Movatterモバイル変換


[0]ホーム

URL:


Ugrás a tartalomhoz
Wikipédia
Keresés

Scuderia Ferrari

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Változat állapota

Ez a lap egy ellenőrzött változata

Ez aközzétett változat,ellenőrizve:2025. október 21.3 változtatás vár ellenőrzésre.

Pontosságellenőrzött

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során.Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segítsmegbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még:A Wikipédia nem az első közlés helye.
Ezt a szócikketát kellene olvasni, ellenőrizni a szöveghelyesírását ésnyelvhelyességét, a tulajdonnevekátírását. Esetleges további megjegyzések avitalapon.
ITA Ferrari

Teljes névScuderia Ferrari HP
SzékhelyITAMaranello
AlapítóITAEnzo Ferrari
CsapatfőnökFRAFrédéric Vasseur
Műszaki igazgatóFRALoïc Serra
(Karosszéria)
ITAEnrico Gualtieri
(Erőforrás)
WeboldalHivatalos weboldal
2025-ös Formula–1-es szereplése
Versenyzők16.MONCharles Leclerc
44.GBRLewis Hamilton
Tesztpilóták24.CHNCsou Kuan-jü
ITAAntonio Giovinazzi
KasztniSF-25
MotorFerrari
GumikPirelli
Színvörös-fehér
Formula–1 szereplése
Első versenyMON1950-es monacói nagydíj
Utolsó versenyESP2025-ös spanyol nagydíj
Versenyek száma1109 (rajtok száma: 1105)
Konstruktőri vb-címek16 (1961, 1964, 1975, 1976, 1977, 1979, 1982, 1983, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2007, 2008)
Versenyzői vb-címek15 (1952, 1953, 1956, 1958, 1961, 1964, 1975, 1977, 1979, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2007)
Első győzelemGBR1951-es brit nagydíj
(José Froilán González)
Legutóbbi győzelemMEX2024-es mexikóvárosi nagydíj
(Carlos Sainz Jr.)
Győzelmek247
Első rajtkockák253
Leggyorsabb körök262
Legutóbbi vb-helyezés2. (652 pont)
Alain Prost, a Scuderia Ferrari pilótája az 1991-es phoenixi Egyesült Államok Nagydíj első körében

AScuderia Ferrari olaszFormula–1-es versenycsapat, a sportág eddigi legsikeresebbje, a világbajnokság kezdete,1950 óta jelen van a Formula–1-ben.Enzo Ferrari alapította1929-ben (a Scuderia olaszul istállót jelent, a Ferrari az alapító Enzo Ferrari nevére utal), és1939-ig azAlfa Romeo autóit versenyeztette. Csak később kezdtek saját autókat készíteni.

A 2019-es szezonban a versenyzők a négyszeres világbajnokSebastian Vettel, aki 2015 óta van a csapatnál, és aSaubertől érkezőCharles Leclerc, akiKimi Räikkönent váltotta.Maurizio Arriavebenét pedig, aki 2015 és 2018 közt volt csapatfőnök,Mattia Binotto váltotta. 2023-tólFrédéric Vasseur irányítja a csapatotBinotto helyett.

2007-ben megnyerték az egyéni (Räikkönen) és a konstruktőri bajnoki címet is. Utóbbit 2008-ban megvédték, az egyéni címről viszontFelipe Massa a zárófutam utolsó körében lecsúszott. 2010-benFernando Alonso volt harcban a bajnoki címért, listavezetőként várta az utolsó versenyt, de a futam nem sikerült, így alulmaradt aRed Bull Racingnél versenyző Vettellel szemben. 2012-ben Alonso ismét a zárófutamig volt esélyes a címre, de ezúttal is Vettel nyerte a bajnokságot. 2014-ben gyenge szezont zárt a csapat, 1993 óta első ízben fordult elő, hogy egész évben nem sikerült futamot nyerniük. 2015-ben Vettel révén három futamot nyertek, a konstruktőri világbajnokságban második helyen zártak a Mercedes mögött. 2016-ban viszont megint nem tudtak futamgyőzelmet elérni, a konstruktőrök között visszacsúsztak a harmadik helyre a Red Bull mögé. 2017-ben a Ferrari a megelőző évekhez képest versenyképesebbnek bizonyult, Vettel sokáig esélyesnek tűnt a Mercedesszel szemben, de a szezon későbbi szakaszában túl sok pontot vesztett, ami miatt elszálltak a világbajnoki reményei. A 2018-as szezont még biztatóbban kezdte a Ferrari, de az év későbbi szakaszában ismét többször hibázott Vettel és a csapat, így ezúttal sem sikerült a világbajnoki cím megszerzése. 2019-ben a motort szabálytalannak minősítették, így 2020-ban jelentősen hátra csúsztak a mezőnyben. 2025-től a csapat pilótái:Lewis Hamilton ésCharles Leclerc.

A csapat legsikeresebb versenyzője a hétszeres világbajnokMichael Schumacher, aki öt egyéni bajnoki címet szerzett a Ferrarinak az összes tizenötből.

A csapat története

[szerkesztés]

A kezdetek

[szerkesztés]

A csapatot 1929-ben alapítottaEnzo Ferrari amatőr versenyzők támogatásának érdekében, bár ő maga is versenyzett azelőtt a Fiat csapatnál. Az ötlet november 16-án egy vacsora alkalmával jött, amikorBolognábanAugusto ésAlfredo Caniato textilgyárasoktól, illetve a gazdag amatőr versenyzőtől,Mario Tadinitól kért pénzügyi segítséget. Egy negyven főből álló csapatot gyűjtött, melynek legtöbb pilótájaAlfa Romeo 8C autóival versenyzett; Enzo Ferrari maga is folytatta versenyzői karrierjét első fiának,Dinónak 1932-es születéséig.

Alfa Romeo Tipo C, amelyet a Ferrari 1935-től 1936-ig használt

1933-tól gazdasági nehézségek miatt az Alfa Romeo csak ritkán indult versenyeken, helyét a Scuderia Ferrari autói vették át. 1935-ben Enzo Ferrari ésLuigi Bazzi megépítették az Alfa Romeo Bimotore-t, Ferrari emblémával az oldalán. Ebben az évben az Alfa Romeo ismét versenyezni kezdett. 1938-ig Enzo Ferrari számos, már befutott versenyzőt (többek közöttTazio Nuvolarit,Giuseppe Camparit,Achille Varzit ésLouis Chiront), valamint több tehetséges kezdőt (Tandini, Guy Moll, Carlo Maria Pintacuda és Antonio Brivio) menedzselt amodenai Trento e Trieste körúton található központjából. Ebben az évben az Alfa Romeo kinevezte a gyár versenyrészlege, az Alfa Corse vezetőjévé. 1939-ben azonban távozott, mert úgy érezte, hogy szerződtetésével az Alfa őt ki akarja vásárolni, csapatát, a Scuderiát pedig magába szeretné olvasztani. Cégének nevét Auto Avio Costruzioni Ferrarira módosította, és szerszámgépgyártással kezdett foglalkozni. Az Alfával kötött megállapodásában vállalta, hogy nem épít versenyautót Ferrari nevén az elkövetkező négy évben.

Az Alfa Romeóval kötött megállapodás ellenére a Ferrari azonnal elkezdett dolgozni az első saját versenyautóján, mely aTipo 815 nevet viselte. Az Alberto Massmino tervezte autó volt az első igazi Ferrari versenyautó. Bár autó részt vett néhány fontosabb megmérettetésen, amásodik világháború ideiglenesen véget vetett a versenyzésnek, a Tipo 815 soha nem lépett többé versenypályára. Ferrari továbbra is szerszámgépeket gyártott. 1943-ban átköltöztette főhadiszállásátMaranellóba, egy évre rá a várost bombázni kezdték.

A Formula–1-ben

[szerkesztés]

1950–1959

[szerkesztés]
Ferrari Tipo 625 2007-ben, Doningtonban

A Ferrari1950-ben az idény második versenyén debütált a Formula–1-ben, amonacói nagydíjonAlberto Ascarival ésLuigi Villoresivel. A Formula–1 első két évét azAlfa Romeo uralta,Juan Manuel Fangióval ésNino Farinával. A Ferrari második évében,1951-benJosé Froilán González megszerezte az olasz csapat első győzelmét abrit nagydíjon. 1951 után az Alfa Romeo visszavonult a versenyzéstől, az1952-es évet a Ferrari és Ascari uralta teljes mértékben. A bajnokság élén a három a Ferraris végzett, Ascari lett a világbajnok hat győzelemmel,Farina második,Piero Taruffi harmadik helyen végzett.1953-ban ismét Ascari lett a bajnok, az utolsó versenyen tudta csak megverni a Ferrarikat aMaseratis Fangio, aki az évben második lett.1954-re bevezették az új 2.5 literes motorokat, a Ferrari új autója aTipo 625-ös lett. Az évet Fangio nyerte, évadját a Maseratival kezdte, aMercedesszel fejezte be. A ferraris González második lett a bajnokságban. A Ferrari1955-ben és1956-ban aLancia karosszériáit használta. 1955-ben a csapat összesen egy versenyt tudott megnyerniMaurice Trintignanttal. Ugyanabban az évben meghalt Alberto Ascari egy sportautó balesetben. 1956-ban Collins kettő, az ez évben ferraris Fangio három győzelmet és egyben negyedik világbajnoki címét szerezte.1957-re Fangio visszatért aMaseratihoz, és ismét győzött.1958-ban, amikor elindult konstruktőri világbajnokság, aVanwall nyerte az elsőt. 1958-ban a csapat új modellje a246 Dino lett, mellyelMike Hawthorn megnyerte az évi egyéni bajnoki címet. Hawthorn nem örülhetett sokáig világbajnoki címének, 1959 januárjában meghalt közúti balesetben.1959-re a csapat új versenyzőiPhil Hill,Jean Behra,Tony Brooks ésDan Gurney lettek, nagy sikert azonban egyikük sem ért el. A világbajnokságot az ausztrálJack Brabham nyerte aCooperrel.

Az 1950-es években a kezdeti sikerek mellett a tragédiák sora sem kerülte el a csapatot. Castellotti 1957 márciusában, Modenában vesztette életét, miközben aSebringi 12 órás autóversenyre tesztelte az új Ferrarit, Alfonso de Portago autója ugyanazon év májusában aMille Miglia versenyenMantova közelében belerohant a tömegbe, megölve tizenkét embert. A Ferrarit ezért emberölésért megvádolták. Az1958-as francia nagydíjon, Reimsben súlyos balesetet szenvedettLuigi Musso, aki néhány órával a kórházba szállítást követően életét vesztette.

1960–1969

[szerkesztés]
Lorenzo Bandini 1966-ban

Az1960-as szezon valamivel jobban sikerült, mint az 1959-es. A versenyzőkPhil Hill,Wolfgang von Trips ésCliff Allison voltak. A mezőny közepén mégWilly Mairesse ésRichie Ginther is versenyzett. Mairesse első-motoros, Ginther a Ferrari első középmotoros autóját vezette. A Ferrari ez évben megnyerte aLe Mans-i 24 órás autóversenytPaul Frère ésOlivier Gendebien versenyzőkkel. 1961-re maradt Hill, von Trips, és Ginther. Phil Hill és von Trips első és második lett a bajnokságban, a Ferrari megnyerte a konstruktőri vb-címet.Giancarlo Baghetti a szezon közepén csatlakozott, aki élete első Formula–1-es versenyét azonnal megnyerte. Von Trips egy versennyel az év vége előtt Olaszországban meghalt balesete következtében, Hill világbajnok lett. A Ferrari Le Mans-ban is nyert Olivier Gendebiennel és Phil Hill-lel.1962-ben Hill és Baghetti maradtak újonc versenyzőkkel,Ricardo Rodríguezzel ésLorenzo Bandinivel kiegészülve. A szezon során azonban egy futamgyőzelmet sem könyvelhettek el maguknak.1963-ban a versenyzők Bandini,John Surtees,Willy Mairesse ésLudovico Scarfiotti voltak. Anémet nagydíjon Surtees, Mairesse azonban súlyos balesetet szenvedett, és nem tudott már újra versenyezni.1964-ben a Ferrari új modellje a nyolchengeres158 F1 lett. Surteeshez és Bandinihoz csatlakozott a fiatal mexikóiPedro Rodríguez, aki az 1962-ben meghalt Ricardo Rodríguez testvére volt. Surtees kettő, Bandini egy versenyt nyert. Surtees ezzel jóval megelőzte aLotusosJim Clarkot, aki bár három versenyt nyert, mégis csak harmadik lett. Surtees világbajnok, Bandini negyedik lett. A Ferrari már ötödször nyerte meg a Le Mans-i versenyt is, ebben az évben Jean Guichet-vel és Nino Vaccarellával.1965 az utolsó év volt a Formula–1-ben, amikor 1.5 literes motorokat lehetett használni, a Ferrari az év első felében még V8-as motorjaival versenyzett, az év második felében már 12 hengeres motorokkal indult. Az évben azonban Clark fölényesen győzött a Lotus-szal. Ekkor a Ferrari már hetedik Le Mans-i győzelmét szerezte meg egyhuzamban.1966-ban Surtees és Bandini is egy-egy futamgyőzelmet szerzett. Surtees az idény közepén a Cooperhez igazolt, helyéreMike Parkes ült be.1967-benChris Amon lett Bandini csapattársa. Bandini amonacói nagydíjon történt balesete után néhány nappal meghalt. Az1968-as szezon valamivel jobban sikerült a csapat számára.Jacky Ickxfranciaországi győzelmével és jó helyezéseivel a negyedik lett a bajnokságban. Az év végén távozott aBrabham csapathoz. 1968 nyarán aFiat megvásárolta 11 millió dollárért aFerrari utcai autó részvényeit, de ennek 50%-a továbbra is a Ferrari irányítása alatt állt.1969-ben a csapat nem volt túl sikeres, Ickx az idénytBrabhamnél töltötte. Az év közepén Pedro Rodríguez a szezon végéig a Ferrarihoz igazolt, 1969 végén Amon elhagyta a csapatot.

1970–1979

[szerkesztés]
Ickx Ferrari 312B2-je 2008-ban

1970-ben Jacky Ickx visszatért a Ferrarihoz, csapattársa Clay Regazzoni lett. A Ferrari a Lotusszal harcolt a világbajnoki címért. Ickx megnyerte azosztrák, akanadai és amexikói nagydíjakat, mellyel második lett a posztumusz világbajnokJochen Rindt mögött. A következő években a csapat ritkán ért el jó helyezéseket, futamgyőzelmeket. Az 1971-es szezonnyitót meglepetésreMario Andretti nyerte, Ickx győzött a holland, majd az 1972-es német nagydíjon, azonban összességében nem voltak sikeresek. A hanyatlás mélypontja az1973-as szezon volt, amikor két versenyen egy Ferrari sem vett részt.

Clay Regazzoni 1976-ban

1974-ben Enzo Ferrari befejezte a Ferrari sportautóverseny programját, Luca di Montezemolót tette meg csapatfőnöknek ésNiki Laudát hozta el a csapatba, aki kétszer nyerni tudott a szezonban. Regazzoni 1973 után visszatért a csapathoz. Az új312T modellel Lauda egyéni, a Ferrari konstruktőri bajnoki címet szerzett 1975-ben.1976 konstruktőri világbajnoka ismét a Ferrari lett. Lauda egy ponttal maradt csak le amclarenesJames Hunttól, miután súlyosnürburgringi balesete után két versenyt kihagyni kényszerült. Az év közbenClay Regazzoni helyéreCarlos Reutemann érkezett.1977-ben Lauda ismét megnyerte a világbajnoki címet, a Ferrari szintén.1978-ra az olasz csapat versenyzőfelállása Reutemann ésGilles Villeneuve lett, miután Lauda elhagyta a csapatot, és aBrabhamhez ment. Az évet azonban fölényesen aLotus nyerte radikális újításának köszönhetően, melynek lényege a leszorítóerő megnövelése volt.1979-re a dél-afrikaiJody Scheckter érkezett az olaszokhoz, akiMichael Schumacher érkezéséig a Ferrari utolsó világbajnoki címét szerezte 1979-ben. A modellt, amivel Scheckter nyert, már szintén a nagy leszorító erő elérésének megfelelően tervezték, és 12 hengeres motorja volt.

1980–1989

[szerkesztés]
Michele Alboreto1985-ben a Ferrarival

1980-ban a Ferrari az 1979-es versenyzőfelállásnál maradt, ám az idényben egyszer sem nyertek, az évetAlan Jones nyerte aWilliamsszel.1981-re Villeneuve új csapattársaDidier Pironi lett, ekkor vezette be a csapatturbófeltöltős, V6-os motorjait. Az évben a kanadai kétszer állhatott a dobogó legfelső, egyszer a legalsó fokán.1982-re a Ferrari a világbajnoki cím legesélyesebb csapatává vált, azonban Gilles Villeneuve abelga nagydíj időmérő edzésén balesetet szenvedett és meghalt. Halála után a Ferrari autói 1996-ig a 27-28-as rajtszámot kapták, Villeneuve 1982-es rajtszámára emlékezve (kivéve 1990-t, amikor az előző világbajnok Prost érkezett a csapathoz, és ilyenkor kötelező az 1-es, 2-es rajtszám). Pironi, aki az év nagy részében vezetett az összetettben, anémet nagydíjon elszenvedett balesetben eltörte lábát, így az utolsó néhány futamon nem vett részt.Keke Rosberg öt ponttal előzte meg végül a bajnokságban, a konstruktőr-világbajnokságot azonban az olaszok nyerték meg. Villeneuve-öt későbbPatrick Tambay, PironitMario Andretti helyettesítette.1983-ra Andretti helyéreRené Arnoux-t ültették, aki három futamgyőzelmével harmadik, Tambay egy győzelmével negyedik lett, a Ferrari az év konstruktőri bajnoka lett.1984-reMichele Alboreto váltotta Tambayt. Alboreto a következő évben második lett a bajnokságban, Prost mögött. Alboreto csapattársa 1985-től 1986-ig a svéd aStefan Johansson volt.1987-re a csapathoz az osztrákGerhard Berger érkezett, aki harmadik lett Senna és Prost mögött az évben. 1988-ban, 90 évesen meghaltEnzo Ferrari, a csapat alapítója.1989-re betiltották a turbó-motorok használatát, az olasz csapat így régi V6-os motorjait V12-es motorokra cserélte. Ugyanebben az évben érkezett Alboreto helyéreNigel Mansell, aki az év első versenyét, abrazil nagydíjat megnyerte a Ferrarival. Dobogós lett még emellett afrancia, abrit, anémet és abelga nagydíjakon, valamint nyert aHungaroringen is.

1990–1999

[szerkesztés]
Prost az 1991-es monacói nagydíjon

1990-ben a Ferrari ígéretes versenyzőpárossal kezdett. Gerhard Berger helyére az akkori háromszoros világbajnokAlain Prost érkezett, a másik versenyző maradt, a britNigel Mansell. Az év során a francia Prostot gyakran részesítették előnyben, Mansell a háttérbe szorult. Prost 5 versenyt nyert az évben, végig esélyes volt a bajnoki címre. Az utolsó versenyen azonban a bajnokságot vezetőAyrton Senna kiütötte, így mindketten kiestek, és ezzel a brazil lett az év bajnoka aMcLarennel. Az elégedetlen Mansell az év végén elhagyta a csapatot, és aWilliamshez szerződött. A brit helyére a franciaJean Alesi került, aki az előző években aTyrellnél versenyzett. A csapat ez évben jelentősen visszaesett, egy versenyt sem tudtak nyerni, legjobb eredményük is néhány dobogós hely volt. Prost elégedetlensége miatt az utolsó,ausztrál nagydíjon már részt sem vett, helyéreGianni Morbidellit ültették be. A csapat a következő két évben,1992-ben, és1993-ban egy versenyt sem nyert. A korábban ferraris Gerhard Berger 1993-ban tért vissza az olaszokhoz. AFerrari 412T-vel, melyet1994-ben és1995-ben is használtak, már több dobogós helyet, és négypole-pozíciót szereztek. Győzelmet azonban csak kétszer arattak, Berger 1994-ben anémet nagydíjon, és Alesi az1995-ös kanadai nagydíjon.

Gerhard Berger autója 1995-ben

1996-ban a Ferrari megvásárolta 30 millió dollárért az akkor kétszeres világbajnokMichael Schumachert, aki korábban aBenettonnál versenyzett. Ekkor érkezett a csapathoz Ross Brawn technikai igazgató és Rory Byrne főtervező is. A korábbi, sokat fogyasztó V12-es motorokat a takarékosabb V10-esekre váltották. A másik új versenyzőEddie Irvine lett. A csapat ezután gyors fejlődésnek indult.1996-ban három győzelmet könyvelhettek el, melyeket Schumacher szerezte aspanyol, abelga, és az azt követő hazai,olasz nagydíjon. A Ferrari 1996 második legjobb csapatává vált aWilliams mögött.1997-ben Schumacher sokáig vezette a pontversenyt, az utolsó,európai nagydíjon, mikor legfőbb vetélytársa,Jacques Villeneuve megelőzte, összeütköztek, a német kiesett, míg Villeneuve célba ért és ezzel ő lett a világbajnok. AzFIA utólag a németet tette felelőssé a balesetért, melynek következtében törölték a szezonban megszerzett pontjait.1998-ra a Williams helyett a McLaren vált a Ferrari legnagyobb vetélytársává. Schumacher hatszor nyert a szezonban.Olaszországban, Enzo Ferrari 1988-as halálának évfordulóján is győzött a német. Az utolsó két versenyen azonbanMika Häkkinen és aMcLaren nyert, így ők lettek a bajnokok, Schumacher és a Ferrari második helyezést értek el a bajnokságban. Az1999-es év is abrit nagydíjig Schumacher és Häkkinen csatájáról szólt, mikor a német autója a fékhiba miatt falnak ütközött. Az elszenvedett lábszártörés következtében hét versenyt kénytelen volt kihagyni. HelyéreMika Salo érkezett.Eddie Irvine az utolsó,japán nagydíjig harcban volt a bajnoki címért, végül második lett, kettő ponttal lemaradva az év végén a finntől. A konstruktőri bajnokságot azonban a Ferrari nyerte a McLaren előtt.

2000–2009

[szerkesztés]
Barrichello 2002-ben

2000-ben Schumacher nagy csatát vívott Mika Häkkinennel, ám végül a német lett a világbajnok, és ezzel a csapat első egyéni címét szerezte meg1979 óta, mikorJody Scheckter nyert a Ferrarival. CsapattársaRubens Barrichello volt, aki negyedik lett a bajnokságban.2001-ben Schumacher már 4 versennyel a szezon vége előtt megnyerte a bajnokságot, összesen 9 futamgyőzelmet aratott. Barrichello harmadik lett. A híres 2001-es A1-Ring-i eset során Barrichello néhány méterrel elengedte az akkor harmadik Schumachert, hogy több pontot szerezzen; azFIA, a média és a szurkolók legnagyobb meglepetésére. 2002-ben ismét Schumacher és a Ferrari uralta az évet, a 17 versenyből 15-öt nyert meg a két ferraris (Schumacher tizenegyet, Barrichello négyet), Schumacher mindegyik versenyén dobogóra állhatott. 2002-ben történt a második A1-ring-i eset, ahol Barrichello a csapat utasítására elengedte Schumachert. A német, aki nem értette miért engedték el, a dobogó legfelső fokára engedte a brazilt. Az incidens nagy felháborodást váltott ki, a Ferrari az eset után 1 millió dollár büntetést kapott, és 2003-tól betiltották a csapatutasításokat. Schumacher megszerezte ötödik világbajnoki címét, beállítva ezzelJuan Manuel Fangio rekordját.2003-ban a Ferrari kissé visszaesett, azausztrál nagydíj dobogójára az egyik ferraris sem állhatott fel. Akanadai nagydíjig aMcLaren vezette a bajnokságot. Erősek voltak aWilliamsek is,Ralf Schumacher ésMontoya összesen négy versenyt nyertek. A világbajnoki cím sorsa az utolsó,japán nagydíjon dőlt el, Schumacher lett a világbajnok, két pont előnnyelKimi Räikkönen előtt. Ezzel Michael Schumacher lett a legsikeresebb versenyző aFormula–1-ben, addigi hat világbajnoki címével.2004-ben ismét a Ferrari dominált. Schumacher és Barrichello az első és a második helyen zárta az évet. A Ferrari könnyedén megnyerte a bajnokságot, Schumacher hétszeres világbajnok lett. 18 versenyen 15 Ferrari győzelem született.

2005-ben véget ért a Ferrari öt évig tartó sikersorozata. A sok szabályváltoztatás miatt a 2005-ös évet a 2004-es modell módosított változatával kezdték (F2004M) nem sok sikerrel, szemben aMcLaren és aRenault csapatokkal. A harmadik,bahreini nagydíjon mutatták be azF2005-ös modellt, mely szintén alig tudta felvenni a versenyt a McLaren és a Renault csapatokkal. Bahreinben Schumacher technikai probléma miatt kiesett, amely először esett meg vele a2001-es német nagydíj óta. Problémát okoztak aBridgestone gumik is, melyek nem tudták igazán felvenni a versenyt a konkurensMichelin gumikkal. Az évben egyszer tudottMichael Schumacher nyerni, a ‘’csonka’’amerikai nagydíjon, mikor a michelines csapatok nem álltak rajthoz, és összesen hat autó volt versenyben. Az év végén Barrichello aHonda csapathoz igazolt át, Schumacher új csapattársa a brazilFelipe Massa lett.

A gyenge 2005-ös év után a Ferrari 2006-os új autója a248 F1 lett. Az USA Nagydíjat kettős győzelemmel zárták, Massa pedig első győzelmét aratta a Török Nagydíjon. Az Olasz Nagydíj után Schumacher bejelentette visszavonulását, a helyére Kimi Räikkönent szerződtették. Ebben az évben végig versenyben voltak a bajnoki címért, de ezúttal is alulmaradtak, ha nem is sokkal, Fernando Alonso és a Renault ellenében.

Räikkönen megnyeri a brazil nagydíjat, és egyben a 2007-es világbajnokságot is

A 2007-es szezonban a Ferrari legnagyobb konkurense aRenault visszaesését követően aMcLaren lett,Fernando Alonsóval, és a brit újoncLewis Hamiltonnal. Kimi Räikkönen az évelső versenyét megnyerte azF2007-tel. UtoljáraNigel Mansell volt képes első ferraris versenyét megnyerni. A kiélezett küzdelem a bajnoki címért egészen az utolsó futamig fennmaradt, deRäikkönen a Brazil Nagydíj megnyerésével mindössze egyetlen ponttal megelőzve riválisait világbajnok lett. A Ferrari megnyerte a konstruktőri bajnoki címet is, miután a McLarent diszkvalifikálták a hírhedt kémkedési botrány miatt. Az ügyben érintett volt a Ferrari egyik alkalmazottja, Nigel Stepney is, akit menesztettek, miután kiderült, hogy ő szivárogtatott adatokat a riválisnak.

A Ferrari2008-ra megtartotta az egy évvel korábbi versenyzőpárosát, a csapat személyi összetételében azonban változások álltak be, melyek közül a legjelentősebb, hogy az1993 óta csapatfőnökként dolgozóJean Todtot Stefano Domenicali váltotta fel. A korábbi technikai igazgató,Ross Brawn 2007-es szabadsága után szintén elhagyta a csapatot. Az újFerrari F2008-at január 6-án mutatták be. Az idény ígéretesen indult, kettős győzelmet arattak a bahreini és a spanyol nagydíjon is, a török nagydíj megnyerése után pedig Massa lépett elő, mint a világbajnoki cím legesélyesebbje. Közte és a McLarenes Lewis Hamilton között kiélezett küzdelem folyt, mely az utolsó, Brazil Nagydíjig fennállt. Massának meg kellett nyernie a versenyt, hogy világbajnok legyen, amit teljesített is. Öröme azonban csak néhány másodpercig tartott, mert az utolsó kör legutolsó kanyarjában Hamilton megelőzte Timo Glockot, és feljött az ötödik helyre, amellyel már ő volt a világbajnok.

Massa a Nürburgringen harmadik lett

A gyökeresen megváltoztatott szabályoktól bővelkedő 2009-es szezonnak változatlan versenyzőpárossal vágott neki a csapat. A 2009-es autót azF60-ast január közepe óta tesztelték, a év közbeni teszttilalom miatt.Räikkönen új versenymérnököt kapott, Andrea Stella személyében. A csapat számára botrányosan kezdődött az év, hiszen az első 4 versenyen csak 3 pontot szereztek, de azt is csak Bahreinben, Räikkönen révén, pedig a csapat 3 versenyenKERS-szel ment. A spanyol nagydíjra a csapat szinte teljesen újjáépítette az autót, többek között rákerült az új, duplafedeles diffúzor, és visszakerült a KERS is. Felipe Massának ebben az évben súlyos balesete volt: a magyar nagydíj időmérő edzésének második szakaszában, a négyes kanyar előtt egy, aRubens Barrichello autójának hátsó felfüggesztéséből elszabadult rugó a sisakjának ütközött. Az autóversenyző szinte fékezés nélkül csapódott a gumifalba. A budapesti Állami Egészségügyi Központban homlok- és arccsonttöréssel megműtötték, de Massa az év hátralévő részében már nem versenyezhetett. Az olasz istálló bejelentette, hogy Felipe Massát a továbbiakbanMichael Schumacher fogja helyettesíteni, ám a hétszeres világbajnok a mugellói tréning után erős nyaki fájdalomra panaszkodott és ezzel a terapeuták sem tudtak mit kezdeni. Így az olaszLuca Badoert ültették Massa helyére. Két versenyen is részt vett az olasz (európai nagydíj, belga nagydíj), de nem bizonyult elég gyorsnak. Végül a Ferrari leszerződtette a Force India pilótáját, Giancarlo Fisichellát az utolsó öt versenyre, ezzel együtt Fisichella megkapta a 2010-es tesztpilótai ülést is. Räikkönen eközben négy egymás követő versenyen (Hungaroring, Valencia, Spa és Monza) dobogóra tudott állni két harmadik, egy második hellyel és egy belgiumi győzelemmel. A finn az egyéni világbajnokságban a 6. helyen végzett, a csapat a negyedik lett a konstruktőri bajnokságban.

2010–2019

[szerkesztés]
Alonso megnyerte első ferraris versenyét

Bár a szerződése még egy évre szólt volna, a Ferrari óriási végkielégítéssel elküldteRäikkönent, és helyére Fernando Alonsót szerződtette. Az év jól indult a csapatnak, a téli tesztek során megbízhatónak és gyorsnak mutatkozott az idei versenygép. Alonso megnyerte élete első ferraris futamát, de ezt követően visszaestek, köszönhetően a meglepően gyors Red Bulloknak. A Német Nagydíjon megbüntették a csapatot, mert csapatutasítást adtak, ami 2003 óta tilos – Massának el kellett engednie Alonsót. Alonso még három versenyt nyert az idényben, és esélyes volt a bajnoki címre is, de azt Sebastian Vettel zsebelhette be.

2011-es autójuk a Ferrari 150° Italia névre hallgatott, miután a korábbi, F150 nevet a Ford saját autómárkájukkal való összetéveszthetőség miatt letiltatta. Ez az év nem a Ferrari éve volt: mindössze egyetlen győzelmet arattak, azt is a brit nagydíjon, amikor a versenytársak által használt befújt diffúzorokat ideiglenesen tiltólistára helyezték. Egyébként a csapat meglepően lassú volt.

A szabályváltozások miatt áttervezett, kissé csúnyácska "kacsacsőrű" 2012-es Ferrarit ugyancsak Alonso és Massa vezették. Az autó jól vezethető volt, folyamatosan esélyes volt a világbajnoki címre, Alonso is jól állt a bajnokságban – aztán az idény végi, tengerentúli versenyeken Vettel és a Red Bull tönkreverte őket, így elvesztették a csatát. 2013-ban aztán ismét az Alonso-Massa párossal vágtak neki az idénynek. Alonso két győzelmet is tudott aratni, míg Massa pocsék évadot tudhatott magáénak. A csapat harmadik lett a konstruktőrök versenyében, Alonso második, de nagy lemaradással.

2014-ben elkezdődött aFormula–1 történetének második turbókorszaka. Az idényben Massát a csapathoz visszatérőRäikkönen váltotta. A remekpilótapáros ellenére a szezon pocsékul sikerült: még csak győzelmet sem sikerült aratniuk, ilyesmire nem volt példa 1993 óta. A csapatvezető Stefano Domenicallit menesztették, helyére Marco Mattiacci került. Az év végén Luca di Montezomolo is visszavonult a csapat ügyeinek intézésétől. A folytatásnak a Ferrari nagy belső változásokkal indult neki: 2015-ben a McLarenhez távozó Alonso helyére Sebastian Vettel került. Di Montezomolo helyét Sergio Marchionne foglalta el, Mattiacci helyére pedig Maurizio Arrivabene került. A csapat képes volt felvenni a versenyt a domináns Mercedesszel, még ha ez kevés is volt. Vettel háromszor tudott győzni az idény során. Ez a jó sorozat a 2014-eshez hasonló pocsék évbe fordult 2016-ban, amikor ismét nem tudtak egyetlen futamot sem nyerni.

2017-ben aztán meglepően jó formát mutatott a Ferrari. Vettel megnyerte az ausztrál nagydíjat, mely nemcsak hosszú idő után volt az első Ferrari-győzelem, de úgyszintén hosszú idő után az első futam, amikor egy ferraris versenyző vezette a világbajnokságot. Ez volt a csapat 225. győzelme is egyben. Az év a legekről szólt: Monacóban Vettel révén 16 év után először nyert a csapat pilótája, és ugyanezen a versenyen Raikkönen pole pozíciót szerzett, kilenc év után először. A csapat a nyári szünetig esélyes volt a világbajnoki címre, azonban több évközi hiba (az Azerbajdzsáni Nagydíjon Vettel szándékosan rárántotta a kormányt a biztonsági autó mögött haladó Hamiltonra, és ezzel feleslegesen kapott büntetést; a szingapúri rajt utáni kettős kiesés stb.) miatt rengeteg pontot vesztettek, a közben feljavuló Mercedes és Hamilton pedig nem hibáztak, így két futammal a vége előtt a Ferrari és Vettel is elvesztették esélyüket.

Räikkönen 2018-ban az Osztrák nagydíjon

A 2018-as szezont kiváló formában kezdte a csapat. Úgy tünt, nemcsak sikerült az előző év eleji jó formát átmenteni erre az évre hanem még fejlődni is tudtak, míg a legnagyobb ellenfél, a Mercedes mintha egy kicsit megtorpant volna. Az évad első felében a futamok többségén a Ferrari nyújtotta a magabiztosabb, meggyőzőbb teljesítményt a Mercedessel szemben mind az időmérőkön mind a futamokon egyaránt. A szezon közepe táján kiderült,Sergio Marchionne súlyos egészségügyi problémákkal küzd ezért lemondott a Ferrari vezető pozíciójáról, majd néhány nappal később elhunyt. Nagyjából ettől kezdve, a csapat mintha szétesett volna. Az időmérős tempó megvolt, viszont a futamokon időről időre rengeteg taktikai és pilótahiba következett. Eközben az ellenfél, a Mercedes és Lewis Hamilton kezdett magára találni, és elkezdték ledolgozni a felhalmozott hátrányt. A nyári szünet utáni első versenyt, a Belga nagydíjat, Vettel mondhatni könnyedén megnyerte, így úgy tűnt, hogy a csapat túl tudott lépni a nyári szünet előtti krízisen. A Ferrari hazai nagydíján bejelentették, hogy a csapat másik világbajnok pilótáját Kimi Räikkönen-t (a csapat addigi utolsó egyéni vb-címét megszerző finn pilótáját) a Sauber-Alfa Romeo újoncára, Charles Leclerc-re váltják a következő évtől. Az ezt követő 4 futamon a csapat mintha visszaesett volna, pletykák kezdtek napvilágot látni belső feszültségekről, nézeteltérésekről azonban minden ilyen ilyet hírt cáfoltak. Ezzel szemben a Mercedes mondhatni szárnyalt. Ráadásul Sebastian Vettel elkezdett érthetetlennek tűnő hibákat véteni a futamok az első köreiben. Többször is előfordult, hogy saját hibából/türelmetlenségből adódóan a mezőny végéről kellett pontokat mentenie Hamiltonnal szemben aki mind a négy versenyt megnyerte, így óriási pontelőnyre tett szert a rengeteget hibázó Vettellel szemben. Az amerikai nagydíjon a Ferrari rájött, hogy a legutóbbi fejlesztéseknek köszönhetően estek vissza, amelyeket nyomba le is szereltek az autóról és visszaálltak arra konfigurációra amikor még versenyképesek voltak a Mercedessel szemben. Ez kifizetődött, mert visszakerültek az élre, viszont már késő volt, Hamiltonnak már olyan hatalmas pontelőnye volt Vettellel szemben, hogy a németnek tulajdonképpen már csak matematikai esélye volt a végső győzelemre. Hamilton az előző évhez hasonlóan szintén egy számára felejthető futamon (majdnem körhátrányba került) biztosította be újabb világbajnoki címét, szám szerint az ötödiket. A Ferrari pedig az előző évhez hasonlóan egy újabb csalódást keltő második félévvel szállt ki az egyéni világbajnoki küzdelemből.

Sebastian Vettel a 2019-es szezon előtti teszten

2019-tőlKimi Räikkönen helyétCharles Leclerc veszi át, aki már a2018-as év végi teszten is a csapat színeiben vett részt. Továbbá az eddigi teszt- illetve szimulátoros munkát elvégzőDanyiil Kvjat ésAntonio Giovinazzi helyét az egykori Mercedes támogatottPascal Wehrlein veszi át, mert az előbbi két pilóta aktívan fog versenyezni. A csapat vezetésében is változás történik: Maurizio Arrivabene helyét az eddigi technikai igazgató, Mattia Binotto veszi át.

A2019-es szezont megelőző tesztek alapján szinte minden szakértő a Ferrarit jelölte meg egyértelmű favoritnak a 2019-s évre vonatkozóan, mivel az autó sokkal jobb köridőket produkált a vetélytársaknál (elsősorban a Mercedesnél), ezenkívül sokkal stabilabbnak és jobban vezethetőnek is tűnt, mint a többi csapat autója.

Aza szezon első futamát a hagyományoknak megfelelően Ausztráliában tartották. a várakozásokkal ellentétben azonban nem a Ferrari dominált hanem aMercedes uralta a teljes hétvégét, a vörösök pedig még a dobogóra sem tudott felállni. mint utóbb kiderült megbízhatósági okokból kifolyólag vissza kellett venniük a teljesítményből, amelynek következtében 1 perces hátrányban futottak be a a győztesValtteri Bottas mögött. A következő hétvége abahreini nagydíj viszont már a Ferrariról szólt. A teljes hétvégét uralták az időmérőn megszerezték az első sort amelyet a csapat újoncaCharles Leclerc szerzett meg,Sebastian Vettel előtt. A futam jó részében úgy tűnt, hogy sima Ferrari győzelem lesz, Vettel pedig harmadik lesz, csakhogy a futam során megpördült, emiatt ismét a boxba kellett mennie kereket cserélni, de miközben a boxba tartott letört az első szárnya is. Ezek után elvesztette a harmadik helyet. De ezzel még nem volt vége az istálló rémálmainak ugyanis a magabiztosan az élen haladó Leclerc autója meghibásodott ezért körönként 3-4 másodpercet vesztett az üldözőkkel szemben akik hamar utol is érték és elvesztette az első helyet. Egy utolsó előtti körben beküldöttSafety Car mentette meg a dobogót az újonc ferraris és a csapat számára. A harmadik futamon akínai nagydíjon az olaszok teljesítménye ismét visszaesett és nem igazán tudtak beleszólni a győzelemért fojtatott harcba.

Az F1-75 az ausztrál nagydíjon

Az első három futam után a csapat rengeteg kritikát kapott, beleszóltak aLeclerc ésVettel egymás elleni párharcaiba, valamint a szurkolók találgatni kezdtek arról, hogy miért marad el a autó teljesítménye a várt szinttől.

2020–

[szerkesztés]

A 17 versenyre zsugorodott szezon elején a Ferrari bejelentette, hogy 2021-től menesztiSebastian Vettelt, helyére aMcLaren versenyzőjét,Carlos Sainzt szerződtette. Sok embert meglepett a döntés, még az F1 paddockján belül is, ugyanis ritka, amikor a szezon előtt ilyen döntéseket hoznának a csapatok, pláne, ha az éppen egy élcsapat. 2020 egyértelműen a Ferrari fennállásának egyik leggyengébb éve volt: nem tudtak beleszólni a világbajnoki küzdelembe, de még győzelmet sem sikerült szerezniük. A félresikerült szezon már nem fejlesztettek tovább és a2021-es évre sem tervezték azt finomítani különösebben (akoronavírus-világjárvány miatt, pénzügyi szempontból a 2020-as autókat kellett használnia a csapatoknak 2021-ben). 2021 valamivel jobban sikerült a Ferrarinak, több dobogót ésCharles Leclerc 2 pole-pozíciót is szereztek, azonban a futamgyőzelem ez évben sem jött össze. A 2022-es szabálymódosításokat egyértelműen a Scuderia reagálta le a legjobban, 22 versenyből kettőtLeclerc nyert, egyet pedigSainz. Azévadnyitón kettős győzelmet arattak,2019-es szingapúri nagydíj óta először. A szezon további része azonban már közel sem alakult úgy a ferrari számára, mint ahogyan az első pár futam. Időmérőn továbbra is remekül szerepelt a csapat, viszont a futamokon, rendszeresen hozott rossz és érthetetlen stragégiai döntéseket a csapat, amelyekkel biztosnak tűnő győzelmeket dobtak el, illetve adtak át a szezonbeli ellenfelüknek, aRed Bullnak, emellett voltak pilótahibák és műszaki problémák miatti kiesések is. Ennek következtében már a nyári szünet idejére akkora pontelőnye lett azosztrák csapatnak és a címvédőnekMax Verstappennek, hogy a Ferrarinak már csak matematikai esélye maradt, a vb címre, tényleges nem. Ajapán nagydíjonVerstappen behúzta az egyéni címet, és a konstruktőri bajnokságot azamerikai nagydíjon abikások nyerték meg. Így a Ferrari egy újabb évet dobott el, hogy világbajnokok legyenek. 2023-ban 1 győzelmük volt amitCarlos Sainz nyert meg Szingapúrban. 3. helyezést értek el a szezonban.

Motorok Formula–1-es csapatok számára

[szerkesztés]
A két Toro Rosso-Ferrari 2008-ban
Ferrari V10-es Formula–1-es motor 2004-ből

A Ferrari az 1990-es évek óta szállít motorokat más csapatoknak. Az első Ferrari-motort alkalmazó csapat (1 évig) aMinardi volt 1991-ben. 1997-től a Ferrari aSaubernek szállított V10-es erőforrásokat egészen annak a 2005-ös megszűnéséig, ezeket azonban a főszponzor nevére,Petronas-ra keresztelték át.2010-ben visszatért a csapat a Formula–1-be, ismét a Ferrari látja el motorokkal a csapatot. A korábbi ferraris versenyző,Alain Prost azAcer számítástechnikai cég neve alatt használt Ferrari-motorokat2001-ben a csapatánál, aProst Grand Prix-nél.2006-ban aRed Bull Racing,2007-ben aSpyker, majd2008-ban annak a jogutódja, aForce India, valamint 2007-től aScuderia Toro Rosso használta a Ferrari motorjait a 2013-as idény végéig (illetve 2016-ban az egy évvel korábbi Ferrari-motorokat kapta a csapat kényszermegoldásként). ABMW távozását követően aSauber 2010 óta visszatért a Ferrari motorjaihoz. 2014-től aMarussia F1 Team-et, majd 2015-ben ennek utódját, aManor F1 Team-et is ők látták el motorokkal. 2016-tól aHaas F1 Team és aAlfa Romeo motorszállítója aFerrari.

Híres versenyzők a csapatnál

[szerkesztés]
Nigel Mansell 1990-ben

A Ferrarinál sok olyan híres pilóta versenyzett, mintAlberto Ascari,Juan Manuel Fangio,Mike Hawthorn,Phil Hill,John Surtees,Lorenzo Bandini,Ludovico Scarfiotti,Nino Vaccarella,Jacky Ickx,Clay Regazzoni,Niki Lauda,Carlos Reutemann,Jody Scheckter,Gilles Villeneuve,Didier Pironi,Michele Alboreto,Gerhard Berger,Alain Prost,Nigel Mansell,Jean Alesi,Eddie Irvine,Rubens Barrichello,Michael Schumacher,Felipe Massa,Fernando Alonso,Kimi Räikkönen,Sebastian Vettel és a jelenlegi versenyzőpárosCharles Leclerc ésCarlos Sainz Jr..

Közülük kilencen világbajnokok is lettek a Ferrarival: Ascari (1952,1953), Fangio (1956), Hawthorn (1958), Phil Hill (1961), Surtees (1964), Lauda (1975,1977), Scheckter (1979), Schumacher (2000,2001,2002,2003,2004), és Räikkönen (2007).

A Scuderia Ferrari legeredményesebb versenyzője Michael Schumacher, 7 világbajnoki címével (A Ferrari világbajnoki címeinek egyharmada), 72 ferraris győzelmével (ami a Scuderia Ferrari összes győzelmeinek több mint egyharmada), 57első rajtkockás indulásával (a Scuderia pole-pozícióinak majdnem egyharmada), és leggyorsabb körével, amiket az olasz csapatnál ért el.

Formula–1-es eredmények

[szerkesztés]
Bővebben:A Scuderia Ferrari Formula–1-es eredménysorozata
SzezonModellGumiMotorVersenyzőkHelyezés
2024SF-24PFerrari (Hibrid/turbó)MONCharles Leclerc
ESPCarlos Sainz
2. (49 pont)*
2023SF-23PFerrari (Hibrid/turbó)MONCharles Leclerc
ESPCarlos Sainz
3. (406 pont)
2022F1-75PFerrari (Hibrid/turbó)MONCharles Leclerc
ESPCarlos Sainz
2. (554 pont)
2021SF21PFerrari (Hibrid/turbó)MONCharles Leclerc
ESPCarlos Sainz
3. (323,5 pont)
2020SF1000PFerrari (Hibrid/turbó)NémetországSebastian Vettel
MONCharles Leclerc
6. (93 pont)
2019SF90PFerrari (Hibrid/turbó)NémetországSebastian Vettel
MONCharles Leclerc
2. (504 pont)
2018SF71HPFerrari (Hibrid/turbó)NémetországSebastian Vettel
FinnországKimi Räikkönen
2. (571 pont)
2017SF70HPFerrari (Hibrid/turbó)NémetországSebastian Vettel
FinnországKimi Räikkönen
2. (522 pont)
2016SF16-HPFerrari (Hibrid/turbó)NémetországSebastian Vettel
FinnországKimi Räikkönen
3. (398 pont)
2015SF15-TPFerrari (Hibrid/turbó)NémetországSebastian Vettel
FinnországKimi Räikkönen
2. (428 pont)
2014F14TPFerrari (Hibrid/turbó)SpanyolországFernando Alonso
FinnországKimi Räikkönen
4. (216 pont)
2013F138PFerrariSpanyolországFernando Alonso
BrazíliaFelipe Massa
3. (354 pont)
2012F2012PFerrariSpanyolországFernando Alonso
BrazíliaFelipe Massa
2. (400 pont)
2011150° ItaliaPFerrariSpanyolországFernando Alonso
BrazíliaFelipe Massa
3. (375 pont)
2010F10BFerrariBrazíliaFelipe Massa
SpanyolországFernando Alonso
3. (396 pont)
2009F60BFerrariBrazíliaFelipe Massa
OlaszországLuca Badoer
OlaszországGiancarlo Fisichella
FinnországKimi Räikkönen
4. (70 pont)
2008F2008BFerrariFinnországKimi Räikkönen
BrazíliaFelipe Massa
Világbajnok (172 pont)
2007F2007BFerrariBrazíliaFelipe Massa
FinnországKimi Räikkönen
Világbajnok (204 pont)
2006248 F1BFerrariNémetországMichael Schumacher
BrazíliaFelipe Massa
2. (201 pont)
2005F2004M, F2005BFerrariNémetországMichael Schumacher
BrazíliaRubens Barrichello
3. (100 pont)
2004F2004BFerrariNémetországMichael Schumacher
BrazíliaRubens Barrichello
Világbajnok (262 pont)
2003F2002, F2003-GABFerrariNémetországMichael Schumacher
BrazíliaRubens Barrichello
Világbajnok (158 pont)
2002F2001, F2002BFerrariNémetországMichael Schumacher
BrazíliaRubens Barrichello
Világbajnok (221 pont)
2001F2001BFerrariNémetországMichael Schumacher
BrazíliaRubens Barrichello
Világbajnok (179 pont)
2000F1-2000BFerrariNémetországMichael Schumacher
BrazíliaRubens Barrichello
Világbajnok (170 pont)
1999F399BFerrariNémetországMichael Schumacher
UKEddie Irvine
FinnMika Salo
Világbajnok (128 pont)
1998F300GFerrariNémetországMichael Schumacher
UKEddie Irvine
2. (133 pont)
1997F310BGFerrariNémetországMichael Schumacher
UKEddie Irvine
2. (102 pont)
1996F310GFerrariNémetországMichael Schumacher
UKEddie Irvine
2. (70 pont)
1995412T2GFerrariFranciaJean Alesi
OsztrákGerhard Berger
3. (73 pont)
1994412TGFerrariFranciaJean Alesi
OlaszNicola Larini
OsztrákGerhard Berger
3. (71 pont)
1993F93AGFerrariFranciaJean Alesi
OsztrákGerhard Berger
4. (28 pont)
1992F92AGFerrariFranciaJean Alesi
OlaszIvan Capelli
OlaszNicola Larini
4. (21 pont)
1991642, 643GFerrariFranciaAlain Prost
OlaszGianni Morbidelli
FranciaJean Alesi
3. (46,5 pont)
1990641GFerrariFranciaAlain Prost
UKNigel Mansell
2. (110 pont)
1989640GFerrariUKNigel Mansell
AusztriaGerhard Berger
3. (59 pont)
1988F1/87-88CGFerrari (turbó)OlaszMichele Alboreto
AusztriaGerhard Berger
2. (65 pont)
1987F1/87GFerrari (turbó)OlaszMichele Alboreto
AusztriaGerhard Berger
4. (53 pont)
1986F1/86GFerrari (turbó)OlaszMichele Alboreto
SvédStefan Johansson
4. (37 pont)
1985156/85GFerrari (turbó)OlaszMichele Alboreto
FranciaRené Arnoux
SvédStefan Johansson
2. (82 pont)
1984126C4GFerrari (turbó)FranciaRené Arnoux
OlaszMichele Alboreto
2. (57,5 pont)
1983126C2B, 126C3GFerrari (turbó)FranciaRené Arnoux
FranciaPatrick Tambay
Világbajnok (89 pont)
1982126C2GFerrari (turbó)KanadaGilles Villeneuve
FranciaDidier Pironi
FranciaPatrick Tambay
USAMario Andretti
Világbajnok (74 pont)
1981126CKMFerrari (turbó)KanadaGilles Villeneuve
FranciaDidier Pironi
5. (34 pont)
1980312T5MFerrariDél-AfrikaJody Scheckter
KanadaGilles Villeneuve
10. (8 pont)
1979312T3, 312T4MFerrariDél-AfrikaJody Scheckter
KanadaGilles Villeneuve
Világbajnok (113 pont)
1978312T2, 312T3MFerrariArgentínaCarlos Reutemann
KanadaGilles Villeneuve
3. (65 pont)
1977312T2GFerrariOsztrákNiki Lauda
ArgentínaCarlos Reutemann
KanadaGilles Villeneuve
Világbajnok (95 pont)
1976312T, 312T2GFerrariOsztrákNiki Lauda
SvájcClay Regazzoni
Világbajnok (83 pont)
1975312B3, 312TGFerrariOsztrákNiki Lauda
SvájcClay Regazzoni
Világbajnok (72,5 pont)
1974312B3GFerrariSvájcClay Regazzoni
OsztrákNiki Lauda
2. (65 pont)
1973312B2, 312B3GFerrariBelgaJacky Ickx
OlaszArturo Merzario
6. (12 pont)
1972312B2FFerrariSvájcClay Regazzoni
BelgaJacky Ickx
USAMario Andretti
OlaszNanni Galli
OlaszArturo Merzario
4. (33 pont)
1971312B, 312B2FFerrariUSAMario Andretti
BelgaJacky Ickx
SvájcClay Regazzoni
3. (33 pont)
1970312BFFerrariBelgaJacky Ickx
OlaszIgnazio Giunti
SvájcClay Regazzoni
2. (52 pont)
1969312FFerrariÚj-ZélandChris Amon
MexikóPedro Rodríguez
5. (7 pont)
1968312FFerrariÚj-ZélandChris Amon
BelgaJacky Ickx
OlaszAndrea de Adamich
UKDerek Bell
4. (37 pont)
1967312FFerrariÚj-ZélandChris Amon
OlaszLorenzo Bandini
UKMike Parkes
OlaszLudovico Scarfiotti
UKJonathan Williams
5. (20 pont)
1966246, 312D
F
FerrariUKJohn Surtees
OlaszLorenzo Bandini
UKMike Parkes
OlaszLudovico Scarfiotti
2. (31 pont)
1965158, 1512DFerrariUKJohn Surtees
OlaszLorenzo Bandini
OlaszNino Vaccarella
MexikóPedro Rodríguez
4. (25 pont)
1964156, 158DFerrariUKJohn Surtees
OlaszLorenzo Bandini
OlaszLudovico Scarfiotti
MexikóPedro Rodríguez
Világbajnok (45 pont)
1963156DFerrariUKJohn Surtees
BelgaWilly Mairesse
OlaszLudovico Scarfiotti
OlaszLorenzo Bandini
4. (26 pont)
1962156DFerrariMexikóRicardo Rodríguez
OlaszGiancarlo Baghetti
USAPhil Hill
BelgaWilly Mairesse
OlaszLorenzo Bandini
6. (18 pont)
1961156DFerrariUSAPhil Hill
NémetWolfgang von Trips
USARichie Ginther
BelgaOlivier Gendebien
BelgaWilly Mairesse
MexikóRicardo Rodríguez
Világbajnok (45 pont)
1960Dino 246, Dino 156DFerrariUSAPhil Hill
ArgentínaJosé Froilán González
NémetWolfgang von Trips
UKCliff Allison
USARichie Ginther
BelgaWilly Mairesse
3. (26 pont)
1959Dino 246, Dino 156DFerrariUKCliff Allison
UKTony Brooks
USAPhil Hill
FranciaJean Behra
USADan Gurney
BelgaOlivier Gendebien
2. (32 pont)
1958Dino 246, Dino 156EFerrariUKMike Hawthorn
UKPeter Collins
OlaszLuigi Musso
NémetWolfgang von Trips
BelgaOlivier Gendebien
USAPhil Hill
2. (40 pont)
1957D50, D50A, 801EFerrariUKMike Hawthorn
UKPeter Collins
OlaszLuigi Musso
NémetWolfgang von Trips
OlaszEugenio Castellotti
OlaszCesare Perdisa
SpanyolAlfonso de Portago
ArgentinJosé Froilán González
FranciaMaurice Trintignant
1956D50, 555EFerrariArgentinJuan Manuel Fangio
UKPeter Collins
OlaszLuigi Musso
BelgaOlivier Gendebien
OlaszEugenio Castellotti
BelgaPaul Frère
SpanyolAlfonso de Portago
NémetWolfgang von Trips
OlaszAndré Pilette
1955625, 555, D50E
P
FerrariOlaszGiuseppe Farina
OlaszUmberto Maglioli
FranciaMaurice Trintignant
USAHarry Schell
OlaszEugenio Castellotti
BelgaPaul Frère
OlaszPiero Taruffi
UKMike Hawthorn
ArgentinJosé Froilán González
1954625, 555, D50PFerrariOlaszGiuseppe Farina
OlaszUmberto Maglioli
FranciaMaurice Trintignant
OlaszAlberto Ascari
FranciaRobert Manzon
OlaszPiero Taruffi
UKMike Hawthorn
ArgentinJosé Froilán González
1953500, 553PFerrariOlaszGiuseppe Farina
OlaszAlberto Ascari
OlaszLuigi Villoresi
OlaszPiero Carini
UKMike Hawthorn
OlaszUmberto Maglioli
1952500, 375 IndianapolisF
P
FerrariOlaszGiuseppe Farina
OlaszAlberto Ascari
OlaszLuigi Villoresi
OlaszPiero Taruffi
FranciaAndré Simon
1951125, 375PFerrariOlaszGiuseppe Farina
OlaszAlberto Ascari
OlaszLuigi Villoresi
OlaszPiero Taruffi
UKPeter Whitehead
ArgentinJosé Froilán González
1950125, 375, 166EFerrariOlaszLuigi Villoresi
OlaszAlberto Ascari
FranciaRaymond Sommer
OlaszDorino Serafini
* A szezon jelenleg is zajlik.

Szponzorok

[szerkesztés]
Szponzorfeliratok a 2020-as Ferrarin

A Ferrari hosszú évekig ellenállt a szponzorok szerepeltetésének autóin. Az első felirat 1977-től a csapat mögött álló FIAT logója volt. A nyolcvanas években is főként a csapat technikai partnerei: a Magneti Marelli, a Brembo és az Agip kerülhettek fel.

A csapat talán legismertebb főszponzora aPhilip Morris , amely aMarlboro révén csak 2007-től 2011-ig összesen 1 milliárddollárral támogatta a csapatot. A Marlboro 1984 óta volt a csapat szponzora, 1997-2010 között névadó szponzora is.A dohányreklámok betiltásával kezdetben a cigaretta neve tűnt el az autókról (vonalkód-mintázat került a helyükre), majd később a csapatnévből is. Az együttműködést legutóbb 2018-ban hosszabbították meg 2021-ig.[1]A megállapodás 2017-ben 37,5 millió eurót hozott a csapatnak.[2] A Philip Morris a termékei reklámozásának korlátozását úgy kerülte ki, hogy a Ferraritól megvette a versenyautók teljes reklámfelületét, és maga értékesítette tovább a többi támogatónak.2018-ban a dohánycég újra megjelent az autókon, azonban nem egy márkát, hanem a Mission Winnow kezdeményezését reklámozta a Scuderia autóin, amely 2019-től a csapatnévben is megjelent. Mivel sok helyszínen ez tudatalatti dohányreklámnak számít, ilyen esetekben a csapat üresen hagyta a feliratok helyét az autón, a csapat felszerelésein és ruházatán, vagy más feliratokkal helyettesítette azokat (2019-ben a Ferrari 90 éves születésnapját reklámozták, a 2020-as toszkán nagydíjon pedig a gárda 1000. futamát). A csapat egyik motorhome-ja is a Mission Winnow nevet viselte. A Mission Winnow azonban 2022-től eltűnt a csapatnévből és az autókról is, de a kapcsolat megmaradt.

2024-től aHewlett Packard lett a csapat névadó főtámogatója, amelyik korábban más csapatokkal is kapcsolatban állt (Jaguar,Williams,Renault).

Másik fő szponzora aShell, amely a pénz mellett üzem- és kenőanyagot bocsát a csapat és a motorpartner-istállók rendelkezésére (kivételt képezett az Alfa Romeo, amelyet az 2020-ról 2023-ig Orlen látott el, korábban pedig a Sauber-érában a Petronas). A Ferrari-Shell együttműködés a legrégebbi technikai kapcsolat a Formula–1-ben, a vállalat már 1929-től áll kapcsolatban a sportautógyárral, 1968-tól 1972-ig támogatta először a Formula–1-es csapatot, a mostani együttműködés 1996 óta tart.

Egyéb szponzorok is láthatók az autókon:Ray Ban,Kaspersky Lab,Pirelli, Mahle, OMR. 2018-ban visszatért azAMD, új támogatóként pedig aLenovo csatlakozott. 2019-től az Alfa Romeo saját csapatára koncentrál, így logója is eltűnt a Scuderia autóiról. 2020-ban az AMD, a Weichai Power, és a Lenovo távozott, előbbi aMercedes partnere lett. 2021-től a Hublot helyett egy másik óramárka, a Richard Mille lesz a csapat támogatója, visszatért a Weichai Power, és Carlos Sainzot személyes szponzora, a Estrella Galicia is követte a Scuderiához. 2021 júniusától azAmazon Web Services (AWS) is a csapat támogatója. 2022-ben a UPS és a Weichai Power távozott, helyükre érkezett a Ceva Logistics és a Velas, a Kaspersky-vel való kapcsolat bár meghosszabbodott, sima partneri kapcsolattá fokozódott le, végül az orosz-ukrán háború miatti szankciók következtében véget ért. További partnerként a korábban aMercedest támogatóQualcomm csatlakozott, amelySnapdragon márkájával van jelen, és szponzorrá lépett elő aPalantir(wd) is. 2022 őszétől aBitdefender és a HCL Software is a csapat partnere. 2023-tól a Velassal és a Snapdragonnal való partnerség alig egy év után véget ért, helyükre a Samsung leányvállalata, aHarman Automotive , a Genesys, a ZCG, a DXC Technologies és a VGW Play érkezett.

2024-től sörszponzort váltott a csapat: a Mclarenhez távozó Estrella Galicia helyére a Aston Martintól a Peroni érkezett. Hosszú idő után pedig újra került energiaitalmárka-logó az autókra, a PepsiCo Celsius márkája révén.

2010-17-ig a Santander Bank is támogatta a csapatot, a legnagyobb reklámfelületet elfoglalva. A szerződés évi 30 millió eurót jelentett a Ferrarinak,[2] azonban Emilio Botin bankelnök halála után a lánya, Ana Botin vezette új menedzsment nem hosszabbította meg a kontraktust, a bank aBajnokok Ligája szponzora lett. 2022-től 2024-ig azonban újra a csapat prémium partnere volt a spanyol pénzintézet.

2025-ben új szponzorok érkeztek: a sportág és a távozó Carlos Sainz révén a Williams szponzorává váló Santandert azUniCredit Bank váltotta, távozott a Palantir is, de csatlakozott azIBM,az Ambipar, és a Chivas Regal is.

Korábban jelentős támogatói voltak a csapatnak többek között aVodafone, a Ferrero (Tic Tac), a Telecom Italia (TIM, Alice),aUPS a Mubadala Development Company, a Weichai Power, azEtihad Airways, a digitális szórakoztató elektronikai eszközöket gyártó Pioneer, az Olympus, azAcer, aFedEx, a Singha, aGE, aFiat, azAlfa Romeo (az anyakonszern márkái), és a később aWilliams névadó főszponzoraként tevékenykedőMartini.

Más versenysorozatokban

[szerkesztés]
A '62-es Le Mans-i verseny győztes autója
Az 1952-es Indy 500-ra készültFerrari 375 Indianapolis

A Ferrari a Formula–1 mellett aFormula–2-ben, sportautó versenyeken és az 1952-esindianapolisi 500-on is részt vett.Az 1940-es évek végétől az 1970-es évek elejéig a Ferrari a sportautó versenyeken nagy sikerrel vett részt, 13 alkalommal megnyerve aSportautó világbajnokságot (World Sportscar Championship). A Ferrari (a nem gyári csapatokkal együttvéve) nyolcszor nyerte meg aMille Migliát, hétszer aTarga Floriót és kilencszer aLe Mans-i 24 órás autóversenyt.

Alberto AscariFerrari 375 Indianapolis nevű autóját 1952-ben hajóval vitték azAmerikai Egyesült Államokba, hogy részt vegyen a május 30-án megrendezett indianapolisi 500 mérföldes versenyen. A 19. pozícióból rajtoló Ascari a 40. körben a kerék hibája miatt kiesett.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. https://www.m4sport.hu/forma-1/cikk/2018/02/21/dohanyceggel-hosszabbitott-de-a-fustoles-ellen-kampanyol-a-ferrari/
  2. abhttps://hu.motorsport.com/f1/news/kulisszatitkok-a-ferrari-szponzorai-es-partnerei-az-f1-ben/

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Scuderia Ferrari
AWikimédia Commons tartalmazScuderia Ferrari témájú médiaállományokat.
  • David Tremayne:Ferrari; ford. ifj. Dávid Sándor; Hungalibri, Bp., 1999
  • Michael Schumacher és a Ferrari; szerk. Bethlen Tamás; Automotive Press, Bp., 2002
  • Paolo D'Alessio:A fantasztikus Ferrari; ford. Babics Péter, Méhes Károly; Alexandra, Pécs, 2004
  • Négyesi Pál:Ferrari; Nagykönyv, Nyíregyháza, 2007
  • Ferrari kollekció. Történelem, álom, mítosz; ford. Szegál Tamás; Kossuth, Bp., 2015
  • Méhes Károly:Ferrari 70. A Scuderia története, 1947–2017; Verartis, Pécs, 2017
  • Brock Yates:Enzo Ferrari. A birodalom, és ami mögötte van; ford. Babits Péter; 2. jav. utánny.; Athenaeum, Bp., 2018
  • Enzo Ferrari:Rettenetes örömeim. Életem története. Piero Ferrari visszaemlékezésével; ford. Bán Tibor, Misur Tamás; Gabo, Bp., 2019
Előző világbajnok:
Renault
Formula–1-es világbajnok
1961, 1964,
1975–1977, 1979, 1982–1983,
1999–2004,
2007–2008
Formula–1-logóKövetkező világbajnok:
Brawn GP
Alapító
Elnök
Csapatfőnök
A csapat fontosabb tagjai
A csapat korábbi tagjai
Jelenlegi versenyzők
Tesztpilóták
Akadémia tagjai
Korábbi versenyzők
Világbajnokok
Egyéb
jelentős
versenyzők
Formula–1-es autók
Csapatok és versenyzőik a2025-ös Formula–1 világbajnokságon
2025
Korábbi
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Scuderia_Ferrari&oldid=28478168
Kategória:
Rejtett kategóriák:

[8]ページ先頭

©2009-2025 Movatter.jp