Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Sajgó(Șigău) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Alsógyékényes |
| Rang | falu |
| Községközpont | Alsógyékényes |
| Irányítószám | 407348 |
| SIRUTA-kód | 55142 |
| Népesség | |
| Népesség | 13 fő(2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 540 m |
| Időzóna | EET,UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 06′ 04″,k. h. 23° 43′ 02″47.101053,23.71713947.101053°N 23.717139°EKoordináták:é. sz. 47° 06′ 04″,k. h. 23° 43′ 02″47.101053,23.71713947.101053°N 23.717139°E | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazSajgó témájú médiaállományokat. | |
Sajgórománul:Șigău, faluRomániában,Erdélyben,Kolozs megyében.
Déstől délnyugatra fekvő település.
Sajgó nevét1379-ben említette először oklevél Solgo néven.
1461-ben a Borzásiak és Keczeliek birtoka volt, akik egy korabeli oklevél szerint tiltjákMátyás királyt Salygon levő birtokrészeik eladományozásától.
1515-ben Salgo-n Bánffy Péter is részbirtokos volt,1519-ben Salgo-i részbirtokát Bánffy Miklós, több birtokrész átengedése ellenében, apja: László kezébe adta, majd apja Bánffy László1524-ben Salygo-i részét eladta Podvinyai Pál deáknak. Salgo-n Bonchidai Bánffy Mihály isrészbirtokos volt.
1637-ben SajgoI. Rákóczi György birtoka volt.
Atrianoni békeszerződés előttSzolnok-Doboka vármegyeDési járásához tartozott.
1910-ben 286 lakosából 5 magyar, 280 román volt. Ebből 282 görögkatolikus, 4 izraelita volt.
Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg)
Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap