Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ebben a szócikkben a japán nevekmagyaros átírásban éskeleti névsorrendben szerepelnek. |
| Samiszen | |
 | |
| Samiszen ábrázolásaKitagava Utamaro metszetén | |
| Más nyelveken | |
| japán: 三味線 Hepburn-átírás:shamisen | |
| Besorolás | |
| húros →lantok pengetős | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 321.312-6 |
| Rokon hangszerek | szan-hszien,bendzsó |
| Hangszerjátékos | shamisen player |
 AWikimédia Commons tartalmazSamiszen témájú médiaállományokat. | |
Asamiszen (三味線;Hepburn:shamisen?, ’három húr’), avagyszangen (三絃;Hepburn:sangen?, ’három húr’)háromhúrosjapán hangszer, amin egybacsinak nevezettpengetővel játszanak. A nyárslantok családjába tartozik, kicsi, bőrrel borított teste vékony, hosszú nyakhoz illeszkedik.Fogólapja bundozatlan. Hagyományosan selyemhúrokkal, napjainkban gyakran nejlonhúrokkal van felszerelve.
A samiszenpengetőshúros hangszer, a nyeleslantok, azon belül a nyárslantok családjába tartozik. Felépítése hasonló agitáréhoz vagy abendzsóhoz; van egynyaka, egy rezonáló teste, vannak rajtahúrok, melyek a nyak és a test között feszülnek.
A test, avagydó (胴;Hepburn:dō?),dobra hasonlít: egy üreges test, amely elöl-hátul kifeszített bőrrel van beborítva. A bőr típusa a zene műfajától és a művész tehetségtől függ. A tanuló samiszenhez gyakran kutyabőrt használnak vagy műanyagot, mert ezeket könnyű pótolni és tartósak is. A mestersamiszenre macskabőrt feszítenek, ez drágább, finomabb anyag. Állítják, hogy a legszebb samiszenhang macskabőrrel érhető el. A múltban használtak egy speciális típusú papírt is, újabban pedig különböző fajta műanyagokat próbálnak ki. A legdrágább samiszeneken a macska mellbimbója is látható.[1]
Aszao (棹;Hepburn:sao?), azaz a samiszennyaka egy vékony rúd, mely átfúrja a dobszerű testet, kissé kilóg a másik végén, ahol rögzítési pontként szolgál a húroknak. E sajátossága alapján a samiszen a nyárslantok családjába tartozik. A legtöbb samiszent úgy készítik, hogy azok szétszedhetőek és könnyen tárolhatóak legyenek, ennek megfelelően a nyaka általában három vagy négy összeilleszthető darabból áll. A nyak végén a húrokat tartóhangolókulcsok hosszúkásak, vékonyak, hatszögletűek. Eredetilegelefántcsontból készültek, manapság fából vagy műanyagból.
A három húrt hagyományosanselyemből készítik, újabban nejlonból. A hangszer egyik végén ahangolókulcsokhoz rögzítik őket, a másikon pedig egy textildarabhoz, mely a nyaknak a testből alul kilógó végéhez csatlakozik. A húrok adó fölött feszülnek, melyhez a rajta fekvőhúrláb, avagykoma (駒?) révén kapcsolódnak. A legmélyebb húr szándékosan alacsonyabban van elhelyezve, mint a többi, hogy ezzel egy jellegzetes, zümmögő, aszitáréhoz hasonló hangszínt érjenek el. Adó felső részét szinte mindig egydó kakénak nevezett borítás védi, és a zenészek gyakran használnak ujjvédő anyagot(jubikake). A hangszer feje, melyettendzsinnek neveznek, szintén borítással van védve alkalmasint.
A samiszen felépítése különbözhet formában és méretben attól függően, hogy milyen zene játszására használják. A használtbacsi fajtája is a műfajtól függ, ha használják egyáltalán. A samiszeneket nagyság és műfaj szerint kategorizálják. Három alapméret létezik:hoszozao,csuzao, ésfutozao. A samiszen-műfajok között említésre méltó anagauta, adzsiuta, aminjo, akouta, stb.
Ahoszozao (細棹;Hepburn:hosozao?, ’vékony nyak’), ahogy a neve is mutatja, a legkisebb samiszen. A test kicsi és négyzet alakú, rendkívül vékony nyakkal, mely a hangszer teste felé elvékonyodik, és eltávolodik a húroktól. Ahoszozaot rendszerint anagautában használják, mivel a rövidebb és vékonyabb nyak jobban megfelel akabuki elvárásainak. Azokat a hoszozao samiszeneket, melyeket kifejezetten a nagautához készítenek, nagauta samiszennek is hívják. A hoszozaót akoutában is használják, melynél a hangszert ujjal pengetik.
Acsuzao (中棹;Hepburn:chuzao?, ’közepes nyak’), a hoszozaónál eggyel nagyobb méret. Ahogy a neve is jelzi, a nyak kissé vastagabb. A hangszer teste felé közeledve a nyak és a húrok távolsága azonos marad, nem úgy, mint a hoszozaónál, ahol a húrok eltávolodnak a nyaktól. A fogórész hirtelen ér véget, és a nyak maradéka élesen a testbe kanyarodik. Ezt a kanyart úgy nevezik,hatomune (鳩胸?, ’galambnyak’). Ennek eredményeként a csuzaónak szélesebb regisztere van, mint a hoszozaónak. A csuzaót adzsiuta stílus játszói kedvelik, szélesebb és puhább hangszíne miatt, de ezt a fajta hangszert szinte minden stílushoz lehet használni.
A legnagyobb samiszen, afutozao (太棹?, ’kövér nyak’), agidajubusi (abunraku zenéje), adzsoruri-minjo, és acugaru-dzsamiszen műfajokban használatos. A vastagabb nyak elősegíti a nagyobb hangzást, melyekre ezekben a műfajokban szükség van. A cugaru-dzsamiszenhez használt futozao egy meglehetősen új találmány; ezt szándékosan sokkal nagyobbra készítik, mint a hagyományos samiszeneket, és nyaka is sokkal hosszabb és vastagabb, mint a szokásos nagauta és dzsiuta samiszeneké.
Abacsi vagypengető, mellyel a samiszenen játszanak, szintén különbözik méretben, formában és anyagban attól függően, hogy milyen műfajban játszanak vele. A nagauta samiszenhez használt bacsit három különböző anyagból készíthetik: fa, műanyag, vagy elefántcsont. Habár a nagauta tanárok nem szeretik a műanyagot, ha nincs elefántcsont, és a fa túl drága, a műanyag is megfelelő. A dzsiuta bacsit vagy teljesen műanyagból vagy elefántcsontból készítik, vagy műanyag és teknőspáncél kombinálásával, vagy pedig elefántcsont és teknőspáncél egybeépítésével. A dzsiuta bacsit a legkönnyebb felismerni, mert ez a leghosszabb, legszélesebb, és van rajta egy feltűnő bemélyedés is, ahol a teknőspáncél találkozik a fogóval. A dzsiuta bacsi fogóját néha bölényszarvból is készítik. Az alapanyag minősége azonban nem változtat a hangzáson. A legnehezebb és legvastagabb bacsit agidaju samiszenhez használják, ám ez nem olyan széles, mint a nagauta bacsi. A legkisebb bacsit a cugaru samiszenhez használják, ennek hegye mindig teknőspáncélból készül.
Akoma, azaz ahúrláb készülhet idősbambuszból,elefántcsontból, ökörcsontból,rózsafából,bölényszarvból,kóki fából, a fentiek bármilyen kombinációjából, vagy műanyagból a tanulóhangszerek számára. Sokféle magasságú koma létezik; minél magasabb, annál erősebb a keletkező hang, de annál nehezebb irányítani a gyors játékot ('szukui'). A magasabb komá-k nem valóak kezdő játékosoknak. A három legismertebb koma variáció a nagauta koma, a dzsiuta koma, és a cugaru-minjo koma.
A legtöbb samiszen-műfajban a hangszerenbacsival játszanak. A samiszen hangzásra hasonló az amerikaibendzsóhoz, ahogyan a dobszerűdó felerősíti a húrok hangzását. Hasonlóan a bendzsó játszási stílusához, a bacsit gyakran használják mind a húrok, mind pedig a bőr megütésére, melytől perkusszív hangzás keletkezik. Akouta (小唄?, ’kis dal’) stílusban, és néhány más műfajban is előfordul, hogy ujjal játszanak a samiszenen.
A samiszen hangolási módja szintén műfajfüggő. Japán-szerte rengetegféle stílusú samiszen létezik, és a hangolás, tonalitás és elnevezés többnyire különböző. A legismertebb hangolási technikák közül három ahoncsosi (本調子;Hepburn:honchoshi?), ani agari (二上がり?), és aszan szagari (三下がり;Hepburn:san sagari?).
Ahoncsosi jelentése „otthon hangolás”, vagy „alaphangolás”, és azért hívják így, mert minden más hangolást ebből a hangolásfajtából származtatnak. A honcsosi hangolásnál a legmagasabb és a legmélyebb húr között egyoktáv távolság van, míg a középső húr az alsótólkvarttávolságra van hangolva (pl. D, G, D).
Ani agari jelentése „megemelt második”, mely arra utal, hogy a középső húr (a honcsosihoz képest) magasabbra van hangolva. Itt az alsó és a középső húr közötti távolság öt hangra nő, mely a középső és a felső húr közötti távolságot négy hangra csökkenti. Pl.: D, A, D.
Aszan szagari jelentése „leengedett harmadik”, mely a harmadik (legmagasabb) húrnak a honcsosihoz képest egy egész hanggal lejjebb engedését jelenti. Így tehát mindhárom húr kvarttávolságra van egymástól, pl. D, G, C.
Ellentétben az olyan hangszerekkel, mint a gitár, vagy a hegedű, melyek meghatározott hangmagasságra vannak hangolva, a samiszent az énekes regiszteréhez, vagy egyszerűen a művész személyes preferenciája szerint hangolják. Amíg a fenti elvárások valamelyike teljesül, a samiszenművész a hangszert bármilyen hangmagasságra hangolhatja.
A samiszenzenét lehet nyugati stílusú kottába, hangjegyekkel írni, de gyakoribb atabulatúra formátum. Míg a hangolás lehet hasonló a különböző műfajokban, a húrok lefogási helyeinek (cubo (壷;Hepburn:tsubo?)) elnevezései eltérőek. Ennek következményeképp a különböző műfajok tabulatúrái is eltérően íródnak. Például a minjo stílusú samiszennél a pozíciók 0-tól egyenként vannak számozva (a 0 az üres húr), míg a dzsiuta samiszennél a számok oktávonként változnak. A cugaru stílusban megint másképpen számoznak. Következésképp tehát az egy bizonyos samiszenstílust tanuló diákok számára igen nehéz elolvasni egy másik stílus kottáit, hacsak nem tanulják meg külön azt is.
Atabulatúra íródhat tradicionális japán függőleges jobbról balra stílusban, vagy modernebb, vízszintes balról jobbra stílusban is, mely hasonlít a modern gitártabulatúrákhoz. A hagyományos függőleges stílusban kínai írásjegyeket és régebbi jelöléseket használnak, ám sok mindent átvettek a nyugatias jegyzésmódból is, például az olasz dinamikai és tempójelöléseket és afermatát. A tabulatúra általában tartalmazza a kívánt hangolási módot is.
A japán samiszen elődje a kínaiszan-hszien (三弦, sanxian).[2][3][4][5] A szan-hszien aRjúkjúi Királyságon keresztül jutott az országba a 16. században, ahol az okinavaiszansin (三線;Hepburn:sanshin?) lett belőle, mely a samiszen közvetlen felmenője.[2][3][4][5][6] A hagyományok szerint a samiszen ősét a 16. században hozták be a Szakai-kikötőnél, Oszakához közel.[4]
A samiszent lehet játszani szólóban, együtt más samiszenekkel, vagy más hangszerekkel együttesben is, énekkel kísérve, mint pl. anagautánál, vagy valamilyen színdarab kísérőjeként, mint pl. akabuki vagy abunraku esetében. Férfiak és nők mindig is egyaránt játszottak samiszenen.
A leghíresebb és nagy valószínűséggel legnehezebb stílus agidajú, melyet Takemoto Gidajú (1651-1714) után neveztek el, aki jelentős szerepet játszott azoszakai bunraku bábszínházban. A gidejú samiszen és a hozzá tartozó plektron a legnagyobbak a samiszencsaládban, és az énekes-narrátor szerepébe beletartozik a szerepek felolvasása, és a kommentár eléneklése. Az énekes-narrátor szerepe sokszor annyira nehéz, hogy az előadás felénél leváltják. A samiszenművésznek tökéletesen kell ismernie a darabot, hogy az énekesre reagálni tudjon. A 19. századtól kezdve már nők, ún.onna-dzsóruri avagyonna gidajú is részt vettek ebben a tradícióban.
A 20. század első felében vak művészek, pl.Sirakava Gunpacsiró (1909-1962),Takahasi Csikuzan (1910-1998), és látó művészek, pl.Kida Rinsóei (1911-1979) kifejlesztettek egy új játékstílust, mely hagyományos népzenén alapul (minjó), de sok benne azimprovizáció. Ez a stílus ma acugaru-dzsamiszen, melyet aHonsún található régió után neveztek el, ahol kifejlődött, és ma is viszonylag népszerű. A virtuóz cugaru-dzsamiszen stílust legtöbbször abluegrass bendzsó műfajhoz hasonlítják.
Akouta (小唄?) dalstílust agésák és a maikók tanulják. A neve szó szerintkis dalt, vagyrövid dalt jelent, mely ellentétben áll a bunrakuban és kabukiban megtalálhatónagautával, melyhosszú dalt jelent.
Adzsiuta (地唄;Hepburn:jiuta?), avagyföld-dal egy klasszikusabb típusú samiszenzene.
Egy kortárs samiszenművész, Kunimoto Takeharubluegrass zenét játszik samiszenen, melyet egy évig tanult az East Tennessee State University egyetemen, ahol együttesben is játszott. Egy másik művész aki cugaru-dzsamiszenen játszik, Szato Micsihiro szabad improvizációt játszik.
A japán-amerikai Glenn Horiuchi samiszenen játszott fellépésein és felvételein.Egy Japánban híres duó, a Josida testvérek, kifejlesztettek egy energikus játékstílust tele gyors, agresszív szólókkal, melyet az elektromos gitáron játszott rockzenéhez hasonlítanak.
A gitárosMarty Friedman sokszor játszott samiszenen felvételeken, hogy zenéjét egzotikusabbá tegye.(Music for Speeding)
A japán rockzenészMiyavi többször is játszott samiszenen, mind felvételeken, mind élő koncerteken.[7][8]
Az amerikai cugaru-dzsamiszenművész és gitárosKevin Kmetz egy zenekart vezetGod of Shamisen néven, melySanta Cruzban,Kaliforniában található, és azEstradasphere zenekarban is játszik samiszenen.[9]
Ez a szócikk részben vagy egészben aShamisen című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
