Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során.Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segítsmegbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még:A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Sd.Kfz. 231 | |
.jpg) | |
| Sd. Kfz. 231 páncélkocsi a IX. Hadsereg kötelékében | |
| Típus | páncélozott felderítő harcjármű |
| Harctéri alkalmazás | |
| Alkalmazó országok |  Harmadik Birodalom |
| Szolgálatban | 1932–1944 |
| Gyártó | Daimler-Benz,Büssing-NAG,Magirus |
| Gyártási időszak | 1932–1937 |
| Gyártási darabszám | 123 |
| Gyártási költség | 57290 Reichmark |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 4 fő |
| Hosszúság | 5,56 m |
| Szélesség | 1,85 m |
| Magasság | 2,28 m |
| Tömeg | 5710 |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 8 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 1 db 20 mm-esKwK 38 gépágyú |
| Másodlagos fegyverzet | 1 db 7,92 mm-es, párhuzamosítottMG 34 ikergéppuska |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Daimler-Benz vagy Magirus vízhűtéses benzinmotor |
| Teljesítmény | 60–80 LE |
| Sebesség | 65 (úton) km/h |
| Hatótávolság | 250 km |
 AWikimédia Commons tartalmazSd.Kfz. 231 témájú médiaállományokat. | |
A Schwerer PanzerspähwagenSd.Kfz. 231 (és 232-es rádiós változat) német páncélozott gumikerekes felderítő jármű volt, amelyet 6 és 8 kerekes változatban gyártottak amásodik világháború előtt és alatt.
Az Sd.Kfz. 231-est a németekversailles-i békeszerződés kijátszására aSzovjetunióban, akazanyi gyakorló központban fejlesztették ki. Az első német páncélgépkocsi német tervek alapján. A sikeres próbák után a gyártást 1932-ben kezdték el. A páncélgépkocsi egy módosított 6×4-es hajtásképletű teherautó-alvázon alapult, amelyet páncélozott felépítménnyel és toronnyal láttak el. A toronyban egy2 cm KwK 30 L/55 gépágyú ésMaschinengewehr 13 géppuska volt. A járművet úgy alakították ki, hogy szükség esetén második vezetőpozícióból könnyen megfordulás nélkül tolathasson, így lehetővé vált a gyors menekülés a veszélyes helyzetekből. Azonban hamar kiderült a típus hibája páncélozott felépítmény azonban túl nehéznek bizonyult az alvázhoz képest, ennek következménye szerény terepjáró képesség lett. A típus jól bevált Csehszlovákia műúton történő inváziójánál, de az 1939–1940-es lengyelországi és franciaországi hadjáratban már inkább csakpropagandaértékkel bírt a jelenléte. Annak ellenére, hogy 1937-től kezdték lecserélni őket, még aBarbarossa hadműveletben is részt vettek a felderítő egységeknél. Később kivonták őket a frontszolgálatból és korszerűbbSd.Kfz. 234 páncélgépkocsikkal helyettesítették őket. A megmaradt példányokat partizánvadász és kiképzési célokra használták. Ezt a típust 1932-től 1935-ig gyártották, közel 1000 darab készült belőle. A legénységet parancsnok, irányzó, vezető és rádiós képezte. Az Sd.Kfz. 231 legnagyobb érdeme azonban az volt, hogy az 1930-as évek közepén a német hadsereg újrafelfegyverzésekor kiképző járműként fontos szolgálatot tett. 1942-től kezdve fokozatosan kivonták őket a frontvonalból elégtelen teljesítményük miatt továbbiakban rendfenntartói és partizánvadász egységekben használták őket.
Az elsőSchwerer Panzerspähwagenek polgári teherautók alvázaira (Daimler-Benz G 3 a / P 1930 és 1934 között, Magirus MP 206 1934 és 1936 között, Büssing-NAG G 31 P 1933 és 1935 között) épültek, amelyekre páncélozott felépítmény került felszerelésre. A jármű a korszerű felépítésű teherautók klasszikus stílusa volt, három merev tengely az alvázhoz erősítve rugófelfüggesztésekkel. Csak a két hátsó tengely volt meghajtott. A páncélzat elöl enyhén ferde 14,5 mm-es, oldalt és hátul 8 mm-es, tetején 6 mm-es, alul 5 mm-es volt ami csak géppuskák és repeszgránátok ellen nyújtott védelmet a személyzetnek. 1940 közepétől a jobb védelem érdekében 10 mm vastag páncélozott pajzsot erősítettek a testhez. 1942-től az első páncélt 30 mm-re növelték és lecserélték a főfegyverét2 cm-es KwK 38-ra. A gépágyúhoz 180 darab lőszert míg a MG 34-es géppuskához 2100 lőszert tudott magával vinni. A meghajtásról ABüssing verzióban egy nyolchengeres 7,9 literes és 155 lóerős Büssing-NAG L 8 V motor gondoskodott amellyel 90 km/h végsebességet tudott elérni a jármű, később erősebb 8,4 literes 180 lóerős motorral szerelték ami 100 km/h sebességet tett lehetővé. Az üzemanyag-kapacitás 90 literes volt, a fogyasztás kb. 35 l/100 km. AMagirus modellnél egy hathengeres S 88-as motor szereltek, amellyel az autó elérte a 62 km/h sebességet. A 6 tonnás jármű kb. 40 l/100 km-t fogyasztott, ezért az üzemanyag-ellátás megnövekedett 110 literre.Daimler-Benz verzió egy 68 lóerős M 09 hathengeres motort kapott 105 l üzemanyag-kapacitással ami 300 km-es távolsághoz volt elegendő. Ezeket a verziókat 1930 és 1936 között gyártották, majd 1937-től fokozatosan 8 kerekes összkerékmeghajtású (8-rad) járművekre cserélték, amelyeket minden fronton bevetettek.Páncélzatuk ésfegyverzetük megegyezett a hat kerekes változattal. 1944 közepén jelent meg a német felderítő járművek utolsó fejlesztése azSd.Kfz. 234 , egyszerűbb kialakítással, erősebb fegyverzettel és nagyobb kapacitással, megtartva a két vezető helyét.
