Ez a lap egy ellenőrzött változata
Szabolcs‑Szatmár‑Bereg megye története a nevében említett három régivármegye által képviselt magyarországi régió történetét foglalja magába, beleértve a történelmiUng ésUgocsa vármegye históriáját is. Földrajzilag a terület aNagyalföld északkeleti részén a maiKárpátaljához csatlakozik.
Már azújkőkor embere birtokba vette a terület gazdag természeti erőforrásait. Ahonfoglalás ezen a tájon kezdődött, a kor leleteinek nagy része innen került elő. Az államalapítás utánI. István három királyi vármegyét hozott létre ebben a régióbanSzabolcs,Borsova ésSzatmár néven. A török nemhódoltatta meg a területet, de gyakori rablótámadásaival szétzilálta gazdasági életét. Hasonló hatása volt annak, hogy a vidék aHabsburgok uraltakirályi Magyarország ésErdély ütköző zónájában feküdt, így rendszeresen sarcolták az átvonuló hadak.
A 16. században az itteni megyékben volt amagyarországi reformáció egyik központja, majd ettől nem függetlenül aHabsburg-ellenes függetlenségi harcok egyik bázisa. A függetlenségi küzdelmek bukása utáni béke idején, a 18. században gazdasága szerény fejlődésnek indult.
A 19. század derekán ajobbágyfelszabadítás és aTisza szabályozásával járó természetátalakító munkák alapvetően megváltoztatták a térség társadalmát is. A birtokszerkezet átalakult, a külterjesen gazdálkodó új nagybirtokok fölössé tették a munkaerő egy részét. Az elégedetlenség gyakran öltött erőszakos formákat.
A két világháború között sem sikerült javítani az életkörülményeken. Az új háború előtt és annak első szakaszában abécsi döntésekkel jelentősen változott az ország és ezzel a megye területe is, de ez nem volt tartós.
Amásodik világháború után akommunista hatalomátvétellel itt is áterőltették a mezőgazdaságszövetkezetesítését. Az ipar csak az1960-as években kezdett fejlődni, addig a megye munkaerő-feleslege elvándorolt vagy ingázva vett részt a nagy ipari építkezéseken. A nyolcvanas évek elejére a megyében jelentős munkásság és első generációs értelmiség alakult ki.