Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Pontosság | ellenőrzött |
| SNCF Société nationale des chemins de fer français | |
.JPG) | |
| AGare de Chambéry - Challes-les-Eaux vasútállomásSavoie megyében,Franciaországban. | |
| Rövid név | SNCF |
| Típus | részvénytársaság |
| Jogelőd |
|
| Alapítva | 1938.január 1. |
| Székhely |  Saint-Denis,Franciaország |
| Cím | Place aux Étoiles 2 |
| Vezetők | Guillaume Pepy (elnök) |
| Alapító | Franciaország kormánya |
| Iparág | vasúti szállítás |
| Tulajdonos | French State(1)[1] |
| Forma |
|
| Alkalmazottak száma | 160 000 fő (2006) |
| Leányvállalatai |
|
| A SNCF Société nationale des chemins de fer français weboldala | |
 AWikimédia Commons tartalmazSNCF Société nationale des chemins de fer français témájú médiaállományokat. | |
ASociété nationale des chemins de fer français rövidítveSNCFFranciaország nemzeti vasúttársasága. Az 1938-ban alapított vállalat Franciaország ésMonaco vasúti pályahálózatát működteti, beleértve aTGV-t is, a francia nagysebességú vasúthálózaton. A mintegy 35 000 km-es vasúti hálózatból, 2600 km nagysebességű vonal és 14 500 km villamosított.
2010-ben a cég aFortune Global 500-as listáján Franciaországban a 22., globálisan pedig a 214. helyen szerepelt.[2] AzSNCF-csoport tagja, amely 2020-ban 30 milliárd eurós forgalmat könyvelt el 120 országban.[3] Az SNCF-csoport több mint 275 000 alkalmazottat foglalkoztat Franciaországban és világszerte.[4] 2013 júliusa óta az SNCF-csoport központjaPárizs egyik külvárosában,Saint-Denis-ben, a Place aux Étoiles 2. szám alatt található. Az SNCF-csoport elnöke 2019 ótaJean-Pierre Farandou.
Az SNCF1938.január 1-jén alakult meg a francia vasúttársaságokállamosításával. A vasúttársaságok a következők voltak:
A francia állam 51%-os tulajdonjogot szerzett az újonnan létrehozott vállalatban. Ma az SNCF teljes egészében a francia állam tulajdonában van.
 | Bővebben:Francia ellenállás |
Az1940-es fegyverszünetet követően 1944 augusztusáig az SNCF-et a német fegyveres erők és fegyverzet szállítására kérték fel. A megszálló német csapatok közel 350 francia vasúti híd és alagút megsemmisítéséért voltak felelősek. Különböző becslések szerint az SNCF 125 000-213 000 kocsit és 1 000-2 000 mozdonyt adott át.[5][6]
Franciaország vasúti infrastruktúrája és gördülőállománya volt afrancia ellenállás célpontja, aminek célja a német megszálló erők megzavarása és a velük szembeni küzdelem volt.[7] Emiatt az SNCF számos alkalmazottja ellenállt a megszállásnak, és így többek között 1943-ban megállapították aRésistance-Fer mozgalmat. Az vállalat közel 1700 vasúti dolgozóját ölték meg vagy deportálták, mert ellenálltak anáci parancsnokoknak.[8][9] 150 Résistance-Fer ügynököt lőttek le ellenállási tevékenységükért és közülük ötszázat deportáltak. A deportáltak fele koncentrációs táborokban halt meg.[10]
Németország kötelezte az SNCF-et, hogy közel 77 000 zsidót és más holokauszt-áldozatot szállítson adrancyi internáló táborba és onnan náci megsemmisítő táborokba (a vasúttársaságot azóta többször perbe fogták világháborús szerepe miatt).[11][12]
1992-ben a vállalat francia kutatókat bízott meg azzal, hogy írják össze a cég összes tevékenységét a második világháború alatt. Az ennek eredményeként készült jelentést 1996-ban adták ki.[13][14]
2014 decemberében az SNCF beleegyezett, hogy akár 60 millió dolláros kártérítést fizet az Egyesült Államokban élő holokauszt-túlélőknek.[15] Ez túlélőnként körülbelül százezer dollárnak felel meg.[16]
2006-banJacques Chirac akkori francia elnök újévi beszédében ígéretet tett arra, hogy2026-ra egyetlen SNCF- vagyRATP-vonatot semfosszilis tüzelőanyagok fognak hajtani. Ez a kijelentés tovább erősítette Franciaország kötődését azatomenergiához; az SNCF szerelvények energiaszükségletének nagy részét már ma isatomerőművek állítják elő.
2014 májusában a vállalat felfedezte, hogy a 15 milliárd euróért megrendelt 2000 új vonat túl széles Franciaország számos állomás peronjához. Az építési munkálatok már megkezdődtek ezek átalakítására.[17]
2015. január 1-jén aRéseau ferré de France (RFF) egyesült azSNCF Infra-val és aDirection de la circulation ferroviaire-vel (DCF), létrehozva az SNCF Réseau-t. Az SNCF operatív eszközállománya az SNCF Mobilités lett. Mindkét csoport az SNCF irányítása alá került.
Az 1940-es évektől az 1970-es évekigPaul Arzens ipari formatervező tervezte a cég számos mozdonyát. Különösen jellegzetes a "törött orrú" villamos- és dízelmozdonyok.
A francia határon túlLuxembourg,Frankfurt,Stuttgart,München,Bázel ésZürich is elérhetővé válik az újLGV Est vonalon keresztül.
| Bővebben:TGV |
Az SNCF üzemelteti Franciaország szinte teljes vasúti forgalmát, beleértve a TGV-t (Train à Grande Vitesse, magyarul "nagysebességű vonat"). Az1970-es években az SNCF megkezdte a TGV nagysebességű vasút tervezését azzal a szándékkal, hogy létrehozza a világ leggyorsabb vasúti hálózatát. Ez1981-ben valósult meg, amikor megnyitották az első nagysebességű vasútvonalat, azLGV Sud-Est-et (Ligne à Grande Vitesse Sud-Est, magyarul "délkeleti nagysebességű vonal"), amin felavatták az első TGV-járatot Párizs ésLyon között. 2017-ben az SNCF Réseau tulajdonában lévő vasúthálózat 28 710 km hosszú volt, amelynek 58%-a volt villamosított. Az SNCF naponta 15 000 járatot üzemeltet, illetve több mint 5 millió utast és 250 000 tonna árut szállít.[18] A TGV-vonalak és a TGV-technológia ma már számos európai országban elterjedt.
A vasúttársaság TGV-je számos gyorsasági világrekordot döntött meg, legutóbb2007.április 3-án, amikor a legújabb TGV V150-es elérte az 574,8 km/h-s sebességet.[19]
A vállalat figyelemre méltó biztonsági mutatókkal rendelkezik. Az SNCF TGV hálózatának több mint 30 éves fennállása során mindössze egyetlen halálos baleset volt, amely azLGV Est vonal megnyitása előtti tesztelés során történt.
2011-ben az SNCF aKeolisszal közösen pályázott azInterCity WestCoast franchise-ra, sikertelenül.[20]2017 áprilisában az SNCF 30%-os részesedést szerzett aStagecoach Csoport és aVirgin Csoport közös vállalkozásában, hogy pályázatot nyújtson be aWest Coast Partnershipre, amely2020 májusától aWest Coast Main Line-on,2026-tól pedig aHigh Speed 2 vonalon tudna járatokat üzemeltetni.[21]
Azonban2019 áprilisában a Stagecoach-ot eltiltották attól, hogy bármilyen franchise üzemeltetésére pályázzon, beleértve a West Coast Partnership-et is, ami azt jelenti hogy a Virgin és az SNCF kénytelen volt visszalépni a jelöltek listájáról.
Az1990-es évektől az SNCF megkezdte a vasúti kocsik eladását regionális cégeknek a rövid- és középtávú utazások egyszerűsítése érdekében, létrehozva aTransport express régional márkanevet. Az SNCF széles körben üzletel a nemzetközi piacokon is, ami alatt főleg a teherszállítási, a helyközi, és az ingázó vonalakon végzett munkát lehet érteni. Ezek mellett a cég logisztikai, tervezési, kivitelezési, üzemeltetési és karbantartási szolgáltatásokat is nyújt. Az SNCF üzemelteti azOui.sncf nemzetközi jegyértékesítő ügynökséget is.
Az SNCF 120 országban foglalkoztat alkalmazottakat, akik széleskörű nemzetközi tanácsadást nyújtanak. Ezek a projektek a következők:
Az SNCF-nekhelymegosztási megállapodása van több légitársasággal, így azok utasai a repülőjáratok mellett vonatjegyeket is vásárolhatnak aPárizs-Charles de Gaulle repülőtér ésAix-en-Provence,Angers,Avignon,Bordeaux,Le Mans,Lille,Lyon,Marseille,Montpellier,Nantes,Nîmes,Poitiers,Rennes,Tours ésValence között az adott légitársaságnál.
1999-ig az SNCF történelmi központja a 9. kerületben, a Rue Saint-Lazare 88 alatt volt.[22] 1996-ban az SNCF elnöke,Louis Gallois bejelentette, hogy a vállalat 1997 közepén új helyre költözteti a székhelyét.[23]
1999 és 2013 között a cég központja Párizs 14. kerületénekMontparnasse negyedében,[24] aGare Montparnasse pályaudvar közelében volt.
2013 júliusa óta az SNCF központja Saint-Denisben található a Place aux Étoiles 2 alatt. A költözés a vállalati költségek csökkentése érdekében történt meg.[25]
2020. január 1-je óta az SNCF egy állami tulajdonú csoport, amely egy anyavállalatból (SNCF) és több, egymástól függetlenül működő leányvállalatból áll:
Az SNCF számos vállalatban rendelkezik teljes vagy részleges részesedéssel, amelyek többsége vasúti vagy szállítási tevékenységgel kapcsolatos. Többek között:[26]
Általános áruszállítás:
Személyszállítás:
Jegyeladás:
Tanácsadás:
Lakhatás:
A TNS SOFRES 2010-ben közzétett felmérése szerint a franciák 66%-ának jó a véleménye az SNCF-ről.[28] A Posternak-Ifop felmérése 2019 végén 50%-os arányt mért.[29] 2020-ban az Eight Advisory és az IFOP közzétette a "legelismertebb francia vállalatok" rangsorát, ahol az SNCF a 23. helyen áll.[30]
A BCG (Boston Consulting Group) szakértői 25 európai ország vasúti rendszereit hasonlítják össze.Franciaországot holtversenyben a 4. helyre sorolják (Németországgal,Ausztriával ésSvédországgal együtt),Svájc,Dánia ésFinnország mögött. A kritériumok a következők: kihasználtsági arány, a szolgáltatás minősége és biztonság.[31]
Az SNCF jelenlegi logóját 2005-ben aPublicis kommunikációs csoport leányvállalata, aCarré Noir ügynökség készítette. 2011-ben kissé átdolgozták: lekerekítették a sarkokat, eltüntették az árnyékokat a betűk belsejében és mögött, illetve világosabbá tették a betűk közötti teret.
Az SNCF szignálját négy hang alkotja (c – g – asz – esz) és 2005-benMichaël Boumendil alkotta meg.[32]David Gilmour, aPink Floyd gitárosa a 2015-ösRattle That Lock című albumának címadó dalának inspirációjaként használta a dallamot.[33] Simone Hérault 1981 óta az SNCF hangja.[34]
Auguste és Louis Lumière első filmje óta az SNCF ad otthont a legtöbb filmforgatásnak Franciaországban,[35] évente 50-60 forgatásnak, ami a francia filmek mintegy kétharmadát jelenti.[36] Íme egy válogatás olyan ikonikus filmekből, amelyekben az SNCF fontos szerepet kapott:
 Île-de-France közlekedése | ||
|---|---|---|
 Métro |  | |
 RER | ||
 Transilien | ||
 Villamos |
| |
 Busz | ||
| Egyéb | ||
| Tervek | ||
| Adminisztráció | ||
Vasútportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
