Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Nem tévesztendő össze a következővel:Szombatisták. |
| Nem tévesztendő össze a következővel:Szombatosok. |
ABohdan Hmelnyickij-féle zsidóüldözések nyomán nyomasztóvá váló légkörben aszefárd zsidóságban megerősödött a messiásvárás. Ezt paradox módon táplálták egyes, a világvégét 1666-ra váró keresztény elképzelések (666 a Fenevad száma a Bibliában), illetve a keresztény világban végbement események értelmezése - mindenekelőtt London 1666-os leégése, mint a végítélet lehetséges nyitánya. A 17. századi ukrajnai pogromok okozta sokkból nőtt ki a zsidó misztika két ága: ahaszidizmus és a sabbateánus mozgalom.
Ebben a feszült, csodaváró közegben születettSabbataj Cvi (1626 – 1676) zsidó álmessiás, a zsidó misztika egyik kora újkori nagy alakja. A zsidó királyság helyreállításának programjával lépett fel, amivel zsidó kivándorlási hullámot indított el Palesztinába - a Zsidó Lexikon emiatt egyenesen acionizmus előfutárának nevezi. Gazdag kereskedőcsalád sarjaként születettSzmirnában. Jó nevelésben részesült, olyan korabeli tudósokat is mesteréül tudva, mintJoszéf Eskapa. Cvi korán kitűnt képességeivel és aKabbalában való jártasságával, furcsa viselkedése (modern terminológiával kifejezve talánmániákus depressziós volt) és az általa vallott misztikus nézetek miatt azonban 1648-ban kimondták rá achéremet, azaz kiátkozták a közösségből.
Szmirnából való távozása után bejárta aLevantét. 1665-benGázába utazott, ahol a helyi nagytekintélyű rabbi, a nála 18 évvel fiatalabbGázai Náthán benne vélte felismerni a Messiást.Paul Johnson szerint az egész mozgalom lelke inkább a Cvinél tehetségesebb misztikus Náthán volt, aki folyamatosan kibocsátott vallási állásfoglalásaival igazolta Cvi minden “messiási” cselekedetét.[1] Cvi hamarosan kinevezte a 12 törzs vezetőjét, hogy vezessék vissza a hívőketPalesztinába, majd bevonultJeruzsálembe. Innen viszont távozni kényszerült, mivel a helyi zsidók elutasították, hogy ő lenne a Messiás - mindenesetre nagy feltűnést keltett a Földközi-tenger térségében és szerte Európában. 1665 szeptemberében visszatért Szmirnába, ahol komoly meghasonlást okozott a hívők között. Cvi leváltottaÁron Lapapát, a szmirnai főrabbit, és helyéreChájjim Benveniste-et ültette, aki némi vonakodás után ugyan, de hajlandó volt elismerni őt Messiásnak. Cvi a megváltás napját 1666. június 18-ára határozta meg és üzeneteket küldött az európai zsidóságnak, melyben visszatérésre buzdított.
Miután kinevezte Izrael királyának utódait is, Cvi 1665. december 30-ánIsztambulba hajózott – hívei szerint azért, hogy megdöntse aIV. Mohammed szultán uralmát.Köprülü Ahmed nagyvezír azonban 1666 februárjában elfogatta és meglehetősen kényelmes körülmények között ugyan, de fogságban tartotta: először Isztambulban, majd Gallipoliban. Ez utóbbi helyen rendszeresen felkeresték hívei, ő maga pedig innen keltezett leveleit Istenként írta alá, valamint megváltoztatta a zsidó étkezési előírásokat is. Az őt felkereső lengyelországiNehemia Kóhén kabbalista csalónak találta, emiatt feljelentette őt az udvarnál. Cvit 1666 szeptemberében az udvar válaszút elé állította: vagy áttér az iszlámra, vagy kivégzik. Cvi az előbbit választva turbánban jelent meg a szultáni udvarban és felvette azAziz Mehmed Effendi nevet.Adrianopoliszi kényszerlakhelyén azonban folytatta “messiási” tevékenységét - a szultán ekkor 1672-benAlbániába száműzte Cvit, ahol Cvi az 1676-ban bekövetkező haláláig tartózkodott.
A sabbateánus mozgalom azonban tovább élt. NáthánLuria Kabbalájából kiindulva azt tartotta, hogy a Messiás kínok közt vállalja magára az eredeti harmónia visszaállítását a földön. Enged a gonosznak, hogy aztán belülről győzze le. Emiatt számos zsidó titokban követte Cvi példáját és látszólag áttért az iszlámra. A Cvi nyomán látszólag áttért, titokban azonban zsidó vallást folytatókat adönme névvel illették. Központjuk Szaloniki volt.
Mások a zsidóság keretein belül folytatták Cvi tanainak propagálását. Cvi legismertebb követője a XVIII. századbanPodóliában fellépőJacob Frank volt, aki a kereszténység és a judaizmus összeegyeztetésén fáradozott, ami miatt viszont hamarosan őt is kiközösítették eredeti közösségéből. Hitsorsosai ellen Frank ekkor akamenyeci püspökhöz fordult segítségért. 1757-ben a püspök jelenlétében tartott, a rabbikkal folytatott hitvitája során el is égették a Talmudot, mivel ő maga azt állította, hogy mind a rabbinikus iratok, mind aTalmud keresztényellenes kitételeket tartalmaznak. 1759-ben egy Lembergben tartott hitvitán azt igyekezett bizonyítani, hogy a Krisztusban, mint megváltóban való hit a Tórából eredeztethető. A katolikus papság buzdítására ezután ő és több száz híve katolizáltak, Franknak magaIII. Ágoston lengyel király volt a keresztapja. Azonban hamarosan kiderült, hogy Frank és hívei számára az igazi messiás maga Frank, ami miatt Frankot a vallási szabályok megsértése miatt 1772-ig aczęstochowai kolostorban tartották fogva. Paul Johnson szerint azortodox kereszténységbe is betért.[2] Szabadulása után Ausztriában és Németországban próbálta meg elterjeszteni sajátos zsidó-keresztény hitét.
Cvinek elsősorban a budai zsidóságban volt sok követője. Magának Cvinek első írásos említése 1667-ből,Eszéki Istvánnagybányai iskolamesterJézus Messiás című drámájából való. Cvi nyomán Magyarországon is támadt álmessiás, akismartoniMordechai Móchiach személyében (1678-83).
A Török Köztársaság megalakulása utánKemál Atatürk ellenİzmirben elkövetett merénylet egyik vezetője egy Mehmed Cavid Bey nevű dönme volt,[3] az Unió és Haladás Bizottságának (İTC) egyik alapító tagja és azOszmán Birodalom korábbi pénzügyminisztere.[4][5][6][7] A kormányzati vizsgálat után elítélt Cavid Beyt 1926. augusztus 26-ánAnkarában felakasztották.[8]