Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Ez a szócikk a Sziszek községben fekvő Sela településről szól. Hasonló címmel lásd még:Sela (egyértelműsítő lap). |
| Sela | |
| A Mária Magdolna plébániatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Sziszek |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44273 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 886 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 100 m |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
AWikimédia Commons tartalmazSela témájú médiaállományokat. | |
Sela faluHorvátországban,Sziszek-Monoszló megyében. KözigazgatásilagSziszekhez tartozik.
Sziszek városától 6 km-re nyugatra, az Odra-mező délnyugati szélén, a 36-os számú főút és a Zágráb-Sziszek vasútvonal mellett, Greda és Stupno között fekszik.
A település kedvező földrajzi fekvése és életfeltételei lehetővé tették, hogy területe már nagyon korán benépesüljön. Bár első írásos említése1334-ben történt, de szinte bizonyos, hogy már a zágrábi káptalan sziszeki uradalmának alapításakor1215-ben is létezett. Története során kisebb igazgatási központnak számított. Szent Mária Magdolna plébániáját1702-ben alapították, iskolája pedig már1771-ben működött. A plébánia alapítása előtt a település a sziszeki Szent Kereszt plébániához tartozott. Ekkor még csak egy fából épített kápolna állt a faluban.1739 és1745 között itt volt plébános a neves horvát történész, később zágrábi kanonokAdam Baltazar Krčelić, aki távozásakor emlékirataiban ír a plébánia életéről is.1765-re felépítették a mai plébániatemplomot, melyhez a római Siscia köveit használták fel.
1773-banaz első katonai felmérés térképén „Dorf Szella” néven szerepel. 1857-ben 299, 1910-ben 481 lakosa volt. Önkéntes tűzoltóegyletét1882-ben alapították. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd későbbJugoszlávia része lett. AII. világháború idején aFüggetlen Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu labdarúgó klubját az „NK Selát” 1946-ban alapították. 1981-ben megalakult a „HKUD Radost” kulturális és művészeti egyesület. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2002-ben új kápolnát építettek a településen, melyet Jézus szenvedő szíve tiszteletére szenteltek. 2011-ben 963 lakosa volt. A településes pasztorális központ, elemi iskola, anyakönyvi hivatal, posta, óvoda, faluház, valamint több szolgáltató és kereskedelmi egység működik.
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 299 | 348 | 346 | 436 | 402 | 481 | 447 | 441 | 492 | 509 | 652 | 882 | 978 | 1.019 | 960 | 963 |