Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Savatage | |
 | |
| 2015 | |
| Információk | |
| Eredet | Florida,Amerikai Egyesült Államok |
| Alapítva | 1978 |
| Aktív évek | 1978-2002 |
| Műfaj | Power metal,heavy metal,progresszív metal |
| Kiadó | Combat Records,Atlantic Records,Nuclear Blast,SPV |
| Kapcsolódó előadók | Doctor Butcher,Trans-Siberian Orchestra,Circle II Circle,Jon Oliva's Pain,Machines of Grace |
| Tagok | |
| Jon Oliva Zachary Stevens Chris Caffery Al Pitrelli Johnny Lee Middleton Jeff Plate | |
| Korábbi tagok | |
| Criss Oliva Damond Jiniya Alex Skolnick Jack Frost Steve Wacholz Keith Collins | |
| A Savatage weboldala | |
 AWikimédia Commons tartalmazSavatage témájú médiaállományokat. | |
ASavatage egyamerikaimetalegyüttes, melyet a két Oliva-testvér alapított afloridaiTarpon Springs-ben,1978-ban. Az első lemezüket(Sirens)1983-ban adták ki, az utolsót pedig(Poets and Madmen)2001-ben. A csapat azamerikai típusúpower metal egyik stílusalapítója, klasszikus képviselője, melynek lemezei nagy hatást gyakoroltak a műfaj későbbi képviselőire. A 80-as években készült lemezeiken,heavy metal hatásokat is felvonultató amerikaipower metal hallható, melyet a 90-es években egy epikusabb, progresszívabb megközelítéssel tettek még színesebbé. Ugyan a zenekart kultikus tisztelet övezi a színtéren, szélesebb sikereket sosem sikerült elérniük.
Az együttestJon Oliva ésCriss Oliva hozta létre,1978-ban. Ők korábban olyan kezdetleges formációkban zenéltek, mint a Tower vagy az Alien. Utóbbi formációban egy rövid ideig felbukkantSteve Wacholz is, aki később a Savatage dobosa lett. Jon ekkor aggatta rá a "Doctor Hardware Killdrums" becenevet, utalva ezzel Steve kemény dobjátékára. Criss és Jon a 70-es évek végén vette fel azAvatar nevet új zenekarukhoz. A dobos Steve Wacholz lett, míg a basszusgitárosi posztot Keith Collins töltötte be. Ezt követőenFlorida környéki klubokban léptek fel. Ekkoriban már saját dalokat is játszottak, a feldolgozások mellett. A program állandó darabja volt aHolocaust című dal,[1] mely a debütáló lemezre is felkerült. Emellett olyan feldolgozások kaptak helyet, mint aVan Halen által is feldolgozottYou Really Got Me, vagyOzzy Osbourne sikerdala aCrazy Train. Criss Oliva gitárszóló gyanánt pedigEddie Van HalenEruption című klasszikusát adta elő.
Ebből az időszakból később nyilvánosságra került egy koncertfelvétel, melyLive in Clearwater, FL 1981 címmel lett ellátva. 1982-ben két dallal szerepeltek egy floridai zenekarokat bemutató válogatáslemezen, melyet egy helyi rádióállomás finanszírozott. Ezt követte az első demóanyag, mely aCity Beneath the Surface címet kapta. Az anyagon hallhatóhard rock/heavy metal dalok erősBlack Sabbath,Judas Priest,Iron Maiden ésDeep Purple hatásokról tesznek tanúbizonyságot. Az anyag megjelenését követően azonban meg kellett változtatniuk a nevüket, ugyanis létezett már egy Avatar nevű formáció.
A Savatage kifejezést Criss Oliva barátnője, későbbi felesége Dawn Hopkins ajánlotta, a "savage" és az "avatar" kifejezések egyesítéséből. Már Savatage néven kiadtak még egy demót, melyen szerepeltek számok a debütlemezről is. Ezt követően afloridai Tampa városában található Morrisound stúdióba vonultak, hogy rögzítsék a debütáló nagylemezt. A felvételek már 1982-ben befejeződtek, az összköltségvetés mindössze 2.500 dollár volt.[2] Az album végülSirens címmel1983-ban jelent meg aPar Records égisze alatt. Az anyag jó fogadtatásban részesült, mely az amerikai tipusúpower metal (vagy US Power metal) előfutárának is tekinthető. Évekkel később a németRock Hard magazin a metal történelem egyik klasszikusának nevezte az albumot.[2]
A bemutatkozó lemezt viszonylag gyorsan követte aThe Dungeons Are Calling. Az EP hosszuságú anyagon lévő dalokat még aSirens rögzítésével egy időben vették fel aFlorida államban található tampai Morrisound Studios-ban. A megjelenést követően azAtlantic Records szerződtette a zenekart. A következő anyagPower of the Night címmel 1985-ben jelent meg. A lemez produceri teendőit az a Max Norman látta el, aki később aMegadethCountdown to Extinction albumán is dolgozott.[3]Ugyan a lemez jó kritikákban részesült, azonban az eladási eredmények nem váltották be a hozzá fűzött reményeket. Az Atlantic Records felajánlotta, hogy videót készít aHard for Love című dalra, abban az esetben ha azt átnevezikHot for Love-ra. A zenekar nem fogadta el a feltételt, így a videó nem készült el. A megjelenést követően a zenekar elindult első turnéjára.[4]1986-ban Stephan Galfas produceri közreműködésével megjelent a következő nagylemez, mely aFight for the Rock címet kapta. Ekkor márJohnny Lee Middleton kezelte a basszusgitárt, aki Keith Collinst váltotta fel. Az albumon refréncenrtrikus, slágeresre formált hard rock dalok sorakoztak,[5] melyek órási csalódást okoztak a rajongóknak. Jon Oliva ekkortájt kezdett más előadók (példáulJohn Waite) számára pop-rock dalokat írni, így a Fight for the Rock lemezre is felhasználtak ezen dalokból néhányat.
Ez a váratlan irányváltás kétségessé tette a zenekar hitelességét, valamint lerombolta az együttes korábbi arculatát. Az albumot nemcsak a rajongók, hanem a kritikusok is negatív szavakkal illették, ezért Jon Oliva alkohollal és drogokkal próbálta meg feldolgozni a kudarcot.Maga a zenekar is mélypontnak tekinti a lemezt,Jon Oliva egy 1994 októberében adott interjúban kifejtette, hogy tulajdonképpen sosem kedvelte ezt az albumot.[6]A lemezre egyBadfinger feldolgozás is felkerült, melyről Jon később szintén negatív szavakkal nyilatkozott. Az eladási eredmények ismét halványra sikeredtek, annak ellenére, hogy a lemezmegjelenést követő turnén olyan zenekarok előtt léphettek fel, mint aMetallica, vagy aKISS. Európába is sikerült eljutniuk ahol aMotörhead előtt léphettek fel.[4] Ekkor ismerkedett meg velükPaul O’Neill producer, aki nagyban meghatározta a zenekar későbbi irányvonalát.
1987-ben Paul O'Neill producerkedésével elkészült az együttes új nagylemeze, mely aHall of the Mountain King címet kapta. A lemez mind a kritikusok, mind a rajongók szerint az egyik legerősebb Savatage album, mely átmenetet képez a zenekar 80-as évekbeli hangzása és a 90-es években készült lemezei között. A korong a mai napig az egyik legismertebb Savatage album.[7] Az anyag legismertebb felvétele a címadóHall of the Mountain King, mely az évek során a zenekar himnuszává, valamint a műfaj klasszikusává vált.[7] Erre a dalra készítették el első videóklipjüket, de a24 Hours Ago című szerzeményt is megfilmesítették.[1] Az albumonRay Gillen is szerepelt háttérvokalistaként, aki aBlack Sabbath és aBadlands frontembereként vált ismertté. A lemez sikert aratott a rajongók és a kritikusok körében, mellyel sikerült aFight for the Rock album révén elidegenített rajongóikat meggyőzniük. 1988-banamerikai turnéra indultak, olyan együttesek társaságában, mint aMegadeth vagyDio.[4]
1989-ben jelent meg aGutter Ballet, mely fordulópontot jelent a zenekar pályafutásában. A korábban megismert hangzásukat szimfonikus elemekkel dúsították, a dalok pedig összetettebbek és hosszabbak lettek, ezáltal a zenekar egyre inkább aprogresszív metal irányába indult el.[8] A zenei módosítástJon Oliva kedvezményezte elsőként, miután egytorontoi színházban megnézteAndrew Lloyd Webber hírhedtAz Operaház Fantomja musicaljét. Az előadás után döntött úgy, hogy zenekarát egy progresszívabb, teátrálisabb hangzás felé irányítja. A lemez két dalára (Gutter Ballet ésWhen the Crowds Are Gone) forgattak videóklipet. A megjelenést újabb turné követte, ezennel aTestament és aKing Diamond társaságában. A turné közben azonbanChris Caffery elhagyta az együttest.
1991-ben megjelent aStreets: A Rock Opera, melynek producere két elődjéhez hasonlóan Paul O'Neill volt. Paul nemcsak producerként működött közre, de a dalszerzésben is aktívan részt vett. Az album egy konceptlemez, azaz a dalok egy összefüggő történetet mesélnek el. Az anyag felvétele csaknem egy évig tartott, ugyanis a dalokat már 1990 októberében elkezdték rögzíteni. A lemezen hallható dalok által elbeszélt történet főszereplője, egy a karrierje mélypontján levő "DT Jesus" nevű rocksztár. A történet egyes pontjai azonbanJon Oliva életét tükrözik, aki ekkoriban komoly drog és alkohol problémákkal küszködött.[9] A történet alapjátPaul O’Neill 1979-ben írt könyve szolgáltatta, amely azonban nem önéletrajzi mű.[10]A lemez újabb elismeréseket hozott a zenekarnak, mely zeneileg komplexebb lett minden korábbi albumuknál. A korongon nagy figyelmet fordítottak a szokatlan érzékenységgel kidolgozott szövegvilágra, valamint a hangulati történéseket hűen vissza adó zenére. Videóklip aJesus Saves dalra készült. Az album ugyan jó kritikákat kapott, de az együttes nem volt elégedett az eladási eredményekkel. 1992-benJon Oliva kilépett, hogy egyéb projektjeivel foglalkozzon (Doctor Butcher, illetve egyRomanov névre keresztelt musical[11]), habár a későbbiekben aktívan kivette a részét a dalszerzésből.
Jon utódja az egykoriWicked Witch énekesZachary Stevens lett. Zacharyt Criss Oliva gitártechnikusa Dan Cambell fedezte fel és mutatta be az együttesnek. 1993-ban új lemez jelent megEdge of Thorns címmel. Az album tovább folytatta aprogresszív metal és az amerikaipower metal keverékeként leírható irányvonalat, melyet ismét pozitívan fogadtak a rajongók. Elődjéhez képest a zene keményebb lett, valamint háttérbe szorultak a szimfonikus hatások is.[9]Videóklip azEdge of Thorns és aSleep dalra készült. A megjelenést követően Steve Wacholz elhagyta az együttest, helyére az egykori Roxx Gang dobos Andy James került. Ekkortájt nagyobb figyelem irányult a zenekarra, a nemzetközi sajtótól megkapták a "the best Savatage has ever sounded live" jelzőt. A turné során azonban tragédiából is kijutott az együttesnek. 1993. október 17-én[12]Criss Oliva egy közúti balesetben életét vesztette. Utolsó dal, amit rögzített aShotgun Innocence volt. A tragédia nagyon megviselte a zenekart, de Jon Oliva úgy döntött, hogy Criss emlékének szentelve folytatják tovább a közös zenélést.[4]
1994-benAlex Skolnick került Criss helyére, aki korábban aTestament tagja volt. 1994-ben jelent meg a következő nagylemezük, aHandful of Rain. A zenekari felállásban jelentős változások történtek az album elkészítése folyamán. A dobos Steve Wacholz ekkoriban már nem volt zenekari tag, ennek ellenére, a borítón még szerepelt a neve.Johnny Lee Middleton Criss halálát követően képtelen volt a stúdiómunkára koncentrálni, ezért a basszustémákat Jon Oliva játszotta fel. Ennek ellenére Middleton nevét is feltüntették a borítón, aki a lemezbemutató turnén már ismét aktív tagja volt a zenekarnak. Ekkor csatlakozott az együtteshezJeff Plate dobos, de ő csak aDead Winter Dead album idején lett hivatalos tag. A korongon hallható dalokat Jon Oliva írta, így a lemez az ő szólóalbumaként is megjelenhetett volna. A gyakran sötét hangulatú dalok Jon gyászát fejezik ki, a tragikusan elhunyt Criss Oliva iránt. Az albumot záróAlone You Breathe Criss emlékére íródott. Videóklip a címadó dalra készült. A korongon hallhatóChance című dal volt az első alkalom, hogy a zenekar többszólamú vokálokkal dolgozott. Ez a megoldás a későbbi lemezeiken visszatérő momentummá vált. A megjelenést követő turnéJapán állomását rögzítették, amiJapan Live '94 címmel 1995-ben került a lemezboltok polcaira, CD és VHS kazetta formátumban. A turné után, Alex Skolnick elhagyta a zenekart, helyére az aChris Caffery került, aki a 80-as évek végén már dolgozott a zenekarral. AzAtlantic Records javaslatáraAl Pitrelli személyében még egy gitáros került a zenekarba, aki korábban többek közöttAlice Cooper oldalán bukkant fel.
1995-ben új lemez jelent meg. ADead Winter Dead egy konceptlemez lett, melynek főszereplője egy szerb fiú, és egy muszlim lány. A történet a boszniai háború idején játszódik, mely a valóságban a lemez megjelenésekor ért véget.[13]A lemez aStreets: A Rock Opera korongnál is ambiciózusabb vállalkozásnak bizonyult, melyről aChristmas Eve (Sarajevo 12/24) dal nem várt módon még a listákra is felkerült, aminek hatására Paul O'Neill létrehozta Jon Oliva, Al Pitrelli ésRobert Kinkel társaságában aTrans-Siberian Orchestra zenekart, mely jóval nagyobb sikereket tudhat magáénak, mint a Savatage. Az albumra a történetet alátámasztandó rengeteg elégikus szerzemény került fel, a hagyományosabb metaldalok mellett.[14] Utóbbi dalokban ismét hallatta hangját Jon Oliva, míg az epikusabb, líraibb dalokatZachary Stevens énekelte fel. Az album egyértelmű sikert aratott, mely ma már a Savatage diszkográfia egyik legkiemelkedőbb alkotása.Videóklip azOne Child című dalra készült.A megjelenést újabb turnék követték, többek között Európában és Japánban. A következő nagylemez megjelenéséig a kiadó gyűjteményes anyagokat, koncertfelvételeket dobott piacra.
A következő nagylemezThe Wake of Magellan címmel látott napvilágot 1998-ban. Elődjéhez hasonlóan ismét egy konceptalbum született, melynek központi témáját az öngyilkosság, az élet értékének megkérdőjelezése, valamint a kábítószerekkel való visszaélés szolgáltatta. Az albumon hallható történetet aMaersk Dubai incidens hatására írták meg, mely az album megjelenése előtt egy évvel történt meg. A történet egyben emléket állít Veronica Guerin ír származású újságírónak, aki a kábítószer-kereskedelem áldozata lett 1996-ban.Zeneileg ismét egy erős anyag született,[15] melyet mind a rajongók, mind a kritikusok tárt karokkal fogadtak. ADead Winter Dead albumhoz képest egy lendületesebb anyag jelent meg, melyen háttérbe szorultak a lírai dalok.[16]
A megjelenést követően megváltak azAtlantic Records kiadótól, és aNuclear Blasthoz szerződtek. A megjelenést követőenUSA turnéra indultak, melyetdél-amerikai éseurópai állomások követtek. A turné végeztévelZachary Stevens elhagyta a zenekart.Ez idő tájt a Trans-Siberian Orchestra olyan jelentős sikereket ért el a tengerentúlon, hogy az megtörte a Savatage lendületét is. Az együttes rajongói vegyes érzelmekkel fogadták a formáció sikereit, egyesek túl "hatásvadásznak"nak titulálva a zenekart.
2001-ben jelent meg az együttes máig utolsó albuma aPoets and Madmen. A lemezt teljes egészében Jon Oliva énekelte fel.Al Pitrelli a felvételek megkezdésekor lépett ki, hogy aMegadeth soraiban folytassa karrierjét. Néhány dalt még rögzített az albumhoz, de a dalok többségét Chris Caffery egyedül játszotta fel. Ismét egy koncepcióalbum született, mely Kevin Carter fotóriporter, újságíró személyét állítja a középpontba. Az albumon minimálisra csökkentették az előző albumokon hallható epikus/szimfonikus megoldásokat. Az anyag a korai évek lemezeit idézőpower metal dalokat tartalmazott, a 2001-es évnek megfelelő hangzással. A lemez nagyrészt pozitív kritikákban részesült, azonban voltak, elmarasztaló megjegyzések is, például a németRockhard magazin részéről.[17]A megjelenést követő turnénDamond Jiniya (Diet of Worms) énekelt. Őt Zachary Stevenshez hasonlóan Dan Campbell ajánlotta be a zenekarnak. Egy rövid körút erejéig aFates Warning és aNevermore társaságában játszottak. Chris Caffery mellettJack Frost volt a másik gitáros, de őt a turné végén elbocsátották. A nyári fesztiválokra azAnnihilator vezéregyéniségeJeff Waters segítette ki őket. A Poets and Madmen turné Magyarországot is érintette, ahol aSziget Fesztiválon léptek fel.
A turné lecsengésével a zenekar gyakorlatilag megszűnt létezni. A tagok különböző projektekbe kezdtek, melyet Chris Caffery nem nézett jó szemmel.[18]Jon Oliva a Trans-Siberian Orchestra dolgai mellett elindította saját zenekarát is, mely aJon Oliva's Pain nevet viseli. Az együttes első albuma 2004-ben'Tage Mahal címmel jelent meg, melyet a 2006-osManiacal Renderings követett. Az együttes harmadik albumán, aGlobal Warning címűnRalph Santolla is vendégeskedett. Az együttes utolsó albumaFestival címmel jelent meg, 2010-ben.
Chris Caffery 2003 óta több szólóalbumot is megjelentetett, míg Zachary Stevens aCircle II Circle zenekar élén tevékenykedik. Az együttes a 2003-asWatching in Silence debütlemez óta már négy nagylemezt adott ki, melyek némelyikén Jon Oliva is szerepel a dalszerzők között. Utolsó lemezük a 2010-ben megjelentConsequence of Power.
A zenekar újjáalakulásáról és egy esetleges búcsúturnéról a 2000-es évek közepe óta folyamatosan keringenek a pletykák. Jon Oliva a hollandAardschok magazin számára adott interjújában kifejtette, hogy szeretne még egy Savatage albumot kiadni, amit egy koncert CD/DVD követne. Chris Caffery egy 2006 októberében adott interjújában elmondta, hogy egy esetleges újjáalakulástAlex Skolnickkal ésSteve Wacholz dobossal tudna elképzelni.[19]Jon Oliva egy későbbi interjúban elárulta, hogy nem lát esélyt egy Savatage újjáalakulásra, ugyanis aJon Oliva's Pain zenekart a Savatage reinkarnációjának tartja. Zachary Stevens azonban kijelentette, hogy mindenképpen részt venne egy 25 éves jubileumi turnén.[20]2009-ben ismét pletykák keringtek egy esetleges újjáalakulásról, a zenekar Myspace oldalán pedig megjelent egy Jon Oliva, Zak Stevens, Chris Caffery, Al Pitrelli, Johnny Lee Middleton és Jeff Plate összeállítású zenekar is, mint egy jövőbeni Savatage. Jon Oliva azonban cáfolta a híreket, és kijelentette, hogy egy a jövőben megjelenő gyűjteményes anyaggal lezártnak tekinti az együttes pályafutását. Az anyagStill The Orchestra Plays: Greatest Hits Vol. 1 & 2 címmel jelent meg 2010 márciusában. A kiadvány 2 CD-n hivatott összefoglalni az együttes pályafutását, de tartalmaz egy DVD-t is, melyen aJapan Live '94 videókazetta anyaga található meg.
 | Bővebben:Savatage-diszkográfia |
Könnyűzenei portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap