Ez a lap egy ellenőrzött változata
sékerek (Krisztus Második Megjelenésében Hívők Egyesült Társasága) | |
protestantizmus | |
![]() | |
séker tánc és istentisztelet | |
Kialakult | 18. század |
Alapító | Ann Lee |
Asékerek (angol: Shakers) aprotestánskvékerek egyik ágának tagjai voltak, akik a18. században„Krisztus második megjelenésében hívők egyesült társasága”(United Society of Believers in Christ's Second Appearing) néven jöttek létre. Amillenarista,resztoránusszekta 1747-benAngliában alakult, majd az1780-as években azEgyesült Államokban szerveződött meg.
Kezdetben „rázkódókvékerek” néven ismerték őket, azistentiszteletek során tanúsítotteksztatikus vallási táncaik miatt.[1]
A négy fő erényük:[1]
Ígyegyszerű életvitelükről is ismertek voltak. Szigorú szexuálisönmegtartóztatásban éltek és ha gyermeket akartak, örökbefogadás révén tartották fenn a családjaikat.[1]
Dísztelen gyülekezeti házakban aszószékeket és a díszítéseket elkerülték, mint világi eredetű dolgokat. Az összejövetelekkor énekeltek, táncoltak, és néha rángatóztak. A legkorábbi istentiszteleteik kaotikusak voltak. Sok kívülálló helytelenítette vagy kigúnyolta az istentiszteleteiket anélkül, hogy megértették volna őket vagy a dalaik és megnyilvánulásaik tartalmát.[2]
Az ún. spirituális megnyilvánulások időszaka a hívők között 1837-ben kezdődött és 1847-ig tartott.[1] A hagyományuk szerint mennyei lények jöttek a Földre, a hívőkneklátomásokat hoztak, akik gyakrannyelveken szóltak.[3][1] A nők prédikáltak éskinyilatkoztatásokat kaptak, amikor aLélek leszállt rájuk. Egy korai megtért így nyilatkozott:„Útmutatásaik bölcsessége, tanaik tisztasága, Krisztushoz hasonló magatartásuk és viselkedésük egyszerűsége valóban apostolinak tűnt.”[4]
A közösség egy kicsi, de jelentősutópisztikus válasz volt az evangéliumra. A közösségeikben való prédikáció nem ismerte a nemi, társadalmi osztály vagy iskolai végzettség alapú korlátokat.[4]
A vallásuk egyenlően értékelte a nőket és a férfiakat. Az egyházuk hierarchikus volt, de minden szinten a nők és a férfiak osztoztak a vezetésben.[5] Otthonaikat nemek szerint különítették el, csakúgy, mint a nők és a férfiak munkaterületeit. A nők bent dolgoztak fonással, szövéssel, varrással, főzéssel, takarítással, mosással foglalkozva, valamint az eladásra szánt árut készítették vagy csomagolták. Jó időben gyakran a szabadban voltak, kertészkedtek és vadon termő gyógynövényeket gyűjtöttek eladásra vagy otthoni fogyasztásra. A férfiak a földeken dolgoztak, mezőgazdasági munkát végezve, vagy a kézműves műhelyeikben.[6]
Az üldözés elől menekülve a sékerek alapítója,Ann Lee(wd) (1736–1784) és nyolc követője 1774-ben kivándorolt az Egyesült Államokba ésNew York államban telepedett le.[7] Itt azÚjvilágban új követőket vonzottak; terjesztették azevangéliumotÚj-Angliában, az amerikaiKözép-Nyugaton és délen,[7] hogy a maga teljességében megélhessék a hitüket.Erkölcsük különösen szigorú volt: kötelező nemi önmegtartóztatás (cölibátus), anyagi lemondás és a magántulajdon tilalma, tisztaság, tisztesség, takarékosság,pacifizmus, árvaházak alapítása stb.
A mozgalom az1840-es években érte el csúcspontját, amikor körülbelül 6000 tagot jegyeztek be gyülekezeteikbe.[8]
Az1800-as évek végétől a számuk több okból is megcsappant. Az embereket a városok vonzották és sokan otthagyták a nehéz vidéki életet. A séker kézműves termékek nem tudták felvenni a versenyt a tömeggyártású termékekkel, amelyek sokkal alacsonyabb áron váltak elérhetővé. Továbbá a szigorú absztinencia miatt a sékereknek nem születtek gyermekeik.[1]1905-ben már csak ezer tagjuk volt.[8]
A21. század elején egy séker falu működött még, Sabbathday Lake,Maine államban. Ekkor már tíznél kevesebb tagjuk volt,[8] majd a2020-as évek elejére mindössze három fő maradt.[9][10]