Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk feltüntet forrásokat, deazonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben.Önmagában eznem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segítslábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még:A Wikipédia nem az első közlés helye |
| Sd.Kfz. 7 | |
 | |
| Típus | féllánctalpas vontató |
| Fejlesztő ország |  Harmadik Birodalom |
| Harctéri alkalmazás | |
| Gyártó | Krauss-Maffei,Borgward,Österreichische Saurerwerke,Breda (Breda 61) |
| Gyártási darabszám | 12 187 darab |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 1-12 |
| Hosszúság | 6,85 m |
| Szélesség | 2,35 m |
| Magasság | 2,62 m |
| Tömeg | 11,53 t |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 8 mm |
| Elsődleges fegyverzet | - |
| Másodlagos fegyverzet | - |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Maybach HL 62 & 64 6 hengeres, vízhűtéses benzinmotor |
| Felfüggesztés | torziós rugó |
| Sebesség | 50 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 12,1 LE/tonna |
| Hatótávolság | 120-250 km |
 AWikimédia Commons tartalmazSd.Kfz. 7 témájú médiaállományokat. | |
ASd.Kfz. 7 (Sonderkraftfahrzeug – különleges gépjármű) egy féllánctalpas katonai jármű volt, melyet anémetWehrmacht,Luftwaffe és aWaffen-SS használt amásodik világháború alatt.
Az Sd.Kfz. 7 kifejlesztése egy 1934-es kiírásra vezethető vissza, amely egy nyolc tonnás féllánctalpas jármű kifejlesztését tűzte ki célul. A jármű először 1938-ban jelent meg, fő feladatköre pedig a8,8 cm-es FlaK légvédelmi löveg és a15 cm-es sFH 18 tarack vontatása volt. Az Sd.Kfz. 7 járművön több önjáró légvédelmi löveg is alapult 2 cm-es és 3,7 cm-es gépágyúkkal felszerelve. Ezen kívül nagy vonóerejének köszönhetően mentő-vontató járműként is alkalmazták.
A járművön maximum 12 főnyi legénységet lehetett szállítani. A platón elhelyezett ülések alatt tárolórekeszeket alakítottak ki különféle eszközök, szerszámok tárolására. A jármű hátuljába egy zárt tárolórészt építettek, amelyben lőszert szállítottak, habár a lövegekhez egy másik lőszerszállító jármű is szükséges volt. A vontató maximum 8000 kg-nyi terhet vontathatott. Legtöbbjüket ellátták csörlővel is. A szélvédőt le lehetett hajtani a motorháztetőre, a vezetőfülke fölé pedig ponyvatetőt lehetett kifeszíteni. Egy bizonyos mennyiséget kemény tetős kivitelben is gyártottak, de ezek igen ritkák voltak. Később megjelent egy egyszerűsített típus fából készült kerettel, a lőszert a vezető mögött tárolták a löveg kezelőszemélyzete pedig hátul kapott helyet fából készült padokon.
A futómű elöl két kormányozható kerékből, hátul két lánctalpból állt, amely oldalanként 14 darab futógörgőből (melyek átlapolással fedték egymást) és egy láncmeghajtó kerékből állt, amelyet a lánctalprendszer elejében helyeztek el. A lánctalpakon a szolgálati évek során kisebb változtatásokat eszközöltek. 1943-ban a Maybach HL 62 motort (115 LE) egy Maybach HL 64 (140 LE) típusúra cserélték.
A német hadseregben általános módszer volt féllánctalpas járművek használata tüzérségi eszközök vontatására, de nem mindenhol. A teljesen kerekes járművekkel összehasonlítva a féllánctalpasokat sokkal nehezebb karbantartani, lánctalpaik gyakran elszakadnak, közúton pedig lassabbak. Terepen azonban sokkal mozgékonyabbak voltak a kerekes típusoknál.
Az Sd.Kfz. 7-est a háború végéig használták. Jelen volt az 1940-es párizsi győzelmi parádén, és látható volt szinte az összes propagandafilmben is. Habár nagy számban gyártották, sosem készült belőle annyi, hogy teljesen felszereljék vele a német erőket. A páncélos és páncélgránátos egységek tüzérségi elemei kaptak belőle, de más alakulatok általában kénytelenek voltak lovakkal vontatni lövegeiket.
A második világháború folyamán aszövetségesek is hadrendbe állítottak néhány zsákmányolt Sd.Kfz. 7-est. Olasz gyártmányú változata is készültBreda 61 néven, melyet könnyű azonosítani hosszabb motorházáról és a jobb oldalon elhelyezett kormányáról. Egy alapváltozat ára 36 000német birodalmi márka volt.
