Arombolóhadihajó-típus, melyet a 19. század végétől arra terveztek, hogy a flottát megvédjék atorpedónaszádok támadásaitól, innen kapták a nevüket is: torpedónaszád-romboló = torpedóromboló = romboló.
Kereskedelmikonvojokat is védelmeztek, mely feladatot a rombolóknál gyengébb fegyverzetű, kisebb méretű és lassúbbfregattok éskorvettek sokkal költséghatékonyabban ellátnak. A rombolók eleinte kis méretű hadihajók voltak, később egyre nagyobbak és tengerállóbbak lettek.
Napjaink modern, rakétafegyverzetű rombolóinak mérete már elérte a két világháború közötti időszak nehézcirkálóinak méretét.
Megjelenésükre az1880-as évektől fokozatosan elterjedőtorpedónaszádok(torpedóvető naszád) adtak okot. A nagy hajókat kellett megvédeni ezektől a kicsi, gyors hajóktól. A rombolók a torpedónaszádokhoz hasonlóak, csak nagyobbak voltak, fegyverzetükben a torpedók, könnyű és közepes ágyúk, valamint gyorstüzelő ágyúk, későbbgépágyúk jelentek meg. Hatótávolságuk és fegyverzetük nagyobb volt az ellenfeleiknél, sőt utolérte a gyors méretnövekedés is, egyre nagyobbak és erősebbek lettek.
A romboló hadihajótípus koncepciójának megálmodójaFernando Villaamil Fernández-Cueto (1845 – 1898) sorhajókapitány (Capitán de Navio), aSpanyol Haditengerészet(Armada Española) tisztje volt. Az 1880-as évektől atorpedó feltalálását követően megjelentek a torpedókkal felszerelt, gyors és olcsó torpedónaszádok, melyekből több száz darab épült, egyre nagyobb veszélyt jelentve a nagyméretű hadihajókra. A csatahajók védelmére ugyan használtak különféle kísérőhajókat, de Villaamil rájött, hogy szükség van egy teljesen új típusú, gyors, könnyű hadihajóra, amely három feladat ellátására kell, hogy alkalmas legyenː 1.) fölényben lévő fegyverzetével képes leküzdeni a torpedónaszádokat, 2.) képes nyílt tengeren, hosszútávon kísérni a saját flottakötelékeket, 3.) képes torpedótámadások végrehajtására az ellenséges flottakötelékek ellen. Villaamil 1884-től magas pozíciót töltött be a Tengerészeti Minisztériumban, a miniszter,Manuel Pezuela altengernagy támogatása lehetőséget biztosított a számára, hogy az általa kitalált torpedónaszád-romboló hadihajótípust ténylegesen megvalósítsa. Spanyolország Villaamil specifikációi alapján részletes terveket kért brit hajógyáraktól, melyek közül végül a James & George Thompson javaslatát fogadták el. A világ első rombolója, a 354 tonnásDestructor(Romboló, Pusztító) megrendelésére 1884-ben, építése megkezdésére 1885-ben, vízra bocsátására pedig 1886-ban került sor, szolgálatba 1887-ben állt.Az akkori világ legerősebb haditengerészete, a brit Royal Navy 1894-ben kapta meg első rombolóját, a 244 tonnásHMS Havoc-ot.
Fernando Villaamil Fernández-Cueto sorhajókapitány, a romboló megalkotója.
Napjaink rombolói 3000-8000 tonnás, többnyire rakétákkal felszerelt hajók. Emellett pár ágyú és egy-kéthelikopter is van a fedélzetükön. 30-40 csomós sebességre képesek,tengeralattjáró elleni, illetve légvédelmi feladatokra specializálódott hajóegységek.
A rombolók fő fegyverzete általában a tengeralattjárók elleni harc megvívására szolgáló 4-10 dbtorpedóvető cső, 4-6 db 120-127 mm-es ágyú és légvédelem. A legnépesebb hajóosztállyá nőtte ki magát. Az amerikai haditengerészetnél afelderítő lokátorok megjelenésével hajókra kezdték telepíteni azokat. A drága lokátorokból kevés jutott, melyeket a nagy hajókra telepítettek, de a kisebbeknek is szükség volt az oltalmazott konvojok védelmének céljából. Ezért létrehoztak egy különleges kategóriát alokátorral felszerelt rombolókat, melyek a kötelékekben lokátoros felderítést végezhettek. Amerikai jelzései: rombolóDD, kísérő rombolóDDE, flottillavezető rombolóDL, radaros rombolóDDR.
Létezett a több rombolóból (4-10 db) álló rombolórajok zászlóshajójának feladatát ellátó, speciális flottillavezető (flotilla leader) szerepkör, ezt vagy kisméretű cirkálók, vagy az átlagosnál nagyobb méretű, speciális rombolók (destroyer leader) lárrák el. A nagyméretű,destroyer leader rombolókra példa az amerikai Porter- és Somers osztályok, ezek az addigi szabvány rombolók 4-5 db 127 mm ágyúja helyett 8 db 127 mm fő fegyverzettel rendelkeztek, plusz felszerelték őket a rombolóraj zászlóshajó feladatkör ellátására, a rombolóraj parancsnoka és törzse elhelyezésére.
Az olaszCapitani Romani osztály elkészült 4 egységét hol óceáni felderítőnek (esploratori oceanici), hol flottillavezető rombolónak (caccia conduttori) sorolták be, mindenesetre rombolóként a II. világháborúban ezek voltak a legnagyobb méretű és legerősebb egységek.
A Porter osztályúUSS Winslow (DD-359) nagy flottillavezető romboló 1939 táján.
A Somers osztályú USS Davis (DD-395) nagy flottillavezető romboló 1939 táján.
Az Egyesült Államok Haditengerészete (US Navy) a II. világháborútól külön használta a kísérő romboló (destroyer escort - DE) hajójelzést, a kísérő rombolók feladata a tengeralattjáró-vadászat, a kereskedelmi hajókonvojok kísérete és oltalmazása, elsősorban a tengeralattjáróktól. a II. világháború alatt nagyszámú amerikai kísérő romboló épült, több osztálybanː Evarts osztályː 97 egység, Buckley osztályː 148 egység, Cannon osztályː 72 egység, Edsall osztályː 85 egység, Rudderow osztályː 22 egység, John C. Butler osztályː 83 egység.
Ugyanakkor a brit Royal Navy az amerikai kísérő rombolóknak megfelelő hadihajóit fregattnak (fregate) kategorizálta. 1975-től (United States Navy 1975 ship reclassification) az amerikaiak átvették a brit terminológiát, az addigi kísérő rombolóikat fregattá minősítették át.
AUSS Cannon (DE-99) kísérő romboló 1943-ban.
AUSS Rudderow (DE-224) kísérő romboló 1944-ben.
AUSS John C. Butler (DE-339) kísérő romboló 1945-ben.
A megnevezés kissé félrevezető. Eredetileg a háború után a háború alatt épült korszerűsített, de ténylegesen csak hagyományos fegyverzettel rendelkező rombolók megjelölésére alkalmazták. Mára, az amerikai meghatározás szerint azon rombolók, amelyek elsősorban tengeralattjárók-elleni hadviselési fegyverekkel vannak felszerelve. Így ezt a megjelölést alkalmazza az egyik korszerű romboló-osztályra, aSpruance osztályra is. Fő fegyverzetük a 6 db torpedóvető, 127 mm-es ágyú, közel körzeti légvédelmi gépágyúk, éslégvédelmi rakéták. Utólag telepítettekTomahawk robotrepülőgépet indító konténerek ésAGM–84 Harpoon irányított felszín-felszín osztályú rakétákat indító konténereket. A rombolók méretnövekedése mára már elérte a második világháborúskönnyűcirkálók méreteit (8000 tonna). Jelzésük:DD.
Mára a legelterjedtebb hadihajó kategória a legtöbb állam flottájában. Az előzőtől való fő eltérés a közepes hatótávolságúlégvédelmi rakétarendszerek alkalmazása. Például aSpruance osztály továbbfejlesztése aKidd osztályban már aStandard SM–1MR rakéta. Lényegében a cirkálók drága előállítása miatt a világ haditengerészeteiben a rombolók lettek a flották gerince. A gyors fejlődés odáig vezetett, hogy az orosz, ill. az amerikai haditengerészetben is megjelentek olyan romboló-osztályok melyek fegyverrendszerei erősen hasonlítanak arakétás cirkálókéhoz. Erre legjobb példa az amerikaiArleigh Burke osztály rombolói, melyeknek hajóteste, elektronikai rendszerei (AEGIS rendszer), és fegyverzete megegyezik aTiconderoga osztályú rakétás cirkálóéval. A Burke osztályban eddig 74 db romboló épült, további 10 db pedig jelenleg is építés alatt áll. Az orosz meghatározás szerint a hajók meghatározása tengeralattjáró elleni nagy hajó. Amerikai jelzése:DDG.
A Burke soztályúUSS Jack H. Lucas (DDG-125) amerikai romboló 2023-ban.
A Daring osztályúHMS Daring Mbrit romboló.
A Hobart osztályúHMAS Sydney ausztrál romboló.
Az Udaloj osztályúAdmiral Vinogradov orosz romboló.
A Kínai Népköztársaság modern, 052C osztályú rombolója.
_refueling_from_USS_Wasp_(CV-7)_1942.jpg)
.jpg)
.svg)
.jpg)
%2c_Modell.jpg)
_underway_the_1950s.jpg)
_underway_in_the_Atlantic_Ocean_on_26_March_1944_(NH_86272).jpg)
_underway_off_Portsmouth_(UK)_on_8_August_1939.jpg)
_underway%2c_circa_in_the_later_1930s_(NH_60344).jpg)
%2c_circa_in_1939_(80-G-20389).jpg)
_underway_in_Delaware_Bay_on_5_September_1943_(NH_83390).jpg)
_underway_off_the_Philadelphia_Naval_Shipyard_on_15_July_1944_(19-N-69261).jpg)
_underway_in_the_Pacific_Ocean_on_1_March_1945_(80-G-264041).jpg)
_sporting_Revathi_radar.jpg)
