Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Sd.Kfz. 251 | |
 | |
| Wermacht rendszámú Sd.Kfz. 251/1 Ausf. D egy magángyűjteményben. Homloklemezén az alakulat jelzései láthatóak | |
| Típus | lövészpáncélos |
| Fejlesztő ország |  Harmadik Birodalom |
| Harctéri alkalmazás | |
| Gyártó | Hanomag, Adlerwerke,Horch,Škoda,Borgward |
| Gyártási darabszám | 15 252 |
| Gyártási költség | 22560Reichsmark |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 2+10 fő |
| Hosszúság | 5,8 m |
| Szélesség | 2,1 m |
| Magasság | 1,75 m |
| Tömeg | 7,8 t |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 8-14,5 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 2 db 7,92 mm-esMG 34 vagyMG 42 géppuska |
| Másodlagos fegyverzet | alváltozattól függő |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Maybach HL 42 TUKRM típusú hathengeresbenzinmotor henger ürtartalom=4170cm³, üzemanyag=160 l |
| Teljesítmény | 100 LE 3000 f/p-nél (73,6kW) |
| Felfüggesztés | torziós rugó |
| Sebesség | 52,5 km/h |
| Hatótávolság | közúton 300, terepen 130 km |
 AWikimédia Commons tartalmazSd.Kfz. 251 témájú médiaállományokat. | |
ASonderkraftfahrzeug 251 (rövidítveSd.Kfz. 251) amásodik világháborúban alkalmazottnémet általános rendeltetésű ún.féllánctalpas páncélozott harci jármű. Teljes nevén Mittlerer Schützenpanzerwagen Typ HL kl 6p (Borgward gyártmány) vagy Mittlerer Schützenpanzerwagen Typ H kl 6p (Hanomag gyártmány). Felépítménye négy fő változatban készült, amelyet azábécéA,B,C ésDbetűjével jelöltek meg.[1] Ezen túlmenően további 23 feladatspecifikus felépítmény-változatot alakítottak ki a lövészpáncélostól az önjáró lövegeken át atüzérségi megfigyelőkig. Az alváltozatokat számokkal jelölték a 251-es szám után /-jellel elválasztva.[2] Az egyes feladatkörökre átépített, azonos felszereltségű járművek között gyakori volt az eltérő felépítmény-változat (például Sd.Kfz. 251/3 Ausf. C és D) A háborút követőenCsehszlovákiában gyártásban maradt a típus a felépítmény kisebb módosításaival, a járművek az1950-es évek első felében még hadrendben álltakOT–810 típusjellel. Napjainkban is főként ezeket a csehszlovák gyártású járműveket alkalmazzák a különféle hagyományőrző rendezvényeken.
A német hadseregben az 1930-as évek második felében rendszeresítettharckocsik és az akkoriban kifejlődő harckocsi-harcászat német irányzata megkövetelte, hogy a gyorsan áttörő harckocsicsapatokkal az őket követő gyalogság együtt tudjon mozogni. Ezért egy általánosan alkalmazható páncélozott lövésszállító járműre volt szüksége a hadvezetésnek. A típus, mely a 251-es sorozatszámot kapta a német nevezékrendszerben, alvázszerkezete az 5, 8, 12 tonnás vontató gépjárművek alvázainak felhasználásával lett kialakítva. Kezdeti hiányosságokat (A ésB változat) kijavítva a gyártásracionalizálás és a harctéri tapasztalatok felhasználásával alakult ki aC, majd aD felépítmény. Utóbbit 1940-től egészen a háború végéig gyártották, de aB változatból is üzemeltek még példányok anormandiai partraszállást követő időkben.
A jármű négy fő modellmódosításon eset át története során (Ausführung A-D), amelyből legalább 23 változat alapját képezték, melyeket sok más feladatkörben (például légvédelem, harckocsi-elhárítás, éjszakai harc támogatása, rakétavetők hordozása) is felhasználtak. Az eredeti elképzelés egy olyan jármű volt, amellyel egyetlen 10 fős páncélgránátos osztagot tudott a csatatérre szállítani, védve az ellenséges kézifegyverek tüzétől, és némi védelemmel a tüzérségi tűztől. Az alaptípus fegyverzete két, egy mellső és egy hátsó, géppuska volt. A mellső géppuska előre és oldalra tüzelhetett, a kezelőt egy ékszerűen kiképzett 10 mm-es acéllemez védte, a hátsó pedig egy forgatható légvédelmi állványra volt szerelve, védőlemezei nem voltak kialakítva. Géppuskaként alkalmazható volt mind azMG 34, mind azMG 42 is amely lehetővé tette, hogy fedezőtüzet biztosítson a lövészosztag számára mind leszállás, mind harc közben.
A páncéllemezeit úgy tervezték, hogy védelmet nyújtsanak a szabványos puska/géppuska golyókkal szemben (mint a 7,92 × 57 mm-es Mauser golyó). Az elülső lemezek vastagsága 14,5 mm volt; az oldalak meredek szögű, V alakú 8 mm vastag lemezek voltak, amelyek megbízható védelmet nyújtott a normál (nem wolfram) puska lövedékeivel szemben.
A nyitott tetejének pozitívumai közé tartozott a jobb helyzetfelismerés és a gyalogság szükség szerint gyorsabban el tudta hagyni a jármű belsejét. A hátránya, mint a korszak minden páncélozott személyszállítója esetében, az volt, hogy nagy sebezhetőséget jelentett a zuhanó tűz minden típusával szemben ; ez magában foglalta az aknavető és a tábori tüzérség közvetett tüzét, valamint a kézi lőfegyverek magasabb pozícióiból származó tüzét, a kézigránátokat, Molotov-koktélokat és az ellenséges repülőgépek lövését.
Az első két modellt (Ausf. A és B) kis példányszámban gyártották 1939-től. Ausf. Az A és B modelleket az orrpáncél szerkezete alapján lehet azonosítani, amely két trapéz alakú páncélpanelből állt, amelyek közül az alsóban volt egy motorhűtő nyílás. Az 1940-ben gyártott B modellnél megszűntek a páncéltest oldalsó lőrései. Az 1942 közepétől gyártott C modell elöl egy leegyszerűsített, hatszögletű, páncélozott lemezt kapott a motor megvédése érdekében. Az A-tól C-ig terjedő modellek hátsó ajtói kidudorodtak több darab páncél lemezből volt kialakítva. A C modell nagy gyártási sorozattal rendelkezett, de meglehetősen bonyolult volt felépíteni, sok szögletes lemezt tartalmazott. 1943 elejétől a D modellt azzal a céllal fejlesztették ki, hogy felére csökkentsék a ferde karosszérialemezek számát, leegyszerűsítve a testet és ezáltal felgyorsítva a gyártást.A jármű féllánctalpas kivitelű, azaz a jármű elejében elhelyezett Maybach-motor a gépjárműtest alatti futóműn kialakított lánctalpas rendszert hajtotta, az orr alatt elhelyezett gumikerekes, torziós laprugókkal felszerelt tengely csak az enyhe ívű kanyarodást szolgálta. A tényleges fordulást a lánctalpak egyes oldalainak fékezésével oldották meg. Ez az elrendezés a háborút követően nem került továbbfejlesztésre egyik országban sem, gyakorlatilag a csak tisztánlánctalpas ésgumikerekes futóművek fejlesztése fejlődött tovább napjainkra.
Mind a négy felépítmény-változat egységesen két részre volt bontva. A két féltest rögzítése a vezető és a mellette ülő járműparancsnok mögött történtcsavarkapcsolatokkal. A háború végén ezt a megoldást is elhagyták ésösszehegesztették őket.
_2006-10-06.JPG)
