Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Shane MacGowan | |
 | |
| Shane MacGowan | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1957.december 25. Kent,Írország |
| Elhunyt | 2023.november 30.(65 évesen)[1] Dublin[2] |
| Házastársa | Victoria Mary Clarke |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | kelta rock,punk,folk-rock,folk punk |
| Aktív évek | 1976–2023 |
| Együttes | The Nips The Millwall Chainsaws Pogue Mahone The Pogues Shane MacGowan and The Popes |
| Hangszer | gitár |
| Hang | bariton |
| Tevékenység | |
| IPI-névazonosító | 00135214114 |
| Shane MacGowan weboldala | |
 AWikimédia Commons tartalmazShane MacGowan témájú médiaállományokat. | |
Shane MacGowan (Kent,1957.december 25. –Dublin,2023.november 30.[3])ír zenész, énekes-dalszerző, gitáros, aThe Pogues egyik alapítója volt.
Shane MacGowan az angliai Kentben született karácsonykor; szülei éppen rokonlátogatóban voltak, amikor anyjánál megindultak a fájások. Anyja énekes és táncművész volt, valamint modellkedettDublinban, apja pedig írással és irodalommal foglalkozott. A család a Tipperary megyei Puckhaunban élt egy nagy farmon MacGowan hatéves koráig, majdLondonba költözött. MacGowant1971-ben ösztöndíjjal vették fel az egyik legjobb középiskolába, a Westminster Schoolba, egy év múlva azonban kirúgtákkábítószer-birtoklás miatt. Ebben az időben barátkozott össze Berni France-szal, akivel később együtt zenélt.[4][5]
1976-ban egySex Pistols-koncert hatására apunk irányzat felé fordult. Ugyanabban az évben életében először került az újságokba, mert egyThe Clash-koncerten egy lány megvágta a fejét egy törött üveggel. Valaki lefotózta vérben úszó arcát, és a kép nyomtatásba került. A cikk azt állította, hogy leharapták a fülét.[4]
MacGoven, aki abban az időben Shane O'Hooligannak nevezte magát, egy lemezboltban dolgozott. Bondage(Rabszolgaság) címmel amatőr újságot készített, és barátjával, Shanne Bradleyvel megalapította első zenekarát, a Nipple Erectorst. Elsőkislemezük, aKing Of The Bop1976-ban jelent meg Stan Brennan, MacGoven főnökének kiadásában. Az együttes ezután The Nipsre változtatta a nevét, és három újabb kislemezt adott ki. Az együttesbe belépett James Fearnley gitáros, aki később a The Poguesban játszott, valamint aCulture Club leendő dobosa, Jon Moss. Előzenekarként felléptek a The Clash és a The Jam előtt. Happy Songs című kislemezüket Paul Weller, a The Jam gitárosa adta ki.[4] A The Nips1980-ban oszlott fel. Utolsó kiadványuk az Only The End Of The Beginning című élő lemez volt, amelyet 1980 márciusában rögzítettekWolverhamptonban.[6]
Shane MacGowan – egy időben a The Nipsszel – egy másik punkbandában, a The Millwall Chainsawsban is gitározott. A banda egyik alapítójaSpider Stacy volt, aki később MacGowannel együtt létrehozta a Pogue Mahone-t, amelyből azután a The Pogues kialakult. A The Millwall Chainsaws egyszer előzenekarként játszott a The North London Invaders, a későbbiMadness előtt. A The Millwall Chainsaws zenéjét aThe Dubliners inspirálta. Az együttes nevét később The New Republicansra változtatták, és Shane MacGowan lett az énekes.[4]
1980-ban Spider Stacy, Shane MacGowan, a bendzsón játszó Jem Finer, a harmonikás James Fearnley és a dobos John Hasler új együttest alapított. A banda neve – Stacy javaslatára – Pogue Mahone lett, amelygaelül azt jelenti, hogyCsókold meg a seggemet! Az új együttesben Stacy és MacGowan kezdetben felváltva énekelt, de később MacGowan lett a fő énekes.
Első koncertjüket Wakefildben adták1982.október 4-én. Másnap MacGowan beszervezte az együttesbeCait O’Riordant, akit néhány évvel korábban ismert meg, amikor egy The Nips-lemezt vásárolt abban a boltban, a Rock Offban, ahol dolgozott.[4][7]
A Pogue Mahone később – a Stiff Records kiadó kérésére[8] – felvette a The Pogues nevet, és az egyik legismertebb, az ír tradicionális muzsikát rock- és punkelemekkel keverő együttessé vált.
Az 1980-as évek második felére a The Pouges túljutott a csúcson, elszámolási gondok támadtak a tagok között, és Shane MacGowan önpusztító életmódja állandó problémaforrássá vált. MacGowan állandóan ivott, részegen állt színpadra, elfelejtette a dalszövegeket, lekésett repülőket, kiszámíthatatlan dührohamokat kapott.1991 novemberében, ajapán turnén társai kirúgták MacGowant.[5] Az együttes – nem számítva a válogatásalbumokat – öt lemezt készített Shane MacGowennel.[9]
A The Pogues először a The Clash volt énekesével,Joe Strummerrel helyettesítette őt, majd Spider Stacy vette át a helyét. Az együttes két lemezt készített velük, majd1996-ban felbomlott. A banda búcsúkoncertjén Shane MacGowan is fellépett.2001-ben a The Pogues ismét – MacGowannel and Stacyvel együtt – összeállt. Az újraalakult együttes azóta új lemezt nem jelentetett meg, de sok koncertet ad.[4]2012.augusztus 11-én aSziget Fesztiválon is felléptek.[10]
MacGowan1992-benNick Cave-vel lemezre énekelteLouis Armstrong klasszikusát, aWhat A Wonderful Worldöt.1993-ban együtt dolgozott abreton énekessel, Alan Stivell-lel és a francia Soldat Louis-val. Megalakította – Mo O'Hagan gitárossal és Berni France basszusgitárossal – a The London Contemporary Five-ot.
1994-benVan Morrisonnal együtt énekelte aGloria című dalt a brit könnyűzenei díjak átadóján, illetve Christy Moore-ral duettben adta elő aSpancil Hillt az ír televízióban. Közreműködött aThe Jesus & Mary Chain Stoned and Dethroned című albumán, illetve két duettet vett felSinéad O’Connorral és Marie Brennannel.
Felénekelt két régi The Pogues-dalt is: aHauntedot a Two if by Sea, aYou're The One-t a Circle Of Friends című filmben használták fel. Ez utóbbinak aPink Floyd korábbi tagja, Michael Kamen, volt a zeneszerzője. Mindkettő megjelent kislemezen.1996-banFrank Sinatra klasszikusát, aMy Wayt énekelte aNike egyik reklámjában.
1996 novemberében kiadta a Chritsmas Party E.P. '96 című kislemezt. Egy év múlva rögzítette azAn Irish Airman Forsees His Death című dalt az ír költő,William Butler Yeats tiszteletére kiadott Now And In Time to Be albumra.1997-ben újabb kislemeze, a Lonesome Highway jelent meg.
1994-ben jelentette meg saját együttese,Shane MacGowan and The Popes első albumát, a The Snake-et. Az album első kislemeze a The Church Of The Holy Spook volt, amelyet csak tízezer példányban adtak ki. A borítón a keresztre feszített MacGowan képe került, ami komoly vihart kavart. A második kislemez a That Woman's Got Me Drinking volt, amelyen az amerikai színész,Johnny Depp gitározott, és a szám videóklipjében is feltűnt. A vendégzenészek között volt Jem Finer, Spider Stacey, Brian Robertson, aThin Lizzy korábbi gitárosa, valamint John Sheahan és Barney McKenna a The Dublinersből.1997-ben jelent meg az együttes második nagylemeze, a The Crock of Gold.2003-ban az együttes fellépett aSziget Fesztiválon.
Shane MacGowan számos alkalommal keveredett bajba alkoholfogyasztás miatt. Az énekes korábban gyakran lépett fel részegen, általában a színpadon is ivott. Előfordult az is, hogy hosszabb időre eltűnt, amikor részeg volt. A Sziget Fesztiválon egyszer egy dalon keresztül hányt a színpad mögött, míg társai játszottak tovább.[11]
Amikor a The Pouges fellépett a2009-esNew Orleans-i Voodoo fesztiválon, Shane MacGowant nem találták egy teljes napon át. Az együttes tagjai attól tartottak, hogy a rossz közbiztonságú városban valami baj érte az énekest, de végül egyseattle-i rajongó rábukkant a Sheraton Hotel társalgójában.[12]
2001-ben barátja, Sinead O’Connor feljelentette őt kábítószer-birtoklásért, amit azzal indokolt, hogy így akarta leszoktatni MacGowant a heroin használatáról.[5]
2020 novemberében jelent meg aCrock of Gold: A Few Rounds with Shane MacGowan című dokumentumfilm, amely a zenész életét dolgozza fel. AJulien Temple által rendezett filmben közreműködik Johnny Depp ésGerry Adams, aSinn Féin volt elnöke is.[16]
