Ez a lap egy ellenőrzött változata
| SMSBreslau (Midilli) | |
 | |
| ABreslau 1912-ben | |
| Hajótípus | könnyűcirkáló, (kleiner Kreuzer - "kiscirkáló") |
| Névadó | Breslau városa Mütiléné városa (avagypóniló) |
| Tulajdonos | .svg) Kaiserliche Marine.svg) Oszmán Haditengerészet |
| Hajóosztály | Magdeburg-osztály |
| Pályafutása | |
| Építő | AG Vulcan,Stettin |
| Ára | 7 961 000 Márka |
| Építés kezdete | 1910. |
| Vízre bocsátás | 1911.május 16. |
| Szolgálatba állítás | 1912.május 10. |
| Szolgálat vége | 1918.január 20. |
| Sorsa | aknára futott és elsüllyedt |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 4564 t(normál) 5281 t (max.) |
| Hossz | 138,7 m (teljes); 136,0 m(vízvonalon) |
| Szélesség | 13,5 m |
| Merülés | 4,4–5,16 m 5,73 m (max.) |
| Hajtómű | 16 gőzkazán, 2 gőzturbina – 4 db háromszárnyú hajócsavar (∅ 2,47 m) |
| Üzemanyag | szén |
| Teljesítmény | 33 482 Lóerő (24 626 kW) |
| Sebesség | 27,5csomó (41,5 km/h) |
| Hatótávolság | 5820 tmf 12 csomós sebesség mellett |
| Fegyverzet | 12 × 10,5 cm-es löveg (L/45) (1800 lövedék) 2 × 50 cm-es torpedóvető cső (5 torpedó) 120 akna 1917-től: 8 × 15 cm-es löveg (L/45) (41 lövedék) 2 × 50 cm-es torpedóvető cső (5 torpedó) |
| Páncélzat | vízvonal: 18-60 mm fedélzet: 20-60 mm parancsnoki torony: 20-100 mm válaszfalak: 20 mm lövegpajzsok: 50 mm |
| Legénység | 354-377 fő (18 tiszt, 336 sorállományú) |
 AWikimédia Commons tartalmazSMSBreslau (Midilli) témájú médiaállományokat. | |
AzSMSBreslau[m 1] aCsászári Haditengerészet egyikMagdeburg-osztályú könnyűcirkálója – korabeli német megjelöléssel kiscirkálója – volt. Testvérhajói aMagdeburg, aStralsund és aStraßburg voltak. Szolgálatba állítását követően hamar aGoeben csatacirkálóval együttBalkán-háborúk miatt újonnan felállított Földközi-tengeri Divízióhoz(Mittelmeerdivision) vezényelték át. A háború kezdetén lövette az algériaiBône kikötőjét, majd a csatacirkálóval együtt az elfogásukra küldött brit hajókat kikerülve Isztambulba hajózott. A két német hadihajó 1914. augusztus 16-án egy fiktív adásvételi szerződés keretében török tulajdonba került. 1914 októberében részt vett azorosz kikötők lövetésében, ami kiváltotta az orosz hadüzenetet Törökországnak.
ABreslau török szolgálatban aMidilli, aGoeben aYavûz Sultân Selîm nevet kapta, de a német legénységüket továbbra is megtartották. A németek és az antant-hatalmak ezt követően is eredeti nevük alapján hivatkoztak rájuk. A háború alatt intenzíven alkalmazták főként a Fekete-tengeren. Fő feladatai közé tartozott aknamezők létesítése az orosz partok mentén, ellenséges kikötők lövetése valamint – török kereskedelmi hajók hiányában – a csapat- és ellátmányszállítás a kaukázusi frontra. Orosz hadihajók több alkalommal könnyebben megrongálták, de a legsúlyosabb károsodást 1915-ben egy akna okozta benne, ami miatt fél éven át szolgálaton kívül volt. 1918 januárjában aDardanellák előttiimbroszi csata során aknamezőre tévedt és számos aknatalálat után a legénységének nagy részével együtt odaveszett.
ABreslau teljes hossza 138,7 m, szélessége 13,5 m, merülése a hajóorrnál 4,4 m, normál vízkiszorítása 4564 t, teljes terheléssel 5281 t volt. Meghajtásáról két pár AEG-Vulcan gőzturbina gondoskodott, melyek négy darab 2,47 m átmérőjű hajócsavart forgattak meg. A hajtóművek tervezett teljesítménye 25 000 LE volt, de szolgálatba állítása után elérte a 33 482 LE-t is. A turbináknak a gőzt 16 darab Marine-típusú széntüzelésű gőzkazán szolgáltatta, melyeket később úgy alakítottak át, hogy olajt lehessen fecskendezni a szénre, így fokozva az égést. A cirkáló végsebessége 27,5 csomó volt. A bunkereiben 1200 t szénnek illetve az átalakítások után még 106 t fűtőolajnak volt hely és ezzel az üzemanyagkészlettel 5820 tmf (10 780 km) volt a hatótávolsága 12 csomós utazósebesség mellett. A fedélzetén 18 tiszt és 336 sorállományú teljesített szolgálatot.[1][m 2]
Fő fegyverzete 12 darab 10,5 cm kaliberű, 45-ös kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyúból (10,5 cm SK L/45)[m 3] állt, melyeket külön lövegtalpakon helyeztek el, hatot-hatot a hajó két oldalán. A maximális 30°-os csőemelkedés mellett 12 700 m volt a lőtávolságuk.[2] A lőszerkészlethez 1800 lövedék tartozott, 150 jutott minden egyes ágyúra. 1917-re ezeket a lövegeket 15 cm-esekre cserélték, melyek közül egy-egy volt a hajóorron és a taton a középvonal mentén elhelyezve, míg három-három a hajó két oldalán kapott helyet. A cirkáló rendelkezett még két, oldalt a víz alatt elhelyezett 50 cm-es torpedóvető csővel is, melyekhez öt torpedót szállított magával. Emellett képes volt 120 akna szállítására is.
AMagdeburg-osztály cirkálói voltak aKaiserliche Marine első olyan egységei, melyeket nem láttak eldöfőorral. Ehelyett ún. cirkálóhajóorral(Kreuzerbug) rendelkeztek, mely csaknem függöleges kialakítású volt. Emellett ezek voltak az első könnyűcirkálók, melyeket övpáncélzattal láttak el, ami a cirkáló hajótestét hosszának 80%-ában borította. Ezt azonban a fedélzetet borító páncélzat rovására tudták elérni, mely így csak 40 mm vastag lett. A parancsnoki torony 100 mm-es páncélzatot kapott.[3]
A hajó gerincét 1910-ben fektették le az AG VulcanStettinben lévő gyárában a kiöregedettFalke cirkáló pótlására. 1911 május 16-án bocsátották vízre ésBreslau város polgármestere végezte a hajó keresztelését. A felszerelése 1912 közepéig tartott, majd 1913. augusztus 20-án aNyílttengeri Flotta állományába került.[3][4] Már a próbajáratai során aHohenzollern császári jacht kísérőhajója volt aKieler Woche és a császár ezt követő, augusztus 23-ig tartó északi útja során. A próbajáratok végeztével a császár kísérőhajója volt a Nyílttengeri Flotta szeptemberben megtartott őszi hadgyakorlata során, majd szeptember 26-án a felderítőerőkhöz(Aufklärungsstreitkräften) csatlakozott.
Alig több mint egy hónap után, november 3-án már át is helyezték aKonrad Trummler ellentengernagy, az I. csatahajóraj eddigi parancsnokának irányításával újra felállított Földközi-tengeri Divízióhoz (aMittelmeerdivisionhoz) aGoeben csatacirkálóval együtt. Ezt a divíziót azért hozták ismét létre, mert a haditengerészet úgy ítélte meg, hogy az 1912-től vívottBalkán-háborúk miatt szükség van Németország katonai jelenlétére a térségben.[5]Karl Dönitz, a későbbi főtengernagy(Großadmiral) 1912 és 1916 között teljesített szolgálatot aBreslau fedélzetén.[6] A szükséges felszerelések Kielben való felvétele után 1912. november 5-én hagyta elWilhelmshavent és november 13-án ért Máltára. A divízióhoz ekkor négy másik hajó tartozott ekkor: aGeier könnyűcirkáló, aHertha és aVineta iskolahajók és az Isztambulban állomáshajóként horgonyzóLoreley felfegyverzett jacht. Míg a zászlóshajóként funkcionálóGoeben Isztambulba ment, addig aBreslauAlexandriába hajózott, ahol aHerthával és aGeierrel találkozott. Ezt követően azÉgei-tenger több szigetét is felkereste, végül pedig Isztambulba hajózott.I. György görög király meggyilkolása után 1913. március 25-énBrindisiben a fedélzetére vetteErnő Ágost braunschweigi herceget, a császár későbbi vejét, majdKorfunHenrik herceget,Vilmos császár öccsét, hogy a görög király temetésére elvigye őket.
1913. április 10-ét követően részt vett aMontenegró partjai előtti nemzetközi blokádban. A nemzetközi fellépésnek célja volt az is, hogy Montenegrót megakadályozzaSzkutari megszállásában, mely város Albániához kellett kerüljön. ABreslauról 100 embert szállított fel egy olasz gőzös aBuna folyón Szkutariba. A nemzetközi bizottságban lezajlott hosszú vita végén májusban aBreslau parancsnokát, Leberecht von Klitzing fregattkapitányt nevezték ki polgári biztosnak a törökök által kiürített területen. ABreslau Wilfried von Loewenfeld sorhajóhadnagy megbízott parancsnoksága alatt június 30-ánPólában fedélzetére vette és a montenegrói partokhoz vitte a tengerészgyalogos-zászlóaljakból összeállított Szkutari-különítményt, majd miután ezekkel leváltották őket, július 6-án fedélzetére vette a saját legénységéből kikülönített 100 fős csoportot. Szkutari előtt aGeier váltotta le, innen aBreslau 1913. augusztus 6-10. között Isztambulba hajózott és egészen október 27-ig itt is maradt. A szilvesztert az olasz Messinában töltötte.
1914 januárjában ismét a Buna torkolatához rendelték, majd ezt követőenTriesztben hajtottak rajta végre átfogó javításokat, ami március 18-ig eltartott. AGoebennel, mely 1913 októbere óta aMittelmeerdivision parancsnokává kinevezettWilhelm Souchon tengernagy zászlóshajója volt, kísérte együtt 1914. március 27-től aHohenzollern császári yachtot VelencébőlKorfura. Május 4-én a két hadihajó különvált és aBreslau ezután ismét azÉgei-tengeren őrjáratozott. Június 5-én Alexandriában találkozott ismét aGoebennel és kapott parancsot az albániai helyzet szemmel tartására, aholVilmos wiedi herceget választották meg fejedelemnek. Június 20-át követőenDurazzo előtt horgonyzott és a legénységéből egy tízfős csoportot a konzul védelmére rendelt.
1914. július 8-án ismét találkozott aGoebennel Korfu előtt, ahol Souchon tengernagy megvitatta a helyzetet a parancsnokaival és egyeztettek a teendőkről arra az esetre, ha aszarajevói merénylet után háború törne ki. Augusztus 1-én aBreslau a szárazföldre vezényelt katonáit ismét fedélzetére vette. Egy másik Szkutariban állomásozó német tengerészgyalogos különítmény a zászlóaljnyi nagyságú osztrák-magyar különítménnyel együtt 1914. augusztus 4-6. között gyalogosan tette meg az utatSan Giovanni di Meduáig, ahol az osztrák-magyarSophie von Hohenburg gőzhajó mindkét egységet még aznap a montenegróiCastelnuovóba szállította. ABreslau megegyezés szerint előbb Brindisibe hajózott, hogy az ide tartóGoeben számára a szenelést előkészítse. A helyi német konzul támogatására és a csatacirkáló szénvételezésének előkészületeinek megszervezésére a cirkáló egyik legfiatalabb tisztjét,Karl Dönitz korvetthadnagyot(Leutnant zur See) hagyták hátra, majd aBreslau továbbhajózottMessinába, ahova augusztus 2-án aGoeben is megérkezett. Dönitz itt ismét visszatért a könnyűcirkáló fedélzetére.
 | Bővebben:A Goeben és a Breslau üldözése |
Az első világháború kitörésekor aBreslau és aGoeben előzetesen meghatározott feladata az Algériából Franciaországba tartó csapatszállítmányok zavarása volt. 1914. augusztus 3-án Souchon hajói kifutottak Messinából és Szicíliától északra haladva Algéria felé tartottak, hogy támadást intézzenekBône ésPhilippeville kikötői ellen.Breslau 06:00 Bône-t támadta egy rövid tűzcsapással. Mindkét kikötőt csak kisebb károk érték és Souchon hamar visszaindult Messinába, hogy kiegészítse hajói szénkészleteit. Habár Nagy-Britannia nem állt hadban Németországgal, azIndomitable és azIndefatigable csatacirkálók a nyomukba szegődve megpróbálták szemmel tartani őket. A német hajók sebességét azonban nem tudták tartani és pár óra alatt szem elől veszítették őket és így zavartalanul térhettek vissza Messinába. Miután részben feltöltötték aGoeben szénraktárait augusztus 5-én, Souchon az Égei-tengerre kért egy szénszállítót.[7] A két német hadihajó másnap reggel elhagyta Messinát déli irányban és előbb megtévesztésül azAdriai-tenger felé vették az irányt, majd az éjszaka folyamán északkeletiről délkeleti irányra váltottak, hogy azÉgei-tengeren át Isztambul felé folytassák az útjukat, ahova még az algériai kikötők elleni támadás előtt rendelte őket azAdmiralstab. E manőverezés révén sikerült megtéveszteniük az éjszaka folyamán elfogásukra készülőErnest Troubridge ellentengernagy vezette 1. cirkálórajt, aki nem mert felvállalni egy nappali összecsapást a négypáncélos cirkálójával aGoeben ellen.[8]
.jpg)
A Troubridge cirkálóraja számára felderítést végzőGloucester könnyűcirkáló továbbra is szemmel tartotta a német hadihajókat, hogy megállapíthassa az úti céljukat. ABreslau aGoeben mögött helyezkedett és attól leszakadva igyekezett úgy manőverezni, hogy aGloucestert távol tartsa tőle és idővel szem elől veszítse. Miután nem sikerült leráznia az őket árnyként követő brit cirkálót, Kettner fregattkapitány engedélyt kért a tűz megnyitására Souchon tengernagytól, aki azonban ezt megtagadta tőle, mivel az égei szigetek között kívánt csapdát állítani aGloucesternek. 13:35-kor a két könnyűcirkáló között a távolság már csak 11 000 yard (10 km) volt és a britek számára aGoeben csaknem teljesen eltűnt a láthatáron. Ezt megakadályozandó aGloucester harcra igyekezett bírni aBreslaut, amire a brit parancsnok, Howard Kelly kapitány így emlékezett vissza:
AGloucester bal oldali sortüzeket lőtt, miközben a távolban aGoeben visszafordult, hogy kisegítse a kísérőjét. A britek arról számoltak be, hogy a harcba aGoeben is beszállt, de valójában nem nyitott tüzet. Ezzel sikerült ugyan elérnie aGloucesternek, hogy a két német hajó közelítsen egymáshoz és így aGoebent továbbra is szemmel tarthatta, azonban 13:47-kor Milne tengernagy rádióüzenetben megtiltotta számára, hogy aMatapan-fokon túlra menjen. Az összecsapásban aBreslaut egy találat érte a vízvonalon, de a lövedék nem okozott kárt. A brit cirkáló nem szenvedett el találatot, csak két csónakját veszítette el, melyeket a saját torkolattüzeinek lökéshulláma taszított a vízbe.
Augusztus 8-án aGoeben és aBreslau aNáxosztól keletre lévő Donousza sziget öblében találkoztak az eléjük kirendelt szénszállítóval, majd innen továbbhajózva két nappal később elérték a Dardanellákat. Törökország a háborúban semlegességét deklarálva nem engedhette meg a német hadihajóknak a vizein való állomásozást, ezért a vonatkozó szabályok kijátszásának érdekében augusztus 16-án bejelentették azok megvásárlását. Az adásvételi szerződés valójában azonban fiktív volt. Szeptember 23-án Souchon tengernagy lett a török hadiflotta főparancsnoka. ABreslau török szolgálatban aMidilli,[m 4] aGoeben aYavûz Sultân Selîm nevet kapta. A német legénység azonban továbbra is a fedélzetén maradt, mindössze török egyenruhát és fezt viseltek. A britek nem ismerték el a hajók török kézbe kerülését és hadihajóik folyamatosan szemmel tartották aDardanellákat azzal a paranccsal, hogy intézzenek a két német hajó ellen támadást amint előbukkannának a tengerszorosból, tekintet nélkül arra, milyen zászló alatt hajóznak.[9]
1914. október 27-ike estéjén aBreslau a török flottával elhagyta a Boszporuszt és kihajózott a Fekete-tengerre hadgyakorlatok végrehajtása címén. A flotta négy részre vált szét és a Fekete-tenger túlsó partján orosz kikötők ellen hajtottak végre támadásokat. (Lásd:A fekete-tengeri orosz kikötők török lövetése) ABreslau aKercsi-szoros elaknásítását ésNovorosszijszk lövetését kapta feladatul, amit aBerk-i Satvet cirkáló társaságában kellett végrehajtania.[10] A szorosba 60 aknát telepített,[11] amin később két orosz kereskedelmi hajó veszett oda,[12] majd a másik cirkálóval lövették Novorosszijszkot. Tüzükkel felgyújtották a kikötő olajtározóit, megrongáltak hét kereskedelmi hajót és egyet, az 1085 BRT hajóterűNyikolajt elsüllyesztették.[11] Habár az okozott károk relatíve csekélyek voltak, a provokatív támadás magával vonta Oroszország hadüzenetét Törökországnak.[13]
1914 novemberének elején, miközben a Fekete-tenger keleti részén a török hajóforgalmat biztosította, az oroszPoti kikötőjének lövetésével bízták meg, megtorlandó az oroszok török hajózás elleni támadásait.[14] November 17-én Souchon aGoebennel (Yavûz Sultân Selîmmel) és aBreslauval kifutott a Trabzon ellen támadásból Szevasztopolba visszatérőben lévő orosz Fekete-tengeri Flotta elfogására. Az oroszokkal aKrím-félsziget déli részén lévőSzarics-fok közelében futottak össze a nagy köd miatt rossz látási viszonyok mellett. ASzarics-foki csata során az ellenséget elsőként észlelő könnyűcirkálót Souchon hátra rendelte, hogy biztonságban legyen az orosz pre-dreadnought csatahajók tüze elől, de aTri Szvjatyitelja ésRosztyiszlav csatahajók így is tűz alá vették. Közel negyedórányi harc után Souchon elszakadásra adott utasítást a hajóinak a túlerőben lévő ellenségtől. ABreslau sértetlenül vészelte át a lövetését, míg aGoeben egy találatot szenvedett el.[15] A könnyűcirkáló a hónap hátralévő részében a Trabzonba tartó hajóforgalmat biztosította. December 5-én egy kisebb partraszálló csapatszállítmányt kísért el a besszarábiaiAkkermanhoz, ahol a kommandónak vasúti létesítményeket kellett támadnia. A visszaúton lövette Szevasztopolt, megrongálva néhány lehorgonyozva álló aknakereső hajót.[16]
Egy hónappal később, december 23-án Szinopé előtt találkozott aGoebennel és együtt továbbhaladva másnap a hajnali sötétségben összefutottak azOleg gőzhajóval, amit az oroszok Zonguldak előtt akartak elsüllyeszteni, hogy lezárják vele a kikötő bejáratát. ABreslau gyorsan elsüllyesztette a gőzhajót, de ezután gyorsan ki kellett térnie a felbukkanóRosztyiszlav csatahajó elől, majd egy másik torlaszhajóba, azAthos-ba botlott, melynek legénységét a hajó elsüllyesztésére kényszerítette. Ezután rövid tűzharcot vívott orosz rombolókkal, mielőtt az orosz flotta elé hajózva megfigyelte annak mozgását. A török partvédelmi tüzérség lövegei a megmaradt orosz torlaszhajókat mély vízben való önelsüllyesztésre kényszerítették.[17]
ABreslau 1915 elején egy sor bevetésen vett részt a Fekete-tengeren, közte egy aHamidije cirkálóval közösen végrehajtott hadműveletben január folyamán, melynek során belebotlottak az orosz Fekete-tengeri Flottába. ABreslau egy lövedéke eltalálta aJevsztafij csatahajó egyik fő lövegtornyát még mielőtt kitértek volna az ellenség elől.[18]
Április 3-án a török flotta kihajózott, hogyOdessza előtt támadjon orosz csapatszállítmányokat.[m 5] ABreslau és aGoeben látta volna el a támadó erők biztosítását, azonban a hadművelet meghiúsult miután aMecidije cirkáló Odessza előtt aknára futott és elsüllyedt. Az orosz flotta megpróbálta elfogni a török köteléket, de aBreslau és aGoeben sértetlenül el tudott menekülni. A két német építésű hajó aHamidije társaságában május 6-án orosz szállítmányok után kutatott, de nem találtak célpontokat.[19] Később a hónap folyamán aBreslau és aGoeben gyalogos katonákat szállított a Dardanellákhoz a félsziget védelmének megerősítésére.[20] Június 10-11-ének éjjelén aBreslau összetalálkozott aGyerzkij ésGnyevnij orosz rombolókkal Zonguldak előtt. A rövid tűzharcban aBreslau egyik lövedéke eltalálta aGnyevnij jobb oldali hajtóművét és eltörte a hajtómű fő gőzvezetékét, megbénítva ezzel a rombolót, de aGnyevnij által kilőtt öt torpedó elől kitérni kényszerült. ABreslau hét találatot kapott a tűzharc során, melyek csak kisebb károkat okoztak benne. AGynevnijt másnap aGyerzkij visszavontatta Szevasztopolba.[21][22]
ABreslau július 18-án Isztambulból kísért ki egy kereskedelmi hajót a fővárost védő aknamezőn, mikor aknára futott. A robbanás a 4-es számú kazánterem alatt történt és nyolc emberrel végzett. A hajótestbe 600 t víz tört be. Ezt követően az Isztambul mellettiİstinye kikötőjébe hajózott, ahol egy vizsgálóbizottság megállapította, hogy nem szenvedett súlyos károkat. Mivel azonban nem álltak rendelkezésre megfelelően kiképzett szakemberek és anyagok, ezért a javítási munkálatok hosszú időt vettek igénybe.[23]
A cirkáló 1916 februárjáig nem állt ismét szolgálatba. A hosszadalmas javítás időszakát felhasználták arra, hogy a 10,5 cm-es ágyúit 15 cm-esekre cseréljék. Február 27-én egy 71 fős géppuskás-század valamint jelentős mennyiségű ellátmány és lőszer gyors Trabzonba juttatását kapta feladatul, mely várost ekkor az orosz seregek szorongattak. Február 28-ának éjszakáján összefutott azPronzityelnij ésBeszpokojnij orosz rombolókkal, melyeket kikerülve ért Trabzonba. Március 2-án megpróbált támadást intézni két romboló ellen Zonguldaktól északra, de nem tudta beérni őket. Ezután visszatért a Boszporuszhoz. Március 11-én ismét csapatokat szállított, ezúttal 211 katonát továbbá 12 hordó üzemanyagot és kenőolajt. A szállítmányokat két nappal később sikeresen célba juttatta. Ezután megálltSamsunban, ahol 30 t lisztet, 1 t kukoricát és 30 t szenet fel, mielőtt visszatért volna a Boszporuszhoz.[24][m 6]
Egy harmadik csapatszállítási feladatra április 3-án került sor, mikor 107 katonát, 5000 karabélyt és 794 rekesz lőszert szállított Trabzonba. Ennek teljesítése után találkozott azU 33 jelű német tengeralattjáróval és az orosz erők ellen folytatta útját. A Sürmene-öbölben lőtte az orosz állásokat, ahol lángba borította aT.233 jelű aknakeresőt, amit azután azU 33 süllyesztett el a fedélzeti ágyújával. A könnyűcirkáló ezután északnak fordult ésTuapsze előtt elsüllyesztett egy vitorlást mielőtt még belefutott volna azImperatrica Jekatyerina Velikaja dreadnought csatahajóba. Miután a csatahajó lövedékeivel több alkalommal is villába fogta, nagy sebességgel menekült el a szorult helyzetéből és sértetlenül sikerült visszatérnie a bázisára.[25][m 7]
Május elején két aknamezőt létesített, 60-60 akna felhasználásával. Az elsőt a Duna torkolatának Chilia ága előtt, a másikat a krímiTarhankut-fok előtt. Ez utóbbi alkalommal az aknák telepítését követően lőtteJevpatorija kikötőjét. Május 30-án újabb csapatokat vitt Szinopéba ésSamsunba, míg visszatérőben gabonát és dohányt szállított.[26]
Júliusban aBreslau és aGoeben a Trabzonnál végrehajtott török offenzívát támogatta. A támadó hadművelet során a török csapatok áttörték az orosz vonalakat és 20 km-t haladtak előre. ABreslau július 4-énSzocsi előtt két orosz hajót elsüllyesztett és egy harmadikat is, mely előtte nap már torpedótalálatot szenvedett. Ezután csatlakozott aGoebenhez a Boszporuszhoz vezető úton, miközben az elfogásukra küldött erős orosz kötelékeket kerültek ki. Július 21-én aBreslau Novorosszijszk előtt próbált meg aknamezőt telepíteni, de az oroszok elfogták és dekódolták a rádióüzeneteit, így azImperatrica Marija dreadnought csatahajót és több rombolót kiküldhették azzal a céllal, hogy elvágják a Boszporusztól. A két hajó 13:05-kor találkozott egymással, mire aBreslau gyorsan visszafordult déli irányba. A tatlövege az orosz rombolókat távol tartotta, de a csatahajó lövegeinek hatósugarából csak nagy nehezen tudott kikerülni. Több közelében becsapódó lövedék repeszekkel árasztotta el és többeket megsebesített. Az intenzív ködfejlesztésnek és egy esőfüggönynek köszönhetően el tudott szakadni az üldözőitől és másnap kora reggel elérte a Boszporuszt. 1916 végére a jelentős szénhiány miatt aBreslau és aGoeben már nem tudott offenzív hadműveletekben részt venni.[27]
1917 májusában a könnyűcirkáló a Duna torkolata előtt telepített aknamezőt. Eközben elpusztította aFidonisi-sziget rádióállomását és ejtett 11 foglyot. Az ekkor telepített aknamezőn veszett oda az oroszLejtyenant Zacarjonnij romboló június 30-án. Míg aBreslau a tengeren volt, addig egy orosz tengeri haderő soraiban azImperatrica Jekatyerina Velikajával (amit ekkorra márSzvobodnaja Rosszijára kereszteltek át) támadást hajtott végre a Boszporusz ellen. A ide hazatérőben lévőBreslaut az oroszok észlelték és megpróbálták elvágni a bázisától. A kikötő felé nagy sebességgel tartó könnyűcirkáló körül sorra csapódtak be aSzvobodnaja Rosszija sortüzeinek lövedékei. AGnyevnij romboló igyekezett támadást intézni ellene, de a 15 cm-es ágyúk elüldözték és végül sértetlenül tudott visszatérni. Ez volt a korábbi német hajók utolsó összecsapása az oroszokkal a háború során.[28][m 8]
November 1-én aBreslau elhagyta a Boszporuszt, hogy orosz hadihajók után kutasson. Az oroszok észlelték a könnyűcirkáló kihajózását ésSzvobodnaja Rosszija és az újVolja csatahajókkal támadást terveztek indítani ellene, de aSzvobodnaja Rosszija fedélzetén kitört lázadás miatt nem tudták elfogni és aBreslau aznap éjjel visszatérhetett a kikötőbe.[29][m 9]
1918. január 20-án aBreslau aGoebent kísérve elhagyta a DardanellákatHubert von Rebeur-Paschwitz altengernagy vezetésével, aki előző szeptemberben váltotta Souchont a török flotta élén. Rebeur-Paschwitz azt tervezte, hogy a hajói bevetésével erőket von el a palesztinai frontról és ezzel segíti az ottani török erőket.[30] A tengerszoros előtt a két hajójával meglepte és elsüllyesztette a lehorgonyozva Imbrosznál állóRaglan ésM28 brit monitorokat. A németek számára megkönnyítette ezt az, hogy a biztosításukra rendelt csatahajó nem volt a közelben. Rebeur-Paschwitz ezután úgy döntött, hogy a közeliMudrosz kikötőjéhez megy tovább. Itt a britAgamemnon csatahajó fűtötte fel a kazánjait, hogy megtámadja a felbukkanó ellenséges hajókat.[31] Mudrosz felé tartva azonban aBreslau öt aknára is ráfutott és elsüllyedt.[32] AGoeben is ráfutott három aknára és partra kellett futtatni, hogy elkerüljék az elsüllyedését.[33] ABreslau legénységéből 330 fő veszítette életét,[3] 162 túlélőt brit rombolók mentettek ki.[34] Hildebrand, Röhr és Steinmetz szerzők szerint csak 133 túlélőt mentettek ki.[35]
| 1912 május – 1913 szeptember | Leberecht von Klitzingfregattkapitány |
| 1913 május – 1913 augusztus | Wilfried von Loewenfeldsorhajóhadnagy(képviseletben) |
| 1913 október – 1915 január | Paul Kettner fregattkapitány |
| 1915 január-február | Rudolf Madlungkorvettkapitány |
| 1915 február-augusztus | Leberecht von Klitzingsorhajókapitány |
| 1915 szeptember – 1917 július | Wolfram von Knorr korvettkapitány |
| 1917 augusztus – 1918 január | Georg von Hippel fregattkapitány/sorhajókapitány |
Röviddel a háború előtt, a Szkutari előtti közös szárazföldi szolgálat végeztével aBreslau parancsnoka meghívót küldött a britDefence cirkáló tisztjeinek. A látogatásra Fawcet Wray kapitány, a brit cirkáló parancsnoka három tisztet jelölt ki. Alább egyikük meglehetősen furcsa tartalmú jelentésének egy részlete olvasható, amit – a forrás szerint – közvetlenül a visszatérése után tett a parancsnokának.
„ „…ahogy a minket visszaszállító csónakra vártunk, a vendéglátóm megragadott a karomnál fogva és áttuszkolt engem az egyik válaszfal vászonponyváján. Itt nagy meghökkenésemre a tat mindkét oldalán síneket láttam, melyeken kis kocsik voltak, rajtuk aknákkal. Ebben a pillanatban ért ide a német parancsnok, rikoltva és kiabálva megragadta hátulról a vendéglátóm nyakát, én meg nem hiszem hogy valaha is olyan gyorsan leértem volna a csónakunkhoz, mint ekkor.”[36]”
A történet valóságalapja annyi lehet, hogy aBreslau alkalmas volt aknák szállítására és a háború alatt végrehajtott is aknatelepítési feladatokat, de békeidőben, a Földközi-tengeren tett cirkálóútjain nem volt felszerelve velük. A beszámolót az események után jó 80 évvel később íródott Geoffrey Miller-féle könyv kritika nélkül közölte le, sőt pár sorral lejjebb cinikusan még meg is jegyzi, hogy a fedélzetre később látogató hölgyvendégnek, Edith Durhamnek a hajó körbejárásakor a hajóparancsnok kerülte megmutatni az aknákat.[37]
A tüzértiszt, von Nordeck sorhajóhadnagy és van Ofen matróz a következőképpen emlékezett vissza a könnyűcirkáló pusztulására:
„„Lent a hajó gyomrában a kármentesítők(Lecksicherungsdienst) munkába álltak. Ácsok és fűtők az első tiszt, Homeyer sorhajóhadnagy és hű segítői Becker főgépész és Gebhardt főács(Oberzimmermannsmaat) irányítása mellett igyekeznek megállapítani a károkat és a szükséges intézkedéseket megtenni. A futár a hídra érkezik.„Detonáció a hátsó részen, I. részleg víz alatt, hajólapát és jobb oldali hajtómű használhatatlan”, áll a cetlin amit hoz. A legrosszabb félelmeink váltak valóra, a „Breslau” a legsebezhetőbb helyen szenvedte el a találatot. De még nem volt elég, minden oldalról felhangzanak a jelentések új, a vízben tisztán kivehető aknákról. Míg a parancsnok immár csak az egyik hajtóműre hagyatkozva keresi a kiutat az aknamezőből, a hajó minden részében ismét megemelkedik. Ezúttal egyből két találat okozza ezt, közvetlenül egymást követve.„A két hátsó fűtőterem és a bal oldali gépterem!”, jelentik, amihez hozzáteszik még, hogy„Vízbetörés és gőzveszély, a túlélők elhagyták a termet.” Akaratlanul is a fűtőtermekben és géptermekben, a lőszerraktárakban és a tórpedóteremben nehéz feladatukat végzőkre terelődik a gondolatunk, akik továbbra is végzik a munkájukat tekintet nélkül arra, hogy körülöttük aknák robbannak fel. így kívánja a közös érdek. A „Breslau” már teljesen mozdulatlan, lassan kezd a bal oldalára dőlni és a tatja lassan lejjebb süllyed. Ennek ellenére tüzelnek a géppuskák és az ágyúk, a lövészszakasz még egyszer fellép az ellenséges repülőgépek ellen, melyek minden irányból ereszkednek alá és dobják le a bombáikat. Többen súlyosan megsérülnek, egyeseket a felismerhetetlenségig széttépnek a bombák, másokat a robbanások lökéshulláma vet a tengerbe. Az orvosok és szanitécek teljesen le vannak terhelve. A hajó már menthetetlen. A tutajokat és mindent, amire a legénységnek még szüksége lehet, a tengerbe dobnak. A derék csónakmesterünk(Bootsmann) de Trignis korvetthadnagy(Leutnant zur See), akit még ebben a nehéz órában sem hagyott el az örök humora, nyugodtan adja ki az utasításait és közben a fedélzeten osztja ki a nagy parafamellényeket, melyeket tegnap előrelátóan a hajó különböző helyein helyeztetett készenlétbe. Legfőbb ideje, mivel újabb robbanások rázták meg a súlyosan sérült hajót és a cirkáló erősen megdőlt balra. Nincs kétség afelől, hogy itt van számára a vég. Az utolsó parancs hallatszik a fedélzeten: „Mindenki hajóról.”(„Alle Mann aus dem Schiff.”) Én két bajtársammal lecsúszom a hajó oldalán a vízbe. Legelőször is igyekszünk amilyen gyorsan csak lehet eltávolodni, hogy a hírhedt örvényt elkerüljük.
Ezután egy megragadó látvány tárul elénk. A cirkáló csaknem függőlegesen áll, az orrával meredeken az égbe mutatva. Másodpercekig mozdulatlanul áll.
„Három hurrá az öreg hajónknak és hazánknak” hallatszott a parancsnokunk hangja a víz felett, és a legénység morajló hurrái közepette az S. M. S. „Breslau” alámerült a mélybe. Felejthetetlenül mindazoknak, akik ezt átélték.
A pillanat hangulata hazafias dalokban oldódik fel, egy valaki rákezd és mindenki csatlakozik, majd egy hazáról szóló dal következik és mire én valamelyest megállapodom, még sokáig visszhangzik a fülemben:„in der Heimat, in der Heimat, da gibts ein Wiedersehen.” De lassan csendesebb lesz [a társaság], a víz hideg, egyik fej a másik után merül alá, számukra bármilyen segítség későn jön már. Amikor később gyülekezünk, a legénység kétharmada hiányzik már, köztük a parancsnok, az első tiszt, a navigációs tiszt, von Sell báró; a hű 25 török fegyvertársunk közül is csak néhányat mentenek ki.”[38]”
Angol nyelvű szócikk forrásai: