Sébastien Lecornu (Eaubonne,1986.június 11. –)franciapolitikus,Franciaország miniszterelnöke 2025. szeptember 9-től.[2] Ezt megelőzően 2020. és 2022. között a tengerentúli területek minisztere, 2022. és 2025. között pedig védelmi miniszter volt.
Lecornu apárizsiPanthéon–Assas Egyetemen szerzett jogi diplomát, majd ugyanott megkezdte, ám nem fejezte be közjogi mesterszakos tanulmányait.
2008-banBruno Le Maire(wd) európai ügyekért felelős államtitkár tanácsadója lett, és amikor Le Maire-t 2009-ben mezőgazdasági miniszterré nevezték ki, Lecornu 2012-ig továbbra is mellette dolgozott tanácsadóként.[3]
Ezt követően kétszer isVernon polgármesterévé választották: először 2014 és 2015, majd újraválasztását követően 2015 és 2017 között vezette a várost.[4] 2021-től a Vernont is magában foglalóEure megye tanácsának elnöke.[5]
Emmanuel Macron elnökválasztási győzelme után 2017 júniusában Lecornut kinevezte államtitkárnak az ökológiai és szolidáris átmenetért felelős miniszterek (Nicolas Hulot, később François de Rugy) mellé. 2017 októberében pártjának több kormánytagjával – köztükÉdouard Philippe miniszterelnökkel – együtt kizárták a Republikánus Pártból.[6] Ezt követően csatlakozott MacronLa République en Marche pártjához.[7] 2018. október 16-án Lecornu Philippe javaslatára a területi kohézióért és a területi önkormányzatokkal való kapcsolatokért felelős miniszter (Jacqueline Gourault) helyettes miniszterévé nevezték ki.[8]
2020 júliusától aCastex-kabinetbena tengerentúli területek miniszterévé nevezték ki. Lecornu 2020 szeptemberébenEure megye képviselőjeként bekerült afrancia szenátusba, de rövidesen lemondott mandátumáról, hogy továbbra is a kormány tagja maradhasson. Macron újraválasztása után 2022 májusában Lecornut kinevezte védelmi miniszterré aBorne-kabinetben. Ezt a tisztséget az azt követőAttal,Barnier ésBayrou kormányban is betöltötte.
2025. szeptember 9-én Emmanuel Macron elnök kinevezte Franciaország miniszterelnökévé, miután előző napFrançois Bayrou kormánya bizalmatlansági szavazással megbukott.[9]
Lecornu kevesebb mint egy hónappal hivatalba lépése után, október 6-án, 26 napnyi kormányfői szolgálatot követően benyújtotta lemondását a francia elnöknek,[10] aki azt elfogadta.[11] Mivel távozása néhány órával az új kormány megalakulását követően történt, kabinetje a francia politikai történelem egyik legrövidebb életű kormányaként vonult be a köztudatba.[12]
Töretlen elnöki bizalom, Lecornu újra miniszterelnök
A töretlen elnöki bizalom jeleként Emmanuel Macron október 10-én, mindössze négy nappal lemondása után[13] ismét megbízta Sébastien Lecornut egy új kormány megalakításával.[14] A kormányalakítás után Lecornu átadta a védelmi miniszteri posztot Catherine Vautrinnek, akit biztosított arról, hogy a hadsereg költségvetése 2027-ig változatlan marad, sőt 2026-ra további emelést is kilátásba helyezett.[15]
Újabb négy nappal később, 2025. október 14-én bejelentette, hogy a parlamentnek javasolni fogja a nyugdíjreform felfüggesztését az elnökválasztásig. „2028 januárjáig nem lesz nyugdíjkorhatár-emelés” – jelentette ki.[17] Ezzel gyakorlatilag újra elódázta Emmanuel Macron egyik legfontosabb gazdasági reformját, hogy elkerülhesse a bukást a várható bizalmatlansági szavazáson, és így biztosíthassa a költségvetés parlamenti elfogadását. A döntéssel eleget tett a Szocialista Párt korábban feltételül szabott követelésének, és ezzel biztosította a kormány többségi támogatását a Nemzetgyűlésben.[18]
Sébastien Lecornu magánélete a francia sajtóban szinte ismeretlen területnek számít, mivel a politikus következetesen kerüli, hogy személyes életéről nyilatkozzon. A ritka tudósítások egyike diszkrét és visszafogott személyiségként jellemzi, aki ritkán enged bepillantást a nyilvánosságnak a magánéletébe.[19]
Egy másik azt állítja, hogy nőtlen és gyermektelen, életét teljes mértékben a politikának szenteli. Emmanuel Macron elnök állítólag éppen ezt a teljes elkötelezettséget és diszkréciót értékeli benne, ami hozzájárult a kettejük közötti bizalmi viszony kialakulásához.[15]
Sébastien Lecornu,Vers la guerre ? : la France face au réarmement du monde, Párizs, Plon, 2024, 288 oldal (ISBN 2-25932-065-1).
Jean-Paul Lefebvre-Filleau (előszó: Sébastien Lecornu),Les résistants de Dieu : chrétiens, juifs et musulmans unis contre le nazisme en France occupé, Éditions du Rocher, 2022, 544 o. (ISBN 978-2-26810-737-0).
Jean-Paul Lefebvre-Filleau (előszó: Sébastien Lecornu),Les combats de la libération de l'Île-de-France : du 19 au 31 août 1944 , Les éditions de l'Histoire, 2024, 450 o. (ISBN 978-2-49132-077-5). (Előszó)