Aromans nyelv vagyrumancs nyelv (saját elnevezéseil rumantsch vagyla lingua rumantscha) főkéntSvájcban beszéltrétoromán nyelvjáráscsoport; anémet, afrancia és azolasz mellett regionálisan hivatalos aGraubünden (Grisons) kantonban, mintegy 40 000 beszélővel. Olyanvulgáris latin nyelvjárások folytatása, amelyet arómai hódítók beszéltek a terület elfoglalásakor. Két nagyobb dialektuscsoportra oszlik: arajnai dialektusok (sursilvan,sutsilvan,surmiran), illetve azengadini dialektusok (puter ésvallader). Ez utóbbi kettőtladinnak is szokták nevezni, viszont nem tévesztendő össze azolaszországiDolomitok völgyében beszéltladinnal (amely szintén rétoromán nyelvváltozat), sem aspanyol nyelvladino nyelvváltozatával. A „rétoromán nyelv” kifejezéssel szűkebb értelemben az itt ismertetett romans nyelvre utalnak.
A nyelvet1982-ben egyzürichi nyelvész,Heinrich Schmid sztenderdizálta, és helyesírását a németéhez tette hasonlóvá, hogy bizonyos hangok lejegyzése ne legyen idegen a németül beszélők számára. E normalizált változat arumantsch grischun nevet kapta, elfogadása elég lassú folyamat volt. Mindazonáltal, hivatalos szabályozással nem rendelkezik; a nyelvet ápoló egyesületek ernyőszervezete aLia Rumantscha (Romans Liga). E szócikkben a sztenderd nyelvváltozatot ismertetjük. A dialektusok összehasonlításához lásd: →rétoromán dialektusok.
A romans nyelvben – nyelvjárástól függően – hat vagy hétmagánhangzót tartanak számon:/a, ɛ, i, ɔ, u, (y), ə/, a két utóbbi közül az/y/ (magyar ü) csak a nyugati nyelvjárásokban fordul elő, a sztenderd grisoniban/i/ felel meg neki (pl. azina[ˈiːnə] ’egy’ ejtése[ˈyːnə] nyugaton), az utóbbi, elmosódott ö-re emlékeztető hangothangsúlytalan szótagban ejtik. A magánhangzók hosszúságának nincsfonológiai megkülönböztető szerepe. A hangsúlytalan magánhangzók mindig rövidek; a hangsúlyosak hosszúak, kivétel zárt szótagban, de nemr előtt, valamint nyílt szótagban zöngétlenmássalhangzó előtt. A kettőshangzók:ai, au ésie.
A romansmássalhangzókészletet a következő hangok alkotják: zárhangok/p, t, k; b, d, g/, réshangok/f, v; s, z; ʃ, ʒ/, zár-rés-hangok (affrikáták)/t͡s; t͡ɕ, d͡ʑ; t͡ʃ/ (az első a magyar c-nek felel meg, a két középső átmenetet képez a magyar ty/cs, illetve gy/dzs hangok között, az utolsó a magyar cs-vel azonos), folyékony hangok/l, ʎ, r/ (a középső jésített l), orrhangok/m, n, ŋ, ɲ/ (a két utolsó: mint a magyar n aharang szóban, illetve magyar ny), valamint egy félhangzó/j/.
A magyartól eltérő hangokat jelölő betűk:
c =e ési előtt magyar c, máskor k.
ch =a, o, u előtt a magyar ty és cs közötti hangot jelöli/t͡ɕ/;e ési előtt pedig magyar k. Néhány nemzetközi vagy idegen szóban ejthetik úgy, mint a magyar ch-t atechnika szóban/x/.
g =e ési előtt a magyar gy és dzs közötti hang/d͡ʑ/, máskor magyar g.
gh =e ési előtt a magyar g hangot jelöli.
gi =a, o, u előtt úgy ejtik, mint ag-te ési előtt.
gl =i előtt olyan, mint a magyar lj (jésített l, mint az olaszban)/ʎ/, máskor gl.
gli =a, e, o, u előtt jésített l/ʎ/
gn = magyar ny
h = néma, kivétel az indulatszókban, idegen (nemzetközi) szavakban, stb.
s = helyzetétől függően többféle ejtése lehet:
szó elején és végén, valamint általában mássalhangzó és magánhangzó között magyar sz/s/;
magánhangzók között, illetve bizonyos mássalhangzók(n, l, r) után magyar z;
zöngétlen mássalhangzók előtt magyar s/ʃ/;
zöngés mássalhangzók előtt magyar zs/ʒ/.
sch = a magyar s vagy zs hangnak felel meg.
tg = ugyanazt a hangot jelöli, amelyet ach jelöla, o, u előtt (lásd fentebb).
Nyelvtanában alapvetően nem tér el a többigalloromán nyelvétől. A határozott névelőkil, la, ils, las, a többes szám képzése-s hozzáadásával történik. A személyes névmások:jau, ti, el/ella/i(gl), nus, vus, els/ellas/i. A semlegesi, magánhangzó előttigl névmást egyes számban nem meghatározott alany esetén használják, példáuli plova ’esik’ (az eső),igl è bel ’az/ő szép’; többes számban csak egy alakja van(i), amely mindkét nemű névmást helyettesítheti.
Az igék négy ragozási csoportba sorolhatók:-ar, -air, ´-er, -ir. Példák igeragozásra:
A kereszt (†) a beszélő híján kihalt nyelveket jelöli. A csillag (*) mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotát, közös ősét, régebbi fázisát. Külön félkövérrel emeltük ki az olyan nyelveket, melyekből több leánynyelv ágazik el, és a hatásuk kiemelkedően jelentős.
Ez a sablon azeurópaikontinensen (szigorúan véve aBalti-tenger és aFehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és aDonazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyiknyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyankihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként:korni,lív,manx.
