Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Asorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
Körvonalakban |
Asúnjata, (szanszkrit: शून्यता;páli:suññatā; magyar fordításaüresség[1]) egybuddhista koncepció, amely – az elméleti szövegkörnyezettől függően – többféle jelentéssel bír. Athéravada buddhizmusban a súnjata gyakran utal a tapasztalásöt halmazánaknem-én (páli:anatta, szanszkrit:anātman) természetére és ahat érző birodalomra. A súnjata kifejezés szintén jelölhet egy meditatív állapotot vagy élményt.
A14. Dalai Láma elmondása szerint (gelug iskola):
| „Az üresség elmélete szerint nem elfogadható az a hit, amely szerint az objektív valóság a független létezés feltételezésére alapozna. Minden dolog és történés – akár ‘anyagi’, mentális vagy akár elvont koncepció, mint az idő – mentes az objektív, minden mástól független létezéstől […] a dolgok és a történések olyan értelemben 'üresek', hogy sohasem tartalmazhatnak semmilyen megváltoztathatatlan elemet, belső lényegi valóságot avagy abszolút ‘létezést’, amely megengedhetné magának a függetlenséget.[2]” | |
A szó azindoeurópai alapnyelvk̑eu- tővéből ered, amely azt jelenti, hogy 'felduzzad' vagy 'megnő'.[3] Asunya szó töve asvi, mely azt jelenti „felfúvódott”, amihez hozzá jön a-ta-ség, innen jön az „üregesség”.
Asúnjata (szanszkrit) egy főnévi alak, amely aśūnya vagyśhūnya –nulla, semmi – melléknévből képződik-ta raggal. Innen jön az, hogy magyarul asúnjatát „ürességnek” fordítjuk.
A régmúltban több filozófiai iskola, illetve nézet (szanszkrit:siddhānta)[4] is kialakult a buddhizmuson belül az üresség pontos filozófiai jelentésének magyarázata közben.
A történelmi Buddha ideje után az ürességet tovább fejlesztetteNágárdzsuna és amadhjamaka iskola, amely egy korai mahájána iskola volt. Az üresség („pozitív” értelemben) abuddha-természetét leíró művek fontos témája is volt, amely fontos szerepet játszott később a mahájána tanok és gyakorlatok kialakulásában.
