Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Sidney Bechet | |
%2c_New_York%2c_N.Y.%2c_ca._June_1947_(William_P._Gottlieb_00571).jpg) | |
| New York, 1947 | |
| Életrajzi adatok | |
| Álnév | Pops King |
| Született | 1897.május 14.[1][2][3][4][5] New Orleans[6][7] |
| Származás | amerikai |
| Elhunyt | 1959.május 14.(62 évesen)[1][2][3][4][5] Garches |
| Pályafutás | |
| Műfajok | blues |
| Híres dal | Petite Fleur |
| Együttes | Sidney Bechet All Stars |
| Hangszer | szaxofon, klarinét |
| Tevékenység |
|
| Kiadók | Blue Note Records |
| IPI-névazonosító | 00002458123 |
| Sidney Bechet weboldala | |
 AWikimédia Commons tartalmazSidney Bechet témájú médiaállományokat. | |
Sidney Joseph Bechet (New Orleans,Louisiana,1897.május 14. –Garches,Franciaország,1959.május 14.) amerikai dzsesszzenész, szaxofonos, klarinétos, zeneszerző.
Apja Omar Bechet, anyja Josephine Mitchell.
Hat testvére volt. Házastársa: Norma Hale (elvált), Marie-Louise Crawford (elvált), Elizabeth Ziegler (halálig). Egyetlen gyermeke születettJacqueline Peraldival való kapcsolatából: Daniel Bechet[8]
Sidney Bechet a dzsessz első nagy (blues) korszakának egyik meghatározó egyénisége. Évtizedeken át ő volt az egyetlen állandószopránszaxofonos. Rendszeresen játszottklarinéton is.
Egyik leghíresebb szerzeménye aPetite Fleur volt (klarinét).[9] Magyarországon aChris Barber-féle feldolgozás német remake-je vált slágerré; gyorsabb tempóban és gitárszólós betéttel.
Az 1909-et követő esztendőkben olyan legendás zenészek együtteseiben klarinétozott, mint Buddy Petit, John Robichaux és Bunk Johnson. 1919-ben aWill Marion Cook zenekar tagjaként Európában turnézott. Londoni tartózkodása alatt kezdett foglalkozni a szopránszaxofonnal. Ő lett e nehéz hangszer első igazi mestere.Ernest Ansermet is felfigyelt játékára.
Később az Egyesült Államokban James P. Johnsonnal ésDuke Ellingtonnal muzsikált együtt, majd újra Európába ment. Párizsban Mike McKendrick zongoristával lövöldözésbe keveredett, és (már nem először) börtönbe került.[10]
Utána AmerikábanNoble Sisslével dolgozott. Lemezfelvételeket készített többek közöttLouis Armstrong, Tommy Ladnier és Eddie Condon partnereként.
Hangosfilmen 1930-ban szerepelt először[11] (zenés vígjáték, zenekarával együtt). 1939-ben már ő maga is látható[12]
1938-ban szabóként dolgozottNew Yorkban. A következő évben az akkor induló új Blue Note label részére elkészítette aSummertime híressé vált felvételét.
Az 1940-es években Bechet újra Európába ment, majd végleg Párizsba költözött, ahol teljes és végleges megbecsülést szerzett.
Kiválóan játszott sokféle hangszeren. 1941-ben azRCA stúdiójában elsőként készített többszörös(overdubbed) felvételt(The Sheik of Araby).[13] A felvételen egymás után hat hangszeren (klarinét, szoprán- és tenorszaxofon, zongora, nagybőgő és dob) is eljátszotta a melódiát és a kíséretet. A magnetofon feltalálása előtt ez úgy történt, hogy az egyik felvételt hanglemezről játszotta le, mialatt hozzátoldotta a következőt. Az eljárás azzal járt, hogy az első felvételek hangminősége folyamatosan romlott.
Az 1958-asbrüsszeli világkiállításon nagy sikerrel, már betegen lépett fel. A 62. születésnapján halt meg rákban. Lakóhelyén,Antibes-ban emlékművet állítottak neki, és teret neveztek el róla.
