang, mely aBudaliget határában (aKálvária-domb délkeleti oldalában) elhelyezkedő, ún. Hollandi-bánya középső udvarában nyílik.[8]
Solymár területén több kisebb-nagyobb forrás is található, melyek közül jelenleg három van olyan formán foglalva, hogy abból közvetlenül vizet lehessen nyerni (Rózsika-forrás, Törökkút-forrás, Disznó-forrás). E források közül (a jelenlegi helytörténeti ismeretek szerint) aTörökkút-forrás bírt történelmileg a legnagyobb jelentőséggel, miután nagyon sokáig ennek vize látta el ivóvízzel Solymárt, olyannyira, hogy a községbe levezető régi vízvezetéket a 19. században, sőt még a20. század elején is a hagyományrómai eredetűnek tartotta. ARózsika-forrás kedvelt turistacélpont nem messze Budapest határától, aDisznó-forrás pedig apilisszentiváni határban fakad, vizét ez utóbbi településre vezették[forrás?]. Sajnos a legutóbbi (2013-ban) elvégzett vízminőség-vizsgálatok szerint a három foglalt solymári forrás egyikének vize sem éri el az ivóvíz-minőséget.[9]
_Panor%25C3%25A1ma_utcai_kil%25C3%25A1t%25C3%25A1s.JPG)
Solymár történelmi településmagja – nagy általánosságban – egy olyan, hozzávetőlegesen téglalap alakú területként írható le, amit északról aPilisszentivánra vezetőTerstyánszky utca, keletről a nagyközség észak-déli főutcájának számító Mátyás király utca, dél felől a Hősök utca, nyugatról pedig nagyjából a Rákóczi utca vonala határol. Itt található a katolikus és a református templom, az iskola mindkét épülete, a három óvodaépület közül kettő, a polgármesteri hivatal, a művelődési ház, több más oktatási intézmény, a helytörténeti gyűjtemény, az orvosi rendelő és a családsegítő központ, a postahivatal és a helyi látnivalók jelentős része is – más kérdés, hogy vendéglátóhelyekben nem bővelkedik ez a településrész.
AXX. század első évtizedei óta azonban a község egyre több más, korábban főleg mezőgazdasági művelés alatt állt területei is beépültek, lakóövezetté váltak, e területek egy részét a helyiek községrész-névvel definiálják. Bár a régi solymári dűlőnevek nagy része mára nagyjából eltűnt a község kollektív emlékezetéből, az újabban beépített területek elnevezésében nagyrészt az ottani egykori dűlőnév (illetve jobbára annak magyar fordítása) őrződött meg, így ezen dűlőnevek megmaradhattak aXXI. századra is. Solymár fontosabb, a településközponttól messzebb eső településrészei az alábbiak (északról indulva, az óramutató járásának irányában):
A régészeti kutatások alapján szinte biztosan állítható, hogy már aneolit kortól (i.e. 3000) éltek itt emberek. A leletek azonban azt mutatják, hogy a kőkorszak embere tartósan is megtelepedett itt, ezt támasztja alá, hogy a neolitikus korból származó leletek mellett bronzkori leletek is előkerültek, a Mátyás-dombon pedig egész bronzkori telepet tártak fel. Az e korból származó leletek többsége edénylelet, melyek alapján az itt élő bronzkori emberek valószínűlegtrák eredetűek lehettek.[13]
Az1970-es években folytatott ásatások feltártak a község határábanrómai, illetveavar sírokat is. A római időkben biztosan lakott volt Solymár területe, ezt nemcsakAquincum közelsége, de számos római kori lelet, köztük sírkövek és épületmaradványok előkerülése is igazolja. Római villa jelenlétére utalhatnak a Rozália-téglagyár közelében talált ősi kút kiképzése, illetve a közelében talált cseréptöredékek is, sőt egyes – bizonytalan – feltevések szerint római eredetű lehet a Török-kút néven ismert forrás legelső foglalásának kiképzése, illetve az onnan a völgy irányában létesített nyitott vízvezeték kialakítása is. Solymár területének keleti részén mintegy 150 sírt tartalmazó, a2. századból származó római, a vasútállomástól nem messze pedig ennél alig kisebb avar kori temetőt is felszínre hoztak.
A település nevének eredetét illetően több teória is létezik, legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a név az ide telepített királyi solymászok emlékét őrzi. Létezik olyan elképzelés is, hogy a név esetleg a római korban itt folyó sókereskedelem kapcsán a latin „sal” (só) kifejezésből eredhet, ennek valószínűsége azonban elenyésző.[14] A solymászattal kapcsolatos teóriát erősíti viszont – más megközelítésből – az a feltételezés[15] is, amely az egyébként hasonló foglalkozást jelentő szlávszokolár szóval rokonítja, illetve abból látja eredeztethetőnek a nevet.
1266-ban neveSalamar néven szerepelt az oklevelekben. A településen ezt az adatot tekintik Solymár első okleveles említésének, ennek megfelelően 1966-ban ünnepelték a község 700 éves fennállását, a 750 éves évfordulós rendezvényeket pedig ugyanezen logika mentén 2016-ra szervezték.
Birtokosa a13. század második felében aBár–Kalán nemzetségbeli II. Nána comes volt, miként erről végrendeletében is megemlékezett.
Asolymári vár (melyet hívnak (hibásan[16]) Szarkavárnak is) feltételezhetően aXIV. században épült, a települést akkoriban birtokló Lackfi család építtette. A várról az első említés1401-ből való.1435-ben Borbála királyné birtokában találjuk, aki utánErzsébet királynének,I. Albert király özvegyének a birtokába került, aki1442-ben a Korbáviai grófoknak adta zálogba, de nem sokáig maradhatott kezükön, mert1444-ben már az Olnodi Czudar család birtoka volt, akik még ebben az évben 600 forintért a Rozgonyiaknak zálogosították el.
1455-benGarai László nádor,1468-ban Garai Jób ésÚjlaki Miklós birtoka volt,1490-ben pedigCorvin János birtokában találjuk. Ebből az időből maradtak fenn, a mai községtől mintegy 1000 méternyire, az úgynevezett "Schlossberg"-en egy épület romjai, melyek még aXX. század elején is láthatók voltak és melyeket a szájhagyományMátyás király vadászkastélyának maradványainak tartott. A település főleg királyi szolgálók, solymászok és vadászok lakóhelye volt, a vár pedig elsősorban vadászkastélyként működött.
Solymár atörök hódoltság alatt elnéptelenedett, a vár pedig romlásnak indult; az1629-1695 évi összeírásokban az elpusztult helyek között szerepelt. A pusztává vált település területe 1661-től a felsővattai Wattay család birtoka, először Wattay Pál Pest-Pilis-Solt vármegye helyettes alispánja birtokában volt.I. Lipót császárKollonich Lipótesztergomi érsek javaslatára kezdeményezte, hogy a török hódoltság után néptelenül maradt földekreNémetországból költöztessenek telepeseket, érdekes módon azonban a Buda körüli települések birtokosai közül egyetlenkéntWattay János, aki Solymár birtokosa is volt akkor – talán református vallása miatt, vagy talán büntetésből, hiszen aRákóczi-szabadságharc idejénkuruc alispán volt – nem kapott engedélyt arra, hogy közvetlenül Németországból költöztessen telepeseket a birtokaira. Nyilván ezzel függ össze, hogy Solymárra sokkal szórványosabban, és némileg később érkeztek az első telepes családok, mint a környék falvainak többségére, valamint ezzel függhet össze az is, hogy az ide települt német családok jelentős része a környékbeli településekről hurcolkodott át a településre. Azok a családok pedig, akik mégis Németországból érkeztek, azok – a közelmúlt családkutatási eredményei alapján – a Frankföldről költözhettek ide.[17] A község újratelepülése feltehetőleg aXVIII. század első éveitől indult meg:1715-ben még csak 16,1720-ban már 47 adóköteles (túlnyomórészt német) háztartást írtak itt össze. AXVIII. század első solymári összeírásaiban mégrác (szerb) családneveket is találhatunk (ők később valószínűlegCsobánkára települtek át), majd távozásuk után,Mária Terézia uralkodása alatt fokozatosan egyre többsváb (német) telepes érkezett a területre.
Az 1700-as évek derekán a község a Tersztyánszky-család, majd később,1848-ig aMajthényi- ésKállay-családok birtoka volt. A19. század második felében grófKarátsonyi Guido volt itt birtokos, halála után pedig, a század végén és a20. század első harmadában fia, grófKarátsonyi Jenő volt Solymár legnagyobb birtokosa és utolsó földesura. AKarátsonyi család itteni földbirtokos tagjainak nevéhez fűződik egy különleges szokás, arózsaesküvők hagyományának meghonosítása, amely Magyarországon szinte csak a család háromPest megyei birtokán, Solymáron, Pilisvörösvárott és Pilisszentivánon terjedt el, az1882 és1914 közötti időszakban.
1862-ben nagy tűzvész pusztított itt, melyben a település jelentős része (61 lakóház) leégett. A tűzben leégett az akkori plébánia épülete, és megsemmisült az ott őrzött anyakönyvek, illetve egyéb iratok jelentős része is.
A falu a19. századtól jórészt a földművelésnek (szőlő-, gyümölcs-, búza- és káposztatermesztés), és nem utolsósorban a főváros közelségének köszönhetően dinamikus fejlődésnek indult.1895-ben a vasút (Budapest-Esztergom) bevezetésével még könnyebbé vált a kapcsolattartás Budapesttel.
A község aXX. század elejénPest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Pomázi járásához tartozott.1910-ben 3108 lakosából 1086 magyar, 1983 német, 25 szlovák volt; vallási megoszlás szerint 3025 volt a római katolikusok és 43 a protestánsok száma.
Azelső világháborúban a község mintegy 3300 lakosa közül 525 fő teljesített hosszabb-rövidebb időtartamú katonai szolgálatot. A különböző hadszíntereken, vagy később a hadifogságban több mint hatvanan estek el, az emlékükre1924 októberében állított hősi emlékmű márványtábláira 64 nevet véstek fel. Későbbi, a 2010-es években folytatott kutatások eredményei szerint a háborús áldozatok száma ennél is néggyel több lehetett: volt, aki valószínűleg még élt az emlékmű felállítása idején, volt, aki névazonosság miatt nem került fel az emléktáblára, két érintett család pedig elköltözött a településről a háború végét követően, az ő elesett rokonuk tehát vélhetőleg azért nem szerepelnek az emlékművön, mert az évek alatt megfeledkeztek a családjukról.[18]
ATanácsköztársaság időszaka Solymáron szerencsés módon véráldozatok nélkül zajlott, mint ahogy a forradalom leverését követő hónapok sem jártak emberhalállal, bár a direktórium volt tagjait azOstenburg-különítmény irányítása mellett megbotoztatták, egy részüket hosszabb-rövidebb időre (átlagosan négy hónapra)Hajmáskérre internálták, három tanácsköztársasági vezetőt pedig bíróság elé állítottak – közülük ketten egy-egy év börtönbüntetést kaptak, a harmadikról – Kopp (magyarosítás utáni családnevén Koppány) Mártonról – a tárgyaláson derült ki, hogy hamis váddal citálták a bíróságra.
Amásodik világháborúban legalább hatvan fő esett el katonaként a különböző hadszíntereken, illetve halt meg hadikórházakban vagy hadifogságban, továbbá közel húsz polgári áldozatot is szedtek a harcok a település lakói közül. Mivel a háború utolsó hónapjaiban, a front közeledtének hírére mintegy 25volksbundista, vagy pusztán a szovjet katonák kegyetlenkedéseitől tartó család nyugatra menekült – és már nem is tért vissza onnan –, továbbá bő egy évvel később az itthon maradt sváb családok nagyobb részét is kitelepítették, valószínűleg sosem lehet már megállapítani a harcokban és a fogságban elhunyt solymári lakosok végső számát.
AII. világháború után, 1946. április 18-án és 23-án a falu lakosságának közel felét, s a sváb lakosság nagy többségét (mintegy 1960 főt)kitelepítettékNémetországba, helyükre még abban az évbenmezőkövesdiek, illetve acsehszlovák–magyar lakosságcsere keretébenfelvidéki magyarok, majd – jóval szerényebb számban – erdélyi származású családok is kerültek.
Az1950-60-as években beinduló országos iparosítási hullám jegyében, az1970-es évek első felében – a falu határában már régóta működőRozália téglagyáron felül – újabb téglagyár épült, a községvasútállomása közelében. Ezen kívül gyárak is létesültek Solymáron, a korábbi kisebb üzemekre, helyi kisipari szövetekre alapulva, illetve részben azokból kifejlődve: ezek közül legfontosabbak aPest Megyei Műanyagipari Vállalat (PEMŰ) és aPest Megyei Faipari Vállalat, melyek sok száz munkahelyet teremtettek a térségben lakók számára. Ezzel is összefügg, hogy Solymár állandó lakosainak száma az1970-es évre átlépte a 4000 fős értéket.
Az1980-as években egyre több budapesti vásárolt telket a község zöldövezeteiben. Először csak hétvégi pihenőhelynek, majd a rendszerváltás után egyre többen választották állandó lakóhelyüknek Solymárt.
Hivatalosan1978.augusztus 30-ától (ténylegesen csak1979 tavaszától) került az akkori nagyközség üzemeltetésébe a közigazgatásilagNyergesújfaluhoz tartozóPusztamaróton létrehozott, egy korábbi honvédségi területen kialakított úttörőtábor, mely magában foglalta az1945 előtt elnéptelenedett település hajdani iskolaépületét, és több, időközben lebontott lakóház egykori házhelyét is. A település vezetése 1979-től néhány éven keresztül komoly összegeket fektetett a viszonylag félreeső terület fejlesztésébe.[19]
A rendszerváltás után kiderült, hogy a terület használatának jogi viszonyai nincsenek egyértelműen dokumentálva, így még az önkormányzat számára sem volt tisztázott, hogy a tábor Solymár tulajdonába, kezelésébe, vagy csak használatába került-e. A tábor tulajdonosaként fellépő önkormányzat egy ideig úgy oldotta meg a jogi problémákat, hogy bérleti szerződést kötött egy vállalkozással, majd egy fertőzésre hivatkozva felbontotta vele a szerződést. Az akkori jegyző pár évvel későbbi, e témában született dolgozata azt sugallja, hogy a váratlan lépést a solymári képviselő-testület olyan reménye motiválhatta, hogy a tábor területe elbirtoklással a községre szállhat; e verzió szerint ez azért nem következhetett be, mert az elbirtokláshoz szükséges használat időtartamát épp akkoriban emelték 10-ről 15 évre.[20] A nevezett jegyző utóda szerint viszont a vagyonvesztés már 1995. április 1-jével [egy harmadik, mindkettejüknél korábbi jegyző hivatali idejében] megtörtént, hiszen az ingatlan tulajdonviszonyára vonatkozó igényt a községi önkormányzatnak az akkori jogszabályok szerint 1995. március 31-ig kellett volna bejelentenie.[21] Pusztamarót üzemeltetési jogát mindenesetre így vesztette el az 1990-es évek második felére Solymár Nagyközség Önkormányzata.
Bár manapság a magukatsvábnak (németnek) vallók szerény kisebbségben vannak a település lakosai között, mégis sokan érzik fontosnak a község régi hagyományainak ápolását, amiről többek között a nemzetiségi óvoda, az iskola és a nagyszámú kulturális egyesület hivatott gondoskodni. Ennek keretében nyílt meg 2016 áprilisában a település legújabb közösségi színtere is, a Tájház / Bauernhaus, amely egy, az 1930-as években épült sváb parasztház felújításával valósult meg.
A településen számos írott médium illetve helyi televízió is működik, illetve működött arendszerváltás évei óta, ezek is mindig nagy súlyt fektettek a nemzetiségi hagyományok őrzésére és életben tartására. A hivatalos helyi újság – az1989-től létezőSolymári Hírmondó – mellett1999-től több mint egy évtizeden át jelentek meg egyéb (iskolai, egyházi, de legfőképp civil közéleti) újságok is (időrendi sorrendben: Holló, Solymár Csillaga, Iskolaharsona, Sólyomszem, Szólj Már, Fixpont), ezek egyikéből, az eredetileg a katolikus egyházközség folyóirataként indult Solymár Csillagából nőtt ki országos lappá aKépmás családmagazin.[22]
2011 tavaszától2014 decemberéig a községi önkormányzat hivatalosan két helyi lapot jelentetett meg: aSolymári Hírmondó ingyenesen kézbesítve jutott el minden helyi háztartásba, aSolymári Magazin pedig a megjelenési ideje alatt kereskedelmi forgalomban árult havi magazinként bővebb terjedelemben, színesebb tartalommal informálta a helyi közélet iránt érdeklődő lakosokat. 2015 elejétől ismét a Solymári Hírmondó a település egyetlen hivatalos nyomtatott lapja, minden háztartásba ingyenesen kézbesített, néhány hónapig 20, majd 2015 májusától 36 oldalas havilapként.
Solymár önkormányzata 2016-ban ünnepelte a település fennállásának 750. évfordulóját.
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 9901 | 10 049 | 10 823 | 11 220 | 11 005 | 11 009 | 10 927 |
| 2013 | 2014 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | 2025 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,1%-a magyarnak, 13% németnek, 0,2% románnak, 0,2% szlováknak mondta magát (11,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 42,9%, református 9%, evangélikus 1,4%, görögkatolikus 0,8%, izraelita 0,3%, felekezeten kívüli 17,1% (25,3% nem nyilatkozott).[23]
2019-ben 11 277 fő lakosa van a községnek.[24]
2022-ben a lakosság 88,6%-a vallotta magát magyarnak, 8,6% németnek, 0,2% szlováknak, 0,2% ukránnak, 0,2% románnak, 0,2% cigánynak, 0,2% lengyelnek, 0,1-0,1% horvátnak, görögnek, örménynek, bolgárnak és ruszinnak, 6,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 35% volt római katolikus, 7,8% református, 1,5% evangélikus, 0,7% görög katolikus, 0,2% izraelita, 0,2% ortodox, 2% egyéb keresztény, 0,5% egyéb katolikus, 13,7% felekezeten kívüli (38,1% nem válaszolt).[25]
_avat%25C3%25A1sa._-_Solym%25C3%25A1r%2c_Templom_t%25C3%25A9r_26.jpg)
.JPG)
Ismeretes olyan feltételezés, mely szerint munkásmozgalmi emlékmű lehetett, más emlékező arra gyanakszik, hogy az objektum aBudai Önkéntes Ezrednek állíthatott emléket, és olyan verzióról is tudni vélnek a település lakói az emlékmű keletkezését illetően, mely szerint a műtárgyat 1948-ban állították, és az 1848-49-es szabadságharcnak kívántak emléket állítani általa. E teória szerint a centenáris emlékművön eredetileg a Kossuth-címer volt látható, az 1849-1949-es évszámokkal. Írott forrás az emlékmű létesítésével kapcsolatosan ezidáig nem került elő, továbbá az elektronikus úton megkeresett, potenciális illetékesek sem tudták alátámasztani ezidáig egyik teóriát sem.[49]
A Solymári-medence florisztikailag apannóniai flóratartományŐsmátra flóravidékpilisi flórajárásához tartozik; jellegzetes – fogyatkozó – növénytársulásai a nyílt és zárt dolomit sziklagyepek, amik egyre kevesebb helyen találhatóak meg a község területén többé-kevésbé eredeti állapotukban (pl. Szél-hegy, Kakukk-hegyi gyepfolt, kerekhegyi tisztás stb.). Ezen társulások jellegadó növényfajai aderes csenkesz,leánykökörcsin,tavaszi hérics,kisfészkű hangyabogáncs,naprózsa,sziklai perje,fehér varjúháj,sudár rozsnok. A nedvesebb lejtőkön a zárt sziklagyep beerdősülése figyelhető meg, ezeken a területeken elegyes karszterdő alakul ki.
A Budai-hegység vonulatának északi lejtőin állományalkotó avirágos kőris, ahársak és amolyhos tölgy, helyenként telepítettfeketefenyő-foltok is találhatók ugyanitt. Gyakoribb fajai ezeknek a társulásoknak abudai berkenye, azostorménfa, ahúsos som, abibircses kecskerágó, akorai juhar stb. A magasabb szinteken 70-90 %-ban záródó erdők jelennek meg, melyekben akocsánytalan tölgy és acsertölgy dominál. Több helyütt erdőalkotó jövevényfa a község területén az akác, amely amellett, hogy meghonosodott a vízmosások szinte mindegyikében, több helyen telepített állományokban is megtalálható.
Jellegzetes vízközeli élőhely Solymár területén a Jegenye-völgy keskeny szurdokvölgye, ahol az erdőgazdaság2010 körül jelentősenyves éger-telepítéssel igyekezett visszaállítani a szurdokvölgy eredeti növényvilágát. Fontos vizes élőhely még Aranyhegyi-patak folyása mentén kialakult nádas, amely sajnos jelentős mértékben elszennyeződött, vélhetően a pilisvörösvári szennyvíztisztító telepen alkalmazott korábbi korszerűtlen technológiának köszönhetően; ettől függetlenül még most is megtalálható a területen a védettbékakonty és a szintén védettkígyónyelvpáfrány.
Solymár környékének állatvilága nem sokban tér el az ország középső részének középhegységeire jellemző állatvilágtól. A rovarfauna jellegzetes, a kirándulók számára is sokszor szem elé kerülő képviselői anagy éskis szarvasbogár, azimádkozó sáska, akardoslepke, afecskefarkú lepke és asakktáblalepke.
A madarak közül a lakott területekhez közelebb a viszonylag urbanizálódottabb énekesmadarak (fekete rigó,erdei pinty,házi rozsdafarkú,citromsármány stb.), abalkáni gerle és aszarka, a külterületeken pedig afácán, akakukk, aszajkó, acigánycsuk és a különféleharkályok mondhatók gyakorinak. Nyári hónapokbangyurgyalagokkal is gyakran lehet találkozni, a Zsíros-hegy térségében pedig egyes évekbenhollók is fészkelnek. A ragadozó madarak közül gyakorinak mondható azegerészölyv, a lakótelepen élő tekintélyesmolnárfecske kolóniát pedig olykorkabasólyom dézsmálja. Az Auchanhoz közel vádaszik a parlagi sas és a kerecsensólyom az ott előforduló ürgékre. Korábban az extenzíven művelt gyümölcsösök környéke kedvező életfeltételeket biztosított ahantmadár és több más rigóféle énekesmadár (kerti rozsdafarkú,rozsdás csuk) számára is, e fajok solymári állománya azonban az utóbbi évtizedekben nagyon megcsappant. Eltűnt a területről akövirigó is, amely az1970-es évek végén még többször megfigyelhető volt aSzél-hegy dolomit sziklagyepes élőhelyein.
Az emlősök közülvaddisznóval ésrókával – vagy legalábbis ezek kártételével – a legkönnyebb találkozni, de gyakori anyest és asün is; a lakótelepi házak panelhézagaiban denevérek (főlegkorai denevérek) élnek, az erdőkben pedigszarvas,őz ésmuflon is előfordul. Az Auchan környéken számottevő ürgepopuláció telepedett meg, ide vonzva néhány parlagi sast és kerecsensólymot is. A településhez tartozó mezőgazdasági területeken a mezei nyúl is gyakran megfigyelhető.
A kétéltűek közt a foltos szalamandra a legjelentősebb, melynek Solymár és Budaliget között, az úgynevezett Szalamandra-völgyben van egy erős populációja. További kétéltűek is előfordulnak, mint a barna varangy és a kecskebéka. A hüllők közül Solymáron az egyik legjelentősebb az erdei sikló.
Az egykori Solymár II. téglagyár mellett létrejött tóban gazdag halállomány telepedett meg (pl. csuka, keszeg), odavonzva egyes vízimadarakat is, köztük kis kócsagokat és tőkés réceket.
Külön említést érdemel aSolymári-ördöglyuk állatvilága, amelyrőlDudich Endre több tanulmányt is publikált. Ezek szerint a barlangban aMyotis és aRhinolophusnembe tartozódenevérfajok is előfordulnak (közönséges denevér,kis patkósdenevér,hegyesorrú denevér), a denevérekben élősködődenevérlegyek közül pedig négy fajt azonosítottak (Penicillidia conspicua, Mycteribia blasii, Nyeteribia schmidti, Nycteribia biaticulata). ASolymári-ördöglyukban előforduló barlangi rovarok között is több érdekes és ritka példányt írtak le, így kétfajta szárnyatlan ősrovart és egy addig teljesen ismeretlen sertefarkú rovart is.[54]
Solymár állattani érdekességeihez tartozik még, hogy1988-ban aMagyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) egyik helyi tagja a Kerekhegy fölötti erdőkben[55]lazúrcinege előfordulását észlelte. A megfigyelés különlegességét az adta, hogy a faj magyarországi előfordulása akkor még nem volt bizonyított – más kérdés, hogy miután bizonyító felvétel nem készült, és három független észlelő sem volt jelen, az MME nem hitelesíthette ezt az észlelést sem.2010 meglehetősen csapadékos tavaszán viszont a Solymári Környezetvédők Egyesületének több tagja is észlelteharis előfordulását a község egyik – lakóházakhoz közeli – mezőgazdasági területén, méghozzá több napon keresztül; ez a megfigyelés kuriózumnak számított, mert a faj solymári előfordulását korábban sehol nem írták le.[56]
A település címere egy, a címerpajzson álló, karján idomított vadászsólymot tartó solymászt ábrázol, ez a címerrajz1885-ben bukkant fel először a település ismert történetében.[57] A jelenleg használt címerBokros Ferenc festőművész címerrajzának stilizált változata; a pajzs felső része kék, az alsó része zöld. A két térfelet nem egyenes, hanem szabálytalan vonal választja el, az ég és a földfelszín közti horizontot jelképezve, mely horizont kirajzolja a solymári vár stilizált körvonalait is. A címerpajzs zöld mezejében látható még egy szőlőtő is.
1990-benBogdán István grafikus egy, a heraldikai szabályoknak megfelelő, új címert alkotott,[58] amely egy címerpajzson elhelyezkedő, kézfején sólymot tartó, lebegő kart ábrázolt, és felajánlásból a községnek adományozta ezt a címerrajzot használatra. Miután azonban a lakosság egy része ellenszenvvel fogadta az új címert, az alkotó1992 körül visszavonta a felajánlását.
A település zászlaja fehér és sötétkék (ibolyakék) színű, közepén a címerrel, ugyanez a két szín jelenik meg a település hivatalos koszorúin, koszorúszalagjain, illetve a hivatalos kiadványok egy részének tipográfiájában is.
A nagyközség római katolikus egyházközsége zarándokzászlóval is rendelkezik, melyet egyházi körmeneteken, zarándoklatokon használnak, ennek színei a községi zászlószínekkel azonosak, de a közepén a templom Szűz Máriát ábrázoló kegyképének kör alakba foglalt reprodukciója látható.
 | Bővebben:Solymár politikai élete |
Solymár1970 óta visel nagyközségi címet, a 2010-es évtized eleje óta az ország legnépesebb, városi cím nélküli települése.
A képviselő-testület összetételében az 1990-1994 közti önkormányzati ciklusban független képviselők domináltak néhány pártjelölt mellett,1994-2006 kizárólag függetlenként induló jelöltek kerültek a testületbe, 2010 óta viszont határozott (2019-ig kétharmadosnál nagyobb arányú, majd kissé szerényebb) fideszes többség jellemzi a képviselő-testületet, független jelöltként azóta (egy helyi egyesület kislistán mandátumot szerző jelöltjét nem számítva) senki sem került be az önkormányzatba. A rendszerváltás óta eddig még minden képviselő-testület kitöltötte a 4 éves ciklusát.
Polgármesterek1990 óta:
| Név | Hivatali idő | Jelölő szervezet(ek) | Forrás, megjegyzések |
|---|---|---|---|
| Dercsényi Péter | 1990–1994 |  SZDSZ | Az 1990-es választási eredmények:[59][60] |
| Enczmann László | 1994–2006 | független | Az 1994-es választási eredmények:[61] |
| Az 1998-as választási eredmények:[62] | |||
| A 2002-es választási eredmények:[63] | |||
| Dr. Szente Kálmán | 2006–2024 | független (Fidesz által támogatott) | A 2006-os választási eredmények:[64] |
 Fidesz–KDNP | A 2010-es választási eredmények:[65] | ||
| A 2014-es választási eredmények:[66] | |||
| A 2019-es választási eredmények:[67] | |||
| Dr. Zlinszky Péter | 2024– | TESO Egyesület | A 2024-es választási eredmények:[1] |
Solymár első, egyházi iskolája a mai községháza helye közelében állt, de az épület 1862-ben, tűzvész következtében leégett. Az új iskolaépület 1874-ben a mai Dózsa György utca és a Bajcsy-Zsilinszky utcák sarkán épült fel, ott1903-ig, az egyházi iskola államosításig működött az intézmény. 1903. nyarán a község új iskola építésébe fogott a templomtól délre fekvő telken, a régi iskolát pedig óvodává alakították. Később, a növekvő gyereklétszám és az iskola növekvő helyigénye miatt újból iskolai funkció került a régi iskola épületébe is. Jelenleg is ezen a két telken, azóta többször átépített és bővített épületekben folyik a nagyközség alapiskolai oktatása; az iskola1991.május 24. óta[68] viseli Hunyadi Mátyás nevét. Az alapiskolát az1970-es évek óta zeneiskola (később művészeti iskola), 2009-től pedig pedagógiai szakszolgálat egészíti ki. Teljes neve ígyHunyadi Mátyás Német Nemzetiségi Általános és Művészeti Alapiskola, Egységes Pedagógiai Szakszolgálat lett, de az intézmény megnevezésére hivatalosan alkalmazható az iskola ötszavas, rövid neve is.
Az első solymári óvoda1891-ben nyílt, később a gyereklétszám növekedésével több új óvoda is létesült; a legkiterjedtebb az 1970-es években volt a solymári óvodák hálózata, amikor néhány nevelési évben egyszerre 5 helyen folyt a faluban óvodai nevelés. Jelenleg két intézmény három épületében foglalkoznak az óvodás gyerekekkel: az Óvoda Solymár nevű, községi fenntartású intézményhez tartozik a lakótelepen található,1977-ben épültKék Óvoda és a Polgármesteri Hivatallal közös telken elhelyezkedőNapsugár Óvoda (ez utóbbi helyén 1953-ig a főjegyzői, majd tanácselnöki szolgálati lakás állt); aLustige Zwerge Német Nemzetiségi Óvoda pedig önálló intézményként működik, ugyancsak a Polgármesteri Hivatal szomszédságában, a Német Nemzetiségi Önkormányzat fenntartásában.
.jpg)
Solymár első, 20 férőhelyes bölcsődéje1953-ban létesült, miután az akkori tanácselnök felajánlotta ezen célra az általa használt szolgálati lakást. Az épületet1955-ben és 1977-ben is bővítették, de miután az1980-as években csökkent az igény a bölcsődei ellátás iránt, először csak két csoportszobát adtak át óvodai célokra, majd az1990-es évek elején az egész intézményt megszüntették, és helyén óvodát hoztak létre (azonos a későbbi Napsugár Óvodával). Az új bölcsőde létesítése iránti igény a 2010-14-es önkormányzati ciklus elején merült fel újból komolyabban, mígnem az önkormányzat2013 tavaszán kezdett új bölcsőde építésébe a Györgyhegy nevű községrészben, a Pipacs és Ibolya utcák által határolt zöldterületen. Az új bölcsőde 2013 szeptemberében kezdte meg működését, mint az Óvoda Solymár tagintézménye; avatási ünnepsége 2013.szeptember 17-én zajlott,Csenger-Zalán Zsolt ésGaal Gergely országgyűlési képviselők jelenlétében.
Solymáron működik az 1980-as évek legvége óta a hazaiWaldorf-intézményrendszer több intézménye is, így a Panoráma utcaiWaldorf Óvoda, a két épületben működő, 13 osztályos nevelést biztosítóFészek Waldorf Iskola, valamint a főiskolai jelleggel működőWaldorf Pedagógiai Intézet. Több magánóvoda (Mese Óvoda,Szivárvány Keresztény Óvoda stb.) és családi napközi is működik a nagyközségben.
Solymáron önálló mentőállomás nem található, területileg a település a Pilisvörösvári Mentőállomás illetékességi területéhez tartozik;[69] ugyanott éjszakai és hétvégi orvosi ügyelet is működik.[70] A közelben található a 2010 körül épült Pesthidegkúti Mentőállomás is, így sok esetben könnyebb onnan mentőautót irányítani az esetleges solymári riasztáshoz.
.jpg)
Solymár aPest Megyei Rendőr-főkapitányságBudaörsi RendőrkapitányságánakPilisvörösvári Rendőrőrséhez tartozik. A településen két körzeti megbízott teljesít szolgálatot, akik helyben önkormányzati tulajdonú szolgálati lakással rendelkeznek. Ugyanott még az 1990-es évek közepén körzeti megbízotti iroda is létesült – a Pilisvörösvári u. 4. szám alatt –, de ezt az épületszárnyat közel húsz éven keresztül érdemben nem használták ilyen célra. Az iroda felújításával 2013-ban korszerű rendészeti iroda nyílt az épületben, a lakosok így már helyben tudják megtenni esetleges feljelentéseiket, és a körzeti megbízottaknak sem kell elhagyniuk a település területét.
A község 1995 óta önkéntes tűzoltó és polgárőr egyesülettel rendelkezik, amely a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatósággal kötött együttműködési szerződés szerint működik, helyi szinten elsődleges beavatkozó egységként. Az egyesület tűzoltósági részlege egy fecskendős szerkocsit és egy létrás szert tart üzemben. A település tűzvédelmét a hivatásos tűzoltó egységek közül a III. Kerületi Hivatásos Tűzoltóság látja el, de 2014 tavaszán a Solymári Polgárőrség és Tűzoltó Egyesület maga is megszerezte az önálló tűzoltói beavatkozásra való jogosultságot.[71]
A község önkéntes tűzoltó és polgárőr egyesületének polgárőrségi részlege két járőrautóval (ezek egyike négykerék-meghajtású) végez polgárőrségi tevékenységet a településen, tagjaik rendszeresen látnak el közös polgárőr-rendőr járőrszolgálatot is a pilisvörösvári rendőrőrs rendőreivel. A polgárőrségi tevékenységet segíti az M-POL nevű helyi biztonsági magánvállalkozás is.
A Magyar Vöröskereszt Solymári Csoportja 2011 óta működik, helyiségük – amelyet az önkormányzat bocsátott ingyenes használat céljával a rendelkezésükre – a Dózsa György utca 1. szám alatt, a kisiskola épületének egyik mellékszárnyában található.
Solymár a német lakosság többségének 1946-os kitelepítéséig csaknem 100 %-ban katolikus település volt, így például az anyakönyvezést is a teljes lakosságra vonatkozóan a helyi plébániahivatal látta el. Az első solymári római katolikus plébános még az 1710-es években foglalta el hivatalát a településen, amely a 18. század 70-es éveiig a veszprémi, attól fogva pedig aszékesfehérvári egyházmegyéhez tartozott.
A településen 1946 előtt csak csekély számban éltek protestáns (református, esetleg evangélikus) lakosok, akik 1947-ig a csillaghegyi református egyházközséghez tartoztak. Az 1940-es évek végétől a Pilisvörösvári-medence református lakosai a pilisvörösvári református egyházközséghez kerültek át, de Solymárt még ebben az időszakban is beszolgáló lelkész látta el, egészen az 1990-es évekig, amikor önállóvá vált és saját lelkészt kapott a solymári egyházközség. A közösség első "saját", csak helyben szolgáló lelkésze Szigeti (Szigethy) László volt, 1984-től 1995-ben bekövetkezett haláláig; 1996 óta az egyházközség vezetőjePásztor Antal lelkész.
Solymár lakosai között a 20. század második felét megelőzően mindössze néhány olyan család élt, akik nem tartoztak sem a római katolikus, sem a református egyház követőinek soraiba. A 19. század végén, illetve a 19-20. század fordulóján néhány család egy időre a nazarénus valláshoz csatlakozott, néhány másik, a faluba költözött család pedig a görögkatolikus vallást képviselte a településen. Szintén rendkívül csekély számban, de előfordultak Solymáron a 20. század közepéig zsidó vallású lakosok is, ők a második világháborúig a pilisvörösvári izraelita közösséghez tartoztak.
A település első művelődési háza1952.augusztus 20-án nyílt meg, akkor még Alkotmány Kultúrotthon néven, a jelenlegi kultúrház helyén, amely előzőleg az egyik jómódú solymári sváb család nagyvendéglője volt. Az intézmény1970 óta viseliApáczai Csere János nevét, az elnevezés érdekessége, hogy az új nevet az akkori igazgató a helyi tanács jóváhagyása nélkül jegyeztette be, ráadásul az illető – mint utóbb kiderült – valójábanKőrösi Csoma Sándorról kívánta elneveztetni a művelődési házat, csak összetévesztette a két, háromtagú nevet.
Az épület pincéjében kialakított pinceklub az 1990-es évek eleje óta megszakítás nélkül otthont ad az időközben közhasznú egyesületté vált Kud-A.R.C. rockklubnak – amely átlagosan havi rendszerességgel tart különféle rendezvényeket –, valamint 2000 óta jazzklub is működik itt, átlagosan ugyancsak havi egy rendezvénnyel, amiket a kezdetek ótaMárkus Tibor, illetve zenekara, azEquinox Quartett szervez, rendszeres fellépési lehetőséget biztosítva a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tehetséges hallgatóinak is.
2012 óta, a települési önkormányzat döntése értelmében a művelődési ház tagintézménye lett a Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény is.
Solymár családsegítő és szociális ellátó intézménye, amely az1990-es évek óta működik a régi plébánia épületében, a2010-es évek eleje óta akadálymentesített körülmények között.
A község háziorvosi és gyermekorvosi rendelőinek helyet adó épület1921 óta szolgál ilyen célokat, előtteMuttnyánszky Ádám későbbi mérnökprofesszor szüleinek családi villája állt ezen a telken. A rendelő mai formája két – az1970-es években, illetve1992 körül végrehajtott – átépítés és bővítés eredményeként jött létre. Az 1992-es bővítés óta ugyanitt kapnak helyet a községben hozzáférhető szakorvosi rendelések (a fogászati rendelések kivételével, melyek a körzeti fogorvosok saját házi rendelőiben zajlanak), a védőnői szolgálat, a különféle egészségügyi tanácsadások, illetve itt található (az épület udvari szárnyában) a település legrégebbi gyógyszertára is. A házi betegellátáson felülfül-orr-gégészeti,reumatológiai ésszemészeti szakrendelés, valamintfizikoterápia kap helyet a rendelőintézetben.[72]
A Solymári Hírmondó1989 és2010 között a községi önkormányzat egyetlen hivatalos lapja volt,2011 óta a két hivatalos helyi lap egyike (aSolymári Magazin mellett). Indítását még1986-ban határozta el Bogdán Istvánné, akkori tanácselnök ésBélavári Imre, helyi lakos rádiós szakember (később a községiMDF-szervezet alapító elnöke). Akkor azonban még nem kaphattak lapindítási engedélyt, a lap első két próbaszáma ezért csak1989.augusztus 20-án ésszeptember 20-án jelenhetett meg.
Első rendes száma1989.október 20-i dátummal jelent meg, azóta a megjelenése folyamatos. 1989-es és 1990-es évfolyamában havonta jelent meg, változó (8-12-16) oldalszámmal. 1991-ben áttért a kéthetenkénti megjelenésre, ezt azonban a szerkesztők vélhetően nem tudták huzamosabb időn keresztül tartani, mert 1992-től ismét havonta került a helyi üzletekbe. 2004–2010 közt ismét kéthetente jelent meg, általában 28–32 oldalas terjedelemben.
2011 januárja és2015 áprilisa között a korábbinál szűkebb terjedelemben (16–20 oldal), viszont nem kereskedelmi forgalomba kerülő, hanem minden solymári lakos számára ingyenesen kézbesített lapként jelent meg, havonta egy alkalommal, 16-20 oldalas, közlönyszerű önkormányzati kiadványként. 2015. májusa óta a terjedelme 36 oldal, de változatlanul ingyenesen jut el minden solymári családhoz.
Témáit a nagyközség, kisebb mértékben más szomszédos települések életéből meríti, terjesztése 2010-ig a helyi üzletekben történt, de elő is lehetett rá fizetni. Több különszáma is megjelent, jellemzően választási években, a helyi önkormányzati választás képviselő-jelöltjeinek bemutatására. 1996-ban a kitelepítés 50. évfordulója alkalmából, illetve az azévben elsőként nagyszabású, többnapos fesztiválként megrendezett Solymári Búcsú alkalmából is megjelent egy-egy különszáma, az eredeti laphoz hasonló formátumban, de jóval kisebb terjedelemben.
Főszerkesztői az 1990-es években (sorrendben) Bélavári Imre, Tamás Enikő, Bogdán Istvánné és Frang Gizella voltak; 1999 őszétől majdnem két évtizedre, 2019 májusáig Kleer László lett a főszerkesztő. Utóbbi nyugdíjazását követően, a 2019 júniusi lapszámtól a lap főszerkesztője Sólyom Ágnes lett.
.jpg)
Illéssy Mátyás akkori plébános kezdeményezésére jött létre1999 novemberében, egyházközségi lapként. Célja kezdettől fogva – a katolikus hívek informálása mellett – az egyházi élet modernizálása is volt, a kezdeti szerkesztők a plébánoson felül Kovács Márk és Sólyom Ágnes voltak. A lap iránt váratlanul nagy érdeklődés mutatkozott, ami gyors ütemű fejlődést gerjesztett, ennek eredményeként a kiadvány néhány lapszámon belül kinőtte a kiindulási kereteit, illetve a település határait. Több minőségi, mennyiségi és terjesztési váltás következett a2000-es évben, amikortól a lap immárKépmás családmagazin néven országos terjesztésű folyóirattá vált. Néhány lapszámon keresztül a Képmásban még megjelent, néhány oldalas mellékletként a solymári egyházközségnek szóló külön kiadvány is – változatlanul Solymár Csillaga néven –, mígnem ez utóbbi2001-ben megszűnt, a Képmás pedig teljesen önálló lappá vált.[22]
Helyi terjesztésű és jellemzően a helyi témákkal foglalkozó, de a nagypolitika iránt sem közömbös lapja volt a településnek2001 decembere és2003 márciusa között; a nagypolitika terén nyíltan vállalt polgári értékrendet képviselt, a helyi önkormányzathoz való viszonyulása pedig tárgyilagos, de érzékelhetően ellenzéki beállítottságú volt. Többnyire kéthetente jelent meg, 20-32 oldalon, színes borítóval és (egy-két eseti kivételtől eltekintve) fekete-fehér nyomású belívvel. Az alig több mint egy év alatt megjelent 25 lapszám mindegyikénekFrang Gizella volt a főszerkesztője.
2003 decembere és2006 decembere között jelent meg a településen magánkiadású havilapként, 32-36 oldalon, színes borítóval és fekete-fehér nyomású belívvel. Az első három számotKlotz Mária szerkesztette, majd a negyedik számtól egészen a megszűnésigBayer Zsolt volt a lap főszerkesztője. A tényleges szerkesztési munkát 2004. áprilisa és 2005. januárja közt nagyrésztFrang Gizella, 2005. januárjától 2006. decemberéig pedig a polgári értékrendet magukénak valló helyi vállalkozók bevonásával szervezett szerkesztőbizottság végezte.
Teljes névenFixpont - A középpontban Solymár; azÖsszefogás a Magyar Családokért Egyesület által kiadott kulturális-közéleti havilap volt. 2007 márciusától 2011 januárjáig jelent meg, amikor is anyagi források hiánya miatt megszűnt. Témáit a nagyközség, illetve a vele egyazon mikrotérséget alkotó Pilisvörösvár és Pilisszentiván, kisebb mértékben más szomszédos települések életéből merítette, terjesztése is ugyanezeken a településeken történt. Alakulásától kezdve A4-es méretben, 32 oldalon jelent meg, színes borítóval és középen egy színes belívvel, ez alól csak a legutolsó, 2011 januári szám volt kivétel, melynek egész külső megjelenése jóval szegényesebb volt. Szerkesztői solymári fiatalok voltak, akiknek mindvégig az volt a céljuk, hogy a lap a hivatalos helyi újsághoz képest színesebb, olvasmányosabb formában számoljon be a mikrorégió eseményeiről, egyben határozott értékrendet közvetítve igyekezzék szerepet vállalni a hagyományőrzésben és a hagyományápolásban.
2011. áprilisától 2014. decemberéig jelent meg, magazinjellegű, havi megjelenésű önkormányzati kiadványként. Főszerkesztőjének a néhány hónappal korábban megszűnt Fixpont főszerkesztőjét,Hegedűs Andrást kérte fel a községi önkormányzat, szerkesztőségi stábja is mindvégig közel azonos volt a Fixpont utolsó évfolyamának szerkesztőségével. Megszüntetéséről nem sokkal a2014-es önkormányzati választás után, zárt ülésen döntött a település képviselő-testülete, bármiféle nyilvánossá tett indoklás mellőzésével.
2013 tavaszától szűk két éven keresztül jelent meg, mint a község első olyan közéleti kiadványa, amely elsődlegesen egy településrész – a lakótelep – életéről számolt be és kifejezetten az ottani lakosok tájékoztatását szolgálta. A hírlevél formátumú kiadvány teljesen civil kezdeményezésből született, és önkormányzati támogatás nélkül jelent meg, a kiadását kezdeményező helyi civil mozgalom létrehozója, Gabai Zsanett szerkesztésében. Az első két száma a lakótelep lépcsőházaiban került kifüggesztésre, harmadik lapszámától kezdve már minden lakótelepi lakos postaládájába eljutott a kiadvány.[10] 2014-ben két száma jelent meg, azóta szünetel.
2006 óta solymári központtal működik a környékbeli települések közéleti és kulturális eseményeit, helyi politikai történéseit bemutató és közvetítő PilisTV. A tévé adása kábeltévén jut el Solymár, Pilisborosjenő, Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Piliscsaba, Tinnye és Perbál lakásaiba. Akik nem rendelkeznek kábeltévé előfizetéssel, azok interneten is követhetik a televízió élő adását aPilisTV honlapjánArchiválva2012. december 7-i dátummal aWayback Machine-ben.
Impresszuma szerint „pártoktól, érdekcsoportoktól független, Solymár közéletével foglalkozó, az önkormányzat döntéseit közvetítő információs hírportál”, a település első hivatalos online sajtóterméke. A 2015. nyarán indult portál első főszerkesztője Pásztor László volt,[75] aki korábban a helyi közéletben egyáltalán nem volt ismert; az oldal létrehozatalát megalapozó (pénzügyi illetve személyzeti) önkormányzati döntések ugyancsak nem ismertek. 2017 elejétől az oldal vezető szerkesztője Kleer László.[76]
A helyi szokások, hagyományok őrzése és ápolása a helyi családok többségében mindig is magától értetődő volt, és többé-kevésbé az maradt a kitelepítést elkerülő sváb gyökerű családokban, azok leszármazottai körében is. Bár a régi hagyományok ápolására alakult közösségeket, szervezeteket a világháború után uralomra jutott rendszer egy ideig nem nézte jó szemmel, Solymáron már az1960-as évek végén újjáalakult az 1885-től 1946-ig működő férfikórus, hasonló időszakban kezdett formálódni a (hivatalosan az1970-es évek derekától működő) Hagyományőrző Asszonykórus is,1972-ben nemzetiségi tánccsoport alakult, arendszerváltást követő évektől pedig megsokasodtak a régi solymári hagyományok őrzésére alakult szervezetek, rendezvények.
Az azonban, hogy a helyi kultúra és közélet egykori jeles személyiségeinek emlékét közösségi szinten is megbecsülje a település, sokáig nem volt jellemző, és csak a2000-es évek derekától sokasodtak meg ennek jelei. Az egyik legelső, erre utaló jel az volt, hogy 2005-ben az alapítójáról,Jablonkay Istvánról nevezték el a község helytörténeti gyűjteményét, ahol aztán a következő években több olyan időszaki kiállítás is nyílt, amely a régi solymári mesterségeknek és mesterembereknek, zenészeknek, vagy éppen az egykori pedagógusoknak állított emléket. Az évtized második felében az iskola is csatlakozott ebbe a sorba: néhány (egyelőre két) tantermét az intézmény egykori neves pedagógusairól nevezte el. 2011-ben megkapta a község legnagyobb elismerését (már csak posztumusz)Seres István, aki közel 40 éven keresztül volt a községvb-titkárja, és nevéhez fűződik a település legjelentősebb helytörténeti könyveinek megírása is. Ugyanebben az évben jelent meg aSolymári Arcképcsarnok című „helyi életrajzi lexikon” első kiadása, amely több száz egykori jeles solymári személyiség életútját mutatta be; szerzőinek kezdeményezésére az önkormányzat2012-ben hat, addig névtelen közterületet nevezett el az adott településrészhez kötődő, néhai solymári lakosról. [Addig mindössze 7 olyan utca volt a községben, amely Solymárhoz kötődő személyiség nevét viselte.] A 2013-as év díszpolgár-avatási aktusa is illeszkedett ebbe a sorba: az önkormányzat Jablonkay István múzeumalapítónak adományozott posztumuszdíszpolgári címet (születésének centenáriuma alkalmából).
Jelenlegi formájában1969 óta működő énekkar, melynek története1885-ig nyúlik vissza; akkori elődjét Hugo Laurösch osztrák mérnök alapította, és ő maga is vezette1913-ig; később,1932-ben a kórus a Cecília Dalkör nevet vette fel, és így működött az 1946-os kitelepítésig.1969.január 30-i újjáalakulásaMagyar Ferenc, azÚj Ember akkori felelős szerkesztője nevéhez fűződik, fontosabb karnagyai: Kelemen Istvánné,Kempelen Tünde,Marosi Albert,Gerenday Endre,Tóth Árpád ésJuhász Diána voltak.[77] Jelenlegi vezetője Fábián Attila.
Az1974-ben alakult, szinte kizárólag a helyi német nemzetiséghez tartozó asszonyokból álló énekkarKempelen Tünde kezdeményezésére,Kelemen Istvánné Hansághy Margit vezetésével jött létre. 1981-ben bejutottak a Röpülj Páva című, kultúrcsoportok számára szervezett televíziós verseny döntőjébe is.[78] Az énekelt népdalok többségének eredete a XV-XVI. századra nyúlik vissza, azonban tartalma, üzenete még a mai megváltozott világban is aktuális. Dallamvilágára a kétszólamúság és a kellemes hangzás jellemző. A Solymáron megőrződött és sokak által még ismert sváb nyelvű énekeket még az is könnyen megtanulja, aki nem birtokolja a német nyelvet. Karnagyai az alakulás ótaGerenday Endre ésJuhász Diána, illetveSchreiber-Kánya Ditta voltak. Az együttes vezetője jelenleg (2019-es állapot szerint) Jeney Erzsébet. A kórus a solymári kulturális élet különleges színfoltja, közreműködésével gazdagítja a német miséket, színesíti a községi nemzetiségi rendezvényeket, őrzi a helyi hagyományokat és a solymári sváb népviseletet. Több évtizedes tevékenysége révén, országos szinten is elismert, gyakran szerepel a különböző német nemzetiségi falvakban, városokban és a solymári népdalok szépségét megismertette már más országokkal is, amikor meghívásnak tett eleget Németországban, Ausztriában, Olaszországban és Szlovákiában. A kórus munkásságát több ízben magas zenei kitüntetésekkel ismerték el a KÓTA, a Landesrat és más zenei és kulturális szervezetek.
A kórusSzokolay Bálint zenepedagógus (Szokolay Sándor zeneszerző édesapja) szervezésében jött létre1983-ban, vezetői az1990-es évek közepe ótaBlazsek Andrea ésMózes Krisztina. Szokolay Sándor a kórus "házi zeneszerzőjének" tekinti magát, és e minőségében jelentős számú olyan dalművet komponált, melyeket a nőikarnak ajánlott.
Az 1970-es években Kempelen Tünde által létrehozott Madrigálkórus utódaként jött létre az 1990-es években, karnagyai között olyan szakemberek is szerepeltek, mintTóth András vagyCser Miklós.[79] Jelenlegi karnagya Lógó Tibor.
1995-ben alakult fúvószenekar, mely elsősorban sramli jellegű zenét játszik, de kisebb arányban szerepelnek a repertoárján klasszikus fúvószenekari, illetve fúvószenekarra áthangszerelt könnyűzenei darabok is. Vezetője 1998-től 2020-ban bekövetkezett haláláigBuzás Bálint volt.[80]
.jpg)
Az1970-es években, Friedrich Ignácné által Ifjúsági Tánccsoport néven alapított,sváb hagyományőrző tánccsoport utódaként működik, a2000-es évek eleje óta Hétlépés (németül Siebenschritt) néven. Tagjai zömmel a 25-40 éves korosztályból kerülnek ki, többségük német nemzetiségi kötődésű, de rendszeresen táncolnak magyar táncokat is. Eddigi legjobb eredményeik egyike, hogy 2011-ben Fesztiváldíjat kaptak, vagyis a legjobbak között is a legjobbnak járó minősítést szerezték meg a Német Nemzetiségi Néptáncfesztiválon.[81] VezetőjükGeringer Péter ésMilbich Edit.2013.november 24-én a csoport táncegyüttessé alakult, alapítójuk leánykori nevét felvéveReményi Margit Táncegyüttes néven.[82]
.jpg)
1999-ben Solymáron alakult tánccsoport, mely a sváb tánchagyományokra épülő helyi tánccsoportok kiegészítőjeként magyar és másKárpát-medencei nemzetiségek néptáncaira szakosodott.[83] Előzményei az1995-ben ugyanitt alakult gyermek néptánccsoport születéséig nyúlnak vissza, így a kezdetek óta folyamatosan foglalkoznak utánpótlás-neveléssel is. VezetőikVarga Zoltán koreográfus és felesége,Lőrincz Beáta táncpedagógus.
1998-ban alakult sváb hagyományőrző, felnőtt tánccsoport, melynek sokáig kizárólag családos, az idősebb generációkhoz tartozó házaspárok voltak a tagjai (ez a "szabály" csak a 2000-es évtized végén enyhült csekély mértékben). A csoport érdekessége, hogy tagjai kivétel nélkül felnőttként, 30-50 éves koruk között, vagy akár még idősebb korban kezdtek érdemben táncolni tanulni. Az együttes művészeti vezetője az alakulástól kezdve, 2014 júliusában bekövetkezett haláláigManninger Miklós volt.[84]
.jpg)
A községi iskolában folyó nemzetiségi táncoktatás tanítványaiból a 2000-es évek elején szerveződött, s azóta is megszakítás nélkül működő, sváb hagyományőrző tánccsoport, művészeti vezetői ez idő alatt Czippánné Dinda Ilona, Schokátzné Tallér Mária és Manninger Miklós voltak.[85]
Óvodásokból és kisiskolásokból szervezettsváb hagyományőrző tánccsoport, működtetője az alapítása (2005) ótaMilbich Edit.[86]2010-re a létszáma meghaladta a 60 főt, és olyan családok gyermekei is csatlakoztak a csoporthoz, amelyekben a szülők semmilyen sváb kötődéssel nem rendelkeznek.[87]2013-ban már öt külön korcsoportja indult, a bölcsődések korcsoportjától egészen az ifjúsági korcsoportig bezáróan, mint a Hétlépés (Siebenschritt) Tánccsoport, jelenlegi nevén Reményi Margit Táncegyüttes reménybeli utánpótlásai.[88]
Iskolai diák-színjátszókörként alakult a 2001-2002-es tanévben, Daragics Éva drámapedagógus vezetésével, felső tagozatos, és esetenként gimnáziumból visszajáró diákokból. Az iskolai ünnepségek műsorai mellett minden évben legalább egy komolyabb színdarabot is betanultak és előadtak, rendszerint több alkalommal is. 2012 óta "mini" csoportja is van, ennek tagjai az alsó tagozatok évfolyamokból és az ötödik osztályokból kerülnek ki, és 2012 májusában, a színjátszókör 10 éves jubileumi előadásán mutatkoztak be először nyilvános rendezvényen.[89] A képviselő-testület 2013. novemberi döntése értelmében 2014. januárjától a művelődési ház kultúrcsoportjaként folytatja munkáját.
Hartmann–Hellebrandt Hilda kezdeményezésére alakult az 1920-as, 30-as helyi sváb színjátszó hagyományok felélesztésére,2011-ben. Tagjai zömmel a helyi nemzetiségi egyesületekben, kultúrcsoportokban amúgy is aktív, javarészt idősebb solymári lakosok, de kisebb számban akadnak fiatalabb, illetve nem solymári tagjai is. Előadásaikat kizárólag helyi sváb dialektusban adják elő, a darabokban állandó közreműködő a Hagyományőrző Asszonykórus, illetve a Zwickl Polka Party nevű sváb kamaraegyüttes.[90] A képviselő-testület 2013. novemberi döntése értelmében 2014. januárjától a művelődési ház kultúrcsoportjaként folytatja munkáját.
1991.február 22-én alakult arendszerváltás utáni Solymár első nemzetiségi civil szervezeteként, azzal a céllal, hogy az akkor még nem létező nemzetiségi önkormányzatok helyett igyekezzék megszervezni a lakosság nemzetiségi kötődésű részében a sváb öntudat felélesztését, illetve – különböző programok szervezésén és lebonyolításán keresztül – annak ébren tartását. Az egyesület bírósági bejegyzése1991.május 23-án történt meg, székhelye1992 óta a község régi plébániaépületének (Templom tér 8.) utcai szárnya, melyet a német nagykövetség nagy összegű felajánlása révén újíthattak fel. Több helyi kiadvány megjelentetésében, emlékművek állításában és más nemzetiségi kezdeményezések beindításában is jelentős szerepet vállaltak.2010-ben magára vállalta a községi nemzetiségi önkormányzati választásokon a jelöltállító szervezet szerepét. Az egyesület elnökeMentesi József.[91]
1992.november 28-án alakult, az1970 óta működő, de jogi személyiség nélküliHelytörténeti Társaság jogi személyiséggel is rendelkező, így gazdasági tevékenységek végzésére is jogosult kiegészítő szervezeteként. A2010-es évek elejéig az alapítvány vállalta magára asolymári vár, illetve a községi helytörténeti gyűjtemény üzemeltetését, a várban folyó feltárási munkák technikai hátterének biztosítását, a legtöbb helytörténeti kiadvány kiadói feladatait és több más hasonló tevékenységet. Az alapítvány2009-2010 között két alkalommal magára vállalta várjátékok szervezését és lebonyolítását is, a Várban és a környező területeken. Kuratóriumi elnöke az alapítástól a haláláig dr.Jablonkay István volt, utóda a kuratórium addigi titkára, Hamvas Márton lett.[92]
Amagyarországi rendszerváltás utáni években létrejött (hivatalosan1994 áprilisában bejegyzett, de gyakorlatilag már1992 óta működő) helyi civil érdekvédelmi szervezet, amely az 1990-es évek eleje óta megszakítás nélkül részt vesz a természetvédelmi területekkel és nem védett, de védelemre érdemesélőhelyekkel határolt település környezetvédelmi problémáinak rendezésében. 1997-2000 között önálló Barlangjáró Csoporttal is rendelkezett, mely részt vállalt aSolymári-ördöglyuk és környéke természeti értékeinek megőrzéséből; a csoportot Konkoly René vezette, aki hosszabb kihagyás után 2015-től újra az egyesület aktív tagja lett. Az egyesület2002-től több cikluson át részt vett az önkormányzati választások települési szintű jelöltállításában,2010-ben – a település történetében első civil szervezetként – képviselőt tudott juttatni a nagyközség 12 fős képviselő-testületébe. Létrehozatalának egyik legaktívabb előmozdítója, többszörös elnöke illetve elnökségi tagjaTamás Enikő, rajta kívül volt a szervezet elnökeCsapó Beatrix ésRétfalvi József is;2008.március 27-től[93] az elnöke (és 2010-2014 között önkormányzati képviselője)Szeghy Krisztina lett. Az egyesület 2016 szeptemberében megszűnt, azóta a Sólyom Környezet-és Természetvédelmi Klub viszi tovább az egyesület örökségét.[94]
A település iparosainak, üzletembereinek és vállalkozóinakrendszerváltás utáni első civil tömörüléseként létrejött érdekvédelmi és kulturális szervezet, amely1995.március 17-én alakult.[95] Kezdetben fő céljuk a helyi vállalkozók érdekében történő közös kiállás, illetve a vállalkozók és a településvezetés közti kapcsolat erősítése volt. Már1998-ban szerepet vállaltak az önkormányzati választásokon is, a függetlenként induló képviselő-jelöltek egy részének elvi támogatásával (akkori támogatottjaik közül később ketten is alpolgármesterek lettek). Többször is jelentős összeggel támogattak kulturális célokat - rendezvények szervezését, szoborállításokat és -felújításokat stb. - és jótékony célú kezdeményezéseket is.
A 2016-ban alakult Sólyom Környezet- és Természetvédelmi Klub székhelye Solymáron van, de tevékenysége kiterjed az egész Pilisi-medencére és környékére. Koordinátora Konkoly René. A klub kiáll a térség fenntartható fejlődése mellett, mely teret biztosít az ipart, a kereskedelmet, a mezőgazdaságot űző, de a természetkedvelő, öko- és faluturizmust, biogazdálkodást folytatni akarók számára is. A klub tevékenysége politikailag semleges. A klubon belül 2019 novemberében megalakult a Sólyom Környezet-és Természetvédelmi Egyesület, melynek elnöke Somorjai Ede, két alelnöke pedig Dávid Roberta és Konkoly René.[forrás?]
A művelődési ház pincéjében 1990-ben megnyitott rockklub törzsközönségéből és rendezői gárdájából a2000-es évek elején szerveződött ifjúsági egyesület, a nevében megbújó rövidítés ma is az eredeti gyökereket őrzi (A.R.C. = alternatív rockklub). Legfőképpen könnyűzenei koncertek, fiatal alkotók műveiből összeállított kiállítások, sport- és egyéb, leginkább fiataloknak szóló programok szervezésével foglalkozik. Sokáig állandó résztvevője volt aSziget Fesztiválnak is.[96]
Az 1990-es évek első felében jött létre, kezdetben aNagycsaládosok Országos Egyesülete helyi csoportjaként, majd az egyesület országos szintű újjászervezésekor különálló egyesületté alakult. Fő tevékenységük – más, ugyanilyen területen tevékenykedő szervezetekhez hasonlóan – a helyi nagycsaládosok életének megkönnyítése különféle programok szervezésével és más módokon.2014 januárjában tankonyhát is létesítettek a településen, részint az iskolások főzés-tanításának elősegítésére, részint egyéb tanfolyamok rendezésére, illetve azért, hogy alkalmas helyszínt biztosítsanak a solymári gasztronómiai örökség megőrzéséhez és továbbadásához.[97]
Az 1990-es évek derekán jött létre azzal a céllal, hogy biztosítsa az anyagi és erkölcsi hátteret a XX. század második felében tönkrement régi kálvária helyett tervezett új keresztút megvalósításához. Miután a keresztút 1996-98 között, aSzél-hegyen elkészült, az alapítvány a községben meglévő egyéb vallási emlékhelyek (kápolnák) ápolását, karbantartását, szükség szerinti felújítását és eseti jelleggel újak építését tűzte ki céljául.
A két világháború közti időszakban működött hasonló helyi szervezet mintájára, nagyrészt kézműves iparos foglalkozású solymáriakból alakult szerveződés. Fő céljuk a község területén található vallási emlékek (keresztek, kápolnák, kegyszobrok stb.) állagmegóvása, rendszeres karbantartása és esetenként újak készítése. Ennek fejében összejöveteleiket a plébániaépület alagsorában tarthatják, és rendszeresen tartanak élő fúvószenés sördélutánokat is az ugyancsak egyházi területnek számító [2007-ben általuk felújított] egykori sekrestyésház (ma egyházközségi gyűjtemény) udvarán is.
2004-ben alakult, azzal a céllal, hogy ellássa a település orvosi rendelőjét olyan felszerelési tárgyakkal, műszerekkel, amelyeket nem célszerű külön-külön minden orvosnak beszereznie, de nagyon fontosak a betegellátáshoz – példáuldefibrillátort, oxigénpalackot stb. Az alapítvány iskolásoknak és szülőknek szóló drogprevenciós előadásokat is szervez, és a nagyobb községi rendezvényeken is gyakran jelen van, ingyenes lakossági szűrővizsgálatokat biztosítva, illetve igény szerint felvilágosító–betegtájékoztató célú előadásokat szervezve.[98]
2013-ban bejegyzett, kulturális és értékvédelmi céllal szerveződött alapítvány, kurátorai jórészt 40 év alatti, helytörténeti érdeklődésű fiatalok. Céljuk, hogy minél több helyi értéket tudjanak bárki számára elérhetővé, kutathatóvá és új értékként adaptálhatóvá tenni, legyen szó akár helytörténeti, német nemzetiségi vagy akár a többségi nemzethez kötődő értékekről. Az alakulásuk óta eltelt rövid idő alatt szerveztek már zenei pályázatot,[99] fórumokat a solymári német nemzetiség jelenkori helyzetének tisztázására,[100] ünnepi megemlékezést Taller Mátyás helyi születésű, kitelepített zeneszerző születésének és halálának kettős jubileumára,[101][102] továbbá két saját kiadványuk is megjelent már.[103][104]
A településen a2000-es évek derekán kezdtek teret hódítani a kereskedelmi áruházláncok, előtte – a rendszerváltás idejétől számítva – a helyi lakosok által fenntartott kisebb üzletek domináltak a helyi kereskedelemben, és a (szintén helyi tulajdonosi hátterű) Hanker Kft. volt az egyetlen, amely két, viszonylag nagy élelmiszerboltot birtokolt a faluban.2005.november 11-én nyílt meg a község első nagyáruháza, azAuchan,2006.március 3-ánPlus üzletház nyílt a Terstyánszky úton, ugyanebben az időszakbanSpar bevásárlóudvar nyílt a lakótelep mellett, és nem sokkal később jelent meg, negyedik kereskedelmi áruházláncként aCBA is, amely átvette a Hanker Kft. két korábbi élelmiszerüzletét (az egyik jelenleg már CBA Prima áruházként működik). A Plus áruház később Spar-tulajdonba került, majd hosszú zárva tartás után2012 decemberében azAldi nyitott ugyanott élelmiszerdiszkont-áruházat. A fentieken kívül két pékség üzemel a településen, és körülbelül tíz olyan kisebb üzlet, ahol élelmiszer- vagy zöldség- és gyümölcsárusítással foglalkoznak. Éjjel-nappal nyitva tartó üzlet jelenleg nincs Solymáron, a legtovább (21 óráig) az Auchanban és a lakótelepen működő Dardi pékségben vásárolhatnak élelmiszert a helyiek.
A község területén egyShell benzinkút, egy Auchan-benzinkút és egy helyi vállalkozás által fenntartott harmadik benzinkút működik, de a település közigazgatási határától számított 1 kilométeres körzeten belül további három üzemanyagtöltő állomás is elérhető. A gyógyszertárak száma négy, a pénzintézetek közül pedig jelenleg 5 van jelen (bankfiókkal) a településen (Budapest Bank,MKB Bank,MagNet Bank,OTP Bank,Pilisvörösvári Takarékszövetkezet). A postahivatalok száma kettő, ezek egyike a település központjában (a Mátyás király utcában), a másik az Auchan áruházban található. Élénk a gépjármű-kereskedelem is: önálló márkakereskedése és/vagy szakszervize van Solymáron aFord, aMercedes, aRenault és aSuzuki autómárkáknak is.
Jelentősebb vendéglátóhelyek, éttermek szinte kizárólag a Pilisszentivánra vezető Terstyánszky út mentén alakultak ki a településen. A leghosszabb ideje, 1984 óta a sporttelep mellettiAranykorona Vendéglő és Hotel üzemel (méghozzá változatlan tulajdonosi háttérrel), tőle mintegy száz méterre nyugatra található az1994-ben Klinger Hof néven nyitott, de azóta többször átalakult és több tulajdonosváltáson átesett, jelenleg Grill Hof néven működő étterem; további, körülbelül 100-150 méterre található az1998.október 23-án megnyitott – azóta folyamatosan működő – Venezia Pizzéria. Szintén a Terstyánszky úton működött a község egy negyedik, a90-es években és a2000-es évek elején népszerű, sok rendezvénynek otthont adó Max Lenc Étterem, ez több év zárva tartás után 2014. nyarán nyitott meg újra, ezúttal Los Amigos Pub néven.[105] A településközpont közelében jelenleg két melegkonyhás vendéglátóhely működik, az 1993-ban létesült Schultz Söröző a Mátyás király utca és a Hősök utca kereszteződésénél, valamint az ugyanazon régi parasztház másik felében2014-ben megnyílt Invito Bár. Egy étterem található még az Auchan áruházon belül is, valamint egy kisebb ételbár működik a település Pesthidegkút felőli végében.
A második világháborúig Solymárnak jelentős kocsmakultúrája volt, hiszen abban az időben a kocsmák még nem annyira a leittasodás helyszínei, hanem főként a települési közélet színhelyei voltak. Ma körülbelül tucatnyi kisebb-nagyobb presszó, söröző vagy pub működik a településen, de a régi kocsmákkal való „jogfolytonosság” gyakorlatilag teljesen megszűnt, épp 2013-ban zárt be az egyik legutolsó olyan vendéglátóhely – a Lejtő borozó –, amelynek az épületében már a második világháború előtt, és azóta is mindvégig kocsma működött. Félig-meddig kivételnek tekinthető a művelődési ház épületében alkalomszerűen (csak rendezvények idején) kinyitó pub, hiszen a művelődési ház épülete a háború előtt nagyvendéglő volt. A kisebb vendéglátóhelyek között említhető még a 2005 között megnyitott Zazzi cukrászda, amely távolabbi településekről is nagy számú vendéget vonzott, de 2013 nyarán bezárt és Budára költözött, valamint a 2013 nyarán megnyitott Templom téri Mandula kávézó, illetve a Kotyogó kávézó, amely 2013. végén nyílt meg a Mátyás király utcában, pár lépésre a községházától.
| Lásd még:Kategória:Solymáriak |
Ismert emberek, akik Solymáron éltek, vagy élnek:
Hétvégi házzal, nyaralóval is jó néhányan rendelkeztek a fővárosi értelmiség és a politikai elit tagjai közül, biztosan volt például hétvégi háza SolymáronLázár Györgynek ésKeres Emilnek.
Solymár területén számos film és tévéjáték egyes részeit forgatták az elmúlt évtizedek során.1962-ben például az akkor még létezőpilisszentiváni bányatelepen és az ugyancsak működő solymári szénosztályozónál készült aGerminal című film. A solymári vasútállomáson forgatták az 1980-as években több kosztümös történelmi film bizonyos jeleneteit, illetve aKépvadászok című magyar film egyes részleteit.[133] Itt vették fel azAngyalbőrben című sorozat néhány jelenetét is.[134] Az utóbbi években aJóban Rosszban című sorozat egyik fő forgatási helyszínének számít a település. A solymári művelődési házban forgatták aMunkaügyek című komikus televíziós sorozatMűkedvelő előadás című epizódjának (III. évad 8. epizód) azon jeleneteit, melyek a Szepezdi Köztisztviselő Találkozón zajlottak.[135]
Németország) – A partnerkapcsolatot 1989-ben kötötték meg, a két falu 2014-ben ünnepelte a partnerkapcsolat 25 éves évfordulóját.
Románia) – A testvérközségi megállapodást 2011. szeptember 9-én kötötték meg a két település vezetői.
