Ez a lap egy ellenőrzött változata
ASávuót – a Hetek ünnepe (héberül שָׁבוּעוֹת –šāvûʿôt = hetek, askenáz kiejtésselSovúajsz)[2] aSínai-hegyen történt törvényadás emléknapja, az újkenyér ünnepe. Akeresztény kultúrában (más tartalommal) megfelelője apünkösd (görögül ΠεντηκόστηPentékoszté).
Apészah óta tartóómerszámlálás hét hétig tart, ezt követi a sávuót. A pészahi fizikai szabadulást a sávuóti szellemi, lelki szabadulás követi. Az ünnepIzraelben egy napos, Izraelen kívül két napig tart. Ez a háromzsidózarándokünnep(héberül:שלושת הרגלים, selóset háregálim) közül a második.
Asávuót szóesküvéseket is jelent, ugyanis e napon kéteskü is elhangzott:
Pontos fordítás szerint eza zsengék napja (יום הבכורים). Nevezik még aratási ünnepnek is (חג הקציר, Hág hakkácír, illetve a hetek ünnepének: חג שבעות, Hág sávuót) is. Mikor még állt aJeruzsálemi templom, a szentélyben ezen az ünnepen mutatták be az új kenyeret (számos termény társaságában: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó és datolya), és ekkor ettek először belőle. Az ünnepre a nép a fővárosba zarándokolt és mindent virágokkal díszítettek, még az állatokat is. A virágokkal való díszítés szokása máig is megmaradt, azsinagógák ilyenkor virágpompában úsznak.
A zsidó hagyomány szerint Isten ezen a napon nyilatkoztatta ki atízparancsolatot, és ekkor adta át aTórát, mely az írott(Tórá sebichtáv) és a szóbeli(Tórá sebealpe) tant is magában foglalta. Az ünnepet megelőzőómerszámlálás egyben felkészülés is arra, hogy a Tóra átvételét személyesen megéljék a sávuót alkalmával.
Ez az ünnep egy hosszabb sorozat (pészah,lág báómer,ómerszámlálás) lezárása. Azegyiptomi szolgaságból való szabadulás (pészah) csak a lélek és szellem szabadságának elérkezésével válhatott teljessé. Ezen az ünnepen ezt a teljessé vált szabadságot is ünnepli a zsidóság. Tulajdonképpen a nép születésének is tartják az évfordulót, ugyanis atörvények tették néppé, sőt választott néppé a zsidóságot.
A sávuót megtartásához nem szükséges különleges szertartásokat, ceremóniákat betartani, mint mondjuk aszéder estéjén. Ilyenkor a külsőségek helyett a belső, a szellem és lélek ünnepel elsősorban. Az ünnepen egész éjjel tanulmányozzák a Tórát.
A nap központi eseménye aTízparancsolat felolvasása, melyet a tisztelet jeleként állva hallgatnak végig. Előtte az előimádkozó egy alázatos,arámi nyelvű ima keretében engedélyt kér a felolvasásra(Ákdámút...). Az ünnepenHallél-mondással is hálát adnak Istennek.
Általánosan elterjedt azonban ilyenkor az otthonok és zsinagógák virágokkal, friss lombbal való díszítése, ezzel emlékeznek arra, hogy az isteni kinyilatkoztatáskor virágba borult a Szináj hegy. Az ünnep napján, illetve a diaszpórában a napjaiban a zsidók tejes, túrós ételeket esznek, amivel a Tóra friss, éltető, tápláló erejét kívánják kifejezni: a Tóra az a tej, amellyel Izraelt, mint gyermekét táplálja Isten.
A magyarországi zsidóság ilyenkor tartja abát micvát, a serdülő (tizenkét éves) lányok avatását is. Egyes közösségekben a zsidó halottak napját(mázkir) is ezen az ünnepen tartják (nempészah utolsó napján), emlékezvén azsoltárszerzőDávidra, aki ezen a napon adta vissza lelkét teremtőjének.
Szokás sávuótkor az adakozás, hogy mindenkinek teljes lehessen az öröme.
| Sábát | |
|---|---|
| Nagyünnepek | |
| Egyéb jeles időszakok |
|
Zsidóságportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
