Ez a lap egy ellenőrzött változata
Jean Léopold Nicolas Frédéric Cuvier, aki korán elhunyt bátyja után nevét, a Georges-ot felvéve aGeorges Léopold Chrétien Frédéric Dagobert Cuvier-re változtatta, de rövidenGeorges Cuvier néven ismert (Montbéliard,1769.augusztus 23. –Párizs,1832.május 13.) franciazoológus,geológus, azösszehasonlító anatómia megalapítója, azőslénytan úttörője és korának egyik legnagyobb természettudósa.Pierre-Paul Royer-Collardaz intelligencia Napóleonjának nevezte, mígFranciaországban sokankoraArisztotelészeként üdvözölték.Zoológiai szakmunkákbannevének rövidítése:„Cuvier”.
A19. század első felében vezető alakja volt azoknak a természettudományi kutatásoknak, melyek az élő állatokat és afosszíliákat, más nevén az ősmaradványokat kutatta. Képes volt arra, hogy néhány darab csontból rekonstruáljon egy teljes élőlényt, amiből aztán még következtetéseket is levont az állat életmódját illetően. Ehhez nagy segítséget jelentett, hogy felismerte a részek viszonossági elvét, akorrelációs törvényt, mely szerint az állat egy adott része a test valamennyi többi részét is meghatározhatja.
Cuvier munkássága alapozta meg a gerincesek őslénytanát, kibővítetteLinné rendszerét atörzzsel, amit mind az élő, mind a fosszilis fajok besorolásánál alkalmazott. Arról is ismert, hogy a fajokkihalásáról szóló tudományos ismereteket is ő alapozta meg, ami előtte még nem volt elfogadott nézet. Cuvier a földtörténetet elemző munkáiban azt feltételezte, hogy katasztrófák következtében, például egy nagyobb vízözön után az egyik helyen kipusztult élővilágot „újrateremtett fajok” pótolhatják. Ezeknek a nézeteinek az eredményeként a kora 19. századikatasztrofizmus meghatározó támogatójává vált. APárizsi-medence geológiai rétegeinek vizsgálatakorAlexandre Brongniart-ral közösen rakták le abiosztratigráfia alapjait.
Egyéb nagyszerű eredményei mellett Cuvier állapította meg, hogy az addig a megtalálásának helyérőlohiói állatnak nevezett, azAmerikai Egyesült Államokban talált elefántszerű csont valójában egy kihaltmamut maradványa, és aParaguayban kiásott nagy emlős csontváz azóriáslajhár-félékhez tartozóMegatherium.
Ő nevezte el (bár nem ismerték el hivatalosan) a vízben élő hüllőt, amoszaszauruszt és apteroszauruszok rendjének egyik nemét, aPterodactylust. Az elsők között állapította meg, hogy a prehisztorikus korban nem azemlősök, hanem inkább ahüllők voltak a domináns fajok. Arról is nevezetes, hogy ellenezteJean-Baptiste Lamarck ésÉtienne Geoffroy Saint-Hilaire evolúciós elméleteit. Mivel nem talált bizonyítékot azevolúcióra, azt gondolta, hogy az állatfajok állandóak maradnak és nem változnak megföldi életük során. A kövületek és a létező élőlények közötti különbségeket a katasztrófaelmélettel magyarázta. Azt állította, hogy a kihaltállatokat ésnövényeket több lokáliskatasztrófa pusztította el, míg az élő fajok a pusztulás után újonnan fejlődtek ki.
Legismertebb és egyben egyik legjelentősebb műve a 15 kötetesLe Règne Animal (Az állatok birodalma, 1817). Természettudományi munkásságát már életében is elismerték, 1819-ben főnemesi címet, Franciaország pairje(Pairie de France) adományoztak neki. Ettől fogvaCuvier bárónak nevezték. Cuvier-t 1818-ban a Francia Természettudományi Akadémianegyven halhatatlanja közé választotta, ésaz Eiffel-tornyon megörökített nevek listáján szereplő 72 tudós között a nyolcadik helyen szerepel a felsorolásban. Munkásságát többen folytatták, talán a legnevezetesebb követői a svájci születésű amerikaiLouis Agassiz és az angolRichard Owen.
