Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Shvoy Lajos | |||||||||
 | |||||||||
| Fiatalkori fotója | |||||||||
| Született | 1879.március 9.[1] Budapest | ||||||||
| Elhunyt | 1968.január 21.(88 évesen)[1] Budapest | ||||||||
| Állampolgársága | magyar | ||||||||
| Foglalkozása |
| ||||||||
| Tisztsége | székesfehérvári katolikus püspök(1927. június 20. – ) | ||||||||
| Sírhelye | Szent István-székesegyház | ||||||||
| székesfehérvári püspök | |||||||||
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||||||||
 | |||||||||
| Vallása | római katolikus egyház | ||||||||
| Pappá szentelés | 1901.július 13. | ||||||||
| Püspökké szentelés | 1927.június 20. Budapest | ||||||||
| Szentelők |
| ||||||||
| Hivatal | székesfehérvári püspök | ||||||||
| Hivatali idő | 1927–1968 | ||||||||
| Elődje | Prohászka Ottokár | ||||||||
| Utódja | Kisberk Imre | ||||||||
| Szentelt püspökök | |||||||||
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||||||||
| |||||||||
| Társszentelt püspökök | |||||||||
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||||||||
| |||||||||
 AWikimédia Commons tartalmazShvoy Lajos témájú médiaállományokat. | |||||||||
Shvoy Lajos (Budapest,1879.március 9. –Budapest,1968.január 21.) magyar katolikus pap,székesfehérvári püspök,[2][3] amásodik világháború alatti magyarországi egyházi összefogás vezéregyénisége.
Budapesten született kishivatalnoki családban.[3] Szülei Shvoy Kálmán (1843–1930) magyar államvasúti felügyelő[4] és Cacciari Matild (1852–1938).[5] Apai nagyszülei Shvoy Miklós (1814–1898) uradalmi főtiszt, kataszteri becslő-biztos[6] és neuenfeldi Novák Franciska (1812–1877)[7] voltak; Schvoy Miklósné Novák Franciska szülei Novák Ferenc uradalmi gazdatiszt és Stader Filippina voltak.[8][9] ÖccseShvoy Kálmán katonatiszt, altábornagy, képviselő és azMLSZ elnöke.
Tanulmányait Budán, az érseki gimnáziumban, ésEsztergomban abencéseknél folytatta, majd azEsztergomi Szeminárium növendéke lett.1901.július 13-án szentelték pappá. Rövid ideig hittanárként működött, majd aRegnum Marianum világi papi közösség konviktusában lett tanulmányi felügyelő,[2][3][10]1905-től a konviktus igazgatója,1910-től középiskolai hitoktató.[2] Az1918-tól az új formát kereső Regnum Marianum első, templomépítő plébánosa lett. A korban szokatlan módon nagyban épített a világiak aktivitására az egyházközségi életben.[2][3][10] Ekkor érett kiváló ifjúsági lelkipásztorrá, társaival ő honosította meg Magyarországon acserkészet elveit.[3][10]1920 novemberétől cserkésztiszt,1923-tól a Regnum Marianum „Galamb” cserkészcsapatának parancsnokhelyettese lett; kirándulásokat, gyalog- és vízitúrákat szervezett és vezetett.[2]
Szervezőtehetségét honorálva nevezte kiXI. Piusz pápa1927.június 20-ánszékesfehérvári püspökké.Augusztus 1-jén szentelték püspökkéBudapesten. Székétaugusztus 8-án foglalta el.[2]
Püspökként is plébánosi egyszerűséggel fordult hívei felé. Szisztematikusan látogatta végig az egyházmegyéjét, a legeldugottabb falvakba,filiákba is maga ment bérmálni. Kormányzása alatt másfélszeresére nőtt a plébániák és lelkészségek, megduplázódott az esperesi kerületek száma. Papjainak, kispapjainak is lelkivezetője lett. Erőn felül áldozott a kultúrára: a harmincas években történt aSzékesfehérvári Püspöki Könyvtár és levéltár rendezése, valamint1938-ban az Egyházmegyei Múzeum megszervezése az országban elsőként.1937 nyarán a püspöki kar megbízásából hosszú missziós utat tett azAmerikai Egyesült Államokban. A magyar ajkú lelkészségeket látogatta végig, népszerűsítve a budapesti34. Eucharisztikus világkongresszust.[2][3][10] A katolikus iskolák számát1934 és1944 között 147-ről 165-re emelte. Támogatta azActio Catholicát, aKALOTot és aKALÁSZt.[2]1947-ben pápai trónállóvá nevezte kiXII. Piusz pápa.[2][3]
Dunántúli püspöktársaival, többek közöttMindszenty József akkorveszprémi püspökkel együtt1944 őszén memorandumban kérte az ország irányítását törvénytelenül magához ragadó hatalmi csoporttól, hogy ne vesse oda Dunántúlt a háború pusztításainak, hiába.[3]1945.február 8-án, miután megtagadta nekik, hogy hálaadó istentiszteletet mutasson be, elhurcolták anyilasok:[2]Veszprémben,Szombathelyen,Sopronban ésSopronkőhidán raboskodott.
Az emlékezetesBoldogasszony éve (1947–1948) során a püspök főpaptársaival együtt számos zarándoklaton részt vett. Abodajki Mária-napra 1948. szeptember 25–26-án több tízezer zarándok érkezett félszáz faluból. Mindszenty bíboros mutatta be a szentmisét, és ő mondta a szentbeszédet, pontosan három hónappal letartóztatása előtt.[3]
1948 májusában az egyházjog szabályai szerint figyelmeztette, majd felfüggesztetteSzittyay Dénesbakonykúti plébánost, aki nyíltan együttműködött a kommunista rezsimmel; végül kiközösítette az engedelmességet megtagadó papot. Válaszul médiatámadás indult ellene, ami jelezte, hogy nemkívánatos személy a kiépülő diktatúrában. Ebben az évben lemondatni is megpróbálták.[11] A virágzó egyházközségi, közösségi, kulturális, szerzetesi élet az alkotóerejét kora előrehaladtával sem veszítő püspök szeme láttára semmisült meg, a lelkipásztorkodás területei a papság minden igyekezete ellenére fokozatosan csökkentek. A hit azonban e nehéz években is megőrződött.
1951-ben először be akarták vonni aGrősz-perbe, majd házi őrizetbe helyezték. Az1950-es években legmegbízhatóbb munkatársait – segédpüspökét is – a rendőrség gyakran kitiltotta a székvárosból, leveleit pedig cenzúrázták, így szigetelve el a püspököt.[3][11]1961-ben azMSZMPPolitikai Bizottsága már jóváhagyta az internálását célzó akciót, ami azonbanGrősz József kiállásának és azÁllami Egyházügyi Hivatal élén történt változásoknak köszönhetően meghiúsult. Shvoy Lajos végig kiállt Mindszenty József mellett; mind a vatikáni diplomaták, mind az állami szervek a kommunista rendszerrel következetesen szembenálló püspökként tartották számon.[11]
Ő volt az egyetlen magyarországi püspök, aki működési engedéllyel rendelkezett, mégsem vehetett részt aMásodik vatikáni zsinat egyetlen ülésszakán sem. Ennek ellenére egyedül az ő javaslatai jutottak el a zsinatra, mivel azokat a hivatalos utat és a cenzúrát megkerülve,németországi kapcsolatain keresztül juttatta ki a zsinatot előkészítő bizottságokhoz. A zsinattól a kor szellemi kihívásaira is választ várt, így amaterializmus és azateizmus elítélését javasolta.[11]
1968.január 21-én, 88 éves korában érte a halál. Aszékesfehérvári székesegyház altemplomában temették el.[3]
%2c_Kisboldogasszony-templom%2c_2017_M%25C3%25A1riaremete.jpg)
Nevét viseli abicskei 188. sz. Shvoy Lajos cserkészcsapat.[10]2018-ban, halálának 50. évfordulóján emlékkonferenciát rendeztekSzékesfehérváron.[11]
| Előde: Prohászka Ottokár | Székesfehérvári püspök 1927–1968  | Utóda: Kisberk Imre |
